imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

iPhone 8

Itt találsz mindent az iPhone 8-ról

Beoplay P2 – a zenélő kavics


Megérkezett hozzánk a B&O PLAY legújabb kis csodája a Beoplay P2 személyében. Apró méret, strapabíró kialakítás, kiváló hangzás, és pár okosan kitalált mutatvány jellemzi a megszokott módon letisztult Bluetooth hangszórót.

Ismét enyém a szerencse, hogy a H9 után most egy újabb B&O PLAY terméket nyúzhattam pár napig. Ezúttal nem egy fejhallgató, hanem egy tenyér méretű, gyönyörűen kialakított Bluetooth hangszóró járt nálam. Számomra ez azért is volt különösen izgalmas, mivel őszintén szólva soha nem láttam sok értelmét az ilyen termékeknek: egyszerűen nem tudtak úgy szólni, hogy igazolják létezésük létjogosultságát.

Na de most! – gondoltam, hiszen mégiscsak a nagy múltú dán Bang & Olufsen luxusmárkának a termékéről van szó, még ha azt „csak” a szélesebb felhasználói réteget célzó almárkája, a B&O PLAY készítette is. Ez pedig a fejemben egyet jelent a minőséggel, így abból indultam ki: ha a P2 nem mutatja meg, miért is jók az ilyen termékek, akkor semmi sem. Elöljáróban annyit mondhatok, nem csalódtam, de kezdjük az elején.

Disclaimer
Közepesen nevezném magamat audiofilnek. Igényes vagyok a zene minőségére, jobb kedvelem a tömörítetlen hangzást, van egy aránylag jó hangrendszerem és egy RHA MA750i in-ear fülhallgatóm. Viszont nem nézem le azokat a Youtube-ról hallgatják a zenét, nem hallok ki minden apróságot a számokból, és nem fetrengek görcsben akkor sem, ha Spotify-ról vagy Apple Music-ról hallgatom a streamet.

Külső, anyagminőség
Ahogy azt megszokhattuk, már a csomagolásnál azonnal érződik a minőség. Kompakt kis fehér doboz, rajta a szokásos menő lifestyle képekkel, hátulján pár sor a legfontosabb funkciókról. A doboz felnyitása után rögtön megpillanthatjuk a P2-t teljes pompájában, aránylag vastagon kipárnázott fekete szivacságyban. Sokkal több mindent nem is érdemes keresni, a hangszórón kívül csak egy körülbelül negyven centis USB-C-s töltőkábel kapott helyet a csomagolásban. Illetve egy szokásos biztonsági leírás, de ezt úgy elrejtették, hogy csak akkor találtam meg a doboz fedlapjára ragasztott szivacs mögött, amikor használati utasítást kerestem. Ami egyébként meglepő módon nincs hozzá, csak egy két ábrából álló, a termékre ragasztott matrica segít a beüzemelésben. Ebből később volt is gondom, de erről majd később.

A P2 dizájnja minimalista, letisztult és csodaszép, ahogy az várható volt. Tényleg nem tudom, mitől és hogyan nézhet ki ennyire jól egy szürke, elliptikus alakú, rácsozott felületű kis vacak, de valami megmagyarázhatatlan okból iszonyatosan eye-candy. Az anyagminőség sem fog szégyent hozni a márkanévre. A rácsozás alumíniumból készült, a ház többi része pedig egy nagyon kellemes tapintású, erős műanyagból, hogy jobban becsúszhasson a zsebünkbe a készülék. Legalul gumírozott felület gátolja, hogy elcsúszkáljon a P2, míg az akasztó bőrből készült. Hasonló jókat kívánok minden Bluetooth hangszórónak.

A harmóniát nem is nagyon töri meg semmi, egyedül egy apró USB-C lyuk kapott helyet a házon, de ügyesen elrejtették, így alig észrevehető. Ahogy az az egyetlen gomb is, ami a legalul elhelyezkedő gumifelületen kapott helyet. De ez annyira, hogy tényleg vagy fél órán át próbáltam rájönni, hogy mégis milyen módon tudnám kezelni a készüléket, ha egy gombot se raktak rá. Emiatt kezdtem el kétségbeesetten keresni a használati útmutatót, mire végül rájöttem, hogy az a készülékre ragasztott matrica, amit körülbelül az első másodpercben tüntettem el a termékről, rejti a megoldást. Szóval egy jótanács azoknak akik megveszik a P2-t: a B&O felirat a készülék alján igazából egy gomb.

Hangminőség, használat
Rögtön adódhat a kérdés, hogy ha csak egyetlen gomb kapott helyet a terméken, és az is csak annak alján, ami ugye jó eséllyel normális esetben (azaz amikor le van téve valamilyen felületre) nem hozzáférhető, akkor mégis, hogy lehet vezérelni a készüléket? És itt jön a trükk. A látszat ellenére ugyanis a felső rácsozott rész nem csak a P2 védelmét hivatott szolgálni, hanem egyben egy érintőfelületet is rejt. Mi több, az interakciókat személyre is szabhatjuk: ha úgy tartja kedvünk akkor az érintés elindítja vagy megállítja az aktuális számot, de aktiválhatja a Sirit is, vagy ki-be kapcsolhatjuk az equalizert. És ez még nem minden, mivel a rázogatásból is ért a P2. Ezzel a művelettel számot léptethetünk, vagy az ébresztőórát kapcsolhatjuk ki. Zseniális!

A különböző beállításokat a továbbra is kiváló saját B&O alkalmazásból érhetjük, ahol nem csak az interakciókat, de a nekünk tetsző hangprofilt is intuitív módon állíthatjuk. A párosítás viszont a klasszikus módon történik, amivel nem is lenne különösebb baj, ha nem tudnám, mire képes a W1 chip. Bekapcsológomb hosszan, állapotjelző LED elkezd kéken villogni, majd a zeneforrás Bluetooth menüjében kibogarásszuk a P2-t és csatlakozunk. Nem egy nagy kálvária, és elég rajta egyszer túlesni, onnantól kezdve stabilan tartja a kapcsolatot. Apropó állapotjelző LED – ilyenünk is van, az egyik rácslyukban kapott helyett és több színben is képes pompázni.

Az ilyen jellegű termékeknél véleményem szerint három dolog nagyon fontos: egyrészt legyen kifejezetten nagyon könnyen hordozható; másrészt bírja is az utazást; harmadrészt legyen benne elég szufla, hogy egy egész napra bátran magammal vihessem. Szerencsére a P2 mindhárom pontnak tökéletesen megfelel. A tenyérnyi méretnek köszönhetően tényleg nem fog gondot jelenteni bedobni a táskába, de még egy nagyobb zsebbe sem. A súlya már hatéreset, nem mondom, hogy nehéz, egy táskában például észre sem lehetne venni, de azért ha tényleg zsebbe tesszük, akkor kicsit húzhatja a nadrágot a 275 grammos készülék. A strapabírásról az IP54-es szabványoknak megfelelő por és fröccsenés álló kialakítás gondoskodik, szóval bátran magunkkal vihetjük akár tengerpartra is, bírni fogja a P2.

Ami az akkumulátort illeti, nagyjából 10 óra folyamatos lejátszást tud biztosítani a termék, ami egy tengerparti napra bőven elég, de még egy pár napos sátrazás sem jelenthet gondot, hacsak nem egész nap akarjuk hallgatni. Tény, hogy ez nem a legizmosabb teljesítmény, a szintén BeoPlay A1 például 24 órát bír, de nehezen tudom elképzelni, hogy ennél sokkal többre legyen szükség. A töltés egyébként nagyjából két órát vesz igénybe. Sokat dob még a használhatóságon, hogy van alvómódja is a P2-nek, tehát nem kell mindenáron kikapcsolnunk, pár perc inaktivitás után magától hibernál. Ebben az állapotban alig fogyaszt áramot a termék, és elég mindössze egyet nyomunk a főgombon és már újra szólhat a zene.

Térjünk rá a hangzásra, amiről összeségében annyit mondanék, hogy rendben van, de azért vannak egyértelmű korlátai is, amik nyilvánvalóan elsősorban a fizikai méretből adódnak. Először is leszögezném, hogy a P2 tudása már bőven afölött a szint fölött van, hogy nem is kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán bajlódni a Bluetooth hangszóró cipelésével. Az általam eddig próbált termékekkel mindig az volt a gondom, hogy igazából csak alig szóltak jobban mintha a telefonomról hangosítanám ki a zenét. De akkor meg minek, ugye: így is szar, úgy is szar, fölösleges magammal vinni még egy eszközt.

A P2 viszont már kifejezetten élvezhető és minőségi zenehallgatást teszt lehetővé, amit álmomban sem gondoltam volna egy ekkora eszköztől. Olyan, mint egy zenei hangya – saját testi adottságainak többszörösére képes. Konkrétan be tudta rezonáltatni az asztalt, amire rátettem, ha maximumra nyomtam a hangerőt, és a kezedet fölé téve is érezhető a mélyek légmozgatása. A rácsok egyébként egy 3/4”-es ciripelőt és egy 2”-es full range membránt takarnak, amik 68 Hz-től 21 kHz-ig képes megszólaltatni a hangokat. Látszik tehát, hogy leginkább a mélyeknél fogunk egy kis hiányt érezni, de ismétlem: ekkora méretben gyakorlatilag fizikailag lehetetlen jobbat produkálni.

A hangerőre sem lehet panasz, az alapteljesítmény 2x15W, de csúcsra járatva akár 50W is kipréselhető a rendszerből. Ekkor már azért kicsit nyöszörög a készülék, a hangszínek pedig eléggé a magasabb tartományok felé tolódnak. Ebből kifolyólag leginkább egy asztaltársaság számára lehet igazán élvezhető a P2 teljesítménye, egy sátortábor alá azért ne ezzel a készülékkel rakjuk a talpalávalót. Mást nem is nagyon lehet elmondani: a P2 bőven bebizonyította számomra a Bluetooth hangszórók létértelmét – persze ehhez ilyen minőségre is van szükség. Az egyedüli kritikám, hogy ha éppen nem szól semmi, akkor folyamatos sistergés hallható, illetve időnként egy-egy apró reccenés zavar bele az egyébként felhőtlen élménybe.

Verdikt
Összességében véve nagyon elégedett vagyok, és kifejezetten örülök, hogy megjött a bizalmam az ilyen jellegű eszközök felé. Ugyanis teljesen él a fejemben a kép, hogy mondjuk egy balatoni nyaralásnál milyen hasznos lehet egy P2 – leviszed, ledobod a homokba és mehet is a strandröplabda a kedvenc számaitokra, élvezhető minőségben.

Nyilván ebbe a felhőtlen élménybe egyedül az ár tudna belerondítani, de szerencsére nem nagyon fog. Mármint nem a kínai hangszórókhoz, hanem a B&O PLAY többi termékéhez képest. A P2 ugyanis a maga 49 900 forintos árával a legolcsóbb képviselője a cég Bluetooth-hangszóró palettájának. Az A2 Active és a Beolit 17 a méretükből kifolyólag értelemszerűen nem ebben a ligában játszanak, így igazából egyedül az A1 lehet az, amit érdemes még megfontolni, ha a hordozhatóság kiemelten fontos számunkra. Ez utóbbi valamivel drágább, cserébe kicsivel jobb a hangzása és az akkumulátora. Igazából egyikkel sem fogsz mellényúlni, a kérdés, hogy számodra milyen szempontok a legfontosabbak. Természetes vásárlás előtt ajánlott meghallgatni.

Apple Inc. (AAPL)

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? ... - Klikk ide!