Godus

Godus for iOS

#TESZTEK
2014. 08. 08.
Tegnap délután jelent meg iOS-re Peter Molyneux legújabb játéka, a Godus. Ahogy tőle már megszokhattuk, a Godus egy istenszimulátor, vagyis röviden annyiban lehetne összefoglalni a lényegét, hogy isteni erőnk segítségével egyengetjük a követőink életét. A játék egy ideje megvásárolható Steamen, az iOS verzió viszont csak most érkezett meg.

Vallomással kell kezdenem: hatalmas rajongója vagyok Peter Molyneux munkásságának. A kilencvenes évek közepén szénnéjátszottam a Syndicate-et, a mai napig az egyik legjobb játéknak tartom (persze szigorúan az eredetit!). Aztán jött a Dungeon Keeper, ami szintén egy hihetetlen jól kivitelezett játék volt, bár az igazi DK-fanok valószínűleg megköveznek, mert én a második részt jobban szerettem, a mai napig telepítve van a gépemre. Ezután jelent meg a Godusra talán legjobban hasonlító Black & White, ami számomra az első klasszikus istenszimulátor volt. A Fable-sorozatba csak belekóstoltam, a Movies-t iszonyúan vártam, végül annyit nem játszottam vele, bár a Fable II így belegondolva a mai napig lenyűgöz.

Szóval Molyneux rengeteg egyedi játék fejlesztésénél volt jelen, összesen három céget járt meg. A klasszikus Bullfrog (Populous, Syndicate, Dungeon Keeper) után megalapította a Lionhead Studiost (Black & White, Fable), majd miután felvásárolta a céget a Microsoft 2006-ban még 6 évig dolgozott itt. Ezután kiszállt, és beindította jelenlegi cégét, a 22Canst. Tőlük az első „játék” a Curosity – What’s Inside the Cube? volt. Ez annak idején elég nagy hírnévre tett szert. iOS-re és Androidra jelent meg, és a lényeg az volt, hogy apró kockákat bontanak el a játékosok, hogy az egész végén, a mintegy 69 milliárd kocka elbontása után egyetlen játékos kapja meg a kocka közepén található díjat, ami Molyneux szerint „minden szempontból elképesztő és megváltoztatja a szerencsés nyertes életét”.

Godus

És – egy kicsit hosszúra sikerült bevezető után – itt jutunk el a Godushoz. Ugyanis a kocka utolsó elemét Bryan Henderson bontotta el 2013. május 26-án, nyereménye pedig az volt, hogy ő lehet a Godus mindenható ura, bármit is jelentsen ez. Nem mellékesen részesedést is kap a játék bevételéből. A Godus jelenleg egy bevallottan nem befejezett játék, Steamen a korai bétát vehetjük meg, és az iOS verzió is várhatóan rengeteget fog fejlődni a jövőben. De mi is a játék lényege, mi a játékmenet?

Az egész történet úgy indul, hogy két embert látunk fuldokolni a vízben. Segítenünk kell nekik. Ezt úgy tehetjük meg, hogy isteni erőnket felhasználva manipuláljuk a tájat, vagyis földdarabokat növesztünk és tüntetünk el. Ahogy pár óra játék után nézem, ez a játék központi eleme, vagyis az, hogy úgy alakítsuk a tájat, hogy az megfelelő legyen a kis hívő közösségünk számára a boldog élethez. Ha elég lapos területet csinálunk nekik, elkezdhetnek építkezni. Először pici kunyhókat építenek, és gyakorlatilag ez minden célja létezésüknek: újabb és újabb kunyhókat építeni, hogy egyre többen legyenek.

Persze idővel fejlődik a primitív közösség, nagyobb házakat tudnak építeni, végül falvakba tömörülnek, földet kezdenek művelni és bányászatba fognak. Szabad akaratuk nem nagyon van, mi mondhatjuk meg nekik, hogy éppen mit csináljanak. Vagyis inkább ösztönözhetjük őket, hogy építkezzenek, műveljenek földet, stb.

Viszont isteni ténykedésünkhöz szükségünk van rájuk. Minden mozzanat amit a világban csinálunk ugyanis „hitbe” kerül. Ezt pedig az emberkéink termelik számunkra, minél fejlettebbek és minél többen vannak, annál több hitet kapunk tőlük. Ahhoz, hogy egy pici földdarabot eltüntessünk, viszonylag kevés hitre van szükségünk. Egész hegyek megmozgatásához viszont rengeteg kell belőle. Úgyhogy a játék nagyrészt abból áll egyébként, hogy várjuk, hogy hitet termeljen a népünk. Ahogy haladunk előre, egyre sokrétűbbé válik a „menedzsment” a játékban, megjelenik a gabona, mint nyersanyag, fontossá kezd válni a népünk boldogsága.

Godus

Persze nem csak a nép fejlődik, hanem rajtuk keresztül mi is. Ahogy egyre több követőnk van, újabb és újabb kártyákat aktiválhatunk, amik kibővítik isteni képességeinket. A kártyákat matricákkal tudjuk feloldani, amiket pedig a világban található kincsesládákból szerezhetünk meg. Ezek a kincsesládák néha a tenger fenekén vagy egy hegy gyomrában vannak, úgyhogy a tájat formáló képességünket kell használnunk ahhoz, hogy elérhessük őket. Itt pedig visszajutunk az alapesethez, vagyis, hogy hitre van szükségünk.

Ahogy haladunk előre az időben, mindenféle új épületeket, szobrokat és szentélyeket emelhetünk, ami fejlesztheti az embereink képességét (gyorsabbak lesznek, hosszabb idő után fáradnak el, többen lakhatnak egy kunyhóban, stb.), és persze ezáltal mi is egyre erősebbé válunk.

Nagyon röviden így lehetne összefoglalni a játék lényegét, aki játszott már valamelyik Molyneux-féle istenszimulátorral, az gyorsan bele fog rázódni a lényegébe. Annyi csavar van még talán a dologban, hogy néha elküldhetjük az embereinket egy hajóval felfedezőútra, ahol szintén matricákat szerezhetünk, különböző logikai feladatok megoldása után. Mondanom sem kell, a feladatok nagy része abból áll, hogy úgy alakítsuk a tájat a pályán, hogy követőink eljussanak a céljukhoz (ami egy templom), és közben lehetőség szerint ne haljanak meg mondjuk egy óriás kalapácsa által.

Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni a Godusszal szemben: az iOS-verzió első blikkre elég erőteljesen támaszkodik az in-app purchase-ekre. Én ugyan még egy centet sem költöttem el, de nem egyszer éreztem késztetést arra, hogy kicsit felgyorsítsam az eseményeket. Ez a dolog nem tudom hogy működik a Steam-verzióban, mert még (MÉG) nem vettem meg, de talán lehetne egy kicsit kevésbé hangsúlyos ez a része a játéknak. Ettől függetlenül természetesen alkalmazáson belüli vásárlás nélkül is játszható, csak kicsit többet kell néha várnunk.

Godus

Gyorsan kitérek még a grafikára és a hangokra, aztán zárom is a bemutatót, mert lassan elérem az 1000 szót, annyit meg úgysem olvas el senki. :) Szóval, a játék megjelenése elég egyszerű, nem kell csilivili textúrákra és effektekre számítani, viszont szerintem az egyszerűségében rejlik a szépsége. Kicsit túl spártainak is tűnhet akár, de ennek a játéknak nyilván nem ez a lényege. A hangok egyszerűek, jól illeszkednek a hangulathoz, bár kell egy idő, mire rájön az ember, hogy egy-egy hanghatás mit jelent, hova is kéne nézni, vagy mi történt éppen.

Hirtelen ennyit tudnék írni a Godusról, persze még én sem mélyedtem bele igazán, hiszen tegnap este tudtam csak pár órát játszani vele. Viszont nagyon félek, érzem a veszélyt, hogy teljesen be tud szippantani, észrevétlenül tudok leragadni előtte hosszú órákra, hogy aztán totálisan kialvatlanul ébredjek másnap reggel. :) Kinek ajánlom? Csakis annak, akinek például bejött annak idején a Black & White, és szeret elszöszmötölni egy játékkal. Aki a pörgős akciót, vagy a modern stratégiai játékokat szereti, annak valószínűleg csalódás lesz. Viszont így első blikkre rengeteg lehetőség rejlik még a Godusban, a játékban a kártyák alapján „emberi időszámítás szerint” még a középkorig sem jutunk el. Márpedig onnan még nagyon messze van akár csak a jelenkor, és ki tudja, mit hoz még a jövő…

Godus letöltése az App Store-ból (iPad és iPhone, ingyenes)

Borítókép: 22Cans.