imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

A jövő megérkezett!

Az Apple bemutatta az iPhone X-et

BeoPlay H9 teszt – a nagybetűs WOW


Egy újabb fantasztikus termék járt nálunk a BeoPlay kínálatából, ami nem csak kíváló anyagminőségével és hangzásával kápráztatott el minket, hanem időtállóságával is. Egy luxusfejhallgató, ami tökéletesen harmonizál a filozófiával, amit az Apple is képvisel a számítógépek terén.

Bár a BeoPlay-termékeket általában Red szokta tesztelni, most viszont szerencsére úgy hozta a sors, hogy én kaparinthattam meg mai tesztalanyunkat, a BeoPlay H9-cet. Mármint nem Red szerencséjére, hanem az enyémre, ugyanis már attól szinte könnyem fakadt, hogy megfogtam a rendkívül minőségű anyagokból gyártott, gyönyörű darabot. De ne szaladjunk ennyire előre.

A nagy múltú dán Bang & Olufsen luxusmárkának szélesebb felhasználói réteget célzó almárkája, a B&O PLAY már nem először rukkol elő kiváló minőségű fejhallgatóval. A H9 értelemszerűen leginkább a H8 hagyományait veszi tovább, nem csak nevében, hanem a H8-ban debütált aktív zajszűrő, az innovatív, érintésérzékeny kezelőfelületet, és a Bluetooth-technológia tekintetében is. Mivel a H8-at (és semmilyen más B&O PLAY-terméket) nem láttam vagy hallottam ezidáig, ezért tesztalanyunkat nem is fogom összehasonlítani a márka más termékeivel, prekoncepciók nélkül viszonyultam a fejhallgatóhoz.

Disclaimer

Közepesen nevezném magamat audiofilnek. Igényes vagyok a zene minőségére, jobb kedvelem a tömörítetlen hangzást, van egy aránylag jó hangrendszerem és egy RHA MA750i in-ear fülhallgatóm. Viszont nem nézem le azokat a Youtube-ról hallgatják a zenét, nem hallok ki minden apróságot a számokból, és nem fetrengek görcsben akkor sem, ha Spotify-ról vagy Apple Music-ról hallgatom a streamet.

ig

Külső, anyagminőség

Viszonylag nagyméretű fehér dobozt vihetnek majd haza az újdonsült tulajok, aminek előlapját a B&O PLAY-től már megszokott, stílusos lifestyle fotó dobja fel. A fedelet leemelve máris elénk tárul az esetünkben feketében pompázó fejhallgató. Alatta katonásan, fekete dobozokba rendezve várnak a kiegészítők, amiken egyáltalán nem spórolt a B&O PLAY. Kapunk egy bársonyosan selymes és puha hordtokot, repülőgépes adaptert, fekete töltőkábelt, egy jack-jack kábelt, na meg a szokásos papírokat. A tok egyébként annyira puha és lágy, hogy gyengébb pillanataimban rendszerint elővettem egy kicsit megsimogatni, mint valami megrögzött fetisiszta.

A fejhallgató mérete teljesen normális, körülbelül ugyanakkora, mint a legtöbb mai over-ear példány. Ebből a szempontból egyébként inkább a H6 és a H7 útját járja tesztalanyunk, a H8 ugyanis on-ear kialakítású volt. Elég szubjektív, hogy kinek melyik megoldás a szimpatikus, nekem az over-earek rendszerint kényelmesebbek szoktak lenni. Anyaghasználat szempontjából a már megszokott prémium anyagokra számíthatunk: polírozott, eloxált alumínium, puha báránybőr, valódi marhabőr, szövet és memóriahab. Jobbat nem is kívánhatnánk. Kézbe véve azonnal érződik is a minőség, elegáns mégis masszív darabról van szó, ennek ellenére méretéhez képest aránylag könnyű.

dlsk

A formavilág is ismerős lehet a korábbi modellekből. A tárcsák fém gömbcsuklóra csatlakoznak, ami nagyjából 90 fokos elforgatást tesz lehetővé. Ez pont elég arra, hogy normálisan le lehessen tenni vízszintes felületekre is, például az asztalra. A rögzítőfém tovább szalad az átkötőpántba is, aminek alja egy kicsit érdes tapintású szövet, a teteje marhabőr. Olyan jól találták el a szövet anyagát, hogy egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy az valaha elkezdhet lemállani a pántról, a bőr pedig bőr – ellenálló, korral nemesedik és a többi.

A tárcsák belsejébe akkora betűkkel írták bele, hogy melyik a jobb és a bal oldal, hogy még egy cipőjét rendszeresen fordítva felvevő óvodás se tudná eltéveszteni. A külsejük szintén alumínium, közepükön a B&O PLAY logó hirdeti büszkén a dánok munkáját. A jobb oldali fémlapot egy kisebb, rovátkákkal tűzdelt polírozott kör különbözteti meg a másiktól, itt kapott helyet az érintésvezérlés, amiről majd a használatról értekező fejezetben fogunk bővebben beszélni. Az érintőfelület alatt található a bekapcsoló gomb, ami egy három állású kapcsoló, a harmadikba húzva tudunk párosító módba kapcsolni – a műveleteket sikerességét egy több színben is pompázni képes indikátor-LED jelzi. A bal oldal sem maradt kapcsoló nélkül, itt tudjuk kiszabadítani a cserélhető akkumulátort.

rere

Hangminőség, használat

A használatba vétel előtt muszáj voltam kicsit átnézni a mellékelt használati utasítást, hogy megtudjam, mire is képes az a kapacitív érintésérzékeny alumíniumkorong a készülék jobb oldalán. És hát nagyjából mindenre: a click wheel-szerű körkörös simítással növelhetjük vagy csökkenthetjük a hangerőt, egy koppintással megállíthatjuk vagy elindíthatjuk a zenelejátszást, illetve, ha hívásunk érkezik, fogadhatjuk azt. Hosszú nyomással elutasíthatjuk vagy letehetjük a telefonhívásokat, előre-hátra söpréssel számot válthatunk a zenelejátszóban, illetve átirányíthatjuk a beérkező hívást. A le- vagy felfelé történő söprés pedig az aktív zajszűrő ki és be kapcsolására szolgál.

Ezek a funkciók alapvetően működnek is szépen, viszont mivel nem látod, hova nyúlsz pontosan, könnyen bele lehet futni olyan helyzetbe, hogy véletlenül leállítod a zenét, pedig csak hangerőt akartál állítani. Ezek a bénázások egy idő után annyira bosszantóvá váltak számomra, hogy inkább a telefonos appból kezeltem a funkciókat. Merthogy van ilyen is, ráadásul egészen igényes formában. A kedvencem az equalizer felület volt, ahol négy részre osztott koncentrikus körök jelölik a hangzástípusok legfontosabb tulajdonságait (meleg – világos, pattogós – nyugodt). Attól függően, hogy a középre elhelyezett fehér korongot hova helyezzük, állíthatjuk az egyes jellemzők erősségét. Zseniális, és laikusok számára is érthető megoldás, amivel tényleg pillanatok alatt megtalálhatjuk a számunkra tökéletes hangzást anélkül, hogy frekvenciasávokra osztott csúszkákat kéne tologatni.

eq

A fejhallgató nem titkolt célja, hogy utazáskor és irodai környezetben is megállja a helyét. Ennek megfelelően zárt kialakítású, ami lényegében annyit jelent, hogy egyedül a fül felőli része nyitott, hátulról nem „szellőzik”. A gyakorlatban ennek eredményeképpen zenehallgatás közben nem nagyon hallatszik ki a muzsikaszó, illetve a környezeti zajok is kevésbé zavarnak bele az élménybe. A megoldás hátulütője, hogy membrán légrezegtetése alacsonyabb, amitől kicsit szűkebb lesz a hangtér. Egyik sem rosszabb a másiknál, a nyitott kialakítás kicsit bonyolultabb gyártástechnológiát igényel, és otthoni felhasználásra jó igazán, a zárt pedig a már említett utazós és irodai helyzetekben.

A környezeti zajok kizárását nem csak a kialakítás, hanem az aktív, hibrid zajszűrő is segíti, ami jelenen esetben két mikrofonnal operál. Ez tényleg bámulatos eredményekre képes, ami igazán akkor szembe(fülbe)ötlő, ha mondjuk metrózás közben próbaképpen kikapcsoljuk. Hirtelen annyi zaj ömlik majd ránk, hogy tényleg nehéz elhinni, hogyan tudtunk eddig ilyen környezetben létezni.

Mondanom sem kell, hogy ennek köszönhetően a zene is sokkal élvezhetőbb, viszont óvatosnak is kell lenni, mert könnyen elüthet a villamos, ha nem figyelünk. A B&O PLAY megoldásánál külön örültem neki, hogy a funkció bekapcsolásával nem kell kompromisszumokat kötni a hangzásban, szinte egyáltalán nem befolyásolja a hangképet a zajszűrés. Az egyetlen negatívum amit tapasztaltam, hogy ha kültéren használjuk a funkciót – gondolom a kialakítás miatt -, akkor minden kis légmozgás sivítva hallatszik majd be, ami azért elég kontraproduktív.

cover12-1

Beltéren viszont tökéletes, sokszor még zenehallgatás nélkül is használtam a zajszűrőt. Egy élmény volt úgy könyvtárazni, hogy nem teszik tönkre az idegeim a széküket felemelni képtelen kollégák fülsértő csikorgása. Leginkább talán úgy lehetne leírni az érzést, mintha egy videóklippben mászkálnánk: külön van a vizuál, és külön a zene. A BeoPlay H9-cel érvényét veszti Akkezdet Phiai együttes korábban örökérvényűnek tűnő sora: „a valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene.” Mostantól már van.

A kényelemre se lehet egy rossz szavunk. A puha báránybőrrel borított és memóriahabbal tömött fülpárnák órákig tartó folyamatos használat után sem válnak kényelmetlenné. Nem szorít, nem izzaszt, egyszerűen pont jó. Az üzemidőről a 770mAh-es akkumulátor gondoskodik, teljes feltöltéssel papíron 14 órát tud produkálni még bekapcsolt zajszűrés mellett is, ami bár nem a legvaskosabb a piacon, de bőven elég az egész napos zenehallgatásra. Ha pedig többre vágyunk, betárazhatunk pótaksiból, és az egy mozdulatos csere után újra miénk a pálya.

dsads

Térjünk rá a hangminőségre. Szerintem a dánoknak a H9-cel pont a lehető legjobb középutat sikerült belőniük az élvezhetőség és a pontosság között. Bár kedvelem a studiófejhallgatók végtelen részletességét, de emellett nehéz koncentrálni a zenén kívül másra, így munkahelyre nem a legjobb. És bár edzéshez szeretem a Beats-féle pumpáló basszusokat, de minden más helyzetben zavar az aránytalanság. A H9 úgy tudott megfelelően pontos és részletes maradni, hogy közben élvezhető is. Had éljek egy filmes példával: ha a studió fejhallgatók felelnek meg a Tarkovszkij filmeknek, a túlvezérelt Beatsek pedig a Transformers 4-nek, akkor a BeoPlay H9 az Interstellar. Megvannak persze a hollywoodi klisék, de épp csak olyan finoman adagolva, hogy ne nyomja agyon a történetet.

Legnagyobb meglepetésemre a H9-ben használt vezeték nélküli technológia már megütötte azt a szintet, hogy az én fülem képtelen volt kihallani a kábeles és a Bluetoothos lejátszás különbségét (merthogy a mellékelt jack-jack kábelnek hála, mindkettőben lehet részünk). Őszintén szólva sosem hittem nagyon a zeneileg is élvezhető vezeték nélküli hangzásban, de most kénytelenen vagyok mindenkit megkövetni, akik azt mondták korábban, hogy jó lesz ez. A H9 bebizonyította számomra, hogy tényleg lehetséges – persze ehhez olyan minőséget kell letenni az asztalra, mint amit a B&O PLAY pakolt le.

yo

Verdikt

A készülék 150 ezer forintba kóstál. Nem mondom, magas az ár. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a cserélhető elemeknek köszönhetően gyakorlatilag egy életre megoldhatjuk a fülhallgatókérdést, akkor máris érdemes átértékelni az árcédulát. Ha tönkremegy a kábel – cseréled. Ha elhasználódik a párna – cseréled. Ha elveszti a kapacitását az aksi – cseréled. Ez pedig olyan plusz, ami megérheti a nagyobb befektetést.

A tesztidőszak végére az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy ha az Apple igazán komolyan akarná venni a fül- és fejhallgató gyártó ambícióit, akkor pontosan a H9-hez hasonló termékekkel kéne előállnia, nem az anyag és hangminőségben is csak jóindulattal közepesnek mondható Beats cuccokkal. A minőségért cserébe elkért magasabb ár pedig senkit nem vágna nagyon mellbe a milliós nagyságrend környéken járó Pro gépek után.

fldhsf

Én nagyon beleszerettem a BeoPlay H9-be, és csak fájó szívvel tudtam visszaadni. Ezzel nem voltam egyedül, amikor éppen nem én használtam Zsuzsa, a fordítónk élvezte a fejhallgató előnyeit. Azóta is azt számolgatja, mennyit kell félretennie a malacperselybe, hogy beszerezzen egyet…

Vásárlás előtt természetesen érdemes meghallgatni a H9 tudását, amit bármelyik iSTYLE üzletben megtehettek.

Apple Inc. (AAPL)

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? ... - Klikk ide!