ALONE

ALONE – csak te és az űrhajód

#TESZTEK
2014. 09. 01.
Szeretem a nehéz játékokat. Nem tudom, pontosan mik a feltételei annak, hogy egy játékra nagyon rá tudjak kattanni, de valószínűleg többismeretlenes egyenletről van szó: esztétikus megjelenés, jó hangeffektek és zene, és elég nagy kihívás, már ami a nehézséget illeti. Az ALONE mindegyiknek megfelel.

Háttérsztori nem nagyon van, igazából az alapszituáció az, hogy vagy te, és van az űrhajód. Egy barlang-szerűségben repültök észveszejtő sebességgel, és megpróbáljátok túlélni a kalandot. Hogy miért és hová repültök, az nem derül ki, de gazából nem is ez a lényeg.

Az ALONE egy klasszikus oldalra scrollozó játék, amiben akadályokat kell kerülgetnünk a pici űrhajónkkal. Ha a plafonnak vagy a padlónak megyünk, meghalunk. A kisebb köveket vagy aszteroidákat túléljük, viszont gyengítik a pajzsunkat, így a nagyobbak megölnek, ha akkor találkozunk velük, amikor még nem töltődött vissza a pajzs.

ALONE

Az irányítás elsőre nekem nagyon furcsa volt, vagyis az, hogy hihetetlenül érzékeny. Az űrhajót az ujjunk fel- és lehúzásával irányíthatjuk (az előre mozgás automatikus és nem vezérelhető), de a kisebb mozdulatokhoz igazából nem is kell húzni az ujjunkat, elég ha „gördítjük” a kijelzőn. Nehéz elmagyarázni és picit furcsa megszokni, de nagyon jó megoldás.

Maga a játékmenet unalmas lehetne, de nem az, legalábbis én nagyon élvezem. Lehet, hogy csak én vagyok béna, de elképesztően nehéznek tűnik, egyelőre a második fokozatig jutottam el, ami a „harder” nehézségi fokozat. Talán mindent elmond az, hogy a „hard” a legkönnyebb fokozat, ebből a szempontból emlékeztet a játék Terry Cavanagh zseniális klasszikusára, a Super Hexagonra.

Egyébként talán a grafika is picit hasonlít. Minimalista, de a legjobb értelemben. Attól még, hogy gyakorlatilag pár színnel és vonallal operál, hihetetlenül átgondolt, részletes és kidolgozott. Az apró részecskék amik szembejönnek fokozzák és érzékeltetik a sebességérzetet, a háttérben mindenféle történik, meteorok (lövedékek?) csapódnak be, néha hatalmas robbanásokat láthatunk, és utunk során mindenféle űrhajók és roncsok mellett suhanunk el. A minimalista stílus csúcsa, de tényleg.

ALONE

A hangok nem különösebben érdekesek, leggyakrabban úgyis a robbanást fogjuk hallani, ahogy az űrhajónk valamilyen akadálynak ütközve egy hatalmas tűzgömbben az enyészetté lesz. A zene viszont nekem elképesztően tetszik, sokat hozzátesz az egész játékot belengő sötét hangulathoz. Elektronikus, sötét, pörgős, pont ami ide kell.

A játék iPhone-on és iPaden is játszható. Az irányítás miatt talán az iPad kicsit praktikusabb, mert én jobbkezes lévén nem tudtam hozzászokni, hogy a kijelző bal oldalán húzgáljam az ujjamat, iPhone-on így egy jelentős részt kitakar a pályából a kezem. Hozzá lehet szokni, de iPaden éppen ezért élvezhetőbbnek tűnik a játék. Viszont valamiért mintha nehezebb lenne. Lehet, hogy csak a kijelző nagyobb mérete miatt, de nekem gyorsabbnak tűnt a játék, és iPhone-on tovább jutottam benne. Mondjuk az is igaz, hogy iPaden kezdtem, és aztán tértem át iPhone-ra, szóval lehet, hogy csak fejlődök. :)

Azoknak, akik szeretik a kihívásokat és az efféle egyszerű, de addiktív játékokat, szerintem kötelező darab az ALONE. Nem mondom, nem egyszer kerültem annak a határára, hogy a földhöz vagy a falhoz csapom a telefonomat, de valamiért nagyon rá tudok kattanni az ilyesmire. Csak ajánlani tudom, de felelősséget nem vállalok a széttört telefonokért! :)

ALONE letöltése az App Store-ból (univerzális, 1,79 €)