imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Milyen lesz a MacBook Pro 5 év múlva?

Az iMagazin koncepciója a Ti elképzeléseitek alapján!

A cégek szándékosan használhatatlanná teszik termékeiket?


A legenda szerint, aki több mint 2 éves iPhone-t használ, azt éjjel megkeresi Tim Cook és egy speciális, direkt erre a célra titokban kifejlesztett subinfraultra-sugárzóval kitörli az alaplapsejtek rezgésmemóriáját, amitől pár napon belül tönkremegy a készülék.

Múltkori cikkünkben megnéztük, hogy miért mennek tönkre az elektronikus eszközeink, amikor a modern időkben ezt látszólag semmi nem teszi indokoltá. A válasz elsősorban a fizikában keresendő, noha más szempontok is közrejátszhatnak. A témá taglalásakor ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy ne merüljenek fel a “tervezett elavulást” firtató hangok.

Örökös konteó-alapanyag, de vajon igaz is? Az emberek egy része szilárd meggyőződéssel vallja, hogy a nagy cégek szándékosan úgy tervezik eszközeiket, hogy azok nem sokkal a garancia lejárta után bedobják a törölközőt. Mint minden néphiedelemnek, persze ennek is van alapja, csak épp gyíkemberek nem szerepelnek benne.

Először is fontos elkülöníteni a hardveres és a pszichológia elévülést. Ez utóbbit majd minden kereskedelmi cég alkalmazza a mosóporban utazóktól kezdve egészen a telefongyártókig. Nyilván számunkra most utóbbiak, különösen az Apple lesz az érdekes. A techvállalatoknak természetesen az a céljuk, hogy az emberek folyamatosan vegyék meg az újabb terméküket. Ha nem ez lenne, bele sem kezdenének a fejlesztésbe, egyszer legyártanak valamit, ami akkor jó, majd kézcsók, várhatnak 10 évet, mire az elektromigráció megteszi a hatását. Ahhoz, hogy meghozzák a vásárlási kedvet pedig különböző stratégiákat alkalmaznak.

Ilyen például a sima mezei marketing is. Az új szép, az új okosabb, gyorsabb, több pixel, nagyobb felbontás és a többi. A lényeg, hogy meg akard venni az újat. Még akkor is, ha a régi egyébként tökéletesen kiszolgálna még jópár évig. Ha szigorúan nézzük, még az első iPhone is bőven be tudja tölteni a telefon funkciókat, ha pedig csak erre használod a készüléked, akkor mondhatni felesleges a váltás még a 10 éves készülékről is. Persze a weboldalak, alkalmazások hardveres igényei, az egyre nagyobb fájlméretek, a növekvő pixeléhség és a többi bőven indokolják az ennél gyakoribb váltást, de tény, hogy az évenkénti cserélgetés legtöbbünknek csak hobbi, semmint valós, megindokolható létszükséglet.

A gyártók persze azt szeretnék, hogy érezd a belső kényszert, ha másért nem, mert az újnak mennyivel szebb a színe már. Nincs is ezzel semmi baj, majd az emberek eldöntik, hogy egyetértenek-e vagy sem és eszerint költik a pénzüket. Ha szigorúan nézzük, ez is szándékos elévülés keltés – de csak a fejekben zajlik.

Ami a hardveres vonatkozásokat illeti, ott egy kicsit összetettebb folyamatról van szó. Minden gyártó beáll egy frissítési ciklusra. Ez annyit tesz, hogy általában kiszámolható időközönként jönnek az új termékek. Az iPhone esetében például már szinte most beírhatjuk a naptárunkba, hogy 2018 őszére várható a következő nagy dobás. Ezt a frissítési frekvenciát leginkább a kereslet (na meg a technológiai fejlődés) szabja meg. Úgy lövik be, hogy felmérik mennyi az az idő, amikor a korábbi vásárlókban megérhet a váltás gondolata (kicsit megtámogatva a pszichológiai elavultatással). Erre építik az üzleti tervet is.

Nyilván ez az időszak teljesen más hosszúságú egy autó, mint egy okostelefon esetében. De a lényeg ugyanaz: ez a kiindulási alap, ezt figyelembe véve kell megtervezni a készülékek tartósságát. Félreértés ne essék, nem egy évre tervezik a telefonokat, de nem is 10-re. Azért egy gondolatkísérlet erejéig nézzük, mi történne utóbbi esetben – és most tegyük félre, hogy közben megváltoznak a technológiai igények.

Az X gyártó összerak egy hiper-szuper okostelefont, minden létező technológiai újítással, elnyűhetetlen, prémium anyagokból, tényleg “csak a legjobbat” elvet alkalmazva. Ez a készülék mondjuk tegyük fel, hogy bármiféle probléma nélkül elmuzsikál 12 évet, de úgy hogy még aksit sem kell benne cserélni, és a kijelző is törhetetlen, karcálló. A minőségi alapanyagok miatt persze a gyártási költség is jó magas lesz, kerüljön mondjuk a termék 600 ezer forintba.

Aközben Y versenytárs szintén összedob egy mobilt. Nem törhetetlen a kijelző, nem tud annyi mindent, nem olyan prémiumak az anyagok, de azért egy elég jó telefonról van szó, amely bőven kielégíti az átlagos igényű felhasználókat. Mivel egy csomó pénzt megspóroltak az összeszerelésen, ugyanazzal a hasznonkulccsal számolva 180 ezer forintból össze tudják dobni a telefont, ami körülbelül 3 évig bírja majd úgy a strapát amit a másik 12 évig.

Na jó, van amit tényleg az örökkévalóságnak gyártottak.

Hogyan fog reagálni a piac? Leginkább úgy, hogy a 600 ezres telefont X cég egy hónap múlva lehúzhatja a rolót. Hiába raktak össze egy elnyűhetetlen, “ebben még van anyag” telefont, amelyet 12 évig használhatnának az emberek. A vásárlók inkább választják majd a Y gyártó termékét, mert az olcsó, funkcionalitásában látszólag szinte ugyanazt tudja, és az első 3 évben nincs is különbség a működésben: mindkettő ugyanolyan megbízhatóan és jól teljesít. Mivel a vásárlók meg amúgy is két évente lecserélik a telefonjaikat, ez a 3 év bőven elégnek is bizonyul.

A helyzet tehát az, hogy egyszerűen nem éri meg túlságosan túllőni a tervezett élettartamot azon a cikluson, amiben a potenciális vevők gondolkodnak. Ha úgy nézzük, ez tervezett elévülés: gyárthatnánk jobbat, ami tovább bírja, de nem teszik. Csak a konteót kiáltók azt szokták kihagyni a képletből, hogy a jobb szinte minden esetben drágább is, és tekintve hogy a piac erősen árérzékeny, ez csődhöz is vezethet. Ahogy az is, ha az elvárt időtartamon belül romlanak el a készülékek a silány anyagminőség miatt. Épp ezért a bevett stratégia éppen ellentétes azzal, amire a tervezett elévüléskor gondolni szoktunk:

a mérnökök nem úgy terveznek, hogy mikor menjen tönkre, hanem hogy meddig bírja ki biztosan az adott termék.

Van, ami korral nemesedik, de az okostelefon nem ilyen.

Ami az Apple-t illeti, a vállalat elég szépen teljesíti a cikluson túli élettartam-elvárásokat is. Valóban, az átlag csúcskészülékeknél valamivel drágábbak a termékeik, de ezért cserébe prémium anyaghasználat is jár, amiről mindig is híres volt az Apple. Így lehet az, hogy nálunk a családban is van olyan, aki még iPhone 4s-t használ a mindennapokban (és nem a nagymama), anélkül, hogy bármi baja lenne a készüléknek. Épp ezért érvénytelenek azok a mantrák, hogy feleennyiért ilyen meg olyan konkurens készüléket is lehet venni. Hogyne, de azt biztosan nem fogod 6 évig használni…

Azoknak pedig, akik szoftveres ügyködést sejtenek a háttérben, itt van a kíváló kísérlet, amely tökéletesen rávilágít arra, hogy az egyes új iOS verzióktól nem hogy lassulni, de inkább gyorsulni szoktak a régebbi készülékek, amíg támogatottak. Ami a lassulást okozza az nem az iOS, hanem a külsős fejlesztők, akik elkezdik a modernebb hardverek képességeire szabni az alkalmazásaikat, amivel természetesen az öregebb készülék nehezebben birkózik meg.

Összegezve tehát, igen, tulajdonképpen van tervezett elévülés, csak nem így hívják, hanem költséghatékonyságnak és üzleti stratégiának. És nem a megtestesült gonosz áll mögötte, hanem az üzleti érdek, amit meg egyébként mi, felhasználók gerjesztünk olyanra, amilyen.

0% THM 20 hónapra

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!