QuickTake 100

Elfeledett Apple-termékek: QuickTake

#HÍREK
2014. 12. 07.
Jó régen jelentkeztünk már új cikkel ebben a sorozatban, melyben kevésbé sikeres, mára már a feledés jótékony homályába vesző Apple-termékeket mutatunk be. A Pippin játékkonzol és a PowerCD CD-lejátszó után a sor a QuickTake digitális fényképezőgép-családon van.

Bizony, az Apple sötét középkorában – abban az időszakban, amikor Steve Jobs éppen a NeXT-nél készítette magnéziumházas ultradrága számítógépeit – sokféle termékkategóriával kísérleteztek, ahogy az a sorozatunk korábbi részeiből is kiderült. 1994-ben újabb, számára eddig ismeretlen területre merészkedett a cég: bemutatták a QuickTake 100-at, mely az Apple első digitális fényképezőgépe volt.

QuickTake 100 | Kép forrása: Shrine of Apple.
QuickTake 100 | Kép forrása: Shrine of Apple.

A bemutatóra kicsit több mint 20 éve, 1994. február 17-én került sor a tokiói MacWorld Expón. A boltok polcaira végül azon a nyáron, egész pontosan június 20-án kerültek az első QuickTake-ek. Az első generáció a QuickTake 100 volt, melyet a Time magazin 2010-ben beválogatott a „minden idők 100 legfontosabb kütyüje” listájába, mint az első, egyszerű felhasználók számára megvásárolható digitális fényképezőgépet. Ez a cím egyébként nem teljesen igaz, ugyanis az 1990-ben megjelenő Dycam Model 1 megelőzte az Apple megoldását. Persze az még a QuickTake 100-hoz képest is rendkívül kezdetleges szerkezet volt.

Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: hogyan is csöppent hirtelen a számítógépek után az Apple a digitális képalkotás világába? Hát, nem teljesen magától. A QuickTake 100-at ugyanis a Kodak fejlesztette ki, tehát az összes belső alkatrész, maga a működés elve, minden a Kodak találmánya volt. Hogy miért mégis Apple-termékként mutatkozott be a QuickTake 100? Azért, mert a Kodak akkoriban elég jelentős cég volt a hagyományos fényképezőgépek piacán. Ezért nem akarták, hogy saját név alatt rontsák a saját piacukat – vagyis leginkább a imidzsüket. Ha megnézzük hol van most a Kodak illetve a digitális fényképezés, ez utólag elég buta lépésnek tűnik…

A QuickTake 100 eredeti doboza. | Kép forrása: computers.popcorn.cx
A QuickTake 100 eredeti doboza. | Kép forrása: computers.popcorn.cx

Nézzük meg a specifikációkat! Az első QuickTake színes digitális fotókat csinált (ezt fontos megemlíteni, figyelembe véve az akkori állapotokat), legfeljebb 640×480 pixeles (0,3 megapixeles) felbontásban. Választhattunk egy kisebb felbontást is, ha több képet akartunk tárolni az eszközön, ez 320×240 pixelt (0,075 megapixelt) jelentett. Nem tűnik soknak, ugye? A fényképezőgépben 1 MB beépített memória volt, ami azt jelentette, hogy a nagyobbik felbontásban legfeljebb 8(!), a kisebbikben pedig maximum 32 képet tárolhattunk rajta, utána kerítenünk kellett egy Macintosh számítógépet, hogy a soros porton keresztül átvarázsoljuk rá a képeinket. A QuickTake 100 csak Mac OS-szel volt kompatibilis, abból is a 7.5 és 9-es verziók közötti változatokkal. A képeket QuickTake (QTK) vagy PICT formátumba mentette, amik az Apple saját képformátumai voltak.

Fizikailag a QuickTake 100 inkább távcsőre hasonlított mintsem fényképezőgépre, és a formájából adódóan úgy is kellett megfogni, mint egy távcsövet. Hogy miért döntöttek emellett a kialakítás mellett a Kodak mérnökei az máig rejtély, talán a kamera tömege miatt, bár nem mondható különösen nehéznek a maga nagyjából fél kilójával. A harmadik, QuickTake 200-ra keresztelt generáció egyébként már sokkal jobban hasonlított a mai kompakt fényképezőgépekre. Értelemszerűen a készülék elején kapott helyett maga az optika, ami jelen esetben egy 8 mm-es lencsét takar (50 mm ekv.), ƒ/2.0 és ƒ/16 közötti rekesszel. Zoom nem volt, a fókusz fix. A záridő 1/30 és 1/175 másodperc között mozoghatott, szóval a gyorsan mozgó témákat érdemes volt elfelejteni. Volt viszont beépített vakunk.

A vaku a QuickTake 100 elején. | Kép forrása: Shrine of Apple.
A vaku a QuickTake 100 elején. | Kép forrása: Shrine of Apple.

Az exponálógomb a gép tetején volt. A hátlapon az optikai kereső mellett helyet kapott négy gomb és egy kijelző. A kijelző alatt ne egy mai LCD-kijelzőre gondoljunk természetesen, ez egy sima egyszerű fekete-fehér kijelző volt, ami a legfontosabb beállításokat mutatta. A jobb felső sarokban azt láthattunk, hogy melyik felbontásban fotózunk, és ebben a felbontásban hány kép fér még el a gépen. A bal felső sarokban a vaku állapota látszott, bal alul egy törlés ikon, jobb alul pedig a 10 másodperces időzítő állapotjelzője. A kijelző közepén látható nagyobb szám azt mutatta, hány fotó van éppen az 1 MB-os tárhelyünkön.

A kijelzőn található ikonok egyébként jelzik a körülöttük található gombok funkcióit is. A jobb felsővel felbontást válthattunk, a bal felső a vaku kapcsolója, a bal alsó süllyesztett gomb törölte a képeket a fényképezőgépről. Az összeset. Mivel visszanézni úgysem tudtuk a fotókat, sok értelme nem lett volna annak, ha ki tudjuk választani, hogy melyiket is töröljük, szóval ezért ez a drasztikus megoldás. A jobb alsó gombbal pedig az időzítőt kapcsolhattuk ki és be. A működtetésre három hagyományos AA elemre volt szükség.

A QuickTake 100 hátlapja. | Kép forrása: beartai.com
A QuickTake 100 hátlapja. | Kép forrása: beartai.com

No de mennyire kellett a zsebünkbe nyúlni, ha a mai szemmel nézve bélyegméretű digitális fotókat akartunk készíteni 1994-ben? A QuickTake 100 ára bemutatásakor 749 dollár volt, ami az inflációval és az adókkal számolva itthon ma nagyjából 350 ezer forintot jelentene. Nem kevés, akkor sem volt az, főleg ha megnézzük, hogy 1200 dollárért már Macintosh számítógépet is vásárolhattunk akkoriban.

A QuickTake digitális fényképezőgépből még két generációt mutatott be az Apple az első modell után. Az 1995-ben bemutatott QuickTake 150 gyakorlatilag megegyezett az első verzióval, a különbés annyi volt, hogy már Windows rendszerű gépekkel is kompatibilis volt, tehát jóval nagyobb közönséget célzott meg. Az árát is csökkentették, már 700 dollárért megvásárolhattuk a májusi megjelenése után.

A második generáció, vagyis a QuickTake 150 nem sokat változott. | Kép forrása: oba-shima.mito-city.com
A második generáció, vagyis a QuickTake 150 nem sokat változott. | Kép forrása: oba-shima.mito-city.com

A harmadik, és egyben utolsó QuickTake modell a QuickTake 200 volt, melyet három évvel az első változat után mutattak be, egészen pontosan 1997. február 17-én. Ez már megjelenésében is sokkal jobban hasonlított a megszokott fényképezőgépekhez, ugyanis dobták a távcső-szerű kialakítást. A felbontás ugyan nem változott, de a többi téren elég sokat fejlődött a QuickTake: már 1/4 és 1/4000 másodperc közötti záridővel dolgozott, valamint manuálisan állíthattuk a rekeszt (ƒ/2.0 és ƒ/8 értékek között), és a fókuszt is. Ezt a modellt egyébként már a Fuji gyártotta az Apple számára. Dobták a beépített memóriát is, helyette az azóta már halott SmartMedia memóriakártyára dolgozott a gép (most jut eszembe, hogy ilyen kellett az én első digitális fényképezőgépembe is). A több képhez pedig már apró színes LCD-kijelző is dukált, amin visszanézhettük az elkészített fotókat.

A QuickTake 200 már sokkal fényképezőgép-szerűbb volt. | Kép forrása: WSJ.
A QuickTake 200 már sokkal fényképezőgép-szerűbb volt. | Kép forrása: WSJ.

A QuickTake 200-zal aztán hirtelen véget is ért az Apple rövid kitérője a digitális fényképezés világában, ami sosem lett igazán sikeres próbálkozás. Steve Jobs egyik első intézkedése 1997-ben bekövetkező visszatérése után az volt, hogy leállította az össze projektet a cégnél, ami nem a számítógépekkel foglalkozott. Így ebben az évben megszűnt a QuickTake-család is, és az Apple legközelebb az iSight webkamerával jelent meg a kamerák területén, majd mára a legnépszerűbb „fényképezőgép-családot” gyártó cég lett az iPhone-oknak köszönhetően.

Források: Wikipedia, The Imaging Resource, TUAW, Time, Mashable, Shrine of Apple. Borítókép: Brunch News.