imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

A jövő megérkezett!

Rendeld elő már most az iPhone X-et!

Hogyan készült: iPhone – III. rész


Június 29-én volt tíz éve, hogy az Apple útjára indította az iPhone-t, a világ egyik legnépszerűbb okostelefonját. Ezen jeles esemény alkalmából jelent meg a The One Device: The Secret History of the iPhone című könyv, melynek történetein keresztül megismerhetjük az iPhone fejlesztésének korai időszakát.

Ugyan mindig azt emlegetjük, hogy az iPhone tulajdonképpen egy iPod szörnyszülött, ami részben igaz is, hiszen ahogy az előző részekből kiderült, az Apple az iPod sikerei után lépett a diadal rögös útjára a telefonpiacon. Azt is hozzá kell tegyük, hogy amikor 2010-ben az Apple bemutatta az iPadet, akkor mindenki arról beszélt, hogy az almás táblagép tulajdonképpen egy nagyra nőtt iPhone amin nem lehet telefonálni.

A Hogyan készült: iPhone harmadik epizódjában arról lesz szó, hogy mégis hogyan került képbe az iPad az iPhone fejlesztésének kezdetekor, illetve milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a csapat, hogy megnyerő demókkal állhassanak Steve Jobs elé.

Az Apple-tablet felélesztése

Mire Steve Jobs jóváhagyta a telefonprojektet, addigra az Apple-nél már voltak elképzelések érintőkijelzős táblaeszközről, sőt, Bas Ording, Imran Chaudhri és a többiek már javában dolgoztak is rajta. Egy nap Bas kapott egy telefonhívást. A vonal túloldalán Steve Jobs szólalt meg:

Telefont fogunk készíteni!

Már évekkel ezelőtt megalkotta egy maroknyi belsős mérnök és dizájner a néhány multi-touch funkcióra kiélezett demót, amit a Q79 projekt követett. Ennek során egy iPad-szerű, nagyon korai prototípust hoztak létre. Az eszköz már akkoriban is csodának számított a hatalmas multi-touch érintőkijelzőjével, azonban rendkívül drága volt, ezért időközben elvetették az ötletet. “Készíts nekem valamit, amit el tudok adni.” – jegyezte meg egy alkalommal Steve Imrannek. A képernyő méretének lekicsinyítésével a Q79, akár telefonként is tudott funkcionálni.

Kis érintésérzékeny kijelzője kell, hogy legyen, ne legyenek rajta gombok és persze mindennek működnie kell. – mondta Jobs Ordingnak.

Arra kérte a UI-s (vagyis a felhasználói felületért felelős) csapatot, hogy készítsenek egy demót arról, hogyan lehet görgetni egy virtuális telefonkönyvben. “Nagyon izgatott voltam.” – mondta Ording. “Azt gondoltam, hogy ja, ez körülbelül lehetetlen, de azért jó lenne kipróbálni.” Leült, az egerével pedig kijelölt egy telefonméretű képernyőszegmenst a Mac monitorán, hogy szemléltesse az iPhone felületét. Ő, és egy maroknyi dizájner társa éveken át kísérletezett az érintőfelületre alkalmas felhasználói felülettel – azon évek munkája pedig felbecsülhetetlen értékkel bírt az Apple számára.

Már voltak más demóink is, például egy weboldal, melyen már működött a momentum scroll. Valahogy így kezdődött az egész – mondta Ording.

Ezzel egy időben születtek az olyan finomságok is, mint a kellemes visszapattanás, amikor egy lapnak elérjük a tetejét vagy az alját (például az Üzenetekben vagy a Safariban). Ez is Ordingnak köszönhető. Sokszor futott bele abba hibába, hogy tesztelte volna a görgetést, de nem mozdult semmi. Ilyenkor azt hitte, hogy hibás a kód és lefagyott a program, aztán rájött, hogy épp csak a rossz irányba próbálja pörgetni, ezért a kellemes visszapattanás egyfajta szemléltetőeszköznek készült. Alapvető, mégis fontos apróság arra az esetre, ha esetleg azt gondolnánk, hogy a rendszer nem válaszol vagy nem érzékeli a gesztusainkat.

Megannyi kísérletezés következett. Ording és a csapat minden részletre odafigyeltek és egyre jobban belelkesültek. Ott volt például a tehetetlenséget imitáló görgetés. Ha megnyitjuk a Kontaktokat és belepörgetünk a listába egy lendületeset, akkor a telefon a fizika törvényeinek megfelelően fokozatosan gyorsítja és lassítja a névlistát, míg meg nem áll teljesen. Steve Jobs az ilyenek láttán kezdett el igazán hinni az iPhone-ban.

 

Amikor láttam ezt és néhány hasonló dolgot működés közben, akkor arra gondoltam: Jó ég, ebből még akár képesek vagyunk telefont építeni.

2004 vége volt már, mikor Scott Forstall besétált Greg Christie irodájába és azt mondta: Jobs akarja a telefont. Christie egy évtizede várt erre a mondatra. Ő a 90-es években csatlakozott az Apple-höz, amikor a cégnek nagyon rosszul ment a biznisz. Vehemens, durva stílusáról volt ismert. Az iPhone-t megelőzően a Newtonon dolgozott, és a bukás ellenére szentül hitte, hogy az Apple-nek készítenie kell egy Newton-telefont. “Biztos vagyok benne, hogy tucatszor bedobtam az ötletet. Az internet szélsebesen terjedt, Greg pedig látta benne a lehetőséget: a mobil, az internet és az iPhone egyvelegét.

Csapata az Infinite Loop 2 második emeletén gyűlt össze, közvetlenül a régi felhasználói teszt labor felett azért, hogy kitalálják a sajátosságokat és a funkciókat, illetve hogy áttekintsék a tablet projekt eredményeit. Nem volt épp szokványos környezet, mivel: lyukas szőnyegek és régi bútorok vették őket körbe, azonban Jobs imádta ezt a helyet. Nem volt rajta ablak, így biztonságosnak vélte. Paranoid módon próbálta minél jobban elrejteni az iPhone projektet a leselkedő szemek elől. Ekkor már kiemelten titkos projektként kezelték az iPhone-t. Ide még a takarítók sem mászkálhattak be, a falak tele voltak rakva táblákkal, amire minden ígéretes ötlet felkerült.

Sosem töröltük le ezeket, a tervezési folyamat részévé váltak.

Ezek az ábrák arról szóltak, hogyan lehet az érintésen alapuló felületet összemosni az okostelefonokra jellemző funkciókkal. Ott volt egy helyen az összes előzetes demó. Imran Chaudhri vezette a Dashboard fejesztést, amit widgetekkel (időjárás, részvények, számológép, jegyzetek, naptárs stb.) töltöttek meg – minden olyannal, ami ideális egy telefonba. Ez volt az alapkoncepció. Az eredeti dizájn némely ikonja egy-egy éjszaka alatt készült el. Ez általánosan jellemző volt a munkára. Steve őrült határidői, amikor az Apple egykori CEO-ja azonnal látni akarta egyből az összes demót, sok kialvatlan éjszakát okozott a dolgozók számára.

Vicces egy évtized távlatából visszatekinteni azokra az ikonokra, melyeket pár óra alatt készítettünk el.

Ekkor kellett megcsinálni mindennek az alapját – ami ma teljesen természetesnek hat, az akkoriban egyáltalán nem volt egyértelmű. Például az ikonok elrendezése, hogy különböző oldalakra pakolhatjuk őket egy rácsszerű rendszerben. Chaudhri elmondása alapján több megoldás is felmerült, például a listás elrendezés ötlete is, mely későb a Windows Phone-oknál köszönt vissza.

Chaudri csapata készített egy iPhone házat fából, azért, hogy szemléltethetni tudják, körülbelül mekkora helye lesz az ujjaknak a felületen és ahhoz mérten mekkora ikonokra van szükség. A multi-touch demók jól működtek, a dizájn is szépen alakult, azonban nem volt egységes elgondolás arról, hogy milyennek kell lennie egy érintésvezérelt okostelefonnak, azaz nem tudták, mitől lesz jó az iPhone.

Igazából csak egy vázlat volt az egész, ötlet darabkák. Olyan volt az egész, mint amikor a sör mellé rágcsázol. Egy kicsi ebből, egy kicsi abból. Egy kicsi a telefonkönyvből, aztán egy szelet a Safariból. Ez nem elégítette ki Jobst, ahogy közeledtek a határidők, a feszültség egyre csak növekedett.

Januárban Steve berekesztette a fejlesztést és azt mondta a csapatnak, hogy nem fog sikerülni. Az elkészült részletek lenyűgözőek voltak, de csak félig voltak készen. Nem volt egység, nem volt narratíva, nem volt egy kompletten kirajzolódó sztori. Olyan volt, mint egy történet egy szép bevezetéssel, néhány mondat tárgyalással és valami kis nyúlfarknyi befejezéssel a végén. Nem volt igazi csattanó. Ez egyszerűen nem volt elég.

Steve ultimátumot adott – emlékszik vissza Christie. – Azt mondta, két hét. 2005 februárja volt. Ennyi időt kaptunk, hogy kreáljunk valamit.

A csapat újult erővel vetette bele magát a munkába. Ez hatalmas lehetőség volt Christie számára is, hogy bebizonyítsa igazát, miszerint a telefonok és a számítógépek egymás felé közelítenek. Itt volt a lehetőség, hogy tüzet csiholjon a szikrákból. Két igen kemény hét következett, fedélzeten a tervezőcsapat vezetőivel, akiknek egyetlen ellenségük volt: az idő. Így nem sok alvás jutott senkinek abban a két hétben. A csapat lázasan dolgozott azon, hogy megírják életük legjobb történetét. Ezen a ponton már egészen kezdett a végleges formájára hasonlítani az iPhone, igaz, ekkor még csak egy virtuális gomb volt rajta, nem a megszokott fizikai Home gomb.

Megmutattuk Steve-nek a teljes történet körvonalazódását, a főképernyőt, hogyan lehet hívást kezdeményezni és hogyan lehet a kontaklistát, meg a Safarit előhozni. Ez lökött át minket a holtponton. Nem csak okos idézeteink voltak már, hanem el is meséltük a történetet.

Steve Jobs pedig imádta a sztorit.

“Átütő sikere lett, másodszor is meg akarta nézni. Bárki, aki megnézte, úgy gondolta, hogy nagyszerű az egész.” – folytatta Christie. Ez azt jelentette, hogy az Apple innentől kezdve még titkosabban kezelte a projektet. Képletesen lezárták az Infinite Loop 2 második emeleti folyosóját: senki se ki, se be. Olyan volt az egész, mint egy börtön.

Ez azt jelentette, hogy innentől fogva a csapatnak még több munkája lett. Ha a kezelőfelület lehetőségeinek kutatása volt a prológus, a táblagép prototípusa a bevezetés, akkor ez már a második felvonásnak volt tekinthető, és rengeteg minden maradt, amit még meg kellett írni. Azonban Steve már a narratívában gondolkodott és az Apple 100-as gyűlésén meg akarta mutatni, milyen nagyszerű termék van készülőben. Alkalomadtán a cég első 100 embere összegyűlt, a részvétel élet-halál kérdés volt a feltörekvő Apple-ösöknek. Steve kifejezetten fontosnak tartotta ezt a gyűlést. Itt beszélték meg a termékek sorsát, a stratégiákat, és legalább akkora jelentőséget tulajdonított ennek, mint a kész termékek kiadásának, melyek közvetlenül a felhasználók kezeibe kerülnek.

Májusig újabb brutális időszak következett, ekkor a paragrafusok összekötözgetése folyt. “Oké, milyen alkalmazásaink lesznek? Hogyan kell kinéznie egy naptárnak a kezünkben? E-mail? Ezen az úton minden egyes lépés egyre konkrétabbá és realisztikusabbá tette az iPhone-t. Zenelejátszás iTunes-ból, médialejátszás. “Az iPhone projekt egy dizájn projektként indult az én folyosómról, az én csapatommal.” – mondta Christie. Feltörte a legújabb iPod modellt, hogy a csapat lássa, hogyan is fognak kinézni az alkalmazások. Az újabb demó kezdett formát ölteni. “Rákoppinthattál a levelező appra vagy a böngészőre, hogy lásd, hogyan működik a valóságban. Nem működött teljesen, de arra épp elegendő volt, hogy ötletet merítsünk.”

Christie eközben ügyesen játszott a csapat energiájával, aminél csak az idő jelentett nagyobb gondot, de sikerült átlépni az akadályokat.

Brutális, fárasztó munka volt. Az embereket hotelszobákba vittem, mert nem akartam, hogy hazavezessenek. Volt, aki a házamban zuhant össze a fáradságtól…, ugyanakkor üdítő érzés volt az egész.

Steve Jobs odavolt az eredményekért, átütő sikert ért el az Apple 100-as prezentációja alkalmával is, az iPhone-t mindenki imádta.

Forrás: The Verge

A sorozat korábbi részeit itt: I., II. rész, mígy további részeit itt találhatod: IV.V.VI. rész

Ha szereted az Apple történetéről szóló cikkeket, akkor a Történelem dossziéban hasonló további érdekes írásokat olvashatsz, beleértve a Hogyan készült: iPhone előző epizódjait és az iOS történelemről szóló cikksorozatunkat. Szereted a kihagyhatatlan ajánlatokat? Új iPhone-t, iPadet vagy Macet vásárolnál? Akkor böngészd át az iSTYLE kedvezményes ajánlatait és csapj le kedvenc Apple-termékedre!

Mac akció
Apple Inc. (AAPL)

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? ... - Klikk ide!