imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Teszt: MacBook Pro 2018 13"

Megnéztük, hogyan teljesít az új gép!

Apple, sürgősen kéne kezdeni valamit az értesítésekkel!


Néha neked is ráng már a szemed a pittyegésok, rezgések, felugró ablakok végtelen folyamától? Egyfelől nyilván 21. századi betegségről van szó, másfelől viszont az iOS által nem megfelelően adagolt információ az oka. Nézzük, hogyan lehetne jobban csinálni!

A The Verge-ön jelent meg egy hosszabb írás arról, hogy mi a baj az iOS jelenlegi értesítéskezelési stratégiájával, milyen irányba kéne változtatni, és hogy merre érdemes nézelődni ellesni való gyakorlatokért. El kell ismerjem, mielőtt olvastam volna a cikket, nem realizáltam, hogy bajom lenne az értesítésekkel, de utólag azt kell mondjam, teljes mértékben egyet értek Dieter Bohn érveivel.

Egycsapásra felszínre került minden lappangó frusztrációm, ami egyben rávilágított arra is, hogy a francokat nem volt bajom az értesítésekkel, egyszerűen csak nem tudatosítottam, hogy vannak, és hogy mik azok. Tény és való, hogy nem az Apple tehet a notifikációk végeláthatatlan áradatáról, de az is biztos, hogy lehetne egy kicsit okosabban is kezelni a dolgot. Nézzük, mi az alapvető probléma, és hogy miként lehetne megoldani!

Már több mint 10 éve beköszöntött az okostelefonok kora az első iPhone-nak köszönhetően. Akkoriban még természetesen nem lehetett tudni pontosan, hogy hova fog kifutni a történet, mára azonban már mindenki a saját bőrén érzékeli, hogy milyen árnyoldalai lehetnek annak, ha folyamatosan egy inger-generátor lapul a zsebünkben, ami megállás nélkül a figyelmünket követeli.

Nem véletlen kezdenek mostanában egyre inkább felszínre törni az olyan kezdeményezések, mint például a legutóbbi, állítsd fekete-fehérre a telefonod képernyőjét akció volt. Érezzük, hogy időnként fojtogat a technológia, hogy ott van a családi vacsoránál, a baráti sörözésnél, de még este az ágyban is. Tudjuk, hogy függők vagyunk, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, ha otthon felejtjük pár órára az okostelefont és azt is, hogy már a testünk is kezd adaptálódni az új szokásunkhoz, mégsem tudunk egykönnyen szabadulni tőle.

Ebben pedig ordas nagy szerepe van az értesítéseknek.

Csak jönnek és jönnek megállás nélkül. Szól a játék, hogy már 2 órája nem játszottál vele, az évente egyszer használt alkalmazásod limitált akcióval akar kedveskedni, a bankod alkalmazása figyelmeztet, hogy már 2 hónapja nem változtattad meg a jelszavad, és persze csőstül érkeznek az e-mailek, csetbeszélgetések, munkahelyi üzenetek és társaik. Iszonyatos mértékű kognitív terhelésnek vagyunk kitéve, amivel csak nagy küzelmek és áldozatok árán tudunk megbirkózni – ha egyáltalán meg tudunk.

Velem rendszeresen elő szokott fordulni, hogy otthon este éppen próbálok elmerülni valamiben – teszem azt egy olvasmányban – erre befut egy értesítés az Apple Watch-ra. Megnézem, konstatálom, hogy nincs vészhelyzet, olvasok tovább. Pár perc és jön a következő, amit még szintén megnézek. Valahol a harmadik negyedik körül kezdem elengedni a dolgot és már meg se nézem – úgyis tudom, hogy nem fontos.

De azok a nyavalyás értesítések csak nem akarnak abbamaradni, vég nélkül áramlanak tovább, rezeg a csuklóm mintha éppen légkalapálnék, a figyelmem pedig állandóan elterelődik a könyvről. Szépen fokozatosan egyre feszültebb leszek, anélkül, hogy tudatosítanám, hogy mi a baj. Aztán egy ponton beugrik, hogy tulajdonképpen, miért is van a csuklómon este, nyugalomban, a szabadidőmben?

Ekkor szokott az történni, hogy idegesen letépem a ketyerét a csuklómról, bevágom az íróasztalfiókba és másnap reggelig elő se veszem, ha épp maratont készülök futni az este új világcsúccsal, akkor se. Ideges vagyok rá, haragszom, hagyjon békén. Azt gondolom, nem vagyok egyedül ezzel élménnyel, valószínűleg sokan magukra ismertek a történetben.

Persze nyilván nem a szerencsétlen Watch tehet az egészről. Teszi a dolgát, azt amiért megvettem, azt amiért munkanapokon, munkaidőben tök hálás vagyok egyébként. Az értesítések az elmúlt tíz év során valami olyasmivé váltak mint az e-mail, csak még jobban beférkőztek az életünkbe: folyamatosan jönnek; valamit kezdenünk kell velük; ha kicsit is nem foglalkozunk velük, pár napon belül ki se látunk belőlük; de végső soron hasznosak, szükségesek.

A megoldás nem az eltörlésükben, hanem a kezelésükben keresendő.

És itt jön képbe az iOS. A rendszernek kéne ugyanis gondoskodnia róla, hogy a felhasználóhoz már csak az jusson el, amire tényleg szüksége van. Úgy kéne szelektálnia, mint ahogy egy vezérigazgató asszisztense szelektál. Egy vállalat vezére is állandóan kapja a felkéréseket, megkereséseket, ajánlatokat, hivatalos leveleket és a többit. De ezek nem közvetlenül őt terhelik, hanem keresztül mennek egy előfeldolgozáson, egy priorizáláson, amit általában az asszisztensek végeznek. Ők tudják, hogy mi a fontos, mi az amivel mindenképpen érdemes foglalkozni, a többit pedig vagy kidobják, vagy elintézik ők, vagy alkalmas időben felhozzák.

Ha az iOS asszisztens lenne, valahol az első munkanapja felénél rúgnák ki.

Ha megnézzük az a Lock Screent, azon a legkisebb hülyeségtől kezdve az emlékeztetőkön át, Elon Musk saját kézzel írt üzenetéig ott van minden, ömlesztve. És ez, az ömlesztettség jelenti a legnagyobb problémát. Nincs se csoportosítás, se priorizálás. Akár tetszik, akár nem, ebben van még mit ellesnie az Apple-nek az Androidtól.

Állja az értesítések viharát.

Nem mondom, hogy ott tökéletesen működik minden, vagy hogy a rendszer egyéb hülyeségeitől ne kapnék agyvérzést két órán belül. De az egészen biztos, hogy jelenlegi formájában az értesítéskezeléshez jobban ért a zöld robot, mint a harapott alma.

A megoldás pedig nem a rendelkezésre álló testreszabás opciókban keresendő, sőt. Az iOS-en minden egyes alkalmazásnál 6 kis csúszkával szabályozhatjuk, mi és hogyan jeleníthet meg értesítéseket. A Verge kimatekozta, hogy ez összesen 50-féle lehetséges kombinációt jelent apponként. Ha tehát meg akarod regulázni a notifikációkat, akkor 100 alkalmazás esetén összesen 5 000 lehetőség közt kell mérlegelned. Kinek van erre ideje? Ha valahol, hát akkor itt lenne érdemes bevetni a mostanában sokat emlegetett gépi tanulást és mesterséges intelligenciát.

Az első és legfontosabb, amiben az Android példát tud mutatni az Apple-nek, az a priorizálás. Ahelyett, hogy időrendi sorrendben ömlesztené a történéseket, fontossági sorrendet alakít ki. A legfontosabb természetesen a zene kapcsolója, hiszen muzsikálás közben ezt akarjuk mielőbb elérni. Ezután jöhetnek a valós emberektől származó értesítések, üzenetek, csetbeszélgetések e-mailek. A különböző szir-szarok pedig csak ezek után rúghatnak labdába. Van benne ráció, nem?

A másik, hasonlóan okos húzás a csoportosítás. Ha valakivel éppen nagy csetelésbe vagy, akkor attól vagy 15 értesítést fogsz kapni, minden egyes leírt sor után egyet. Miért is kell ennek feltétlen 15 helyet elfoglalnia a Lock Screenen? Az Android úgy oldja meg a dolgot, hogy az egy alkalmazásból származó értesítéseket szépen egy helyre csomagolja. Ha meg akarod nézni, mi történt a Facebookodon, akkor egyszerűen csak kihajtod a gyűjtődobozt, és végigmész egyesével az értesítéseken, ha akarsz.

Nem vagy elárasztva, nem mellesleg pedig egy mozdulatra tüntethetsz el egy rakás olyan, egybetartozó értesítést, amivel nem akarsz foglalkozni. Ehhez kapcsolódik az is, hogy iOS-en túl macerás egy adott app üzengetési jogosultságának visszavonása. Droidon egy pillanat alatt, közvetlenül az értesítésből némíthatod le az adott appot tartósan.

Ezzel szemben az iOS-en először befut az érdektelen alkalmazás, érdektelen értesítése. Ezután eszedbe jut, hogy erre nincs is szükséged, ellegyezgeted a bannert. Bemész a Beállításokba, végigkocogsz a különböző menükön, megkeresed az adott appot, majd végül kilövöd. Nem arról a pár plusz érintésről van szó, hanem a arról a mentális munkáról, hogy meg kell szakíts egy folyamatot, elvégezned egy műveletet, majd visszatérni az eredeti folyamatba – már ha tudsz.

Ennyi információ közt, ami folyamatosan körbevesz minket csak úgy lehet túlélni, ha fókuszban tudsz maradni. Egy ilyen gyakorlatnak pedig nagyon rossz hatása van erre.

Mit lehet tehát tenni? Egyelőre felhasználói oldalról nem sokat. Annyit mindenképpen érdemes befektetni az időnkből, hogy vesszük a fáradságot és egyszer tényleg A-tól Z-ig végigmegyünk az Értesítések menüponton, kiszelektáljuk, hogy mi kell és mi nem; testre szabjuk, hogy mi, milyen formában jelenhet meg és hol.

A végső megoldás pedig természetesen az lesz, amikor az Apple kicsit rendbekapja az értesítéskezelési rendszerét. Erre szerencsére van is némi remény, hiszen a Dark Mode után körülbelül ez az egyik legtöbbször hangoztatott, legrégebb óta várt fejlesztés, amiért a felhasználók könyörögnek. Az iOS 12-re vonatkozó kívánságlistában is előkelő helyet foglalt el az igény.

Őszintén bízom benne, hogy a panaszok meghallgatást nyertek, és például az iOS 12-vel már érkezik erre vonatkozó fejlesztés. Nem azért mert nem lehet enélkül élni, hanem azért, mert sokkal kevésbé lenne frusztráló feladat fókuszban maradni az értesítésekkel teletűzdelt világban. Az erre vonatkozó igény pedig azt gondolom, jogos elvárás az Apple felé.

Egész biztosan nagyobbat tudna dobni a „mindfulnessen“, mint a Breathe alkalmazás…

Forrás: The Verge

MacBook Pro Touch Bar és Touch ID 2018

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!