cropped lunor glasses

Emlékek Steve-ről – 1. rész

#HÍREK
2014. 05. 06.

Don Melton saját blogján írta meg emlékeit Steve Jobs-ról. A bejegyzés fordítását hetente új részletekben közöljük.

A sorozat eddig megjelent részei: 


1. rész

Nem tervezem, hogy megnézem az új filmet Steve-ről, ahogy a Walter Isaacson írta életrajzát sem fogom elolvasni.

Nem azért, mert nem tartom ezeket a munkákat az emlékéhez méltónak. Egyszerűen csak megvannak a saját emlékeim a fickóról és ezeket féltékenyen őrzöm. Nem akarom azt a néhány, el-elszökő emléket megtörni és összekeverni mások felfogásával.

Ezt vehetitek baráti figyelmeztetésnek is, ugyanis itt és most fel fogom idézni néhány saját történetem Steve-ről. Nem csak miattatok, magam miatt is. Talán így én is jobban emlékszem majd.

Engedjétek meg, hogy tisztázzam: Nem ismertem Steve-et jól, de néhányszor volt alkalmam a társaságában lenni. Legtöbbször valamelyik általam felügyelt alkalmazás tervét véleményezte. Persze voltak más meetingek is, de soha nem voltam az otthonában és nagyon ritkán töltöttem vele úgy időt, hogy mások ne lettek volna a képben.

A bizalmasa pedig végképp nem én voltam. Sőt, szerintem rám mindig is csak a “Safari-s srác”-ként gondolt, de ez részemről teljesen rendben van. Járhattam volna sokkal rosszabbul is.

Persze azért tudta a valódi nevemet is. Az Apple és a Pixar – két nagyvállalat – bármelyik dolgozója megmondhatja, hogy komoly megtiszteltetés volt, ha Steve tudta a neved, de időnként borzasztó felelősség is. Ez volt az ára.

***

Volt szerencsém az Apple újjászületése alatt a cégnél dolgozni, ami miatt köszönettel tartozom Scott Forstall-nak, amiért felvett. És hogy bemutatott Steve-nek.

Az első alkalom, hogy Steve-vel találkoztam – jobban mondva csak láttam élőben – azonban nem az Apple-nél volt. A NeXT computer és szoftvere, a NeXTSTEP fejlesztői bemutatóján történt. Később ebből a szoftverből lett a Mac OS X. Ez egy egésznapos konferencia volt – a helyszínre már nem emlékszem –, valamikor 1988-ban.

A program szerint Steve ebéd közben beszélt hozzánk, potenciális NeXT fejlesztőkhöz. Emlékszem, hogy dél körül már nagyon éhes voltam és mást sem akartam, csak találni gyorsan egy csendes helyet abban a fura formájú étkezőben, ahol megebédelhetek. Így egy általam szeparáltnak gondolt asztalt választottam. Nem sokkal később a közvetlen közelemben állították fel az emelvényt, és hamarosan megérkezett a mélyen tisztelt szónok is.

Steve egy oldalsó ajtó mögül jelent meg és felállt a pódiumra. Elég közel volt hozzám, hogy felálljak, tegyek két lépést és kezet rázzak vele. De nem voltam olyan hülye, hogy ezt meg is próbáljam.

Öltönyt viselt, ahogy akkoriban – a farmer újrafelfedezése előtt – gyakran tette. Kimondottan professzionális volt a megjelenése, szinte túl komoly. Hasonlóan markáns, mint a testtartása és a tekintete. Nyilvánvaló volt, hogy valami nagyon fontosat akar mondani.

És mi még mind ettünk. Volt, aki még neki sem kezdett. Kellemetlen volt a zaj – papírzizegés, villakoccanások, szürcsögés, csikorgó fogak.

Nyilván azt akarta, hogy elhalkuljunk. Ez abból is látszott, hogy többször megállt, hogy lecsitítsuk magunkat, amit mi tiszteletből, döbbenetből – és valószínűleg egy kicsit félelemből is –, a helyzethez mérten megtettünk. De akárhogy is, a terem tele volt, és hát sok zajjal járt már csak az is, hogy ennyien étkeznek egyszerre. Mivel ilyen közel ültem hozzá, én különösképp visszafogtam magam.

Ki a fene tervezte a beszédét erre az időpontra?! Tökfej. Simán el tudom képzelni, hogy a felelőst később kivezették és lelőtték.

Mindenesetre emlékszem Steve komolyságára és szemmel látható türelmetlenségére. De hogy mit mondott, arra egyáltalán nem.

 ***

 2001. júniusában kezdtem az Apple-nél dolgozni és azután időnként láttam Steve-et a kampuszon tartott eseményeken, céges meetingeken, az épületek között sétálva és hasonló helyzetekben. A céges étkezdében, a Caffè Macs-ben is gyakran lehetett Steve-et látni. Ő is ott evett, ahogy mindenki más. Gyakran Jony Ive-val egy asztalnál.

Abban nem vagyok biztos, hogy az eset az eredeti iPod bejelentése előtt vagy után történt-e közvetlenül. Mindenesetre egy kellemes őszi nap volt Cupertinóban, és én épp ebédeltem Ken Kocienda és Richard Williamson, a Safari-s csapatom két fő mérnökének társaságában.

Az asztalunk pont a Caffè Macs dupla ajtaja mellett volt. Már nem emlékszem pontosan, miről beszélgettünk. Amikor „a projektről” volt szó – így emlegettük az irodán kívül –, mindig halkan és a végletekig titkolózva beszéltünk, hisz a Safari akkor még hétpecsétes titok volt, amiről csak néhányan tudtak.

Minden esetre a szendvicsek és saláták bekebelezése közben Ken egy ismerős arcot pillantott meg szabad asztalt keresve az étkezdét körülvevő terasz végében. Bud Tribble volt az.

Számos egyéb eredménye mellett Bud az eredeti Macintosh szoftver csapatának vezetőjeként és a NeXT társalapítójaként lett híres. Richard évekig dolgozott a NeXT-nél, engem pedig Bud vett fel az azóta megszűnt Eazelhez, ahol Ken is dolgozott közvetlenül azelőtt, hogy csatlakoztunk az Apple-höz. Ami azt illeti, Bud segített összehozni az Apple-ös állásinterjút Scott Forstall-lal.

Szóval mindhárman jól ismertük.

Bud végül 6-7 asztallal arrébb ült le valaki máshoz, aki nekünk háttal volt. Ken valami olyasmit mondott: „Hé, az ott Bud! Láttátok srácok? Ő meg mit keres itt?”

Ken és én hónapok óta, az Eazel bezárása után nem láttuk Budot, így mindnyájan azt találgattuk, vajon mi látogatásának oka. Belefáradva az alaptalan ötletekbe végül felálltam, tölcsért csináltam a kezeimből és odaszóltam neki.

„Hé, Bud! Gyere ide a régi haverokhoz, ha majd már mindent megbeszéltél azzal a csávóval!” Bud felnézett, rövid szünet, majd „az a csávó” megfordult és mereven rám nézett.

Steve Jobs volt. Természetesen.

Sosem felejtem el azt a tekintetet – picit félrehúzott, zárt félmosoly, kiegyenesedett szemöldök. Mintha azt mondta volna: „Nem tudom, te ki vagy, de ezt megjegyeztem.”

Upsz.

Amikor visszaültem legalább nem kezdtem el a két mérnököm előtt okoskodni, hogy tuti ki vagyok rúgva, vagy ilyesmi. Bár akkor azt gondoltam.

Ken és Richard elég jól szórakozott rajta, miután Steve ismét hátat fordított. Addig, azt hiszem, ők is visszafogták a lélegzetüket.

  • Madoff

    ez magyarul akart lenni?