Watchtower of Turkey – Final Cut Pro X

Az év videója Final Cut Pro X-ben vágva

#HÍREK
2015. 01. 25.
A Vimeo videomegosztó oldal stábja minden évben kiválogatja a legjobb feltöltött videókat. A 2014-es top 10-es lista egyik tagja az olasz Leonardo Dalessandri által készített, „Watchtower of Turkey” címet viselő alkotás lett, melyet az Apple Final Cut Pro X szoftverében vágott meg.

Mi először október tájékán találkoztunk a videóval, amit a vágónk, Viktor mutatott, és azóta csak úgy hívjuk, hogy „A török videó”. Nem tudom összesen hányszor láttam, de a számláló biztosan több tucatnál jár, a Vimeo számlálója pedig több mint 2,5 millió megtekintésnél tart. Szóval, ha véletlenül még nem láttad, akkor most itt az ideje megnézni:

Rengeteg találgatás ment arról, hogy vajon pontosan hogyan készítette, illetve hogyan vágta meg Leonardo a videót, a mi Viktorunk például képes volt képkockánként végignézni az egészet. Az FCP.co ezért megkereste a rendezőt, és készített vele egy interjút a Watchtower of Turkey készítésével kapcsolatban.

Az interjúból kiderül, hogy a hihetetlenül tehetséges, 30 éves Leonardo nagy rajongója a legújabb Final Cut Pro verziónak, így természetesen ezt a videót is ebben a szoftverben vágta meg. Parmában végzett filmes iskolát, majd ezután számos reklámot és videoklipet készített Filippo Chiesa asszisztenseként. A munkái mellett célja, hogy minden évben készítsen egy saját projektet is, ennek volt az eredménye a marokkói videója után a tavalyi török videó.

Törökországba egy videoklip forgatására érkezett, de a professzionális felszerelések mellett magával vitte a saját Panasonic GH3 kameráját és a GoPróját is. Annyira megtetszett neki az ország, hogy a munka elvégzése után a saját költségén további 23 napig utazott összesen 3500 kilométert, hogy elkészítse a videót. A felszerelése a kamerákon kívül egy 2013-as MacBook Próból, 2 db 2 TB-os LaCie Rugged külső merevlemezből, és egy olcsó Tascam hangrögzítőből állt. Összesen három objektívet használt: egy Lumix 12-35 mm f2.8-at, egy olcsó 14-140 mm-es zoom optikát, és a kedvenc Leica 42,5 mm f1.2-jét. A videókat full HD-ban rögzítette, 72 Mbps H.264 kódolású MOV-fájlokba.

Leonardo felszerelése.
Leonardo felszerelése.

Összesen 4 TB-nyi anyag készült, ami elég szép mennyiségnek számít, főleg ha a videók minőségét nézzük. A több ezer klipet Leonardo végül különböző elnevezésű, tematikus mappákba rendezte, hogy nagyjából áttekinthető és használható rendszert képezzen belőlük. Nem volt előre megírt forgatókönyv vagy elképzelés, úgyhogy minél több klipre volt szüksége, hogy a vágás során legyen miből dolgoznia.

A felvételeket először QuickTime 7-ben nézte végig, így dobálta ki azokat, amikre később nem volt szükség, és a megvágott részleteket ProRes 4444 formátumba exportálta. Mivel egyedi színvilágot akart kölcsönözni a videónak, ezért a színeken is módosított kicsit. Ehhez a VSCO-t használta, ami azonban csak fotókkal működik, ezért az összes videóból egyesével kiexportálta a képkockákat, majd Photoshopban elkészítette hozzájuk a megfelelő színezést. Miután ezzel is megvolt, beimportálta az anyagot a Final Cut Pro X-be, ahol további – például színek szerinti – kulcsszavakkal csoportosította őket. Ezután kezdődhetett maga a vágás.

A három és fél perces videóban nagyjából 280 jelenet van, vagyis átlagosan kevesebb mint egy másodpercenként látunk egy vágást, amiknek a 95%-a szimpla vágás. A folyamatos mozgás illúziójához egymáshoz tökéletesen illeszkedő jelenetekre volt szükség, a legnagyobb munka ez volt Leonardo szerint. Az egész folyamatot egy puzzle kirakásához hasonlította. A lgnagyobb kihívást azt jelenti ebben az esetben, hogy ha túl sokáig tart megtalálni a megfelelő klipet, az nem csak lelassítja a vágást, de kizökkenti a kreatív folyamatból is.

Ez az egyik olyan dolog, amiben nagyon jó a Final Cut Pro X. Amikor egy bizonyos hangulatot vagy effektet kerestem egy jelenethez, pillanatok alatt meg tudtam találni a megfelelő klipet. A kulcsszavak segítségével ugyanazt a klipet több tucat szempont szerint sorolhatod be, például a helyszín, a tartalom, a domináns színek, vagy a hangulat szerint.

A klipek egymáshoz illesztéséhez folyamatos mozgásra volt szükség, mert ez becsapja a szemet, és a vágásoknál úgy látjuk, hogy szinte egymásba úszik a két jelenet. Erre lehet azonos irányú mozgást használni, de például a domináns színeknek is nagy szerepe van a dologban, például az alábbi vágásnál a szemünk az élénk kék színre koncentrál, így a vágás szinte láthatatlanná válik.

A szemünk a kék színt követi.
A szemünk a kék színt követi.

Az alábbi vágásban pedig a mozgásnak van nagy szerepe: a szemünk a videón szereplő emberek kezét követi, ahogyan a kamerába mutatnak vele. Így a vágás természetesnek érződik, hiába láthatunk nagyon különböző színeket és hátteret.

A szemünk a szereplők kezének a mozgását követi.
A szemünk a szereplők kezének a mozgását követi.

Ezen kívül néhány vágás esetén Leonardo két felvételt helyezett egymásra, például amikor a repülő madarakat látjuk, akkor ez két videó egymásra illesztéséből született, és a két vágás között ezzel vezeti át a szemünket és az agyunkat. Hasonlóak azok a vágások, amikor egy, a képbe besétáló ember jelenti az átvezetést, itt is két klip került egymásra maszkolással.

watchtower_fcpx_20Leonardo szerint a legnehezebb feladat a klipek összefűzése volt úgy, hogy soha ne törjön meg a folyamatos mozgás érzete. Ehhez rengeteg finomhangolásra volt szükség a Final Cut idővonalán, mivel akár egyetlen képkocka megtörheti az egész videót, egy vágás hatása is múlhat egyetlen képkockán.

Több jelenet is készült úgynevezett „hyperlapse” technikával. Ehhez azonban Leonardo nem használt állványt, így a fotókból összefűzött videó sokszor túlságosan mozgott vagy remegett. Ezt kiküszöbölendő After Effectsben vágta újra a képeket, majd a Final Cutban még egy újabb stabilizációt engedett rájuk.

Nagy szerepe van az idővel való játéknak is, szinte minden egyes felvétel valamennyire be van gyorsítva vagy lassítva. Leonardo szerint ebben szintén nagyon jó a Final Cut Pro X, más vágószoftverben nem tudott volna hasonlóan jó eredményt elérni a folyamatos gyorsításokkal és lassításokkal. A legjobb példa erre szerinte a fehér homokon sétáló nőket ábrázoló jelenet.

Noha a hétköznapi néző számára nem biztos, hogy egyből feltűnik, de a hangoknak is hatalmas szerepe van abban, hogy ennyire jól sikerült a videó. Leonardo szerint:

Sokan mondják, hogy egy film 50%-át a hang adja. Szerintem ez 80%. Ezért rendkívül fontosak számomra a hangok. A hangeffektek és a környezeti zajok kihangsúlyozzák a vizuális elemeket, és segítenek létrehozni a megfelelő hangulatot. Több mint 3000 hangmintából dolgoztam. Rögzített hangot a kamera, valamint voltak külön a Tascammel felvett hangjaim is, például az imára hívás vagy az óceán hullámzásának hangja. Ezen kívül a Final Cut Pro X beépített gyári hangmintáit is használtam, hogy kiemeljek bizonyos mozgásokat vagy vágásokat.

Egy részlet a videó hangsávjából.
Egy részlet a videó hangsávjából.

Leonardo jelenleg a török Egészségügyi Minisztérium számára forgat egy videót. A legtöbb cég Avidban vág, így az is, ahol ő dolgozik. A Watchtower of Turkey megvágása során azonban annyira beleszeretett a Final Cut Pro X-be, hogy elhatározta, ezt a projektet is abban fogja megvágni, és megtanítja a munkatársait is a szoftver használatára, hogy a későbbiek során csak Final Cutban vágjanak.

Leonardót természetesen rengetegen keresték meg miután elterjedt a videója szerte az interneten, többen kérték, hogy készítsen hasonlót számukra is, például Görögországról vagy Portugáliáról. Viszont olyan határidőket adtak neki – általában 1 hónapot – ami alatt szerinte lehetetlen elkészíteni egy ilyen alkotást. A következő Watchtower-film ezért szintén személyes projekt lesz, és várhatóan Indiában játszódik majd. Mi mindenesetre nagyon várjuk.

Forrás és képek: FCP.co.