Francisco Tomalsky

Az Apple mérnökből lett játékfejlesztő elmeséli történetét

#HÍREK
2014. 04. 28.

Francisco Tolmasky a New York Times egyik blogjával osztotta meg a történetét, ami arról az időszakról szól, amikor az Apple-nél dolgozott. Mindössze 20 éves volt, amikor elkezdett a cégnek dolgozni, és egyből egy meglehetősen nagy kihívással nézett szembe: el kellett készítenie az eredeti iPhone teljes értékű böngészőjét, mikor maga a készülék még csak egy halom nyomtatott áramkör volt. Ráadásul Steve Jobs rendszeresen meglátogatta, hogy lássa hogyan állnak a dolgok.

Steve meglehetősen hajthatatlan volt, azt mondogatta, »Ennek úgy kell működnie, mint egy varázslatnak. Menj vissza dolgozni, ez nem elég varázslatos!« Emlékszem mennyire frusztrált voltam. A feladat teljesíthetetlennek tűnt.

De végül Tomalsky segített létrehozni egy olyan böngészőt, ami úgy töltötte be a weboldalakat, akárcsak egy asztali számítógépen, de lekicsinyítve a tartalmat a telefon kisebb méretű kijelzőjére. Egér és billentyűzet helyett pedig a felhasználók az ujjukkal tudták böngészni a honlapokat – csippentéssel, söpréssel és koppintással.

Miután elterjedt az iPhone, sok konkurens cég előhozakodott a saját telefonjával és a saját okosabb böngészőjével. Végül pedig az Apple mobil Safarija, mely átköltözött az iPadre is, nagy mértékben meghatározta a mai weboldalak felépítését és kinézetét. Emlékszem, amikor az iMagazint tervezgettük, számunkra is kiemelt fontosságú volt a magazin megjelenése az iOS-es eszközökön és a mobil Safariban.

A most 29 éves Francisco Tolmasky jelenleg San Franciscóban él, és független mobiljáték-fejlesztőként dolgozik. Miután 2007. decemberében elhagyta az Apple-t saját vállalkozást indított 280 North néven, és egy eszközt készített mobil webes alkalmazások fejlesztéséhez. A startupot végül 20 millió dollárért vásárolta fel a Motorola.

Noha meglehetősen szokatlan volt és jelenlegi Apple alkalmazottaktól, hogy a titokzatos céggel kapcsolatos élményeikről beszéljenek, Tomalsky beleegyezett, hogy a Bonsai Slice nevű új játékával kapcsolatban interjút készítsenek vele, és ebben mesélt az Apple-nél töltött éveiről. A története ritka betekintést nyújt a cég startupokra jellemző fejlesztési szokásaiba.

Tomalskyt akkor kereste meg először az Apple, amikor már csak hat hónapja volt hátra a University of Southern California számítógépes tudományok szakán a diplomáig. Azért figyeltek fel rá, mert azon – akkor még meglehetősen kicsi – fejlesztői közösség tagja volt, akik a WebKit böngészőmotort javítgatták. A WebKit számos böngésző alapját képezi, például a Safariét is.

Az Apple azt akarta, hogy Tomalsky azonnal kezdje meg a munkát náluk, de ő inkább az iskola befejezése mellett döntött. Amikor hivatalosan is megkezdhette volna a munkát 2006 első negyedévében, Steve Jobs éppen egy hónapos szabadságát töltötte, ezért Franciscónak meg kellett várnia Steve visszatérését, akinek személyes áldását kellett adnia a felvételére.

Elképesztően óvatos volt a projekttel kapcsolatban, és valószínűleg gyanakvó is, ha egy random húszévesről volt szó.

Tomalsky és az iPhone csapat az Apple Campus egy elzárt részén dolgozott. Két fő részlege volt a titkos projektnek: a hardveres és a szoftveres csapat. Még ők is fizikailag elszeparáltan dolgoztak, így megakadályozva a titkok kiszivárogtatását. Jobs legalább hetente kétszer találkozott a csapattal.

A szoftveres csapatot két részre osztották: a webes csapatra és az alkalmazásokat fejlesztők csapatára. Tomalsky csapata, vagyis a webes csapat sokáig öt emberből állt. (Később az alcsoportok elnevezése meglehetősen ügyetlennek tűnt, mivel a webes csapat sok tagja kötött ki az alkalmazások fejlesztésénél, az alkalmazásokat fejlesztők pedig számos webes technológiát használtak.)

„Ezek közül tulajdonképpen mindegyik egy személy” – mondja Tomalsky ahogy végigsimítja az ujjait az ikonokon az első iPhone dobozán látható képen. Noha az eredeti iPhone szoftverének számos elemén a szoftveres csapat minden tagja közösen dolgozott, minden résznek volt egy vezetője. Tomalsky volt a Safari kulcsembere.

Elmesélte, hogyan készültek az iPhone kulcsfunkciói és -alkalmazásai. A billentyűzet például egy házi verseny eredménye volt, amit Jobs rendezett. A CEO nagyon elégedetlen volt az iPhone-ra készült billentyűzet-prototípusokkal, ezért kiadta, hogy a csapat minden tagjának egy hétig csak billentyűzeteken kell dolgoznia. Tomalsky csapatának egyik tagja nyerte a versenyt, így innentől kezdve neki teljes munkaidőben csak az iPhone billentyűzetén kellett dolgoznia.

Tomalsky a kritikus fontosságú Térképek alkalmazás fejlesztéséről is árult el részleteket. Kevéssé ismert történet, hogy Jobs csak a telefon 2007-es Macworldön történő bemutatása előtt pár héttel találta ki, hogy szeretne egy ilyen alkalmazást az iPhone-ra. A feladatot Tomalsky csapatának egy másik tagja, Chris Blumenberg kapta meg, aki szó szerint megállás nélkül dolgozott azon, hogy a bemutatón már egy működőképes térképes alkalmazást láthasson a közönség.

Egy héten belül már volt valamije, ami működött, és két hét alatt pedig letette az asztalra azt az appot, amit a Macworldön láthattunk. Ilyen hatással volt rád Steve: ha valamire azt mondta, hogy ez fontos, és meg kell történnie, azt megcsináltad.

Jobsnak hírhedt volt az a tulajdonsága, hogy szeretett minden felett maximális kontrollal bírni. Az iPhone dizájncsapatában az egyik mérnököt szintén Steve-nek hívták, ami a megbeszéléseken néha zavart eredményezett. Egy ponton ez már nagyon idegesítette Steve Jobsot, ezért így szólt:

Tudod mit? Mostantól Margaretnek hívnak.

Attól a pillanattól kezdve a csapat mindig Margaretnek szólította szegény másik Steve-et.

Tomalsky azt mondta, azért hagyta ott 2007 végén az Apple-t, mert az iPhone addigra akkora siker lett, hogy a csapatnak növekednie kellett, a prioritások pedig megváltoztak. Nem érezte többé úgy magát, mint egy startupnál, így kilépett, és belekezdett saját vállalkozásába.

Jelenleg olyan játékokat készít, amik kihasználják az okostelefonokban található különböző érzékelőket. Új játékát, a Bonsa Slice-t egy ötfős csapat készíti. A játékban úgy kell lóbálnunk az iPadet, mintha egy kard volna, és a kijelzőn megjelenő virtuális tárgyakat kell szétkaszabolnunk.

Forrás: The New York Times; borítókép: JS Conf