Apple Think Different

Hé Apple, szedd össze magad!

#HÍREK
2016. 11. 11.

Még a legnagyobb Apple rajongók közül is sokan rosszul fogadták az új Prókat. Sokan panaszkodtak az árra, a csatlakozókra, a teljesítmény hiányára, vagy mindháromra egyszerre. Pedig lehet, hogy mindennek csak egy matematikai elmélet az oka?

Általában egy új Apple-termék fogadtatása ugyanazon forgatókönyv szerint szokott történni. A cég rajongói könnyes szemmel áradoznak, a legtöbb ember csak bólint egyet, a tech sajtó pedig cinikuskodik kicsit (aminek legtöbb esetben egyszerűen az oka, hogy az Apple-el szemben magasabbak az elvárások).

Most viszont minden másképp történt. Egy nagyon hangos, és nagyon negatív tömeg ugrott az új készülékekre. És elsősorban nem a szaksajtó felől, hanem pont azokból a körökből, ahol az Apple volt a techcég. Ők sokszor mérgesen, indulatosan fejezték ki csalódottságukat.

MacBook Pro

De mi történt? Mi a baj a MacBook Próval, hogy ennyi sarat kapott a nyakába?

Az égvilágon semmi.

Legalábbis, így vélekedik a Cult of Mac egyik szakírója, Glyn Williams. Aki elég érdekes magyarázatot adott arra szerinte mi történt.

Ugyanis mindenki, aki kicsit is követi az eseményeket az Apple körül tudta mi fog érkezni októberben. Tudtuk, hogy vékonyabb lesz. Tudtuk, hogy lesz valami OLED-sáv. És azt is biztosra vehettük, hogy valamivel erősebb lesz a vas, valamint, hogy kevés lesz a csatlakozó.

Ez nem volt titok, hiszen az Apple minden egyes frissítésénél vékonyabb és erősebb gépeket mutat be. Sőt a cég egész története csupa olyan megoldásból áll, amik kiakasztották az akkori felhasználókat. Legutóbb például a jack-csatlakozó elhagyásával borították ki a bilit.

Aztán Phil Schiller október 27-én kiállt a pódiumra, és pontosan ugyanazokat a termékeket mutatta be, amikre számíthattunk. A hardver, figyelembe véve az Intel általi kötöttségeket elég jó lett. Gyorsabbá, könnyebbé vált a gép, minezt jelentős GPU fejlődéssel, és egy igazán brutál SSD-vel felszerelve. Na meg a négy (vagy két) USB-C csatlakozóval, amik a kategóriájukban tényleg prémiumnak számítanak, a Thunderbolt 3-mal, és a töltő funkcióikkal.

De a rajongók mégis felháborodtak.

MacBook Pro

A mi kommentszekciónkban is záporoztak a reklamációk:

Az eszem megáll! Ez most komoly?! 1 millió és rendes csatlakozó sincs rajta, de megkaptuk a 15cm es sávot ami már nem is magic :D Se iMac. Se mini frissítés. […] Micsoda innovatív fejlesztés! A világ egyik legdrágább legérékesebb cégétől

Hat ez olyan g€*i jo lett h asszem veszek egy surface bookot…

Szégyen amit az Apple művel árképzés és konfig terén!

Azt hiszem mostmár soha nem fogok MacBook-ot venni. Minden jellegzetességét elveszítette…

Erre várni több mint egy évet. Mi a f.?

De még én is kiosztottam volna pár tockost, a tegnapi MacBook Pro tesztben.

Járna a tockos annak, aki kihúzta a listából a kártyaolvasót, és egy darab hagyományos USB-t sem volt képes meghagyni. És nem, nem fogom elhinni, hogy enélkül nincs vékonyodás, meg méretcsökkenés.

Szóval adott a kérdés: miért jöttek ilyen reakciók egy tökéletesen elfogadható, és tökéletesen megjósolható update-re? Mert erre biztosan nem számítottak az Apple-nél sem.

MacBook Pro

Itt jön képbe a matematikának egy katasztrófaelméletnek hívott ága. Ez elsősorban azzal foglalkozik, miként lehet az, hogy egyes esetekben megjósolható, folytonos és lineáris inputoknak megjósolhatatlan, nem várt és hirtelen eredménye születik.

Például a tektonikai lemezek lassú, egyenletes mozgásából szép lassan hatalmas mennyiségű felhalmozódott energia gyűlik össze. Évekig nem is történik semmi, senki nem veszi észre az előjeleket. Aztán egyszer csak hirtelen lecsap a földrengés.

Valami nagyon hasonló történhetett október 27-e után is. Hosszú évek felgyülemlett elégedetlensége egyszerre tört most fel a felhasználókból.

A szerző össze is szedett egy hosszú listát ezekből a csalódottságokból:

  • Jelentősen visszaestek a frissítési gyakoriságok minden terméknél, ami nem iPhone. Nem számíthatunk éves frissítésekre, helyette hosszú kihagyások, és nagy hallgatások vannak.
  • Ennek az egyik legszembeötlőbb példája a Mac Pro. A gépről, ami korábban a munkaállomás újraértelmezésének tűnt, most azt sem tudjuk él-e vagy hal.
  • Ehhez hasonlóan a Mac Mini is kiutált mostohagyerek sorsára jutott.
  • Mindeközben az Apple látszólag kiszállt a külső monitorok gyártásából is. Saját termék helyett LG monitorokkal villogtatja a Pro képességeit.
  • Talán az aggodalom csúcspontjában a “Ballmerizálódástól” való félelem áll. Ugyanis Steve Ballmer, a Microsoft egykori vezetője mérhetetlenül sikeres volt a profit kimaxolásában. Ugyanakkor, amikor új technológiákról volt szó, akkor a cég jellemzően passzolt. Sokan tartanak tőle, hogy az Apple is hasonló csapdába eshet. Az iPhone-ok hatalmas bevétele, a cupertinóiak figyelmének középpontjába emelte a terméket. A tőzsdei világ pedig folyamatosan nyomást gyakorol a cégre, annak ellenére is, hogy az iPhone-ok valószínűleg elérték már csúcsot. Emiatt jogos a félelem, hogy az Apple inkább a legjövedelmezőbb megoldásokra fog fókuszálni, ahelyett, hogy belemerne vágni az innovatív, de éppen emiatt kockázatosabb projektebe is. Pedig pont a legjobb, és a meghökkentő technológiák alkalmazása tette világszerte ismerté a vállalatot. Enélkül pedig csak egy techcég lenne a sok közül.
  • Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a Microsoft Surface Studio olyan igényes termék lett, mintha egyenes Jony Ive kezei közül került volna ki. Annak ellenére is, hogy nyilvánvalóan még tökéletlen a megvalósítás, mindenkiből elő tudta csikarni a wow-faktort. Még a legnagyobb Apple fanatikusok közül is sokan elismeréssel fogadtak a Studiót, ami ugyebár a főellenségnek számító Microsofttól érkezett. Ilyen korább nem történt volna.
MacBook Pro

Merre tovább?

Hogy mi a megoldás? Williams egy hasonlattal érvel. Szerinte a motorsport pontosan ugyanolyan profitorientált, mint az Apple. Ugyanakkor a szigorú gyártási előírások, és a kutatás fejlesztés mellett, a legtöbb autógyártó rengeteg pénzt fektet az egyes versenycsapatok támogatásába.

Végtelen mennyiségű pénzt, erőforrást és évtizedek mérnöki munkáját pumpálják bele egy olyan ágazatba, ami a profit szempontjából a legjobb esetben is csak másodlagos. Körbeutazzák a világot, és minden versenyen demonstrálják melyikük a gyorsabb, ki feccolta bele a legtöbb pénzt a győzelembe. De ezek a cégek mégsem úgy tekintenek erre, mint valami úri huncutságra, hanem úgy, mint nagybetűs befektetésre.

És ennek a furcsának látszó módszernek megvannak a kézzelfogható áldásai: növelik a márka értékét. A motorsport tündöklése, rávetíti fényét az alacsonyabb kategóriás autókra is. A rengeteg őrült mérnöki munka és megvalósítás a végletekig fejlesztett autókon visszafejti hatását a családi kombikra is. Már magával a versenyeken való részvétellel az egyes gyártók lelkesítenek és elégedetté tesznek egy jelentős mértékű rajongói magot.

Apple logó

Mi közben meg sorra azt halljuk, ahogy az Apple igazgatói vért izzadva erőlködnek, hogy megmagyarázzák a csökkenő mutatókat a befektetőiknek. Azoknak, akiket csak a pénz érdekel. De van egy másik csoport is, akiknek válasszal tartoznak ezek a vezetők: azoknak a mélységesen hűséges felhasználóknak, akiknek az Apple, mint márka sokkal többet jelent öt betűnél. Mert a vállalatnak már van hatalmas készpénztartaléka, viszont a vásárlók hűségéből úgy tűnik hirtelen fogytán lettek.

Nem teljesen világos, hogy tölthetné fel újra ezt a nem megfogható készletét az Apple. De, ha a Formula 1-es példát vesszük alapul, akkor feltehetőleg kelleni fog egy kis merészség, lelkesítés és egy adag jó értelemben vett őrület is.

MacBook Pro

Szóval nem érdemes az új MacBookokra haragudni, tényleg egész jó gépek lettek. Az Apple-nek kellene kicsit átgondolni a dolgokat, de azt gondolom Tim Cookék vannak olyan értelmesek, hogy olvassanak a jelekből.

Forrás: Cult of Mac