Apple PowerCD

Elfeledett Apple-termékek: PowerCD

#HÍREK
2014. 09. 07.
A legutóbbi Macintosh Portable-cikk pozitív visszajelzéseinek köszönhetően úgy gondoltam, érdemes lehet egy minisorozatot indítani itt az iMagazinon, ahol feledésbe merült Apple-termékeket mutatunk be. Olyan termékekről fogok írni, amiket érdekesnek találok, kevesen tudnak róluk és általában nem értek el különösebb üzleti sikert.

A ’90-es évek elején és közepén az Apple nem volt egy túlzottan sikeres cég, többször rendkívül közel kerültek a csődhöz. Steve Jobsot már jó néhány éve eltávolították az általa alapított cégtől, az akkori vezetőségnek pedig egészen más elképzelései voltak a termékekről és a hozzájuk kapcsolódó filozófiáról, mint a később a céghez visszatérő Steve Jobsnak.

Kép forrása: Wikimedia Commons.
Kép forrása: Wikimedia Commons.

1992 közepe táján hozták létre az Apple-nél az ipari formatervező csapat egyik részlegeként a Mac Like Things dizájncsapatát. Az elképzelés az volt, hogy az Apple az egész szórakoztatóelektronikai iparágban jelen legyen, ne csak számítógépekkel és ehhez való kiegészítőkkel (nyomtatók, hálózati eszközök, szerverek, stb.) foglalkozzanak.

Ennek az elképzelésnek az első gyümölcse lett a PowerCD mobil CD-lejátszó. Sokat nem terveztek rajta egyébként, mert egy „átmatricázott” Philips-termék lett belőle. Az audiolemezek mellett lejátszott normál adat CD-ket is Machez kötve, valamint támogatta a Kodak Photo CD formátumot is. A számítógéphez SCSI porton kapcsolódott, de TV-re és természetesen szabványos hangszórókra is ráköthettük.

Kép forrása: Robsappeltjes.
Kép forrása: Robsappeltjes.

Akkoriban már volt beépített CD-olvasó a legtöbb Mac számítógépben, a cég hordozható termékcsaládja, a PowerBook-vonal azonban nem rendelkezett ilyesmivel. Így a PowerCD ezekhez is használható volt mint külső optikai meghajtó, a dizájnja is a PowerBookok megjelenéséhez igazodott. A fentebb említett Mac Like Things-csapat egyébként meg is szűnt a PowerCD bemutatása után, beolvasztották őket az Apple New Media Groupba.

A PowerCD 1993-ban jelent meg, 499 dolláros áron kezdték el forgalmazni. Ez az inflációval számolva ma nagyjából 820 dollárt, vagyis közel nettó 200 000 Ft-ot jelent, szóval a PowerCD nem volt éppen olcsó. Viszont még mindig olcsóbb volt 100 dollárral, mint a cég másik külső CD-meghajtója, az AppleCD 300, ami ráadásul csak adatlemezeket kezelt.

A PowerCD érdekessége volt, hogy elemekről is képes volt működni. Az elemek azonban az eszköz talpában kaptak helyet, így sosem válhatott igazi hordozható zenelejátszóvá, hiszen gyakorlatilag csak az asztalra állítva használhattuk. Maga a lejátszóegység ugyan lecsatlakoztatható volt, de a talp nélkül nem kapott áramellátást, így sok értelme nem volt ennek a funkciónak. Az elektromos hálózat nélküli működéshez egyébként 8 darab szabványos AA elemre volt szüksége, ezeket a talp egyik oldaláról levehető borítás mögé helyezhettük be.

Kép forrása: popcorn.cx.
Kép forrása: popcorn.cx.

A PowerCD kialakításában nyoma sincs az Apple-től mára megszokottá vált letisztultságnak. Erre első ránézésre a rengeteg gomb világít rá, amit magán az eszközön találhatunk. A tetején bal oldalt található a bekapcsológomb, a középen lévő kisebb gomb pedig a tálcát nyitja. Az egyik oldalán egy szabványos 3,5 mm-es fülhallgató-kimenetet, hangszóró-kimenetet és egy klasszikus tárcsás hangerőszabályzót találunk.

A készülék hátán található csatlakozóval lehetett az eszközt TV-re csatlakoztatni, így nagy képernyőn nézhettük meg a fotóinkat, ha azok egy Kodak Photo CD-n voltak. A talpon található hatalmas csatlakozó pedig a SCSI-port, ezen keresztül lehetett Mac-hez kötni. Az elején baloldalon találunk egy stop gombot, szünet és lejátszás gombokat (külön!), valamint két számléptető gombot. A jobboldalon a működési módot választhatjuk ki, vagyis hogy például sorban vagy véletlenszerűen játssza le az eszköz az audio CD-ken található zeneszámokat, vagy a Photo CD-ken található képeket.

Kép forrása: RetroMacCast.
Kép forrása: RetroMacCast.

A tálca egyébként érdekesen működött. A megszokottaktól eltérően a lemezeket nem a középen található tengelyre kellett rápattintani az ajtó kinyitása után, hanem magába az ajtóba kellett – az írott részével az eszköz felé – behelyezni, ami a bezárása után tette rá a lemezt a forgó tengelyre.

A PowerCD mellé járt egy infravörös távirányító is, ami végképp megmutatja, hogy Jony Ive még nem volt jelentős tényező a cég dizájnrészlegén: a meglehetősen nagy távirányítón összesen 38(!) gomb volt. A távirányító 2 darab AAA-s elemmel működött.

A PowerCD távirányítója.
A PowerCD távirányítója. Forrás: PowerCD használati útmutató.

Az Apple kicsivel a PowerCD bemutatása után átdizájnolta az AppleDesign Powered Speakers nevű hangszóróit, és a PowerCD és PowerBook termékcsaládhoz illeszkedő sötétebb színben és ívesebb formákkal piacra dobta az AppleDesign Powered Speakers II-t, amit a PowerCD mellé csomagolva és külön is meg lehetett vásárolni. Ez egy teljesen szabványos aktív hangfalpár volt, amit gyakorlatilag bármihez lehetett használni, nem csak a Mac számítógépekhez vagy PowerCD-hez. Mondanom sem kell, ez sem volt különösebb üzleti siker.

AppleDesign Powered Speakers II. Kép forrása: Shrine of Apple.
AppleDesign Powered Speakers II. Kép forrása: Shrine of Apple.

A PowerCD végül sosem lett különösen sikeres termék, 1995-ben végleg leállították a gyártását és forgalmazását. Az Apple pedig tovább bukdácsolt a furcsa termékeivel, melyeket cikksorozatunk következő részeiben mutatunk be. Végezetül íme egy videó a PowerCD-ről:

Ha kíváncsi vagy a PowerCD használati útmutatójára, innen letöltheted.

Források: Wikipedia, YouTube, 512 PixelsAppleToTheCore.me. Borítókép: Wikimedia Commons.