Bluetooth sportfülhallgató trió

2016. 08. 01.
Egyre többet hallani arról, hogy a következő iPhone-ban nem lesz jack-csatlakozó – ez azonban csöppet sem zavarja mai három tesztalanyunkat, ugyanis mindhárman vezeték nélkül, Bluetooth-kapcsolaton csatlakoznak a telefonunkhoz. Közös tulajdonságuk továbbá, hogy sportoláshoz is kitűnően helyt állnak, hisz könnyűek és ellenállóak.

Nemrég három vezeték nélküli hangszórót teszteltünk a legkisebb mérettől az egészen komoly darabig. Most három vezeték nélküli, hallójáratba illeszkedő (in-ear) fülhallgató kerül terítékre három különböző gyártótól: a Beats Powerbeats2 Wireless, a Jaybird X2 és a B&O PLAY Beoplay H5. Nézzük is őket sorban, az elsőről Handras osztja meg a tapasztalatait, hiszen hónapok óta használja már, a másik kettőt pedig én néztem meg magamnak közelebbről.

 

Beats Powerbeats2 Wireless

Amikor elkezdtem futni, illetve edzőterembe járni, hamar rájöttem, hogy kell egy vezeték nélküli füles az iPhone-om mellé, mert hát a franc se akar edzés közben belegabalyodni a kábelekbe, főleg az edzőteremben, ahol legjobb lerakni a telefont valahova a földre, ha az ember nem akarja ripityára zúzni azt a súlyzókkal.

Mivel a Powerbeats elég jól néz ki, és épp volt is raktáron amikor kialakult bennem az igény egy Bluetooth füles iránt, mellette döntöttem.

Beats Powerbeats2 Wireless

A Powerbeats2 Wireless elég jól néz ki, emellett viszonylag könnyű is. Bár a legtöbb in-ear füles kényelmetlen szokott lenni a füleimnek, a Beats elég jól illeszkedik, ha megfelelő szögben sikerül bedugni a fülembe. Ezt elég nehéz volt megtanulnom, de miután rájöttem a csínjára, már pillanatok alatt be tudtam úgy dugni a fülembe, hogy később ne essen ki véletlenül. Egy kis időt elvitt a próbálgatás is, hogy kikísérletezzem melyik a legjobb szilikonbetét, de ez mindössze negyed órát vett igénybe, végül megtaláltam a hallójáratomba megfelelően illeszkedőt.

Mivel egy szilikonpánt köti össze a jobb és bal oldali hangszórókat, egyszerűen a nyakunkba tudjuk lógatni, ha épp valaki hozzánk szól, és nem akarunk vele bunkó módon a fülünkbe dugott fülhallgatókkal beszélgetni. A szilikon borításnak viszont van egy hátránya, ha megizzadunk, eléggé tud tapadni a bőrünkhöz, annak ellenére, hogy matt és puha tapintású az anyag. Szerencsére van egy kis hurok a pánt közepén, ezt szorosabbra vagy lazábbra állítva már nem annyira zavaró a dolog.

Beats Powerbeats2 Wireless

Az előbb említett szilikon pánton kapott helyett a vezérlésre szolgáló kis kapcsoló, melynek segítségével szüneteltethetjük vagy léptethetjük a zeneszámokat, illetve ezzel szabályozhatjuk a hangerőt is.

A Powerbeats2 természetesen IPX4 besorolású termék, tehát nem kell aggódnunk, hogy az izzadság, vagy az eső tönkreteszi, nyugodtan futhatunk vele szakadó esőben is.

Bluetooth segítségével pillanatok alatt párosíthatjuk a telefonunkkal, és máris használatba vehetjük. Nagyjából 6 órán keresztül képes szólni, tehát gond nélkül letudjuk vele akár az egész heti edzésadagot mielőtt töltőre kell rakjuk. A kis aksiknak köszönhetően egyébként a töltés sem tart sokáig, ha véletlenül elfelejtkeztünk a töltésről, edzés előtt negyed óra alatt feltölthetjük annyira, hogy kibírjon mondjuk egy másfél órás edzést.

Beats Powerbeats2 Wireless

Nem fogok hazudni, hallottam már sokkal jobb minőségű füleseket mint a Powerbeats, egyáltalán nem estem hanyatt a hangzásától. Sőt. Igazából annyira sok volt a mély és kevés a közép illetve magas tartomány, hogy életemben először kénytelen voltam az iPhone beépített EQ-ját is igénybe venni, és egy kicsit lejjebb venni a mélyeket, hogy számomra élvezhetően szóljon. Persze ez mindig ízlés kérdése, simán lehet, hogy valakinek pont ez a hangzásvilág jön be, én inkább a kiegyenlített hangképet preferálom.

Pár hét használat után egyébként teljesen megszoktam az úgymond Beatses (prémium :) ) hangzásvilágot, edzés közben egyébként sem arra figyel az ember, hogy a háttérben hogyan szól a hegedű, hanem inkább a No Pain No Gain dübörgése kell, miközben az ember szenved a súlyok alatt, erre pedig tökéletesen megfelel a Powerbeats2.

Beats Powerbeats2 Wireless

Pozitívumok:
• Menő dizájn
• Praktikus kialakítás
• Erős basszusok

Negatívumok
• Gyenge közép és magas tartomány
• Kissé ragadós a szilikon pánt
• Elég borsos az ára

Még valami. Amikor én lecsaptam a Powerbeats2-re, még nem létezett a Red által tesztelt Beoplay H5-ös füles, amiről lent olvashattok. Ha lett volna, az ára ellenére is biztosan azt választom, mert bár nagyon húzos az ára, sokkal jobban is szól, és a dizájn is egészen elképesztően gyönyörű.

Jaybird X2

Be kell vallanom, hogy korábban nem sokat hallottam a Jaybird márkáról. A céget 2006-ban alapította egy ausztrál az Egyesült Államokban, és kifejezetten sportoláshoz tervezett fülhallgatókkal (illetve korábban aktivitásmérőkkel) foglalkoznak. A kínálat jelenleg két modellből áll, ebből a szóban forgó X2 a kedvezőbb árú fülhallgatót takarja.

A Jaybird X2 egy ízléses dobozban érkezik, ebben a fülhallgató mellett különböző méretű füldugókat, „fülvitorlákat” (van ennek valami rendes magyar neve?), pár kábelcsíptetőt, egy kemény és szép tartódobozt, és az USB-s töltőkábelt találjuk. Nálam a „Charge” fantázianévvel ellátott rikító neonzöld színű változat járt, ami finoman szólva sem nyerte el a tetszésemet, szerencsére ezt a színt nem is árulja az iSTYLE.

Jaybird X2

Apropó füldugók, itt álljunk meg egy pillanatra, mivel a csomagban három pár különböző méretű Comply™ szivacsos dugót is találunk, ami szerintem a jelenlegi legjobb megoldás a piacon. Először a Beoplay H3 ANC-nél találkoztam vele, és azonnal beleszerettem. Egy, a hagyományos füldugókhoz hasonló szivacsos megoldást kell elképzelni, mielőtt a fülünkbe rakjuk kicsit össze kell nyomni, majd ott felveszi a hallójáratunk alakját, nagyszerűen illeszkedik, vagyis nem esik ki még az én amorf fülemből sem, és jól kizárja a külvilág zajait. A kiesést gátolhatják továbbá a „fülvitorlák” is, bár ezek nekem inkább kilökték a fülemből az X2-t, mint hogy benntartották volna.

Az X2 műanyag borítást kapott, kicsit bumszli, de ne feledjük el, hogy itt bizony még egy akkumulátornak is helyet kellett szorítani. A baloldali (? – egyáltalán nincs feltüntetve, hogy melyik melyik oldal, ez elég zavaró) fülhallgatóban kapott helyet a töltő Micro–USB-csatlakozója egy ajtócska alatt. Ezt egy vékony műanyag kapcsolja össze a házzal, első ránézésre elég ijesztő, már abból a szempontból, hogy nem tudom, mennyi ideig bírja majd a strapát. A fülest egy lapos, kb. 20 cm hosszú USB-kábellel tölthetjük, ami roppant dizájnos, csak sajnos csöppet sem praktikus, elég otrombán néz ki, ha mondjuk a laptopunkba dugjuk tölteni az X2-t. Az aksi 8 órát bír a gyártó szerint, ami nagyjából igaz is, persze ha folyamatosan csutkán hallgatjuk, az nem csak a hallásunknak, de az akkumulátoridőnek sem tesz jót.

Jaybird X2

A két fülhallgatót egy lapos kábel köti össze – ha lefelé állítjuk őket a fülünkbe, akkor a kábelt a vállunkra lógathatjuk, ha felfelé, akkor belőhetjük, hogy rásimuljon a tarkónkra. Lehet, hogy érdemes megszokni ez utóbbi megoldást (nekem nem sikerült), mivel a lapos kábel ugyan több szempontból is praktikus, sajnos a gumis burkolata hajlamos megtapadni az izzadt bőrön, én többször éreztem, hogy ki akarom rántani a fülemből, ha oldalra fordítottam a fejemet – persze ha valaki nem izzad durván (vagy nem kifejezetten sportoláshoz használja az X2-t), annak nem feltétlenül jelent ez problémát. A Jaybird X2 egyébként izzadságálló, szóval attól nem kell félnünk, hogy eláztatjuk ha nagyon leizzadunk.

Hangzásra meglepően jó, bár persze ízlés kérdése a dolog. Érezhetően a mély hangokra mentek rá a Jaybird mérnökei, ezekből kapunk bőven, bár nagy hangerőnél kicsit torzulnak, puffognak, amit én különösen nem szeretek. A közép- és magas tartománnyal sincs gond, bár kicsit elnyomják őket a mélyek – ez egyébként egy sportfülhallgatónál nem feltétlenül probléma. Összességében az általam próbált Bluetooth-os fülesek között abszolút a top kategóriában van, sőt, a legtöbb vezetékes megoldást is simán lenyomja. Ennyi pénzért persze ezt is várjuk – mondhatnánk, de én nem mondok ilyet, mert utálom ezt a kijelentést. Azt viszont mindenképp el kell ismerni, hogy a Jaybird X2 nem olcsó mulatság a maga 65 900 Ft-os árával.

Jaybird X2

Pozitívumok:
• jó hangzás
• sok tartozék a dobozban
• jó akkumulátoridő

Negatívumok:
• sok a mély
• tapadós kábel
• kényelmetlen töltés

Handras rövid véleménye a fülesről:

Inkább a Beatset venném.

B&O PLAY Beoplay H5

El is érkeztünk mai tesztünk utolsó alanyához, a dán B&O PLAY legújabb fülhallgatójához. A Beoplay H5 az előző két versenyzőhöz hasonlóan egy hallójáratba illeszkedő vezeték nélküli megoldás, bár a dánok nem kifejezetten sportoláshoz ajánlják, sokkal inkább egy mindennapos hordásra alkalmas Bluetooth-fülesként pozicionálják. A csomagolás a B&O PLAY-től megszokott igényes kivitel, felbontás után szépen rendezetten találjuk benne magát a fülest, és az alábbi kiegészítőket: három darab Comply™ (S, M, L) és négy darab hagyományos szilikon (XS, S, M, L) füldugó, három kábelcsipesz, egy puha hordtok (örültem volna egy, az X2-éhez hasonló keménynek), és egy műanyagkocka. Ez utóbbi az igazán érdekes.

B&O PLAY Beoplay H5

Az aprócska műanyagkocka ugyanis a töltő, melyet USB-n csatlakoztathatunk a számítógépünkhöz vagy egy fali adapterhez. A vezeték nélküli fülesek nagy rákfenéje a töltés: még ha egész sokáig is bírják egy-egy feltöltéssel (a Beoplay H5 esetében sajnos ez annyira nem kiemelkedő, 5 óra), utána szívás tölteni őket, pici ajtók mögé rejtett lyukakba kell dugdosnunk kábeleket, stb. A B&O PLAY ezt hidalta át egy szuper megoldással, ugyanis a kockán lévő két vájatba egy-egy mágnes került, ide tapad a füles a benne található mágnesek segítségével, és el is indul a töltés – nagyon hasonlít az Apple Watch megoldásához. A lényeg, hogy roppant kényelmesen használható, tarthatjuk mondjuk az előszobában, ha hazaérünk rácuppantjuk a H5-öt, induláskor levesszük róla, és ennyi.

B&O PLAY Beoplay H5

A legújabb B&O PLAY füles a márkától megszokott építési minőséget hozza, bár sajnos nem alumíniumból készül mint a H3, hanem műanyagból, csupán a logó egy kis fémbetét. Kétféle színben vásárolhatjuk meg, fekete és rózsaszín. Hozzám a rózsaszín került (meh), de egyébként ez sem annyira vészes, nem a harsány pink színt kell elképzelni. Méretre meglepően nagy, szerencsére a tömege nem olyan durva, de furcsa, hogy még ilyen viszonylag kis akkumulátoridő mellett is ekkora házba pakolták a mérnökök a technikát. A kábele szövettel borított, ami nemcsak strapabíróvá teszi, de szerencsére sokkal kevésbé tapad rá az ember izzadt nyakára, mint a hagyományos gumis borítású kábelek. A mágnesek ráadásul nem csak a töltésnél bizonyulnak praktikusnak, hanem akkor is, ha kivesszük a fülünkből a H5-öt és a nyakunkba akasztjuk: a két fülhallgató egymáshoz tapad, sőt, a mágnes a lejátszást is megállítja.

B&O PLAY Beoplay H5

A Jaybird X2-höz hasonlóan ezt is a Comply™ füldugókkal próbáltam ki, mert nagyon bejött ez a típus. Elsőre meglepődtem, ugyanis nagyon nem hozta a várt szintet: jó-jó, de hát azért egy B&O PLAY fülestől ennél sokkal többet várna az ember. Már majdnem nagyon elszomorodtam, amikor eszembe jutott, hogy van ám egy alkalmazás is a Beoplay H5-höz, amivel testre szabhatjuk a hangzását. Letöltöttem és elindítottam, egyből felkínált egy szoftverfrissítést a fülhallgatóhoz (megáll az ész!), majd a telepítés után belőttem a hangzást. Ezt egy kör alakú felületen tehetjük meg, egy pontot húzhatunk a négy körcikk irányába, értelemszerűen minél kijjebb tesszük, annál erősebb az adott hatás – Warm, Excited, Relaxed, Bright. Nehéz meghatározni, hogy ezek pontosan mit jelentenek, a Warm egyértelműen a mélyeket emeli ki, az Excited talán a közepet, a Relaxed teljesen dobozhangúvá teszi a H5-öt. Én a Warm és az Excited közé lőttem be inkább a Warm irányába, kb. 2/3 sugár távolságra a középponttól.

Így viszont pont úgy szólt, ahogy szeretem, van mély, de nem túl sok, nagyon szépen elválnak a közepesek és a magasak. Nincs meg az a b*szós ütős basszus, mint egy Beatsnél vagy akár az X2-nél, de én nem is szeretem az ilyen túltolt mélyeket. Számomra egyszerűen szuper, ha fülhallgatót kéne választanom most, akkor bizotsan ezt választanám – már ha lenne erre közel 80 ezer forintom. Most biztos mindenkiben megállt egy pillanatra az ütő, nos, igen, a Beoplay H5-ért bizony 79 900 Ft-ot kell leszurkolni, ami sok. Nagyon sok. Ennyiért viszont kapunk egy gyönyörű és nagyszerű minőségű fülhallgatót, kényelmes töltéssel, és olyan hangzással, amit a B&O PLAY-től megszokhattunk – vagyis egyértelműen ez szólt a legjobban a mai három tesztalanyunk közül. Kéne.

B&O PLAY Beoplay H5

Előnyök
• egyedi, szuper töltési megoldás
• nagyon szép, személyre szabható hangzás
• jó dizájn, minőségi kialakítás

Hátrányok
• ha a többi drága, akkor ez mi?