imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Megérkezett: MacBook Pro 2018!

Erősebb, mint valaha!

Az iOS 11 dilemma: kiadni vagy nem kiadni?


Melyik a jobb, ha az Apple egy olyan iOS-t ad ki, amellyel meggyűlik a felhasználók baja, de alapvetően rendben van; vagy ha inkább nem ad ki semmit, egészen addig, amíg tökéletes nem lesz a rendszer? Azt tudjuk, Cupertinóban hogyan döntöttek, de vajon lehetne ezt máshogy is csinálni? Vélemény.

Múlt héten átbeszéltük, véleményünk szerint miért csinálja azt az Apple mostanában, hogy előre bejelenti a hardvereket, amelyek csak később állnak majd a felhasználók rendelkezésre. A jobb ma egy koncepció, mint holnap egy iPhone elmélete azonban nem állja meg a helyét az operációs rendszereknél. Az iOS az iPhone és az iPad lelke. Vannak, akik csak miatta vesznek Apple-termékeket a mai napig. Nélküle lehet akármilyen jó vasad, az használhatatlan lesz. Éppen ezért az Apple nem teheti meg, hogy kvázi egy “koncepciót” (értsd: félkész rendszert) adjon a felhasználók kezébe.

Ennek ellenére sokan úgy érezték, hogy hiába a rekordmennyiségű bétaverzió, az iOS 11 szeptemberben hivatalosan is útjára indított változata még nem áll/állt készen a bevetésre. Többen azt mondták, hogy inkább ki se adják a rendszert, várjanak addig, amíg nem sikerül befoltozni a hibákat. Hogy kinek van igaza, nem tudhatjuk, viszont a helyzetet árnyalhatjuk pár gondolattal.

Mint a házépítés

Bárkivel olyannal beszéltem, aki épp egy családi ház építkezésen volt túl, mindig megosztotta velem az örökérvényű nép bölcsességet:

egy kertes ház sosincs kész.

Valami hasonló érvényes az iOS-re is úgy általában. Mindig lehetne rajta mit változtatni, mindig lehetne jobb az üzemidő, mindig jöhetnének új funkciók, állandóan kellenek biztonsági frissítések, nincs olyan, hogy valakinek ne hiányozna belőle valami. De ez így is van rendjén, több millió felhasználó igényeit nem lehet tökéletesen kielégíteni.

Viszont pont emiatt lényegében egy filozófiai kérdésé konvertálódik át, hogy mikor tekinthető késznek egy iOS. Mondhatnánk, hogy akkor, ha már nincsenek benne hibák, bugok, de valamennyi mindig marad. Ha kijavítanak egyet, jön majd másik. Mondhatnánk azt is, hogy ne legyen rosszabb, mint az előző volt, de ez megint csak nem megfogható. Mi az, hogy “rosszabb”? Van, aki szerint a Control Center Wi-Fi és Bluetooth gombjainak működése így tökéletes, ahogy most van, sokan meg emiatt kapnak agyvérzést. Napi használatra legyen alkalmas? Mégis kinek a napi használatára? És így tovább…

Nehéz tehát megfogni, hogy hol van az a pont, ahol érdemes zöld utat adni egy lényegéből fakadóan öröké bejezetlen dolognak.

Mégis hasonlít a hardverekre?

Bár az előbb kijelentettük, hogy az iOS esetében máshogy érdemes szemlélni a helyzetet, mint a hardvereknél, némi hasonlóságot azonban fel lehet fedezni. Az Apple ugyanis mostanában nemcsak hardvereket lengeti be jóelőre, hanem bizonyos iOS funkciókat is. Gondoljunk itt például a tavalyi portré módra, vagy idén az iMessage iCloud szinkronizációjára, az AirPlay 2-re, és a peer-to-peer Apple Pay fizetésre.

Hogy ez mennyire szerencsés dolog, megint más kérdés. Itt tulajdonképpen pontosan azt az elvárást teljesítik, mely amellett ágál, hogy csak akkor adjanak ki valamit, ha az már használható. Ennek ellenére rendszeresen előjön, hogy hol van már ez vagy az a beígért funkció. Ismét: nehéz olyat lépni, ami minden félnek megfelel.

Nem az emojikon múlik

Ez csak egy kis kiegészítő gondolat egy másik nagyon gyakran felmerülő reakcióra a helyzettel kapcsolatban:

Bezzeg 100 új emoji van, rendes iOS még nincs

Érthetőek az indulatok, de kár őket az emojikra irányozni. Az a helyzet, hogy valószínűleg egy teljesen külön, legfőképp dizájnerekből álló csapat dolgozik a kis hangulatjeleken, akiket hiába ültetnének oda a gép elé, hogy tessék megjavítani a 3D Touch bugot, nem nagyon tudnának mit kezdeni a helyzettel.

Az Apple szinte “korlátlan” humán és anyagi erőforrásokkal rendelkezik. Biztosak lehettek benne, hogy nem arról van szó, hogy az aranyat és az agyakat az emojikra fordítják, az iOS rovására. Lefogadnám, hogy mindkét részlegen rengetegen dolgoznak a világ legjobb egyetemeiről, busás fizetésért, nem segítene semmit az iOS-en, ha Cupertinóban leállnának az emoji mizériával.

Summa

Véleményem szerint tanulságokat levonni nem igazán lehet a történetből. Mivel nincs egy egyértelmű határ, amitől késznek nyilvánítható egy rendszer, mindig lesz vita akörül, hogy most jó-e, amit kaptunk vagy sem. Az Apple úgy érezte (vagy egyszerűen csak muszáj volt kiadniuk az éves elvárások miatt), hogy az iOS 11 napi szintű felhasználásra alkalmas. A felhasználók egy része meg nem. Igazságot nem nagyon lehet tenni, annak ellenére, hogy az én személyes meggyőződésem is az, hogy kicsit még dolgozhattak volna a rendszeren kiadás előtt.

Akárhogy is, az iOS 11 mostmár bő másfél hónapja útjára lett engedve, a bugfixek, foltozgatások és új funkciók pedig folyamatosan érkeznek. A rendszer hétről hétre egyre stabilabb, az elégedetlen réteg folyamatosan szűkül. Elfogyni biztosan nem fog, de ez már csak ilyen.

0% THM

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!