imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

A jövő megérkezett!

Rendeld elő már most az iPhone X-et!

iOS történelem II. – A Jony Ive előtti idők


Június 5-én az Apple az éves fejlesztői konferencia keretein belül bemutatta legfrissebb telefonokra, tabletekre szánt operációs rendszerét az iOS 11-et. Ez pedig kíváló alkalmat szolgáltat arra, hogy egy kicsit nosztalgiázzunk, és röviden visszanézzük, milyen mérföldköveken keresztül vezetett el az út idáig. Második rész.

A négyrészesre tervezett cikksorozat első részében végigvettük az iOS alakulását a kezdetektől egészen az első iPad kompatibilis, 3.2-es verzióig. A mostani, második részben tovább utazunk a nosztalgia vasúttal az iOS 4-től kezdve egészen az utolsó olyan kiadásig, ami még nem Jony Ive keze munkáját dicsérte, azaz az iOS 6-ig. Jegyeket, bérleteket legyetek szívesek előkészíteni, ismét érdekes utazásban lesz részünk.

iOS 4 – Multitasking

Ahogy az előző részben már írtam, egészen az iOS 4 bemutatásáig az Apple mobil operációs rendszere iPhone OS néven futott. Ez volt tehát az első olyan verzió, amivel az ájóesz megindult a brandé válás útján. Nem véletlen, hogy ez pont az iOS 4-gyel esett egy időpontra. Az új rendszer számos nagyon fontos újítást hozott magával, továbbá ekkor mutatták be az új, gyönyörű dizájnnal megáldott, és ennek köszönhetően igen népszerű iPhone 4-et, valamint nem sokkal később az iPad 2-őt is, ami véleményem szerint a mai napig az egyik legjobban összerakott Apple termék.

Mindeközben ne felejtsük el azt sem, hogy az Android is ekörül kezdett el komolyan vehető rendszerként működni. Ez idő tájt jelent meg Android 2.0 Eclair (például én is ekkor csatlakoztam a platformhoz). A Google pedig, a HTC-vel együttműködésben kiadta az első Nexus mobilját, ami szintén nagy lépést jelentett a cégnek, na meg komoly konkurenciát az Apple-nek. Nyilván volt egy kis nyomás Cupertinón, hogy valami komolyat domborítsanak. Sikerült is nekik.

Az iOS 4 elhozta a multitaskingot, igaz a maga különös módján, hiszen az alkalmazások effektíve nem futhattak a háttérben (néhány kivételtől eltekintve). Ehelyett ha éppen feltöltés, vagy egyéb hasonló műveletet hajtott végre a program, akkor azt azután is befejezhette, miután a felhasználó kilépett a programból. Az alkalmazások elmenthették a váltás előtti állapotukat a memóriába, így visszaváltáskor ugyanaz a tartalom fogadta a felhasználókat, mint amit otthagytak. Vén rókák talán még arra is emlékezhetnek, hogy maga az app váltó is teljesen máshogy nézett ki.

Duplanyomás a Home gombon, és egy kis sáv alulról „feltolta” a kijelző tartalmát. Ebben a sávban pedig ott ültek az az épp megnyitott appok ikonjai: innen lehetett válogatni, melyik appba szeretnénk visszatérni. Ha ugyanezt a sávot jobbra húztuk, előjött a médiavezérlő, ahol a zenei alkalmazások számait kapcsolhattuk. Az, hogy ezek a háttérben is folytathatták a lejátszást, szintén újdonságnak számított az iOS 4-ben. Ahogy az is, hogy a navigáció ,valamint a VoIP hívások is tovább működtek, ha a bezárásukkor éppen zajlott az útvonaltervezés/hívás.

A legfontosabb az Apple-féle multitaskingban talán az volt, hogy pontosan úgy tervezték meg, hogy az új funkció gyakorlatilag csak előnyökkel szolgáljon. Nem kellett lemondani sem a rendszer fürgeségéről, sem az üzemidőről. Ez pedig nekem, aki később Androidról váltott át, igencsak ismeretlen dolognak számított, hiszen droidon automatikus ujjgyakorlat volt a nem használt appok folyamatos bezárogatása. Az Apple-nél már ekkor sem kellett ezzel nagyon foglalkozni, ahogy azóta sem.

Persze ezen kívül is sok más újdonságot hozott az iOS 4. Rögtön megemlíthetjük a FaceTime videótelefonálást. Szintén egy olyan funkció, ami eddigre már számtalan másik platformon elérhető volt. Azonban ahogy az a legtöbb esetben lenni szokott: az Apple megoldása valahogy letisztultabb, természetesebb és gyorsabb volt ezeknél. Na meg persze csak iPhone-ok között működött, de ezen már szerintem akkor sem lepődött meg senki.

Vicces, de egészen idáig kellett várni arra is, hogy a Főképernyőn gyülekező alkalmazásokat mappákba rendezhessük. De legalább milyen elegánsan! Csak ráhúzod az egyik ikont a másikra, már kész is a mappa, amit átnevezni is gyerekjáték. Az a kettényíló képernyő animáció is milyen menő volt már, amikor megnyitottál egyet! A mából visszanézve persze ez alap, de akkor ez egészen mást jelentett. Elképesztő újdonság volt.

A rendszerezés itt még nem ért véget. Nem csak az appokat, hanem a fotókat is albumokba rakosgathattuk, amivel szintúgy jelentősen segítettünk az átláthatóságon. A Spotlight ekkor tanult meg a weben és a Wikipédián is keresni; az iOS 4-gyel mutatkozott be az iBooks, ami az egyre népszerűbb eBook formátumokat támogatta, és innentől kezdve lehetett megosztani a mobilnetet is Wi-Fin keresztül. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ekkor jelent meg az első rendszerszintű helyesírás ellenőrző, és egy későbbi frissítés során az AirPlay is.

Nem egészen a rendszerhez kapcsolódik, de érdemes megemlíteni, hogy az iPhone 4 volt az első olyan készülék, aminek kijelzőjére az Apple ráaggatta a hangzatos Retina jelzőt, amiről azóta se tudott leszokni.

De mint tudjuk, az élet nem csak habos torta. Az iPhone 4 körül ugyanis kirobbant az egyik első komolyabb „gate”, ami ebben a konkrét esetben az antenna problémákhoz kapcsolódott, és ez sajnos átsugárzott az iOS 4-re is, akármilyen jó kis rendszer volt. Ebben persze közrejátszott az Apple elég pofátlan kommunikációja is. Steve Jobs ugyanis azt találta mondani a felhasználóknak, akik arra panaszkodtak, hogy az új készüléket kézbe véve elszáll a térerő, hogy

ne tartsd úgy.

Később persze ennél egy fokkal elegánsabban módon is bocsánatot kértek, az ügyről meg szokás szerint kiderült, hogy annyira azért nem volt durva botrány, mint ahogy azt a média felfújta, de a biztonság kedvéért kiadtak az iOS 4 frissítést is, ami picit kikozmetikázta a térerőpálcikák kijelzését. Ilyen izgalmak történtek tehát akkoriban.

Bemutatás: 2010 június. Támogatott készülékek: iPhone 3G, iPhone 3GS, iPhone 4, iPod iPod Touch 2nd Gen, iPod Touch 3rd Gen, iPod Touch 4th Gen, iPad, iPad 2.

iOS 5 – Hey, Siri

Ha a legikonikusabb iPhone-t kéne megneveznem, biztosan az iPhone 4s-t mondanám, és ebben hatalmas szerepet játszik az iOS 5 is, ami talán az egyik legjelentősebb update volt a rendszer életében, hiszen végérvényesen népszerűvé tette az Apple okostelefonjait. Több mint 200 kisebb-nagyobb újdonság került bemutatásra, hosszú is lenne mindet felsorolni, így most csak a legfontosabbakról emlékezünk meg. Így sem lesz rövid a lista.

Mindenekelőtt a Siri érkezését kell megemlítenünk. A csak csúcskészülékeken elérhető virtuális asszisztens jócskán megdobta akkoriban az eladásokat. Bár mindenkinek megvan a maga véleményre róla, és általában mi itthon leginkább csak egy jópofa játékszerként gondolunk rá (főleg mivel nem tud magyarul), vitathatatlan a Siri jelentősége. Elég ha megnézzük a mostani Keynote-okat a sorra érkező okosotthon kütyükkel (Google Home, Amazon Echo és mostmár Apple Homepod is). Láthatjuk, hogy az Apple 2011-ben tényleg egy új irányt mutatott az asszisztensével.

Az, hogy úgy tudjunk kommunikálni a zsebünkben lapuló kütyüvel, hogy az nem csak, hogy megért minket, de a legtöbb esetben még értelmes választ is ad, és mindezt humorral és folyékonyan, az akkoriban egy merőben forradalmi elképzelés volt. Annak ellenére, hogy a cégtől egyedülálló módon kezdetben csak béta verzióban adták ki a Siri-t, meglehetősen jól tette a dolgát. Képes volt webkereséseket végrehajtani, hívást kezdeményezni, naptárbejegyzéseket írni, együttműködött a WolframAlphával, és úgy egyáltalán: meglehetősen pontosan megértette, amit mondunk neki.

Az iOS 5-tel került bevezetésre a szintén nagyon meghatározó Notification Center is. Kétségtelen, az újdonságot minden bizonnyal az Android hatására örökölte meg az iOS, de az talán most mindegy is. A lényeg, hogy megérkezett, és az első pillanattól kezdve tökéletesen működött. Egy mozdulattal lehúzod a felső sávot, és egy helyen látsz minden lényeges értesítést, amiket vagy bezársz vagy megnyitsz, a döntés a tied. Ha pedig szeretnéd, olyan állandó elemeket is rögzíthetsz rajta, mint az időjárás-előrejelzés, vagy a részvények. A Notification Center nem forradalmasított tehát semmit, de ma már nehéz lenne elképzelni egy iPhone-t nélküle.

A következő fontos újítás az iMessage, amivel az Apple nem csak a szolgáltatói érdekekkel ment szembe, hanem jelentős felhasználó bázist is csalt át magához a BlackBerry-től. A legjobb az egészben, hogy az extra szolgáltatás, ami már képes volt multimédiás üzenetek kezelésére, teljesen összeolvadt az addigi üzenetkezelő gyári alkalmazással, így egy helyre érkeztek a klasszikus SMS-ek és az ingyenesen küldhető iMessage-k. Ezzel pedig úgy elmosta a kettő közötti határt, hogy annak mára már nyomát se látjuk. Jóformán alig használ már valaki SMS-t, amikor ott van a rakat ingyenes üzenetküldő lehetőség.

Ráadásul az egész, hogy úgy mondjam, just works. A telefon automatikusan érzékelte, hogy kinek küldhetsz iMessage-t, és a szöveges üzeneteidet rögtön át is alakította ingyenes iMessaga-re, ami a fogadó fél összes erre képes készülékére megérkezett. Semmi macera, a felhasználónak semmivel sem kellett foglalkoznia, a dolog pedig működött stabilan, megbízhatóan, és teljesen magától.

Szintén ez a frissítés adott otthont a MobileMe utódjának, a mai készülékek lelkének, azaz az iCloudnak. Ez volt talán az első komolyabb lépés a mélyen összehangolt ökoszisztéma felé. Ha megvásároltál egy alkalmazást az egyik készülékeden, azt minden gond nélkül, könnyedén letölthetted a másikon. Ahogy minden mást is, például a felhőbe feltöltött dokumentumod, fájlod, zenéd, fényképed vagy biztonsági mentésed. Igen, merthogy erre is volt lehetőség: innentől kezdve sem a backup, sem a restoration nem igényelt számítógépet.

Ez a PC-free mentalitás más területen is megérződött. Egyrészt megérkezett az iTunes Wi-Fi Sync, ami ezzel is csökkentette a szükséges párosítgatások számát. Másrészt egészen idáig kellett várni rá, de végül szerencsére elérhetővé váltak az OTA (Over-the-air) frissítések, tehát nem kellett iTunes egy-egy új ROM telepítéséhez. Végezetül: innentől kezdve nem volt többé szükség gépre kötni a telefont az aktiváláshoz. Ennek valószínűleg az Apple boltokban dolgozó alkalmazottak örültek a legjobban, hiszen sok felhasználó inkább őket kérte meg, hogy legyenek szívesek aktiválni a készüléküket, nem akarnak vele otthon szüttyögni.

Ami sokkal fontosabb ennél, a jelenség mögött húzódó filozófia:

a telefonod az új számítógéped.

Szintén egy olyan gondolat, amit maximálisan igazolt a jövő.

Illetve akkor csak említés szintjén, de ne feledkezzünk meg olyan kisebb-nagyobb apróságokról sem, mint a beépített fotószerkesztő, a Safari Read Later funkciója, a Twitter integráció, az átszabott Naptár alkalmazás, a frissen bemutatott Reminders app, vagy az új multi-touch gesztusok és a kettéválasztott billentyűzet iPaden.

Bemutatás: 2011 október. Támogatott készülékek: iPhone 3GS, iPhone 4, iPhone 4s, iPod Touch 3rd Gen, iPod Touch 4th Gen, iPad, iPad 2.

iOS 6 – Függetlenségi háború

Bár Steve Jobs az iOS 6 megjelenéskor már távozott az élők sorából, elszánt, harcos mentalitásának hatása még abszolút érződött a rendszeren. Az iOS 6 egyik fő célja ugyanis a Google-től való teljes függetlenedés volt, ami érthető abból a szempontból is, hogy a cégóriás eddigre az Androiddal már nagyon komoly konkurenciát jelentett. Ennek jegyében mind az addig előretelepített YouTube, mind a Google Maps hiányzott a frissen kibontott iPhone 5-ökről.

Értelemszerűen valamit adni is kellett helyette, ez lett az Apple Maps. Nos, talán mindenki emlékszik, hogy az Apple saját térképes alkalmazásának debütálása elég szerencsétlenül sikerült. Az egy dolog, hogy természetesen nem tudták beérni egyik pillanatról a másikra az évek óta egyeduralkodónak számító Google Maps-et, pedig zárójelbe azért hozzátenném, hogy így lett volna elegáns leváltani az appot, de még lebutított navigációs appnek is elég gyenge volt. Rosszul tervezett, rengeteg fontosabb lokáció hiányzott, a helységnevekkel is meggyűlt a baja, és úgy általában elég borzalmasra sikerült. A felelős vezetőt, Scott Forstallt elég hamar ki is rúgták érte a cégtől, teszem hozzá joggal.

Pedig a koncepció önmagában nem lett volna rossz, a 3D „Flyover” mód tök jópofa, a Siri integráció hasznos, a turn-by-turn navigáció kinézete rendben volt, és a térképadatokat jelentős mértékben szolgáltató TomTom is nagy név a piacon. Mindentől függetlenül eleve jó terv egy gyári, ennek értelmében tökéletesen iPhone-ra optimalizált alkalmazás kiadása. Kár, hogy ilyen balul sült el a dolog, de szerencsére mostanra már egy elég jól használható appra csiszolták az Apple Maps-et, annak ellenére, hogy a Google továbbra is élen jár a területen.

Az iOS 6 többi újítása leginkább csak kisebb finomhangolás volt a már meglévő funkciókon. A Notification Center kapott Do Not Disturb módot, a Siri pedig megtanult éttermeket keresni és sporteredményeket beolvasni. A Twitter után a Facebook is integrált része lett a rendszernek, illetve a FaceTime-ot végre nem csak WiFi-n, hanem mobilneten keresztül is lehetett használni. Megérkezett a Photo Streams, valamint a megnyitott Safari oldalak is szinkronizálhatóak lettek a készülékek között. Na meg útjára indult a Passbook, ahol jegyeket, kuponokat és beszállókártyákat is tárolhatunk. Ez a lépés is egyértelműen a Google Wallet ellenében született, de örömteli módon sokkal jobban sült el, mint a Maps.

Bemutatás: 2012 szeptember. Támogatott készülékek: iPhone 3GS, iPhone 4, iPhone 4s, iPhone 5, iPod Touch 4th Gen, iPod Touch 5th Gen, iPad mini, iPad 2, iPad 3, iPad 4.

Mostani cikkünkben végigvettük az iOS mint brand megszületését, a trendteremtő Siri megérkezését az iOS 5-tel, és végül az iOS 6 kérdéses sikerű függetlenedési kísérletét. A négyrészesre tervezett cikksorozat következő, harmadik részében megnézzük, merre kormányozta tovább Jony Ive az iOS hajóját, és tovább követjük a gyökeres változásokon keresztülesett rendszer útját egészen az iOS 9-ig.

Folytatása következik…

JBL Pulse 3
Apple Inc. (AAPL)

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? ... - Klikk ide!