imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Mikorra várhatjuk az iOS 12 publikus bétát?

Megnéztük az eddigi évek tendenciáit

Beteg vagy? Egyél szenzort!


Hamarosan véget ér a csak mézzel bevehető keserű pirulák és a félelmetes diagnosztikai beavatkozások kora. Tudósok lenyelhető szenzorkapszulákat vetnének be, amelyek gyorsan és fájdalommentesen adnak pontos információt a szervezet állapotáról.

A szervezetben lévő molekulák, baktériumok és vegyületek aránya és egyensúlya fontos információt ad a test aktuális egészségügyi állapotáról. Hagyományos esetben azonban ezek kimutatása sokszor körülményes mintavételezést és laboratóriumi vizsgálatokat igényel. MIT-s tudósok egy csoportja azonban most kifejlesztett egy olyan eljárást, amellyel mindez sokkal egyszerűbbé válhat, a páciens pedig rögtön az okostelefonjára kapja az eredményeket.

A trükk lényege, hogy a pirulába egy speciálisan kitenyésztett baktériumbajt, illetve egy szenzort csomagolnak. A baktériumok genetikai kódját úgy ollózták össze, hogy azok a vérben található hemhez kapcsolódjanak. A hem egy négy pirrolgyűrűből álló makromolekula, amely különböző fehérjékhez kapcsolódhat. Ilyen fehérje például a globin, ami a hemmel közösen a meglehetősen transzparans elnevezésű hemoglibint, azaz vörösvértesteket alkotja. A baktériumok a hemhez kapcsolódva világítani a kezdenek, amit a szenzor detektál.

A kapott információk pedig mehetnek is kapásból az okostelefonra, azonnali helyzetjelentéssel szolgálva. Az eljárást jelenleg csak disznókon tesztelték sikeresen, és elsősorban gyomor és bélrendszeri rendellenességek kimutatására lehet alkalmas. Igen, ezek azok, amiket klasszikusan vastagbéltükrözéssel szoktak diagnosztizálni. Akkor már inkább a pirula nem? A kutatás eredményeit a neves Science folyóirat hasábjain közölték a kutatók.

És ezzel még nem értünk a biosci-fi hírek végére. Az Amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Ellenőrző Hatóság (röviden FDA) még tavaly jóváhagyott egy olyan „digitális kapszulát“, ami képes ellenőrizni, hogy a páciens az előírtaknak megfelelően beszedte-e a gyógyszerét. Belátható, hogy főleg az idősebb betegeknél nagyon sokat jelenthet, ha a gondozó (vagy maga a feledékenyebb gondozott) nyomon tudja követni, hogy a pirularengetegből mi maradt ki.

Aztán ott van még a fizikoterápiát segítő másik „beépíthető“ szenzor is a Stanford Egyetem jóvoltából, amit ínsérülések esetén vethetnének be az orvosok. Ezeket a problémákat nagyon nehéz megfelelően kezelni a hagyományos módszerekkel. Az inak vérellátása szerényebb, mint más szöveteknél, így a gyógyulás is lassabban zajlik. Ráadásul a teljes újraépülés helyett nagyon gyakori a heges forradás. A súlyosabb sérüléseket éppen ezért szinte minden esetben műtét követi. Az orvosok ekkor ültethetik be a szóban forgó szenzort a páciensbe, ami ezután mérheti az ínszalagokat feszességét, illetve az azokat érő nyomás mértékét.

Ennek pedig kulcsfontosságú szerepe lehet a műtétet követő fizikoterápiában, ahol jellemzően hangzanak el olyan szubjektív, nehezen konkretizálható utasítások, mint a „csak fél erővel használja a kezét“, vagy a „a tornáztassa a lábát 30 fokos szögig“. Egy ilyen szenzor, ami folyamatosan küldi a pontos információkat az okostelefonnak összehozható lenne egy rehabilitáló alkalmazással, ami instruálja a pácienseket a gyakorlatok során, például szól, ha még több erőt használjon, vagy nagyobb szögben hajlítson, stb.

Szintén egy embereken még nem tesztelt eljárásról van szó, de az állatkísérletek ígéretes eredményeket hoztak. A laborpatkányok hátába ültetett szenzor semmilyen mellékhatást nem okozott, és idővel magától lebomlott (attól függően, hogy milyen vastagságú védőanyagba csomagolják a szenzort, szabályozható a lebomlás ideje). A tudósok már dolgoznak rajta, hogy az eljárás más sérülések esetében is alkalmazható legyen.

Végül, de nem utolsó sorban ne hagyjuk le a biomérnöki eredményeket összefoglaló listából a Massachusettsben található Tufts Egyetem fejlesztését se, amely talán a legközelebb áll a megvalósításhoz mind közül. A kutatók egy fogra ragasztható, kémiai érzékelőkben gazdag, háromrétegű szenzort fejlesztettek. Az eszköz képes kémiai összetevőelemzést végezni a nyálon.

Jelenlegi formájában a műszer sikeresen detektálta a glükóz, az alkohol és a só jelenlétét. Noha ez alapján elsősorban diétaszabályzó eszközként gondolhatnánk rá, amely az elemzések segítségével számlálhatná a bevitt kalóriák mennyiségét, sajnos ehhez egyelőre nem elég pontosak a kinyerhető adatok. A fejlesztők éppen ezért más felhasználási területekre fókuszálnak most, például betegségek diagnosztizálására. A nyálban ugyanis rengeteg hormon található, amelyek aránya a szájráktól kezdve a cukorbetegségig sok mindent jelezhetnek. A következő lépés tehát ezeknek a hormonoknak az észlelése lesz.

Láthatjuk tehát, hogy talán nem is olyan sokára eljön az idő, amikor a legtöbb egészségügyi adatunkat orvosi kivizsgálások nélkül nyomonkövethetjük majd az okostelefonjainkon. A gépi tanulásos és mesterséges intelligencia algoritmusok folyamatos felügyelete lehetővé tenné, hogy a betegségeket a lehető legkorábbi fázisban tudjuk fülön csípni, így orvoshoz tényleg csak akkor kelljen menni, amikor az feltétlen szükséges. Ez levehetné a terhet az egészségügyi ellátórendszerről, csökkenhetnének a sorok a rendelőkben, rövidülnének a várólisták.

Mindez pedig nem utópisztikus fantáziálgatás, az ehhez szükséges technológia már jelenleg is lázasan készül a kutatólaborokban…

Forrás: The Verge

Mac + 2 éves teljeskörű biztosítás

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!