imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Szuper tablet, szuper áron

Már elérhető az új, 2018-as iPad!

Az iOS 12, a mobil operációs rendszer „Snow Leopard Pillanata“


Akik követték mostanában az Apple körüli híreket tudják, hogy az idei rendszereket a stabilitásnak fogja szentelni az Apple. Volt már erre példa korábban is. Nézzük, hogyan ismétli magát a történelem, miként szépülnek az emlékek az idővel.

Az Axios és Mark Gurman is megerősítette azt az információt, miszerint az Apple inkább elhalasztja az idénre tervezett funkciók bemutatását és helyett az iOS és macOS stabilitására, megbízhatóságára fog fókuszálni. Úgy látszik, erre a felhasználók részéről is van igény, ti például 94%-ban mondtátok, hogy inkább a stabilitásra mintsem a funkciókra fókuszáljanak.

Kétségtelen, hogy rázósabb időszakon ment át most az Apple, ami a szoftvereket illeti – feltehetően ezt Cupertinóban is megérezték. Ne felejtsük el azonban, hogy nem ez lesz az első alkalom, hogy a stabilitás kerül egy rendszer középpontjába. Bár sokan szokták ilyenkor emlegetni az Apple elveszett dicsőségét és Steve Jobs-t, aki mostanában megállás nélkül forog a sírjában – legutóbb éppen az alapító-igazgató irányítása alatt vált szükségessé a rendrakás. Kanyarogjunk kicsit vissza az idő folyamán és nézzük meg, mi minden történt 10 évvel ezelőtt a Mac OS X háza táján!

2007 október 26-án az Apple bemutatta a Mac OS X 10.5-öt, amely a Leopard kódnevet kapta. A rendszernek több szempontból is nagy jelentősége volt. Egyrészt igazi über-gigafrissítésnek számított a maga 300+ új funkciójával, másrészt ez volt az a rendszer amivel először találkoztak azok (nem kevesen), akik a frissen bemutatott iPhone-on keresztül kerültek az ököszisztémába. Ekkoriban még évekkel az első iPad bemutatás előtt járunk, tehát a Mac OS X tényleg az elsődleges szoftveres terméknek számított az Apple-től.

Majdnem két évvel később, feltehetően hasonló megfontolásokból mint most, az Apple úgy döntött: új funkciók helyett ideje a stabilitásra fókuszálni, és kiadta a Leopard ráncfelvarrott utódját, az Snow Leopardot. A rendszer lényegében semmi end-user újítást nem hozott pár apróságon kívül, paradox módon tehát pont az lett az egyik legnagyobb új funkciója, hogy nincsenek új funkciók.

A döntés a jelenből nézve bevált. Ha megnézzük, hogyan él a Snow Leopard a veterán Apple-ösök fejében, csupa szépet látunk. A különböző fórumokon nagy az egyetértés azügyben, hogy az egyik legstabilabb, legjobb OS-ről van szó amit az Apple valaha kiadott, hogy ez volt a vállalat fénypontja, ebben még volt anyag, itt még valóban a fejlesztésekre fókuszáltak és a többi… Olyannyira igaz ez, hogy az utód (Mac OS X Lion) kiadásakor az emberek rögtön visszalépésről kezdtek beszélni (ez ugyebár még Jobs alatt jött ki, szóval ne legyenek illúzióink afelől, hogy nála nem voltak panaszos hangok).

De tényleg ennyire tökéletes volt a Snow Leopard? Nos, igazság szerint egyáltalán nem volt mentes az olyan problémáktól, amik most például a High Sierra kapcsán felmerültek, egyszerűen csak az idő előrehaladtával megszépültek az emlékek. Nézzünk pár példát. A MobileMe (tulajdonképpen az iCloud elődje) bevezetése nem sikerült tökéletesre. Olyannyira, hogy Jobs egy kiszivárgott belsős levelezésben külön beszélt a problémáról:

Csapat,
a MobileMe bevezetése nem tartozik a legdicsőbb pillanataink közé. Több dolog is van, amit jobban kellett volna csinálnunk. A MobileMe egyszerűen nem ütötte meg az Apple-től elvárható szintet, egyértelműen több időt kellett volna szánni a tesztelésre. […] Hiba volt a szolgáltatást az iPhone 3G-vel, az iPhone 2.0-ás szoftverrel és az App Store-ral egyidőben elindítani. Bőven volt mit csinálnunk, a MobileMe pedig következmények nélkül csúszhatott volna […]

Aztán ott van még egy elég durva bug, amelyre nem sokkal a Snow Leopard bemutatása után derült fény. A hiba miatt a Guest fiókok teljes home könyvtára törlődhetett, ami lássuk be, elég súlyos. Persze a sajtó akkoriban ezt szépen fel is kapta, az Apple-nek a nyilvánosság előtt kellett magyarázkodnia, illetve egy gyors foltozást is ki kellett dobni a 10.6.2 személyében. A rendszer legelső frissítései tonnaszámra tartalmaztak különböző bugfixeket, a techsajtó pedig többször is megbízhatatlanságról és frusztrált felhasználókról írt, akik vissza akarnak menni a korábbi verzióra. Ismerős a helyzet nem?

Egy előrelátó Twitter felhasználó már évekkel ezelőtt tökéletes rávilágított, mi lesz a rendszer sorsa a közvéleményben egy kis idő elteltével: úgy lesz elkönyvelve, mint az OS X valaha volt legjobb verziója. És milyen igaza lett! Hogy miért? Nehéz konkrétan megmondani, de van benne egy jó adag nosztalgiafaktor, Steve Jobs emlékezete, illetve az a tény, hogy akkoriban nem évente kellett lenyűgözni a felhasználókat.

A következő rendszer (Lion) majdnem két évvel később jött ki. Értelemszerűen két év alatt bőven volt rá idő, hogy stabillá csiszoljanak egy eredendően bugos rendszert is. Lefogadom, hogy ha a High Sierrán is még másfél évig dolgoznának, az is a könnyfakasztóan megbízható jelzővel vésődne be az emberek emlékezetébe.

A Lion óta viszont sokat változtak a dolgok. Kezdve azzal, hogy azóta a Mac csapatnak évente kell előrukkolnia elképesztően új funkciókkal, úgy, hogy közben a rendszer stabilitásán nem eshet csorba. Hát persze, hogy ez nehezebben megy. Éppen ezért gondolom én is azt, hogy nagyon jól tette az Apple, hogy kicsit behúzta a féket. Azok, akik évente követelik az újdonságot lehet, hogy kicsit csalódni fognak (bár ügyes marketinggel mint tudjuk bármi eladható forradalomnak), a maradék viszont remélhetőleg tényleg megkapja az áhított stabilitást.

Ugyanez vonatkozik az iOS-re is. Akik becsülettel elolvasták az Apple mobil operációs rendszerének történetét összefoglaló cikksorozatunkat biztosan emlékeznek rá, hogy felfedezni véltem egy három évente ismétlődő periódust a frissítésekben. Újdonság – funkciók – stabilitás. Legutóbb az iOS 7 volt az újdonság, a iOS 8 a funkciók (akkoriban sokan a valaha volt legbugosabb rendszernek tartották), majd jött az iOS 9 a ráncfelvarásokkal és a stabilitással. Ha ezt a vonalat visszük tovább, akkor igazából semmi meglepő nincs abban, hogy az iOS 12-re ismét a megbízhatóságot várhatjuk fő funkciónak. Hogy az iOS bemutatása utáni önmagamat idézzem:

Én továbbra is tartom, hogy a már említett 3 évenkénti nagyobb frissítés elmélet közelítőleg helytálló. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az iOS 7, ami hozta az egyik legnagyobb vérfrissítést pont két hármas ciklus után, akkor arra számítanék, hogy az iOS 12 jövőre elsősorban azon az úton fog tovább haladni, amin jelenleg halad a rendszer. Egy kis Siri frissítés, valami minimális külalak módosítás, ne adj Isten egy Dark Mode, fejlettebb AR funkciók és hasonlók.

Mi tehát a tanulság? Egyszerűen csak annyi, hogy mielőtt temetni kezdenénk az egész Apple-t, Steve Jobs-t siratnánk és szörnyülködnénk a profitéhségen, nézzünk kicsit vissza a múltba. Felfedezhető pár ismétlődő minta, amiken továbbhaladva közel sem tűnik olyan borúsnak az Apple jövője, mint amilyennek most sokan lefestik.

Forrás: 9to5mac

Szezonvégi kiárusítás

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!