imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

iPhone 8

Itt találsz mindent az iPhone 8-ról

Ez a cikk több mint egy éve nem frissült. Kérjük, vedd figyelembe, hogy ennek tükrében a tartalom mára már idejétmúlt lehet.

Az Apple Watch titkos története


Eddig – az Apple korábbi gyakorlatától meglehetősen eltérő módon – csak divatmagazinokban találkozhattunk az Apple Watch-ról szóló „hivatalosnak” mondható cikkekkel. Ennek szerencsére vége, ugyanis a héten a WIRED közölt egy hosszabb cikket David Pierce tollából az óraprojekt egyik legfontosabb figurájával, Kevin Lynch-csel a főszerepben.

Lynch korábban az Adobe-nál dolgozott, és amikor az Apple megkereste egy állásajánlattal, a tőlük megszokott szigorú titoktartási gyakorlat miatt még azt sem voltak hajlandók elárulni, hogy pontosan mi lenne a feladata. Csak a leendő beosztását (technológiáért felelős alelnök) mondták meg neki, illetve azt, hogy egy új projekten kellene dolgoznia. További vicces adalék a történethez: Kevin Lynch korábban arról lehetett ismerős, hogy ő volt az, aki nyilvánosan hadakozott Steve Jobsszal amiért az iPhone nem támogatja a Flasht. Amikor híre kelt az átigazolásának, még John Gruber is megnyilatkozott a kérdésben, hülyének nevezve Lynch-cset, és rossz döntésnek tartva az Apple lépését.

Apple Watch

Amikor Lynch az első napján megérkezett a cupertinói Apple-székházba, nem kezdték el körbevezetni, vagy az ilyenkor szükséges adminisztratív dolgokat elintézni. Az akkori főnöke, Bob Mansfield (az Apple „hardveres cárja”) megfogta, és egyből a dizájnstúdióba vitte, hogy lásson munkához – egy forradalmi csuklón hordható eszközzel kapcsolatban. Ekkor jött rá, hogy a projekt amihez felvették már most késésben van. Nem voltak még azonban működő prototípusok vagy szoftverek: csupán ötleteket ütköztettek egymással.

A cikkből kiderül, hogy – ahogy korábban is sejthettük már – az Apple kicsit fordítva közelítette meg az Apple Watch tervezését: előbb akarták megalkotni a hardvert, majd utólag kitalálni azt, hogy vajon mire is lehet jó ez az egész. Erre a kérdésre a csapat apró lépésekben kereste a választ, ahogy újabb és újabb módjait találták fel az eszközzel való interakciónak. Egy valami azonban már a kezdetektől világos volt: az Apple Watch sikere vagy bukása a kezelőfelületen múlik. Itt jött a képbe Alan Dye, aki az Apple kezelőfelületeiért felelős dizájner. Megvannak a kis remegő ikonok, amikor át akarjuk helyezni őket az iPhone kezdőképernyőjén? Na, ilyeneket talál ki Dye csapata.

Apple Watch

Dye olyan nagy nevekkel az önéletrajzában érkezett az Apple-höz, mint a Kate Spade vagy a Levi’s – korábban tehát elsősorban a divat világában mozgolódott. 2006-ban érkezett a technológiai céghez, ahol segített megtervezni a mára már legendássá vált Apple-csomagolásokat, aztán átkerült a kezelőfelületeket tervező csapathoz. Itt már dolgozott az iOS 7-en is, ami miatt gyakorlatilag az irodában élték az életüket a csapat tagjai: első ránézésre is láthatjuk, hogy mennyire különbözik a korábbi verzióktól, de ennél sokkal többről van szó: az ikonok és a menük mellett minden egyes apró animációt és interakciót is újra kellett gondolni, ahogy lecserélték a szkeumorfikus dizájnt.

Nem sokkal Steve Jobs halála után, a munka közepénél jött Jony Ive, és vázolta a terveit az Apple Watch-csal kapcsolatban – ekkor ugye 2011-et írtunk.Ive később teljesen rákattant a horológiára, végigtanulmányozta az időmérés történetét a a nap állásának „leolvasásától” egészen a karórákig. A horológia a szenvedélyévé vált. A szenvedélye pedig egy termékké.

A „napóra” nézet, mely az Apple Watch kijelzőjén mutatja a nap aktuális állását. Egy igazi klasszikus megoldás digitális reinkarnációja.
A „napóra” nézet, mely az Apple Watch kijelzőjén mutatja a nap aktuális állását. Egy igazi klasszikus megoldás digitális reinkarnációja.

Útközben aztán megtalálták az Apple Watch létjogosultságát is, ami egy kicsit furcsa lehet első hallásra. A telefonunk tönkreteszi az életünket. Ahogy sokakat, Ive-ot, Lynch-et, Dye-t és megannyi Apple-dolgozót zavart a telefon folyamatos rezgése, az, hogy mindig jön egy értesítés, ami miatt meg kell néznünk. Ez valószínűleg mindenki számára ismerős, gondoljunk csak egy baráti találkozóra, amikor a Messenger pittyenésére mindenki a zsebéhez nyúl. Lynch így jellemzi a helyzetet:

A technológián keresztül mára gyakorlatilag folyamatosan kapcsolatban vagyunk a világgal. Az emberek mindenhová magukkal viszik a telefonjukat, és folyamatosan a kijelzőt babrálják. […] Az is igaz, hogy igénylik ezt a fajta folyamatos kapcsolatot. Hogyan tehetnénk ezt az egészet egy kicsit emberibbé, kicsit kevésbé zavaróvá, mikor másokkal vagyunk?

Az egész dolog iróniája, hogy pont az ellen küzd az Apple Watch, amit az iPhone indított el. Az Apple eddig olyan eszközöket tervezett, amik megragadják a figyelmünket. Most egy olyat szeretnének csinálni, amit nem akarunk – nem tudunk – órákon át folyamatosan használni, kiszűri a zavaró információkat és csak a valódi lényeget jeleníti meg. Ráadásul kevésbé zavaró, a mindennapi társas interakcióink szempontjából kevésbé tolakodó módon. Az Apple okozta a „problémát”, és most az Apple próbálja megoldani azt.

A valódi medúza, ami alapján az egyik számlat animációját tervezték.
A valódi medúza, ami alapján az egyik számlap animációját tervezték.

A cél tehát az volt, hogy megszabadítsuk az embereket a folyamatos telefonnyomkodástól. Ebből a szemszögből leginkább mulatságos az, hogy a WIRED cikke alapján az első prototípusok igazából tépőzárral a csuklóra erősített iPhone-ok voltak. „De a tépőzárak nagyon dizájnosak voltak” – teszi hozzá óvatosan Lynch. Ezután nem meglepő módon a csapat fejlesztett egy szimulátort, ami az Apple Watch kijelzőjének életnagyságú modelljét jelenítette meg az iPhone kijelzőjén. Az egész abból adódik, hogy értelemszerűen a szoftveres fejlesztés sokkal gyorsabban haladt, mint a hardveres – így például a digitális korona is eleinte csak egy kijelzőn megjelenő virtuális tekerő volt. Rájöttek azonban, hogy ez pont azt a lényegi érzést nem adja vissza, amire a korona hivatott: vagyis hogy a kijelzőn történő ujjhúzogatások helyett egy fizikai kezelőszervet mozgatunk, érezzük a súrlódását, az ellenállását. Ezért fejlesztettek egy apró koronát, amit az iPhone jack-csatlakozójába lehetett bedugni, és ezzel szimulálni a majdani Apple Watch digitális koronáját.

Ezután ki kellett találni az interakciók logikáját. Ha valaki 30 másodpercig nézi a felemelt csuklóján az óráját, az nem csak, hogy hülyén néz ki az utcán, de nem is jelent jó felhasználói élményt. A csapat tehát eldöntötte, hogy a legtöbb interakciónak legfeljebb 10, de inkább 5 másodpercesnek kell lennie. Erre fejlesztették ki például a Quickboardnak nevezett technológiát, ami felismeri a kérdéseket, témákat a bejövő üzenetekben, és ez alapján kínál egygombos válaszokat: ha azt kérdezik tőlünk, hogy „Kínait vagy olaszt ennél vacsorára?”, akkor automatikusan megjelenik két gomb, a „kínai” és az „olasz.” Egyetlen koppintással válaszolhatunk. Ha pedig ez nem elég, ott van a Siri diktálás funkciója. Ha ez sem tökéletes az adott helyzetben, na akkor kell elővennünk a telefonunkat az Apple mérnökei szerint.

Ilyen „tanúsítványt” láthatunk majd az Apple Watch első párosításakor.
Ilyen „tanúsítványt” láthatunk majd az Apple Watch első párosításakor.

Sok olyan véleményt olvastam, hogy teljesen fölösleges az Apple Watch, hiszen ott a telefonunk, legtöbbször egy karnyújtásnyi távolságra, minek még egy eszköz. Ezzel kapcsolatban futottam bele egyszer egy nagyon jó válaszba: ha meg akarjuk érteni az Apple Watch miértjét, nézzünk az autónk műszerfalára és kormányára. A rádió hangerejét a középkonzolról is, és a kormányról is vezérelhetjük. A kettő között 40-50 cm távolság van. Mi értelme akkor két kezelőszervnek? Persze itt mindeni rávágja, hogy az, hogy sokkal biztonságosabb a kormányon nyomogatni a hangerőt, nem kell levenni róla a kezünket, és a középkonzolon matatni. Kevésbé vonja el a figyelmet, kevésbé zavaró. Ez utóbbi mondat a válasz az Apple Watch-csal kapcsolatos kérdésre is.

Visszatérve, Lynch elmondta, hogy olyannyira a sebesség volt a fő szempont az Apple Watch tervezése során, hogy voltak funkciók, amiket azért dobtak ki a szoftverből, mert túl sokáig tartott volna elvégezni őket. Másokat radikálisan leegyszerűsítettek. A csapat gyakorlatilag kétszer dobta kukába a kész koncepciót, mire sikerült kitalálniuk az optimális megoldásokat. A gyorsaságra jó példa a Short Look funkció: apró érintést érzünk a csuklónkon, amiből tudjuk, hogy üzenetünk érkezett. Rápillantunk az órára, és látjuk, hogy kitől jött. Ha ezután elfordítjuk, leengedjük a csuklónkat, akkor az értesítés eltűnik. Ha kicsit tovább nézünk a kijelzőre, akkor megjelenik az üzenet, az Apple Watch tehát tudja, mennyire akarunk „elmélyedni” a különböző értesítésekben.

A megszerezhető medálok egyáltalán nem véletlenül hasonlítanak az olimpiai érmekre.
A megszerezhető medálok egyáltalán nem véletlenül hasonlítanak az olimpiai érmekre.

Az értesítések átadásának egyik módja a Taptic Engine névre keresztelt ügyes kis megoldás, mely apró érintésekkel adja tudtunkra a különböző eseményeket – minden típushoz más és másfajta „bökés” tartozik. Fontos volt, hogy ne egyszerű rezgésről legyen szó, hanem tényleg olyan érzésről, mintha megérintené valaki az ujjával a csuklónkat. De milyen érintés jelképezi a legjobban egy iMessage beérkezését? És egy telefonhívást vagy Twitter-bejegyzést? Az órán dolgozó csapat tagjai szerint egy évbe telt, mire sikerült olyan hangokat és érintéseket találni, amire rámondhatták, hogy igen, ez az ideális az adott feladatra – Jony Ive folyamatosan visszadobálta az ötleteket azzal, hogy „ez túl »fémes«, ez nem elég »organikus«”. A fejlesztés során a valódi életből próbálták különböző tárgyak hangjait érintésekké konvertálni – amilyen furcsán hangzik, valószínűleg olyan nehéz feladat volt ez. A végcél az volt, hogy az Apple Watch viselése minél kevésbé legyen zavaró és tolakodó – máskülönben az Apple eddigi legszemélyesebb eszközéből a leggyorsabban a boltba visszavitt eszköze lenne.

Az Apple Watch kezelőfelületéhez egy teljesen új betűtípust is terveztek, melynek célja az olvashatóság volt egészen apró méretekben is – ez lett a San Francisco. Finoman ívelt sarkokkal operál, melyek az Apple Watch tokozásának a formáját imitálják. A betűközök alapesetben egészen nagyok, de ahogy növeljük a betűméretet, úgy válik egyre sűrűbbé a szöveg – Dye szerint így még gyönyörűbb az egész.

A San Francisco betűtípus kifejezetten az Apple Watch apró kijelzőjére készült.
A San Francisco betűtípus kifejezetten az Apple Watch apró kijelzőjére készült.

Az Apple hagyományosan elég kis választékkal dolgozik, ha a termékekről van szó: a különböző teljesítményeken és kapacitásukon alapuló modelleken kívül legfeljebb mindössze néhány szín közül választhatunk. Az Apple Watch azonban – köszönhetően annak, hogy egy minél inkább személyes eszköznek szánták – egészen testre szabható. Ezt a hozzáállást hagyományos svájci óraipartól lesték el az Apple mérnökei. A két méret és három modell a kezdetektől élő koncepció volt, a cserélhető szíjakkal együtt. Ezután jöttek a hagyományos óraiparban komplikációknak nevezett, ez esetben szoftveres kiegészítők az óra számlapjára, melyek az idő mutatásán kívüli funkciókat jelentik. Dye szerint:

Nem három változatot akartunk, hanem több milliót. A hardver és szoftver együttesével ezt sikerült is elérnünk.

A komplikációk és a számlap testreszabása.
A komplikációk és a számlap testreszabása.

Az Apple Watch másban is különbözik az Apple korábbi termékeitől. Ugyan a cég eszközei mindig is divatosnak számítottak, maga az óra valóban egy divatcikk. Ha pedig sikerül megnyerni azt a réteget, amit a nagy divatcégek és a svájci luxusórákat gyártó üzemek próbálnak megszerezni maguknak, akkor az Apple előtt további piacok és területek nyílhatnak meg a jövőben.

Forrás és képek: WIRED.

MacBook Air és Apple TV akció
Apple Inc. (AAPL)

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? ... - Klikk ide!