Google Glass

Google Glass megateszt

#TESZTEK
2014. 05. 15.
Handras után nekem is volt lehetőségem pár napig kipróbálni a Google Glasst egy rövid tesztelésre. Megpróbálom egy mezei iPhone-felhasználó szemszögéből bemutatni az eszközt, hiszen én is az vagyok, és közületek is valószínűleg a legtöbben erre kíváncsiak.

Nincs túl nagy előképzettségem a témával kapcsolatban, olvastam persze pár hírt róla, de átfogó tesztet egyet sem. Mielőtt kipróbáltam volna, nem tudtam hogyan kell kezelni, vagy hogy jelen állapotában mit tud a Google Glass, úgyhogy részben le tudom írni, mihez kezdene vele egy teljesen átlagos felhasználó miután kivenné a dobozából, ha most meg lehetne vásárolni. Másrészt persze előjött belőlem a geek, ezért arra is megpróbálok kitérni majd, hova vezethet ez az egész, milyen jövőbeli lehetőségeket rejthet a Glass. Egyébként direkt nem olvastam el Handras posztját, nehogy befolyásolja a véleményemet. :)

Google Glass
Dizájn

Kezdjük a fizikai tulajdonságokkal. Az anyagválasztás és anyagminőség szerintem elég jól sikerült: a keret vékonyabb része és az orrtámaszok „nyele” csiszolt alumíniumból van, a vastagabb rész, ami magát az eszközt rejti, pedig matt, kellemes tapintású műanyagborítást kapott. Amikor először kézbe vettem, az tűnt fel, hogy meglehetősen nehéz. Nehezebbnek tűnt mint bármilyen szemüveg ami eddig rajtam volt, akár egy üveglencsés is. Ez valójában nem igaz, mindössze 50 gramm a tömege. Ami ezt az érzetet keltheti, az a súlyelosztás.

Google Glass

Amikor viseljük, akkor gyakorlatilag a jobb oldala támaszkodik az ember fülén, bal oldalon a keret, vagy inkább „pánt” szorítja a fejre. Ez azzal is jár, hogy „jobbra húz” az egész, a fej jobb oldalára kicsit nagyobb terhelés nehezedik. Valószínűleg egy idő után ehhez hozzá lehet szokni, de az az érzés, hogy valami csak a jobb fülemen ül, nekem zavaró volt. A jobboldali keret jóval vastagabb mint a „pánt” a másik oldalon, a fülnél ugyan elvékonyodik, de szerintem elég kényelmetlen. Oké, viszonylag amorf fülem van, lehet, hogy másokat nem zavart volna ennyire. Mindenesetre 1-2 óra használat után már kifejezetten idegesített, kicsit a fejem is megfájdult (pedig a kijelző összesen pár percet ment), egész nap biztosan nem tudnám ebben a formában hordani.

A csomagolásban kapunk mellé egy második keretet is, ami leginkább egy hagyományos szemüvegkeretre emlékeztet, ebbe tetethetünk optikusnál normál szemüveglencséket, illetve ezzel talán icipicit kevésbé feltűnő a Glass. A dobozban kapunk hozzá még egy micro-USB fülhallgatót és jó néhány orrtámaszt is, hogy minél kényelmesebb legyen. Az egész egy szép méretes tokban érkezik, mivel a Glass szárai a hagyományos szemüvegekkel ellentétben nem behajthatóak. Ez hordozás esetén elég kényelmetlen, táskába én féltem csak úgy beledobni, a tokjában meg kb. 5x elfér egy szabvány Ray-Ban tok. A kereteket a mellékelt pici csavarhúzóval cserélgethetjük, elsőre elég nehézkesnek tűnt, de most már pár másodperc alatt átpattintok egy Glass-keretet. :)

Google Glass
Technikai adatok

Na de ha már rajtunk van, akkor „nézzünk bele”! Ez első alkalommal mindenkiből hatalmas érdeklődést vált ki, láttam az izgatott arcokat, amikor nyújtottam a szemüveget, hogy „kipróbálod?” Még egy olyan barátom is teljesen rácuppant, akit amúgy teljesen hidegen hagynak az ilyesfajta kütyük. Amikor a meglátta nálam a Glasst egy sörözésen, egyből ő is ki akarta próbálni milyen érzés lehet használni. Szóval, ha felvesszük, és sikeresen érzékeli is ezt (erről később), akkor megjelenik a prizmán keresztül a szemünk előtt a kijelző képe. Ezt nagyjából új kell elképzelni, mintha kb. 2,5 méteres távolságból néznénk egy 65 cm-es kijelzőt, ami félig áttetsző. A felbontása 640×360 pixel, ami picikének tűnhet, de erről a távolságról egy ekkora kijelzőnél nem zavaróan kicsi.

És hogy szól? Hát, nyilván nem egy audiofil eszköz. Nincs hagyományos hangszórója, hanem gyakorlatilag a hallócsontjainkat rezegteti meg. Ebből adódóan természetesen nem is sztereó, bár szerintem furcsa élmény. Arra jó, hogy a hangeffekteket lejátssza, másra nem igazán. Párszor próbáltam telefonálni is vele, de elég gyengén hallottam a másik felet, illetve ők is panaszkodtak a hangminőségre. Maga a fíling egyébként nagyon jó! :) Adnak hozzá egy monó micro-USB fülhallgató-részt is, de ez nem sokat javít a helyzeten.

Google Glass

A processzor egy kétmagos OMAP 4430, ez elvileg 1-1,2 GHz közötti frekvencián képes üzemelni, a videochip pedig egy PowerVR SGX540, 304-365 MHz közötti teljesítménnyel. Ez elég bivalynak tűnik egy ilyen pici kijelző meghajtásához, de azért hajlamos elég durván belassulgatni a Glass (erről is kicsit később). Memóriából 1 GB-ot pakoltak bele, ebből 682 MB-ot használhatnak az alkalmazások.

Szenzorból van benne egy rakás, igazából minden, ami egy modern okostelefonban is megtalálható: gyorsulásméter, giroszkóp, megnetométer (iránytű), fényérzékelő és közelségérzékelő. Maga az irányítás vagy hangbeli parancsokkal működik, melyeket az „ok glass” szavakkal kezdhetünk meg (erre figyelmeztet is a Google Glass amikor használható), vagy a jobb száron lévő kapacitív érintőfelület segít navigálni a menüben és a funkciók között. Előre-hátra húzva az ujjunkat előre-hátra navigálhatunk a menüben, egy sima koppintás az OK, a lefelé húzás pedig a „vissza” általában.

Google Glass

A kamera 5 megapixeles fotók és 720p HD videó rögzítésére alkalmas. A minősége egyébként engem meglepett, sokkal rosszabbra számítottam. Jó fényviszonyok között egész tűrhető képeket csinál, a videó kicsit „shakycam”-érzetet ad nekem az iPhone stabilizátora után, de egyáltalán nem vészes. Aki kíváncsi egy hosszabb Glasszal felvett videóra, és még nem látta Handras filmjét, az most pótolja be. :) A képeket és videókat a 16 GB-os belső memórián tárolja (ebből 12 GB használható ténylegesen), illetve automatikusan biztonsági mentéseket készít róluk a felhőbe, amit a Google+-fiókunkban nézhetünk meg. Amiket azután törlünk az eszközön, hogy feltöltődtek, azokat a felhőben is a Trash-be rakja. A tartalmakat természetesen azonnal megoszthatjuk Facebookon és Google+-on is.

Google Glass

Háromféle módon csatlakozhatunk különböző eszközökhöz: Wi-Fi (802.11b/g), Bluetooth és micro-USB, ez utóbbin keresztül tölhetjük az akkumulátort is, egy tök jópofa lapos kábellel, amit az eszközhöz mellékelnek. Az akkumulátor egy 2,1 wattórás darab, ez intenzív használat esetén kb. 2-3 órát bír ki, de még ha csak néha használjuk, akkor sem fog egy egész napot töltés nélkül kibírni végig. Egyik reggel például a Glassban jöttem munkába, ez kb. egy 35-40 perces utazás, ezalatt párszor ránéztem az órára, elolvastam egy e-mailt, és csináltam pár képet. A töltöttség 17%-ot merült.

Google Glass
Telepítés és beállítás

Ennél az első lépésnél idegesített fel a legjobban a Google Glass, mert elég nehézkesnek tűnt az egész, persze ezen a későbbiekben könnyen lehet fejleszteni, illetve elképzelhető, hogy androidos telefonokkal sokkal könnyebb összelőni. Gyári állapotában a Glass nem képes semmire, mindenképp össze kell lőnünk egy okostelefonnal, vagy egy böngészőből egy Wi-Fi hálózattal. iPhone-ra a MyGlass appot kell letöltenünk az App Store-ból, ami természetesen ingyenes. Amikor először bekapcsoljuk a szemüveget, kezdésnek segít kicsit gyakorolni a navigációt, majd ha ezzel megvagyunk, kéri az eszköz típusát, amivel használni akarjuk (Android, iPhone, számítógép). Ezután össze kell párosítanunk Bluetooth-szal az iPhone-unkkal, és a tetheringet is be kell kapcsolni a telefonon, hogy kapjon netet a szemüveg. Én itt akadtam el, mert hiába csináltam meg a lépéseket úgy ahogy a Glass mutatta egymás után, sosem kaptam meg a QR-kódot, amit meg kellett volna mutatnom neki utolsó lépésként. Végül olyan módon sikerült megoldanom a dolgot, hogy felmentem az otthoni Wi-Fi hálózatra vele úgy, hogy a böngészőben generáltam egy QR kódot a google.com/myglass oldalon, majd a Glasson kiválasztottam a beállításokban, hogy át akarok állni egy másik Wi-Fi-re, megint felmentem a weboldalra, új Wi-Fi hozzáadása, QR-kód szkennelés, kész is. Gondolom Androidon megy végig az appon keresztül a dolog, szóval ezt a kis botladozást nem rovom fel hibának neki.

Ha már minden klappol, akkor vagy az iPhone appen keresztül, vagy a MyGlass oldalunkon tudunk alkalmazásokat telepíteni és kontaktokat hozzáadni a Google Glasshoz. A kontaktokat nekem nem sikerült automatikusan szinkronizálnom, nem is találtam ilyen opciót, egyesével lehet hozzáadogatni őket, még akkor is, ha már bent vannak a Google fiókunkban (szerencsére az e-mail címet meg ilyeneket nem kell kitölteni ebben az esetben).

Google Glass

Az alkalmazásokat Glassware-nek hívják, és a Glassware szekcióban kattinthatjuk be azokat, amiket szeretnénk a szemüvegen látni. Ha valamelyiket ON-ra állítjuk, az pár percen belül megjelenik a Glasson, erről egy értesítést is ad a szemüveg. Ami engem zavart, hogy semmilyen visszajelzést nem kapunk arról, hogy hogyan áll éppen a telepítés, sem a Glasson, sem a weboldalon, van amikor 1-2 perc alatt „megérkezik” az app, volt, hogy 10-15 percet is várnom kellett, miközben ötletem nem volt, mi történik éppen. A cikk írásának pillanatában egyébként 48 Glassware volt elérhető, ami egyelőre nem hatalmas szám, de a legfontosabbak itt vannak, és ne felejtsük el, hogy ez nem egy végleges termék. Egyébként minden nap folyamatosan felkerült pár új alkalmazás, szóval a dolog beindulni látszik.

Google Glass
Használat, alkalmazások

Térjünk is rá arra, milyen érzés használni, illetve mire lehet használni. Ez utóbbi amúgy meglehetősen nehéz kérdés, bevallottan maga a Google sem tudja, ők is arra biztatják az Explorereket (első Google Glass felhasználókat), hogy írják meg, miket lehet csinálni vele. Nagyon ódzkodtam tőle, de egyik reggel kivittem „terepre”, vagyis ahogy fentebb is írtam bejöttem benne dolgozni. Hát, ha nyolc szemem, négy karom és lila bőröm lenne, szerintem akkor is kevesebben bámultak volna meg, legalábbis folyamatosan azt éreztem, hogy a metrón és a buszon minden tekintet rám szegeződik, ami – legalábbis számomra – nem kellemes érzés. Ezen kívül attól is féltem, hogy lekapják rólam valahol, és azért mégis csak egy 1500 dolláros (+adó) eszköz, amit ráadásul elég nehéz beszerezni most. Szóval azt hiszem életem leghosszabb buszozása és metrózása volt ez.

Google Glass

Útközben nem sok mindent csináltam, ha bejött egy e-mail, akkor átfutottam, néha megnéztem az órát, illetve kíváncsiságból lőttem pár képet és felvettem két 10 másodperces videót. Tényleg, fotózni egyébként négyféle módon lehet: szólunk a szemüvegnek, hogy „ok glass, take a picture”, megnyomjuk a jobb szár tetején lévő exponálógombot, a menüben odagörgetünk a megfelelő opcióhoz és kiválasztjuk, vagy, ha korábban kalibráltuk ezt a lehetőséget, kacsintunk egyet. Ez utóbbi az igazán érdekes, erre később még kitérek.

Ezen kívül korábban telepítettem még pár alkalmazást. A Google Now-t emelném ki elsőnek, ezt mindenképp érdemes rárakni a szemüvegre. Ha fent van, különböző értesítéseket kapunk, megérkeznek az iMessage-eink a szemüvegre (írni sajnos csak e-mailt tudunk iPhone-nal, de az tökéletesen működik diktálással, az SMS funkció csak Androidon érhető el), az e-mailek, illetve például aktuális közlekedési információkat is láthatunk, tegnap délután 5 körül már azt mutatta, milyen a forgalom a hazafelé vezető úton munkából. Természetesen erőteljesen támaszkodik a Google accountunkra ezen értesítésekhez, érdemes a Térképeken elmenteni a gyakori helyeinket, stb.

Az e-maileket (és a menürendszert) egyébként egy elég letisztult felületen láthatjuk, „fekete” (félig áttetsző) háttér előtt. A levelekből és üzenetekből kiszedi a szoftver a formázást, sima plain textben jeleníti meg őket. Természetesen fel is tudja olvasni a tartalmakat, nem olyan jó a hangja mint a Sirinek, de tűrhető. Magyarul nem tud. Videókat is lejátszik, ha olyan híralkalmazásokat telepítünk rá, amikben van videós kontent, akkor gond nélkül lejátssza ezeket.

A weboldalak nagyjából rendben jelennek meg, nyilván böngészni nem fogunk a viszonylag nehézkes kezelés miatt, esetleg egy-két Google találatot nyit meg az ember. Linkre egyébként például úgy tudunk kattintani, hogy ha két ujjunkat a száron tartjuk, akkor a fejünk mozgatásával „körül tudunk nézni” a weboldalon, és egy kis célkereszttel ki tudjuk választani a linket. Ez nagyon ötletes megoldás.

Google Glass

Az iPhone app teszi a dolgát, megkereshetjük vele a szemüveget ha elhagynánk/ellopják, olyasmi mint a Find my iPhone (egészen addig amíg nem resetelik le, de a Google azt ígérte, dolgoznak egy komolyabb megoldáson). Tudja tükrözni a Glass képét, így az iPhone kijelzőjén láthatjuk azt amit a Glassban látnánk, illetve működnek az érintések a telefon kijelzőjén is, tehát úgymond távvezérelhetjük a Glasst. Távolról nem lehet felébreszteni az alkalmazással, ez csak akkor működik ha kézzel érintjük meg (vagy bólintunk), tehát kémkedni ilyen módon nem lehet vele, hogy „véletlenül” otthagyjuk egy szobában és távolról bekapcsoljuk.

Bekapcsolni egyébként úgy lehet, hogy röviden megnyomjuk a szár belsejében található kis kerek gombot, vagy megpöccintjük a szárat (ha már rajtunk van), vagy csak simán felvesszük, ha ezt korábban kalibráltuk. Ez utóbbi elég érdekesen működött nekem, van, hogy 10-ből 10-szer simán érzékeli, hogy felvettük, és van, hogy sehogy sem akarja az igazságot. Talán számít valamit, hogy kivel kalibrálja az ember, mert ha rám volt kalibrálva ez a funkció, akkor érzésre nekem sokkal jobban működött, amint azoknak, akiknek kölcsönadtam a Glasst. Ha rajtunk van, egy felfelé bólintással is bekapcsolhatjuk a kijelzőt, a bólintás intenzitása szintén kalibrálható. Nyugalmi állapotban pár másodperc elteltével kikapcsolja a kijelzőt.

Az alap lehetőségeken kívül pár Glassware-t próbáltam még ki. Az iránytű jópofa, a giroszkóp és a magnetométer segítségével mutatja, milyen irányba nézünk éppen, ha valaki Glasszal megy az őserdőbe, akkor tuti nem téved el. Van két golfalkalmazás is, ebből én egyet aktiváltam be, de ez mindenképp megpróbálta GPS alapján belőni a helyzetünket és rátenni a legközelebbi golfpályára. Nem voltam golfpálya-közelben, szóval ennyi.

Ami nagyon jó, az a World Lens ami valós időben fordítja a szöveget, táblákat amit látunk. Léteznek ilyen alkalmazások okostelefonra is, de ez tényleg egy picit más, hogy teljesen valós időben a szemünk előtt változnak át a szavak érthető nyelvre, nem kell a telefont a kezünkben tartani, babrálni rajta. Magyarul sajnos egyelőre ez sem tud, de nyilván ez egy szótár kérdése. Ez az alkalmazás egyébként internetkapcsolat nélkül is működik, szóval külföldi nyaralások alkalmával is praktikus lehet.

Van természetesen mindenféle időzítő és stopperóra alkalmazás is, kifejezetten vicces, ha valamit időre kell csinálnunk, és konkrétan a szemünk előtt láthatjuk ahogy peregnek a másodpercek. :) Van pár egyszerűbb játék is, amik főleg a kamerát és a giroszkópot használják, egy Fruit Ninja-szerűség, ahol a kezünkkel kell magunk előtt hadonászni, tenisz, egyensúlyozás, ilyesmi, de ne gondoljon senki semmi komolyra, igazából egyszerű 2D-s formákkal dolgoznak. Kívülről elég viccesen nézhet ki egy Glasson játszó ember.

A navigációra a Google Maps motorját használja, kapunk rendes turn-by-turn navigációt is, hangos utasításokkal (angolul). Egyetlen kényelmetlenség, hogy mindig át kell venni az iPhone alkalmazásból a pillanatnyi helyzetünk információit, magában a szemüvegben ugyanis nincs GPS.

Problémák és privacy-kérdések

Ejtsünk szót azért ezekről is. A Google Glass közel sem tökéletes eszköz, a Google sem állítja ezt, nem is egy normál kereskedelmi forgalomban kapható készülék, nem véletlenül. Rengeteg apró bug van, érezni, hogy a technológia közel sincs kiforrott állapotban. Elég gyakoriak a túlmelegedések és fagyások, főleg ha például a képernyőtükrözés funkciót használjuk, de navigáció közben is előfordulhat, illetve nekem még Google-keresések esetén jött elő elég gyakran a probléma. Ilyenkor azt érezzük, hogy a Glass elkezdi melegíteni a fülünket, minden belassul és akadozni kezd, majd egyszer csak nem reagál többet az eszköz. Előfordul , hogy kiírja, hogy kicsit pihennie és hűlnie kell, ekkor nem tudunk semmit csinálni vele amíg le nem hűl. Ha merevre fagy, akkor ki kell kapcsolni, várni pár percet, majd mehet a visszakapcsolás.

Google Glass

Sokszor veszti el a Wi-Fi jelet amikor lemegy alvó módba, és van, hogy 5-10 perc is kell neki, hogy újra megtalálja a hálózatot, ha egyáltalán. Noszogatni lehet, ha a beállítások között megkeressük a telefonunk tetheringjét és kiválasztjuk, ilyenkor általában kicsit gyorsabban csatlakozik, de ez azért elég zavaró lehet normál használat mellett. Persze elképzelhető, hogy Androidon sokkal gördülékenyebb minden, hiszen ez a Glass hazai pályája.

Eszembe sem jutott, hogy ez probléma lehet, de az: én enyhén rövidlátó vagyok, nem hordok kontaktlencsét, egy szemüvegem van olyan helyzetekre, amikor kell, de alapvetően elvagyok a hétköznapokban ilyesmi nélkül. Viszont a Google Glass vetített képén egyes esetekben előfordult, hogy nem láttam teljesen tisztán a szöveget, például weboldalak esetén a kisebb szövegek húzósak lehetnek. Ha belegondolunk, végül is a szemünk úgy fókuszál, mintha 2,5 méterről néznénk egy 65 centi átmérőjű kijelzőt. Persze erre megoldás a kontaktlencse vagy a lencsés keret használata, de a teszt idejére nem csináltattam külön szemüveglencséket csak erre a célra. :) Ez az egész természetesen nem az eszköz hibája.

Google Glass

A privacy, vagyis az a kérdés, hogy mennyire zavarunk bele mások magánszférájába a Glasszal sokszor, sok helyen felmerült már. Észrevétlenül csinálhatunk videókat és fotókat, hiszen a kacsintásos fotózás nagyon jól működik, csak bólintunk egy picit felfelé, kacsintunk, vagy kicsit hosszabban becsukjuk mindkét szemünket (ezt máskor is megtesszük egy nap során többször), és már kész is a fotó. Kívülről nem látszik, hogy éppen fotót vagy videót készítünk. A kijelző világít, észre is vehető, ha valaki használja éppen a szemüveget, de hogy pontosan mit csinál vele, az titok marad a külső szemlélő számára. Én teljesen jogosnak érzem, hogy egyes helyeken tiltják a használatát.

Vezetés közben nekem extra veszélyesnek tűnik, még az utcán is volt, hogy elkalandoztam miközben valami tartalmat néztem rajta, és komolyabb bajon ugyan nem lett, de érzésre elég veszélyes lehet. A prizma egy jelentős részét úgy-ahogy kitakarja a látóterünknek (a jobb szemünkből felülről kb. 20-30%-ot). A keret jobbra egy rendes kis holtteret csinál, a perifériás látást szerintem eléggé meg tudja zavarni. Biztosan meg lehet szokni, nekem három nap alatt nem teljesen sikerült. Hallottam olyat is, hogy biztos biztonságosabb vezetés közben használni mint egy telefont, de magamon azt vettem észre, hogy simán eltereli a figyelmem annyira, hogy nem veszem észre azonnal, éppen mi történik körülöttem. Kívülről állítólag viccesen néz ki a Glassozó ember, én is kaptam kérdést, hogy mit nézek éppen, mert kicsit felfelé kell nézni a kijelzőhöz, és ezt a velünk szemben álló ember is észreveszi.

Mire is való ez az egész?

Ez talán a legjobb kérdés a Glasszal kapcsolatban. Ahogy már említettem, igazából a Google sem konkrét elképzeléssel tervezte meg és készítette el a Glasst, hanem mintegy kísérletként, hogy odaadják az embereknek, és közösen ötleteljenek azon, mire lehetne használni. A hétköznapok során nem érzem úgy, hogy kiváltaná a telefont, vagy egy nélkülözhetetlen kiegészítője lenne. Nehezen tudok olyan helyzetet elképzelni ahol a Google Glass mindenképp szükséges helyettesítője vagy tartozéka lenne egy okostelefonnak.

Rengeteg lehetőség rejlik azonban benne. Sokan írnak az orvosi felhasználásról, szólnak is hírek műtétekről, amik során a Google Glasst használták konzultációra. Több orvos mondja azt azonban, hogy jelenlegi formájában nem túl praktikus műtétek esetén, mert a kamera látószöge más, mint amire az orvosoknak szüksége van. Persze ezen könnyedén lehet finomítani, egyszerűen más szögben kell beépíteni a kamerát, akár egy külön orvosi verzióban is.

Google Glass

A fentebb említett fordítószoftver szerintem nagyon praktikus, ezt simán el tudnám képzelni, hogy használnám éles helyzetekben nyaralások során, akár a mikrofonnal egybekötve is fordíthatna élőszóbeli szövegeket.

Mostanában jelent meg egy Glassware (a Refresh), ami összegyűjti a kiválasztott személyekről a neten elérhető információkat, és egy „személyi aktát” készít belőle, amit például egy találkozó vagy megbeszélés során használhatunk puskázásra. Gondolj csak bele, milyen, amikor egy üzleti megbeszélésen a tárgyalópartnerről folyamatosan megjelennek a szemed előtt a Balatonba seggest ugrós képek. De egy állásinterjún is necces lehet, ha rosszul van beállítva valakinek a Facebook-profilja. Ez persze megint rengeteg privacy-kérdést vet fel, és nem is feltétlenül etikus a használata. Mondhatnánk, hogy persze ezt most is megtehetjük egy okostelefonnal vagy számítógéppel, itt a hangsúly szerintem inkább azon van, hogy észrevétlenül juthatunk hozzá ezekhez az információkhoz aközben, hogy kommunikálunk valakivel. A másik fél nem látja, hogy nyomogatjuk az okostelefont vagy a számítógépet. Az arcfelismerő rendszerek fejlődésével pedig még durvább lehet a helyzet.

Marketing terén is hasznos lehet, akár egy üzletben automatikusan további információkat, videókat nézhetnénk meg azokról a termékekről amikre éppen ránézünk, teszteket olvashatnánk egy pillanat alatt. Vagy gondolkozzunk Foursqare-integrációban például, csak ránézünk egy helyre, és egyből látjuk a pontszámát és a véleményeket. Ezek olyan dolgok, amiket mind-mind elérhetünk az okostelefonunkkal, a különbség, hogy itt automatikusan, dinamikusan és folyamatosan a látóterünkben lehetnek ezek az információk.

Google Glass

Ne felejtsük el a videózásban rejlő lehetőségeket. Már most is elég jó videókat készíthetünk vele, és a későbbiekben ez nyilván tovább javulhat, full HD felbontás, több fps, jobb dinamika, ilyesmik. Noha hasonló a látószög ahhoz, mint amit mondjuk egy sisakra erősített GoPróval kapunk, picit azért mégis más, és ez a kis különbség néha sokat számíthat. Most ne menjünk bele a POV pornó világába, de nyilván itt is ad plusz lehetőségeket…

Ezeken kívül oldalakat lehetne még megtölteni különböző ötletekkel és területekkel ahol a jövőben praktikus lehet a Google Glass használata. Én is kíváncsian várom a kommentekben a tippeket, ha van egy jó ötleted, ne tartsd magadban! :)

Most akkor végül is jó vagy nem jó a Google Glass? Instant get?

Először is köszi, ha idáig jutottál az olvasásban. Ha a végső válaszra vársz, akkor viszont sajnos ki kell ábrándítsalak: a válaszom „nem tudom”. Nem mondanám hogy instant get, de azt sem, hogy használhatatlan. Azt mondanám, érdekes. Többször kiemeltem a teszt során és most is ideírom: ez nem egy végleges termék, csak egy kísérlet. Szerintem maga az ötlet nagyon jó, rengeteg jó dolgot lehet kihozni belőle, és persze rengeteg veszélyes hozadéka is lehet. Nyilván a mostani árán és tudásával, a meglévő hibáival nem életképes termék amit a normál felhasználóknak kereskedelmi forgalomban lehetne árulni.

Talán sosem terjed el, talán nem ez a jövő. Lehet, hogy az emberek maradnak az egyre gyorsabb és nagyobb teljesítményű okostelefonoknál, vagy elkezdenek okosórákat használni. Az is lehet, hogy pár év múlva mindenki valamilyen okosszemüveggel a fején fog futkosni.

Google Glass

Az első napokban azt mondtam fölösleges, és semmire nem jó, értelmetlen. Aztán pár nap után kezdtem megszeretni, és kezdtem meglátni a lehetőségeket benne. 420 ezer forintért (1500 dollár + magyar ÁFA) soha nem venném meg. 80-100 ezer forintnál elkezdenék gondolkozni, de valószínűleg nem venném meg. 30 ezer forintnál sorban állnék érte.

A legdurvább, hogy most hogy vissza kellett adnom, hiányzik.

Hatalmas köszönet a Hírkereső.hu-nak, ahonnan a szemüveget kaptuk tesztelésre. :)