imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Mikorra várhatjuk az iOS 12 publikus bétát?

Megnéztük az eddigi évek tendenciáit

Apple WWDC 2018 – örülünk, Vincent?


A hét elején lezongorázódott az Apple éves fejlesztői konferenciája. Meglehetősen sok szoftveres újdonságot mutatott be a vállalat – most ezekre reflektálnánk pár szigorúan vélemény jellegű gondolattal.

Ahogy az lenni szokott, amint Tim Cookék lerakták a mikrofont a színpadon, mi rögtön igyekeztünk minél előbb előrukkolni a WWDC bejelentéseit összefoglaló cikkekkel és természetesen az elmúlt napokban többször is terítékre kerültek volt az ott elhangzottak. Arra azonban még nem reflektáltunk, hogy összességében véve hová helyezhető el az idei WWDC az Apple-tengelyen, milyen előjellel lehet kezelni a látottakat. Értelemszerűen vélemény jellegű cikk következik, vitatkozni nem csakhogy ér, kifejezetten érdemes is.

Nem vagyok már elsőbálozó, az elmúlt években jópár bejelentést és Keynote-ot láttam már az Apple-től. Ezek közt természetesen voltak izgalmasak, unalmasak, pörgősek és eseménytelenek egyaránt. Az összehasonlítási alap tehát adott. Ebbe a kontextusba helyezve röviden azt tudom mondani az idei WWDC bejelentéseiről, hogy

na, ez király volt.

Valahogy az Apple mindig az előzetes várakozásaim inverzét szokta hozni. Amikor nagyon várok egy Keynote-ot, mert már előre lehet tudni, hogy világmegváltó rendszer és/vagy készülék fog érkezni, akkor szoktam a legnagyobbat csalódni. Ilyenkor általában unalmas és kiszámítható bejelentések jönnek. Bezzeg, amikor unalmas és kiszámítható Keynote-ra számítok, akkor szokott jönni a pozitív csalódás. Nem volt ez másként idén sem. Előzetesen úgy nézett ki, hogy ez a WWDC lesz minden idők legérdektelenebbje. Aztán valahogy mégsem.

Ugyebár az volt az alapvető felállás, hogy az Apple, tanulva az iOS 11-et és a macOS High Sierrát megbélyegző bakikból, hibákból és mulasztásokból, idén kicsit behúzza a kéziféket és elsősorban a stabilitásra fog fókuszálni a funkciók helyett. Az ötlettel persze semmi baj nem volt, sőt, de ettől még nem lesz izgalmas egy bejelentés. Konkrétan egy nappal a WWDC előtt sem tudtam elképzelni, hogy mit fognak csinálni Cookék a színpadon, annyira nem volt semmi.

Az az érdekes, hogy igazából tényleg nem is mutattak be semmi agyameldobom dolgot, mégis valahogy teljesen korrekt egésszé állt össze a Keynote. Olyanná, aminek az újdonságait tényleg lehet várni, annak ellenére is, hogy a pulzusom az egész keynote alatt nem igazán ment feljebb 68-nál.

Szó se róla, a watchOS 5 és az új tvOS tényleg nem lett valami nagy durranás. Olyannyira, hogy ha most hirtelen megkérdeznék tőlem, hogy mi változott, nem is nagyon tudnék mit mondani azon kívül, hogy már jógát is tud mérni a rendszer (jó, az automatikus edzésindítás egyébként tényleg király), meg van walkie-talkie. Még szerencse, hogy az iOS 12 és a macOS Mojave váratlanul jóra sikerült. Megkockáztatom, hogy a Mojave felhasználói élmény szempontjából a legizgalmasabb frissítés a Yoseminte óta. Mondom is az érveim mindkét frissítés mellett.

iOS 12

Az iOS 12 számomra elsősorban nem a funkciói, hanem a rendszer történetében betöltött szerepe miatt érdekes. Ha még emlékeztek, tavaly írtam egy hosszabb cikksorozatot az iOS történelméből. A visszatekintés végére az a mintázat látszott kirajzolódni, hogy az iOS körülbelül három éves ciklusokban működik. Az első verzió a pionír, ami lefekteti az új alapokat. A második verzió a funkcióké, ekkor kerül bele a rendszerbe a legtöbb újdonság. Végül pedig egy összecsiszoló, stabilizáló frissítés – ekkor áll össze kerek egésszé a történet, hogy majd egy évre rá kezdődhessen minden előről.

Az iOS 12 pedig tökéletesen belefér ebbe a képbe, mint harmadik fázis: mérsékelt mennyiségű újdonság, viszont egy átgondolt, beérett koncepció. Gyakorlatilag ez a pont annak az i-nek a végén, amit az iOS 10 (vagy ha úgy vesszük az iOS 7) megindított. Innen nézve pedig joggal várhatjuk a frissítést, hiszen ha minden igaz, ez a rendszer lesz példányának legékesebb képviselője.

Ha most kéne tippelnem, az iOS 13 jövőre merőben új kinézettel és funkcióval fog robbanni, és vélhetően jóval kevésbé lesz kiforrott, mint az iOS 12. Becsüljük hát meg ezeket a nyugodalmas pillanatokat.

macOS Mojave

Nem tagadom, számomra a Mojave volt az est abszolút sztárja. Persze ebben valószínűleg közrejátszik, hogy a macOS mindig is közelebb állt a szívemhez, mint az iOS, de talán objektíven nézve is indokolt a laudáció.

Egyrészt Dark Mode. Tudom, ez elsősorban csak külsőség, de mégis egy baromi szerethető, jóleső újdonság. Ahogy a Dynamic Desktop is. Lehet ezek nélkül élni? Persze. Ettől még tök király, hogy bekerültek a rendszerbe, és én speciel örömmel fogom használni mindkettőt.

Ahogyan a Stackeket is. Eszembe nem jutott volna magamtól, hogy volna rá igényem, de most hogy bemutatta az Apple, hirtelen máris nagyon várós lett. Ez is tipikusan olyan kis apró finomhangolás, ami miatt igazán szeretni lehet a macOS-t. Minden ilyen még egy csepp ragasztó tud lenni a felhasználó és a rendszer között. A Finder újdonságai, a jelszókezelés, az iOS-esített Mac App Store, a biztonságos netezést lehetővé tévő Safari és az összes ezekhez hasonló extrára nagyon nagy szükség van a szerethetőség kialakításához.

Továbbra is tartom, és a Mojave csak tovább erősíti abbéli meggyőződésemet, hogy jelenleg az Apple legjobb szoftveres terméke nem a watchOS, nem az iOS, hanem a macOS. Persze vannak idegesítő hibák, pofozgatásra váró hiányosságok, de összességében véve azt gondolom, hogy egy nagyon komplex, letisztult és funkciókban bővelkedő rendszert kapunk, amin a felsorolt újdonságok még tovább fognak csiszolni.

Egy szó mint száz, nekem meglepően kellemes csalódás volt a WWDC. Persze nagyon sok múlik azon, hogy sikerül-e szeptemberre a eltaposni minden bugot, és hogy a belengetett funkciók hogyan fognak teljesíteni a gyakorlatban, de az irány jó. Reméljük, az is marad…

iPhone 8 (PRODUCT) RED

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!