imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Szuper tablet, szuper áron

Már elérhető az új, 2018-as iPad!

iOS történelem III. – Jony Ive in the ház


Június 5-én az Apple az éves fejlesztői konferencia keretein belül bemutatta legfrissebb telefonokra, tabletekre szánt operációs rendszerét az iOS 11-et. Ez pedig kíváló alkalmat szolgáltat arra, hogy egy kicsit nosztalgiázzunk, és röviden visszanézzük, milyen mérföldköveken keresztül vezetett el az út idáig. Harmadik rész.

A négyrészesre tervezett cikksorozat első részében végigvettük az iOS alakulását a kezdetektől egészen az első iPad kompatibilis, 3.2-es verzióig. A második részben láttuk megszületni Siri-t, az iOS külön brand lett, na meg az Apple Maps is bukott egy nagyot. Ezzel összefüggésben az Apple kirúgta az addigi iOS felelős Scott Forstallt, helyébe pedig Jony Ive a dizájguru lépett. A drasztikus váltás eredménye pedig az a flat dizájn, ami azóta is minden iOS kiadást jellemez. Az új trend első hírnöke az iOS 7 volt, mai cikkünket is ezzel kezdjük. Ezután tovább haladunk az iOS 8 és 9 felé, megtartva az utolsó két főverziót a befejező cikknek.

iOS 7 – Gumicukor

Komoly hitviták tudnak kialakulni a kérdésben, hogy melyik iOS volt jobb, szebb, okosabb, stb: a Forstall-féle vagy a Jony Ive-féle? Anélkül, hogy beszállnánk az adok-kapokba, annyit talán objektíven kijelenthetünk, hogy Ive dizájnja tényleg korszerűbb, a dizájn trendeknek jobban megfelelő elképzelés volt, és most is az – persze ez nem jelenti azt, hogy szebb is. Engem például az iOS 7-tel fogott meg magának az Apple: addigra már régi droidosként jó pár rootolás, kernel és ROM feltelepítése után elmentem egy Media Marktba megnyomogatni az új iPad mini 2-t. Mondhatni szerelem volt első látásra, nekem rögtön megtetszett a kissé áttetsző flat dizájn, olyannyira, hogy nem sokkal később el is határoztam, legközelebb iPhone-t veszek.

Az iOS 7 véget vetett az addigi ikonoknak, a gazdag textúráknak és a szkeumorf kinézetű alkalmazásoknak, helyüket pedig egy letisztultabb, áttetsző, minimalista, mégis színes-szagos, sok átmenetet használó megjelenés vette át minden szinten. Pont emiatt a sokszínűség és az addigi szokatlan színválasztások miatt gúnyolták sokan az új rendszert gumicukornak, amiben volt is, van is valami. Ive filozófiája az volt, hogy olyan felületet alkosson, amiről a felhasználó azt gondolja: teljesen egybenőtt az iPhone-nal, annak elválaszthatatlan része.

A kulcsfogalom a rétegezettség. Az áttetszőséggel, blurökkel, és egyéb megoldásokkal elérték, hogy egyes UI elemek úgy nézzenek ki, mintha az alsóbb rétegek fölött helyezkednének el. Gondoljunk itt például a parallax effektre, aminek hatására a Főképernyő ikonjai úgy hatnak, mintha a háttérkép fölött lebegnének, vagy épp a billentyűzetre, ami a háttér árnyalatainak megfelelően változtatja a betűközök színét, de a Notification Center is jó példa erre.

Bár a leglátványosabb változást egyértelműen az új dizájn jelentette, ezen kívül is érkezett rengeteg fontos funkció, ami nélkül ma már nehezen tudnánk elképzelni az iOS-t. Kezdjük is a listát rögtön a Control Centerrel, ami egyfajta válaszként is felfogható az Android értesítési sávban elhelyezkedő kapcsolóira. Persze az Apple-nél az egész egy kevésbé testreszabható alakot öltött: Repülőgépes mód, Wi-Fi, Bluetooth, Do Not Disturb, Rotation lock, hangerő és fényerő csúszkák meg pár app ikonja és csókolom, nincs semmi egyedieskedés.

Ugyanitt a Control Centerben volt tetten érhető egy másik fontos újítás is, az AirDrop. A funkciót még az OS X Mountain Lionnel együtt mutatta be az Apple, de iOS-re valamiért egészen idáig nem érkezett meg. Az AirDrop azóta is sok kritikát kapott; lehet, hogy csak én vagyok a szerencsés, de eddig nekem hibátlanul működött, mindenesetre nem volt egyöntetűen meleg a fogadtatása.

Aztán ott van még a FaceTime Audio indulása is. Egészen idáig a FaceTime a videótelefonálást jelentette. Magyarországon a drága mobilnet csomagok, és a relatíve kevés iPhone miatt talán ez kevésbé volt jelentős újítás, de belátható, hogy például Amerikában ez mekkorát ütött. Főleg a mobilszolgáltatóknak.

Kevésbé tűnik fontosnak, pedig nagyon hasznos az automatikus alkalmazásfrissítések lehetősége is. Azelőtt meg kellett nyitni az App Store-t, majd jóváhagyni a frissítéseket (esetleg Update All), eztán viszont minden ment magától, ha engedélyeztük. Márpedig miért ne engedélyeztük volna, főleg úgy, hogy az iOS az üzemidőt is figyelembe vette a művelet során: csak akkor kezdett a letöltésbe, ha stabil, jó jelet talált, ezzel jó pár akkumulátorpercet megspórolva a felhasználóknak.

Az appváltófelület is egészében átalakul. Ha a Home gombot duplán nyomjuk, innentől kezdve már a megszokott teljes képernyős, előnézetes megoldás jelent meg, ahol még könnyedebbé vált az éppen futó alkalmazások kezelése. Szintén a multitaskinghoz kapcsolódik, hogy az alkalmazásokat innentől kezdve a push értesítések is aktiválhatták, tehát ha kaptál egy csatolmányos e-mailt vagy iMessage üzenetet, akkor az adott app a háttérben rögtön el is kezdte letölteni a szükséges adatokat, ezzel is a kezed alá dolgozott.

Térjünk ki picit az alkalmazásokra is. Az a dizájnváltás után egyértelmű, hogy szinte mindegyik felülete gyökeres változásokon ment keresztül, az viszont egyáltalán nem volt alapértelmezett, hogy az iWork csomag ingyen jár a telefonhoz. Ahogy az a megújult animációk és interakciók sem. Ekkor vezették be például azt a szuper elgondolást, hogy a kijelző bal széléről csúsztatva az ujjunk a „vissza” parancsnak felel meg. Ez különösen jól jött az eleve sokkal letisztultabbá varázsolt Safariban, ahol előre-hátra léphettünk az előzmények között.

A Kamera megújulása is jót tett a rendszernek. Az internetes trendeknek megfelelően lehetett rögtön 1:1-es képarányú képeket is lőni az Instagramra, amiket akár helyből valamilyen filterrel varázsolhattunk szebbre. Ennél sokkal fontosabb a sebességnövekedés, az elsütés szinte azonnali lett. Na meg az olyan intelligens funkciók, mint a vaku színének automatikus beállítása, amihez természetesen szükség volt az iPhone 5s két tónusú vakujára is. Szintén az 5s-nek volt köszönhető a lassított felvétel, és a 10fps-es burst mód integrálása, valamint a továbbfejlesztett szoftveres képstabilizációs algoritmusok egyaránt.

Ha már az 5s-nél tartunk, mindenképpen említsük meg, hogy az első Touch ID-s iPhone miatt az iOS is alakult picit, például megjelent a jelszavak nélküli vásárlás az App Store-ban, na meg persze az ujjlenyomatos bejelentkezés.

Bemutatás: 2013 szeptember. Támogatott készülékek: iPhone 4, iPhone 4s, iPhone 5, iPhone 5c, iPhone 5s, iPod Touch 5th Gen, iPad mini, iPad mini 2, iPad 2, iPad 3, iPad 4, iPad Air.

iOS 8 – iPhone + Mac = <3

Az iOS 8 bizonyos szempontból csak az iOS 7 finomhangolásának tekinthető. Más szempontból pedig kulcsfontosságú frissítés, ugyanis ekkor teljesedett ki az ökoszisztéma, ami mindig is az Apple erőssége volt. Persze ezen felül is egy rakat újítás és funkció került a rendszerbe, nézzük a legfontosabbakat.

A legnagyobb hangsúlyt egyértelműen a Continuity kapta, maga az elnevezés is innen származik. Teljesen új szintre emelkedett az interaktivitás az egyes Apple eszközök között, legyen szó iPhone-ról, iPadről, vagy Mac-ről. A Handoff lehetővé tette, hogy pontosan ugyanonnan folytathassuk a munkafolyamatainkat az egyik eszközön, mint ahol abbahagytuk a másikon. Okosodott az AirDrop, és megjelent a hotspot funkció iPhone és Mac között.

Talán még ezeknél is nagyobb dobás volt, hogy innentől kezdve mind az SMS-eket, mind a telefonhívásokat a Mac-ünkről is kezelhettük. Mindez persze teljesen automatikusan, a felhasználóknak semmit nem kellett tenniük ezért, egyszerűen csak megkapták a funkciókat.

Az iOS 8 volt egyben az első olyan frissítés, amihez külsős fejlesztők is készíthetted widgeteket, amik ráadásul lehettek interaktívak. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem a widgetek hiányoztak legkevésbé az Androidról (természetesen innen örökölte őket az iOS, még ha nem is pontosan ugyanazt jelentik a két rendszeren), nem különösebben használom őket ma sem. Mindenesetre a lehetőség adott. Amit viszont annál inkább használok, azok az instant megválaszolható értesítések. Ha jött egy iMessage, az értesítés megfelelő részére kattintva egyből meg is válaszolhattuk azt, nem kellett érte feltétlen alkalmazást váltani.

A korábbi cikkekből emlékezhetünk, hogy mennyi ideig tartott az Apple-nek, mire saját háttérképet választhattunk magunknak a telefonokon. Na, hasonló volt a helyzet a harmadik féltől származó billentyűzetekkel is, amikre az iOS 8 megjelenéséig kellett várni. Na nem mintha sok gond lett volna a gyárival, de ismét egy plusz lehetőség az egyéni preferenciák előtérbe hozására. Főleg úgy, hogy megérkezett a Quick Type is, ami megpróbálta előre jelezni a következő szót. Ez szintén inkább csak egy régi adósság pótlása volt, de a lényeg, hogy megérkezett.

Az Üzenetek alkalmazásnak is ez volt az első, nagyobb volumenű frissítése. Az Apple ellesett pár trükköt más üzenetküldő szolgáltatásoktól, és ezeket beépítette a saját megoldásába. Megérkeztek az önmegsemmisítő hangüzenetek, a GPS pozíció egyszerű megosztása, a fejlettebb csoportos beszélgetések, vagy az olyan apróságok, mint a több videó/fénykép küldése egy szuszra.

Szintén az eszközök összeköttetésében jelentett fontos előrelépést, hogy az iCloud kiegészült a klasszikus értelemben vett, böngészhető felhőtárhellyel, az iCloud Drive-val. Ennek a lépésnek is itt volt már az ideje, valamit lépni kellett az egyre népszerűsödő Google Drive és társaival szemben. Az Apple szolgáltatása lehetővé tette, hogy nem csak a saját termékeken, de akár mondjuk Windowsos laptopokon is hozzáférhessünk a fájljainkhoz, és ehhez először a rendszer történetében egy fájlkezelő (szerű) alkalmazást is készítettek.

Ilyen szempontból hasonlóan jelentős újítás volt a Photo Library bevezetése is, ami minden fényképet (és ezek későbbi módosításait) automatikusan szinkronizálta az eszközök között. Nem mellesleg a fotókra innentől kezdve név, dátum, és helyszín szerint is rákereshettünk. A Kamera alkalmazás pedig kiegészült a Time Lapse felvételi móddal.

A Siri ekkor töltötte be harmadik életévét, így kapott egy kisebb frissítést. Ezek közül a legfontosabb volt talán, hogy a „Hey Siri” felkiáltásra azonnal kiszabadult a dzsinn a palackból, nem kellett gombokat nyomogatni. Emellett a zenefelismerő alkalmazásokat is törölhettük a készülékekről, hiszen a virtuális asszisztens képessé vált felismerni a muzsikaszót, amihez a piac egyik legjelentősebb tényezőjének, a Shazam alkalmazásnak a motorját használta fel.

Végül említsük meg a HealthKit és a HomeKit debütálását is. Előbbi segítségével egyedülálló módon egy helyre gyűjthettük a különböző, ekkor még csak külső gyártóktól származó (az Apple Watch még nem jelent meg) egészségügyi eszközök adatait, míg az utóbbi Cupertino első lépése volt az okosotthonok felé. A megfelelő szabványok kialakításának és a szigorú ellenőriztetési eljárásoknak köszönhetően pedig tényleg csak minőségi termékek gyártói léphettek partnerkapcsolatba az Apple-lel, aki így elérte, hogy az addig bonyolultnak ható okosotthon-technológia közelebb kerüljön a felhasználókhoz. Ebben persze minden bizonnyal motiválta az is, hogy a Google 3,2 milliárd dollárért felvásárolta a Nestet, amivel elég nagy médiavisszhangot keltett.

Bemutatás: 2014 szeptember. Támogatott készülékek: iPhone 4s, iPhone 5, iPhone 5c, iPhone 5s, iPhone 6, iPhone 6 Plus, iPod Touch 5th Gen, iPad mini, iPad mini 2, iPad mini 3, iPad 2, iPad 3, iPad 4, iPad Air, iPad Air 2.

iOS 9 – Proaktivitás

Eredetileg nem három verziónként szerettem volna haladni a sorozatban, de aztán olyan hosszúak lettek az egyes cikkek, hogy kénytelen voltam négy részre bontani az iOS történelmét. Utólag viszont nagyon is szerencsésnek mutatkozott ez a bontás, hiszen egész szépen kirajzolódott így egy tendencia: a triumvirátus első eleme hoz egy új elképzelést, míg a második és a harmadik inkább a ráncfelvarrásról, csiszolgatásról, és pár új funkcióról szól. Nincs ez másképp a Jony Ive-féle verziókkal sem, az iOS 9 is elsősorban egy javított verziónak tekinthető, külalakra, érzetre alig lehetne megkülönböztetni az iOS 7-től vagy a 8-tól.

A legnagyobb vizuális változást a San Francisco betűtípus bevezetése és az átszabott alkalmazásváltó jelentette. Persze a motorháztető alatt eléggé rendesen javítottak a rendszer teljesítményén és optimalizáltságán, ami az üzemidőre is jó hatást gyakorolt. Hát még a Low Power mód, amivel az Apple szerint akár plusz három óra kraftot csikarhatunk ki a készülékekből. Még ha ez nyilvánvalóan egy kissé túlzó kijelentés is, tény, hogy a háttérben futó szinkronizáció kikapcsolása, és a többi kímélő megoldás a gyakorlatban is működött.

Az update kulcsfogalma egyértelműen a proaktivitás volt. A felokosított Siri megpróbálja kitanulni a szokásainkat és ennek megfelelő ajánlásokat tenni. Ha reggelente sokat telefonálsz a főnökkel/kollégákkal, akkor a külön widgetet kapó Siri ajánlások között az ő kontaktjaik lesznek az elsők. Délután, amikor mész haza, meg a gyerekeké/párodé. Mindez érvényes az appokra is, az asszisztens intelligensen próbál a kezed alá dolgozni.

Bár a funkció alapjaiban véve működött rendesen, akkora megváltást azért nem hozott. Főleg a gyári alkalmazásokból tudott okosodni, bár a News app ajánlásai a magyar felhasználókat nem érintette, és az Apple Maps-en felbukkanó közeli helyek is inkább csak jelzés értékűek voltak. Mindenesetre ami az egészből fontos, hogy az Apple megmutatta, hogyan képzeli el a mobil eszközök jövőjét:

egy olyan eszköz, ami tökéletesen idomul a gazdájához, egy intelligens társ a hétköznapi rutinfeladatokhoz.

Ami az iPhone 5s-nél a Touch ID volt, az az iPhone 6s-nél a 3D Touch képesség. Egy olyan hardveres újítás, ami kihatással van az iOS-re is. Akik a legújabb készülékkel rendelkeztek, lényegében egy új interakciós lehetőséget is kaptak egyben, a rendszer pedig (bár akkor még csak nagyon kezdetlegesen) ennek megfelelően további lehetőségeket rejtett magában. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de mondjuk a vaku állítható erőssége, a kényelmesebb kurzorvezérlés, az appok ikonjainak gyors funkciói és egyéb apróságok ha csak keveset is, de változtattak azon, ahogy a telefonunkat használjuk.

A csiszolgatás részhez tartoztak az olyan változtatások, mint például hogy a billentyűzet innentől kezdve vizuálisan is jelezte a kis- és nagybetűs gépelés közti különbséget, vagy hogy a Notification Centerben végre nem az alkalmazások, hanem kronológia szerint csoportosította az értesítéseket. Továbbá megújult a Jegyzetek alkalmazás, megérkeztek a live fotók, a szemünket pedig a Night Shift kíméli. A Maps megtanulta a tömegközlekedési útvonalak kezelését, de ez sajnos minket Magyarországon kevésbé érint, ahogy a vadi új News app is.

Nem úgy, mint az iPad újítások, amik elsősorban az El Capitanból örökölték a trükkjeiket. A Multitasking lehetőségeket nagyban megdobta a Split View és a Slide Over. Előbbi ugye lehetővé tette, hogy a képernyőnket két alkalmazás ablakra bontsuk, így például egyszerre böngészhettünk és jegyzetelhettünk a Notes appba anélkül, hogy váltogatni kellene. Utóbbi pedig lényegében egy lebegő ablakot jelent, ami olyankor jöhet jól, ha csak kevés időre kell két alkalmazást párhuzamos működtetni. Ha a munka/tanulás közben szeretnénk videókat is nézni, akkor a picture-in-picture mód érkezésével ezt is megtehettük az iPadeken, köszönhetően az iOS 9-nek.

Bemutatás: 2015 szeptember. Támogatott készülékek: iPhone 4s, iPhone 5, iPhone 5c, iPhone 5s, iPhone 6, iPhone 6 Plus, iPhone 6s, iPhone 6s Plus iPod Touch 5th Gen, iPod Touch 6th Gen, iPad mini, iPad mini 2, iPad mini 3, iPad mini 4, iPad 2, iPad 3, iPad 4, iPad Air, iPad Air 2, iPad Pro 9,7 inch, iPad Pro 12,9 inch (2015).

Mostani cikkünkben láthattunk, hogyan alakította át gyökeresen Jony Ive az iOS megjelenését a 7-es verzióval, majd azt, ahogy az iOS 8-cal végérvényes ökoszisztémába rendeződtek az eszközök. Végül az iOS 9 a ráncfelvarrások mellett pedig mutatott egy olyan lehetséges irányt, ami felé az Apple szerint a mobil eszközökkel tartani érdemes. A négyrészesre tervezett cikksorozat következő, befejező részében megnézzük, mit hozott az iOS 10, illetve röviden kitérünk az iOS 11 újdonságaira is, hogy egészében láthassuk a rendszer útját az iOS 1-tól napjainkig.

Folytatása következik…

Beoplay P6

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!