imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

A jövő megérkezett!

Az Apple bemutatta az iPhone X-et

Azt mondod, túlárazott az Apple? – Vélemény


Drága? Olcsó? Túlárazott vacak? Eljött az ideje, hogy tisztába tegyünk pár dolgot. Szigorúan véleménycikk következik.

Szinte mindenki, aki valaha használt Apple-terméket – legyen szó akár csak egy iPod nanóról -, biztosan megkapta egyik-másik szakértő ismerősétől: egy túlárazott szart vettél, ami a kizsákmányoló kapitalizmus esszenciája, jobban jártál volna ezzel vagy azzal a gyártóval, és a maradék pénzt meg elutalhattad volna a kenyai éhezőknek. Ez a fajta mentalitás árad minden internetes fórumon és minden tech videó alatti kommentszekcióban, külföldön és határainkon belül egyaránt. Mi lehet ennek az oka? Tényleg az Apple felelős egy személyben minden rosszért a világban, és aki bedől az agymosó marketinghadjáratnak, az egy kritikai gondolkodás nélküli birka? Ez így korántsem igaz, de nézzük meg, miért mindig az Apple kapja az ívet.

Új korszak a számítástechnikában

Véleményem szerint a jelenség mögött meghúzódó egyik legfőbb ok az az, hogy jelenleg többféle gondolkodási paradigma él párhuzamosan egymás mellett. Ez korántsem új keletű, hiszen minden művészeti irányváltásnál hasonló volt a helyzet: megvolt a régi paradigma, amire szépen lassan rákúszott egy új. Ezek pedig a legtöbb esetben vagy utálkozó ellentétben voltak egymással, vagy legalábbis kölcsönösen nem értették egymást. Gondoljunk csak bele, hogy a 19. század első felében virágkorát élő romantikus művészet a maga zsenikultuszával, a különlegeset és a rendkívülit kereső ábrázolásmódjával mekkora ellentétben állt az utána közvetlenül következő realizmussal. Ez utóbbi sokkal inkább az általánost, a tipikust helyezte figyelmének középpontjába, a múltból a jelenbe fordult.

Théodore Géricault francia romantikus festő A Medúza tutaja című festménye.

Théodore Géricault francia romantikus festő A Medúza tutaja című festménye.

Georg Wilhelm Friedrich Hegel német filozófus pont az ilyenfajta gondolkodásbéli változások megragadására, leírására dolgozta ki a dialektika elméletét. Eszerint egy általánosan elfogadott gondolkodásmódot nevezhetünk tézisnek. Idővel ennek megszületik a kritikája: ezt nevezzük antitézisnek. Az antitézis szép fokozatosan leváltja a tézist, és uralkodóvá gondolkodásmóddá válik. Viszont előbb-utóbb ennek is meg fog születni a kritikája, méghozzá – kisarkítva – a „régen minden jobb volt” elv alapján, és visszanyúlnak a kiinduló tézishez. A kettő keverékéből születik majd meg a szintézis, ami egyfajta ötvözete a tézisnek és az antitézisnek, mindkettő nyomait magán viseli. Ez a szintézis pedig egy új korszak tézise lesz, amire ugyanúgy megszületik majd a kritika és kezdődik a végtelen folyamat elölről.

A művészeteknél maradva hasonló történt az ókor-középkor-reneszánsz hármasával. Az ókor a tökéletes arányokra való törekvéseivel tekinthető tézisnek, míg a középkor az erre választ adó antitézisnek. Ez utóbbi – elsősorban a népvándorlás hatására – látszólag szakít az arányossággal, és rengeteg barbár, aránytalan elemet kezd használni. Végül jött a reneszánsz, ami visszanyúlt a klasszikus ókori művekhez, ugyanakkor érezhető, hogy a gondolkodásmód sokat merített a középkorból is, még ha ezt előszeretettel tagadták. Persze ez a példa nagyon leegyszerűsített, inkább csak illusztrációnak jó, hiszen a középkorban sem szűnik meg az ókori görög-római hatás, és a középkort és a reneszánszt sem csak egy évszám határolja el egymástól, hanem egy több száz évig tartó változási folyamat. Mindenesetre a lényeg megértését segítheti a példa.

thinkdiff

Oké, de hogyan kapcsolódik ez az Apple-höz, és a céget érintő kritikákhoz? Anélkül, hogy arra a lehetetlen feladatra vállalkoznék, hogy a kérdést a hegeli dialektikába helyezzem, a fentieket figyelembe véve próbáljuk meg értelmezni a következőket. A számítástechnika előtérbe kerülésével kialakult egy tézis: a gépek egy-egy funkciót szolgálnak, egy feladatra születtek. Embereket küldhetünk fel velük a Holdra, komplett infrastuktúrákat vezérelhetünk velük, automatizálhatunk gyártási folyamatokat és a többi. A funkció, mint olyan szempontjából pedig minden más lényegtelen, többek közt a dizájn is. Csakhogy idővel a gépek bekerültek az otthonokba. Nem is kicsit: ott a mikró, a kávéfőző, a tévé, na meg az okostelefonok, hogy csak párat említsünk. A lényeg, hogy a katonai bázisok és a cégek pincéjéből bekerült az otthonokba a technológia.

Oda, ahol már nem megengedhető egy rendkívül hangos, legalább egy szobát elfoglaló kábeldzsungellel körbevett számítógép. Új igények fogalmazódtak meg: legyen kicsi, hordozható, mindenki tudja egyszerűen kezelni, és segítsen a hétköznapi feladatokban, hiszen senki sem egy Holdra szállást akar otthonról levezényelni. Azonban ezeken kívül is van még egy nagyon fontos igény, amit mindenki szeretne látni a saját otthonában: szép, esztétikus tárgyak legyenek benne. Ezzel pedig meg is érkeztünk a kiindulási problémánkhoz.

oldcomp2

Azok, akik túlárazott vacaknak titulálják az Apple-termékeket, nem veszik figyelembe a dizájn jelentőségét. Ők még abban a gondolkodásmódban élnek, amiben az első és legfontosabb rendeltetése egy számítástechnikai eszköznek a funkció. A kritika abból az irányból fogalmazódik meg, hogy azokat a feladatokat, amiket egy Apple-számítógép el tud látni, végre lehet hajtani sokkal olcsóbb eszközökön is. És igen, ebben teljesen igazuk is van (még ha nem is minden esetben). Csak azt hagyják ki a képletből, hogy mostanra már a dizájn is legalább ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb a felhasználók számára, mint maga a funkció. Ez pedig nem birkaságból adódik, hanem abból a természetes igényből, hogy a házamban, az otthonomban legyenek már esztétikusak az engem a nap 24 órájában körbevevő tárgyak. Nem gondolom, hogy olyan ördögtől való igény lenne ez, amiért rögtön inkvizícióét kéne kiáltani.

Tessék megenni, amit eléd tesznek

A másik, sokkal nehezebben megfogható motivációja a hangoskodóknak véleményem szerint a kritikai gondolkodás körül keresendő. A személyi jellemfejlődés első szakasza a csecsemő kor, a maximális bizalom és ráutaltság időszaka. Semelyik csecsemő nem kérdőjelezi meg, hogy az anyatej akkor most jó-e neki vagy sem: amit anya vagy apa enni ad, azt megeszem. Lényegében ezt is tekinthetjük egyfajta tézisnek. Ennek antitézise lesz a kamaszkor, ami nagyjából a tökéletes ellentéte ennek: a szülők minden cselekedete felülvizsgálásra kerül, csakazértse engedelmeskedek, én tudom, mi a jó magamnak. Jó esetben ezután jön a felnőttkor, amikor megmarad a kritikai gondolkodás, de olyan személyekkel veszem körbe magam, akikben bízhatok és meg is bízom.

Úgy gondolni az Apple-termékekre, mint olyan eszközökre, amik már a puszta létezésükkel is arra köteleznek, hogy vegyem meg őket, javában a csecsemőkor mentalitása. Miért is? Csak azért mert van, akkor most nekem meg kell venni, és mivel azt drágán lehet, akkor rohadjon meg az Apple? Felejtsük már el ezt a gondolkodásmódot, és legalább a kamaszkorba jussunk el: azt veszem meg magamnak, amiről tudom, hogy NEKEM jó. Az meg már egészen idealisztikus cél lenne, hogy eljussunk arra a szintre is, hogy feltételezzük, mindenki el tudja magának dönteni, hogy neki mi a jó. Hihetetlen, de az okoskodások egy ilyen apró változástól javarészt megszűnnének. Ha képesek lennénk azt feltételezni a másikról, hogy saját jól felfogott érdekében cselekszik, akkor senki nem indulna ki abból, hogy “ha nekem jó a Linux, akkor neked is az KELL, hogy legyen”. Különböző igények, különbözően vastag pénztárcák, és különböző célok és motivációk vannak a világban.

critical

Itt most engedjetek meg nekem egy kis kitérőt, hogy reflektáljak a mostanában a cikkek alatt elburjánzó hozzászólásokra – elsősorban az enyéim alattiakról tudok nyilatkozni. Igen, olvasom őket, igen, látom a kritikát és higgyétek el, foglalkozom is velük – talán túl sokat is. Egy cégről, és annak korlátozott számú termékéről írunk az év 365 napjában. Szerencsére téma mindig van. Hol tesztek, hol interjúk, hol tippek, hol pedig hírek és meg nem jelent termékekről érkező információk. Olvasóból is van bőven, több tízezren látogatjátok az oldalt naponta – a bizalmatokat ezúton is köszönjük, tényleg hálásak vagyunk érte. Viszont rendszeresen – sőt, mostanában különösen sokszor – felbukkannak azok a hangok, akik mindenkinél jobban tudják, miről kéne írnunk, pontosabban, hogy miről nem.

Természetesen nálunk is, pedig az Analytics login nálunk van – mi látjuk melyik téma, mennyire érdekli az embereket. Nyilvánvalóan igyekszünk ehhez igazítani a tartalmakat is, és szeretnénk, ha az oldalon minden érdeklődő megtalálná azokat a cikkeket, amik számára érdekesek. De az ég szerelmére: az, hogy megjelenik egy cikk és téged személy szerint nem érdekel, nem jelenti azt, hogy nincs rajtad kívül másik sok ezer ember, akit meg igen. Távol álljon tőlem a „ha nem tetszik ne olvasd” cinizmus, de emberek: felnőttek vagytok, tudjatok már szelektálni a számotokra érdekes és érdektelen tartalmak között. Nem érdekel Kuo elemzése a következő iPhone-ról? Semmi baj, ne olvasd el a cikket, hanem gyere vissza a következőnél, ami majd érdekel. Utálod a stílust, amiben írok? Szerencsére van még másik három, rendszeresen publikáló kiváló szerzőnk, akit olvashatsz. Nem kell mindent megenni amit eléd raknak, ilyen egyszerű.

Na de kanyarodjunk vissza a témánkhoz.

target

Miért pont az Apple?

Az okokat és a motivációkat már alaposan körbejártunk, már csak arra kell választ találnunk, hogy miért pont az Apple. A fenti példát alapul véve a válasz viszonylag egyszerű: mert ők voltak az egyik első cég (ha nem a legelsők), akik átléptek a funkció paradigmájából a dizájnéba. Ugyanúgy, ahogy a művészeteknél is megvoltak azok a pionírok, akik kitaposták az utat a következő paradigma felé, a számítástechnikában is megvannak ezek a cégek, ilyen például az Apple is. A saját korában rengeteg úttörő művész éhezve, nyomorultul, egy jelöletlen sírban végezte, életművüket pedig csak jóval a haláluk után fedezte fel magának az utókor. Ennek oka, hogy a többségi társadalom akkor még nem értette őket, hiszen teljesen máshogy gondolkodtak. Az újdonság devianciaként csapódott le, amit kritikák és bojkottokkal szankcionáltak.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy szegény Apple a meg nem értett művész, akit a csúnya rossz emberek megvetnek. Dehogy. Az Apple egy olyannyira kapitalista cég, hogy Marx már a nevétől is szélütést kapna: űzik a profitot, amennyire csak tudják. Nincs is ezzel baj, senki nem állította, hogy egy karitász szervezet. Az viszont tény, hogy mivel elsők voltak valamiben, egyben ennek az újnak a szimbólumává váltak, és így természetes, hogy rajtuk csattan az ostor. Az Apple annak a szimbóluma, hogy egy számítástechnikai tárgy esztétikája lehet ugyanolyan fontos, mint a funkciója. Úgy látszik, ezzel az emberek is egyetértenek, hiszen viszik a termékeket, mint a cukrot, annak ellenére is, hogy valóban van olcsóbb, erősebb stb. Igen ám, de azok úgy is néznek ki. Cuperino pedig ráérzett arra, hogy a trendváltásból hogyan csinálhat magának pénzt.

Nem csak eszköz, műtárgy is.

De továbbra sem tart senki a vásárlók fejéhez fegyvert. Nincs olyan, hogy valamit meg KELL vegyél. Szerintem például ár/érték arányban drágák az új MacBook Prók, nem tudnék annyi pénzt keresni velük, hogy megtérüljön az ára. Következésképpen nem veszem meg és kész. A piacot a kereslet és kínálat szabályozza: ha sokan úgy érzik, hogy valami túl drága, akkor azt nem fogják megvenni. Ez eljut majd az Apple-höz is, amikor pedig csökkenő eladásokat látnak majd a jelentésben, legközelebb szépen átgondolják majd az árszabást. Csak akkor túlárazott valami, ha azt nem veszik az emberek. Ha millió számra fogy egy termék, az éppen azt jelzi, hogy pont jól lőtték be az árat. Végső soron tehát mi, fogyasztók szabályozzuk a piacot: ahogy közhelyesen szokták mondani, a pénzünkkel szavazunk. Nélkülünk még az Apple is csődbe menne pillanatok alatt, legyen akármekkora készpénztartaléka, befolyása és értéke a cégnek.

Éppen ezért fontos, hogy kritikusan gondolkodjunk, legyünk tisztában vele, hogy mi a jó nekünk és mi a rossz. A piac ugyanis pont úgy fog kinézni, amilyenné mi formáljuk. Ha pedig nem tetszik a helyzet, azért nem az Apple lesz a felelős, hanem egyedül saját magunk.

Apple Inc. (AAPL)

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? ... - Klikk ide!