cover

JBL Under Armour Heart Rate vezeték nélküli sportfülhallgató teszt

#HÍREK
2017. 01. 16.

Nálunk vendégeskedett a JBL legújabb vezeték nélküli, direkt sportolásra szánt fülhallgatója. Nem vicc: a füledben zenélve is képes megmérni a pulzusod.

A legutóbb tesztelt Beats Powerbeats3 sportfülessel együtt érkezett hozzánk a JBL és az Under Armour márkák közös szerelemgyereke, a röviden csak JBL Under Armour Sport Wireless Heart Rate Headphones-nak hívott termék személyében. Izgatottan kezdtük meg a kicsomagolását, hiszen soha nem találkoztunk még olyan fülessel (én legalábbis biztosan nem), ami képes volt a fülön keresztül pulzust mérni. Ez nem véletlen, nagyon kevés ilyen van a piacon. És itt még nem ért véget minden tudománya, de ezekről majd a továbbiakban bőven lesz szó.

Annyit elöljáróban töredelmesen be kell vallanom, hogy bár mostanában még ebben a hidegben is eljártam párszor futni, de a teszt időszak alatt már végképp annyira lehűlt a levegő, hogy a -20 fokban egyszerűen nem voltam hajlandó kitenni a lábam a fűtött házból, ha csak nem volt okvetlenül muszáj. Éppen emiatt élesben sajnos nem tudtam tesztelni, mennyire sportos is az a füles. Ennek értelmében, ha a képernyőképeken nyugalmi pulzust láttok, az nem azért van mert titán vagyok, és 72-es pulzussal lefutom a félmaratont, hanem mert feltehetőleg éppen az irodában ültem a képek készítésekor. Ettől függetlenül – amennyire lehetett a benti körülmények között – azért megpróbáltam nyúzni a kis JBL-eket.

A gyónás után pedig térjünk is rá a lényegre, nézzük mi fogad minket a dobozban.

asd

Külső, anyagminőség

Aránylag nagy, vagány (már már Beats-re emlékeztető) piros doboz várja majd új gazdáját, amit az új trendeknek megfelelően mágnesesen nyithatunk fel az oldalánál. Már a fedlap is büszkén hirdeti a fő funkciót: a pulzusmérést. Belül egy kicsit fellengzős szöveg helyezi kilátásba, hogy minőségi cuccra számíthatunk:

Csak a JBL mérnökei által kidolgozott hangzás felelhet meg az Under Armour magas elvárásainak, hogy a prémium teljesítménnyel vegyítve együtt megalkossák az „áltimét” fülhallgatót.

Gyengébb idegzetűek valahol ennél a pontnál hagyhatják abba a kicsomagolást, mondván: ember nem lehet méltó erre a technikai esszenciára.

Szerencsére nekem erősek az idegeim, így tovább mertem bontogatni _A_ fülhallgatót. A megszokott kis plasztik vitrinbe, szív alakba felhajtva ott figyelt maga a főműrsorszám, ami már látszólag is elég nagynak tűnik. Hát mág ha ki is szedjük. Az első érzésem az volt, hogy ez biztosan nagy lesz a fülembe. De nem csak az enyémbe, de még egy lóéba is. Ennek ellenére behelyezve mégsem bizonyult nehéznek, se bumfordinak, tökéletesen passzolt a fülembe – biztosan valami optikai csalódással machináltak.

jbl

Színben kicsit unalmas szürke az egész borítása, amit csak a fejegységeken található piros Under Armour logó tör meg valamennyire. Kétségtelen, ez a füles nem sugall olyan sportos lendületet, mint mondjuk a Beats neon Powerbeats3-asa tette. De igazából mindegy is, ez úgyis csak külsőség. A műanyag zsinór, ami összeköti a két egységet viszont több szempontból is szimpatikusabb volt: egyrészt hengeres a kialakítása, tehát nem szembesülünk majd azzal a kényelmetlen érzéssel, mint ami a lapos kábeleknél adódhat, másrészt egy fokkal minőségibb anyagból csinálták – legalábbis érzetre így hatott.

A kábel egyébként a fülre akaszkodó szárnyakon belül van vezetve, így aránylag kevés terhelés éri majd őket, tehát remélhetőleg elég időtálló marad majd. A vezeték jobb oldali fejétől pár centire helyezkedik el a headset egység. A szokásos három gomb mellett, amikkel természetesen számot léptethetünk, hangerőt állíthatunk, lejátszást indíthatunk vagy állíthatunk meg, illetve Sirit hívhatunk elő, ezen található az apró státusz jelző LED, és a töltőcsatlakozó is. A gombok benyomása kellemes, reszponzív, viszont aránylag könnyen félre lehet őket nyomni. Nem túl intuitíven vezeti rá kezünket a helyes gombra a készülék, annak ellenére sem, hogy a középső billentyű szépen be van recézve.

glow

A LED-ből én két különböző színt tudtam kicsikarni: narancssárgát és kéket, viszont ezek eltérő hosszúságú, olykor színváltakozó villogásai rengeteg állapotot jeleníthetnek meg, a Bluetooth kereséstől kezdve, a stabil kapcsolatig gyakorlatilag mindent. A töltőcsatlakozás egy micro USB portot takar, amihez mellékeltek is egy tökéletesen Beats-es, piros, lapos, körülbelül 15 centis kábelt is. Ennek másik végén egy klasszikus USB-A várja majd az áramot.

A dobozban tovább haladva megtaláljuk a szokásos papírokat is, amik jelen esetben nem lesznek hiábavalóak. Annyira hozzá szoktam a W1 chip egyszerűségeihez, hogy komolyan meg kellett néznem pár dolgot a használati útmutatóban, amikor mondjuk párosítani akartam a telefonommal a fülest. Ezen kívül kapunk még egy tök jó kis gumírozott puha tokot, kicsit extravagáns, bordós színben, rajta egy nagyobb Under Armour logóval. Sajnos az anyaghasználat ellenére valamiért különös előszeretettel szedte magára a kis zsebszöszöket. Ez egyébként a füles többi alkatrészére is jellemző volt, a képeken látszódik is majd, alig lehet őket levakarni.

Végül pedig a csomag tartozékaihoz tartozik még az eleve felszerelten kívül további 3 darab gumiharang. 5-ös, 6-ös és 8-as méretben kapjuk meg ezeket (7-es a gyári), bár nem tudom ki tudja a gumiharang méretét fejből, azért mégse cipőkről van szó. Ezek mint egy darab cukorka vannak becsomagolva a kis zsákjukba, aminek köszönhetően elég végleges döntés kibontani egyet. Nem tudom miért lett divat mostanában ez a nem visszazárható csomagolás, őszintén szólva nem vagyok oda az új trendért.

IMG_0124

Ezzel nagyjából a doboz végére is értünk, összeségében egy nagyon rendben összerakott, minőségi anyagokból gazdálkodó terméket kapunk. A hengeres átvezetőkábelért, és az aránylag sok tartozékért jár a pluszpont, engem egyedül a szöszösödési hajlam zavart egy kicsit.

Hangminőség, használat

Disclaimer

Közepesen nevezném magamat audiofilnek. Igényes vagyok a zene minőségére, jobb kedvelem a tömörítetlen hangzást, van egy aránylag jó hangrendszerem és egy RHA MA750i in-ear fülhallgatóm. Viszont nem nézem le azokat a Youtube-ról hallgatják a zenét, nem hallok ki minden apróságot a számokból, és nem fetrengek görcsben akkor sem, ha Spotify-ról vagy Apple Music-ról hallgatom a streamet.

Hangzás

Hangzás terén elégedettek lehetünk, talán azt is kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi legpontosabban, tisztábban szóló vezeték nélküli füles, amit kipróbáltam, bár rögtön hozzá is tenném, hogy nem sokhoz volt eddig szerencsém. Ettől függetlenül természetesen továbbra se audiofil megoldásra számítsunk, kicsit fátyolos, dinamikátlan volt a hangkép, a terei se túl hatalmasak, de azért rendben vannak.

tok

A furcsa helyzet viszont az, hogy annak ellenére, hogy messze szebben szólt mint például a Powerbeats3, nem lett tőle élvezetes a sportolás. A Beats tesztjében ki is emeltem, hogy végre értelmet nyert a gyártótól megszokott túlvezérelt basszus, mert lüktetést, pumpálást ad a testmozgáshoz. A JBL esetében viszont pont ez hiányzott nekem, holott zeneileg jelentősen igényesebb kategóriába esik. Néha azért kell az a basszus, na.

Kényelem

A használatot illetően ízig-vérig sportfülesről van szó. Itt is igaz az, hogy testmozgás közben, amikor kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy kényelmes-e a fülünkbe dugott kis bigyó, akkor tökéletesen meg lehet róla feledkezni. Hosszabb távon, olyan másfél óra elteltével viszont a JBL is veszít a komfortjából. Ezt persze nem lehet negatívumként felróni neki, hiszen szándékosan sportolásra fejlesztették, csak azért írom, hogy senkit ne érjen meglepetés, aki esetleg irodai közegben is használná.

A behelyezés egy külön szeánsz: miután ráakasztottuk a fülünkre a kis szárnyacskákat, és belenyomtuk az agyunkba a gumiharangokat, kicsit előre kell csavarni az egészet, majd vissza. Nem mondom, hogy egyszerű, de cserébe iszonyatosan stabilan benne marad a hallójáratban, megkockáztatom hogy még kézen állva is lehet benne szökellni, kiesni nem fog az biztos. E mellé társul az izzadságálló kivitel, na meg pulzusmérés, amikkel együtt tényleg mondhatjuk, ideális sportfülhallgatót tett le az asztalra a JBL és az Under Armour.

hr
Pulzusmérés

Miután túltettem magam az elképedésen, hogy ilyet egyáltalán lehet, persze egyből ki is próbáltam a dolgot. Ehhez viszont előbb le kell tölteni az Under Armour ingyenes alkalmazását, a Recordot. Az app elég nagy tudású, mindenféle célokat, kitűzéseket állíthatunk be, követhetjük a fogyásunkat stb. Az egyetlen gondom vele, hogy annyira túlzsúfolt és átláthatatlan volt számomra, hogy egyszerűen nem volt kedvem használni. Sokkal jobban kedvelem a Nike féle egyszerű, letisztul megoldásokat, amikben tényleg elég megnyomni 2 gombot és már indulhatsz is. A gond az, hogy ezekkel az appokkal viszont sehogy se tudtam együttműködésre bírni a szenzort, tehát rá vagyunk kényszerítve a váltásra, ha használni is akarjuk a funkciót. Cserébe legalább képes a háttérben is futni. Erre szükség is lesz, hiszen a telefon kelleni fog a futáshoz, meg nyilván a zenehallgatáshoz is.

Viszont ha mindent beüzemeltünk és elindítottunk egy edzést, akkor egy kedves női hang szinte azonnal fülünkbe súgja: „heart rate sensor on, heart rate detected”. És innentől már megy is a varázslat, az appon belül real-time nyomonkövethetjük, mennyit pumpál a szívünk. És ez nem minden. A jobb oldali fejegységbe integráltak egy, az AirPods-hoz nagyon hasonló érintős megoldást, így elég csak megérinteni a fejet, és már mondja is az aktuális értéket. A szenzor egyébként minden valószínűség szerint a baloldali fejbe van építve, működését egy zöld LED jelzi.

Nem vagyok egy nagy futómágus, de ha jól tudom, akkor ez nagyon hasznos lesz azoknak, akik viszont azok. Hiszen különböző pulzustartományok, különböző célokra szolgálnak. Más alkalmas zsír égetésre, és más az állóképesség növelésére. Baromi jó, hogy a JBL-lel ezt folyamatosan lehet monitorozni, mindezt anélkül, hogy kizökkennénk a tevékenységből. Így kell ezt csinálni kéremszépen! Azt, hogy mennyire pontos sajnos nem tudtam ellenőrizni, saccra, és kitapintós módszerrel jónak tűnik. Meg hát eleve nem diagnosztikai célokat szolgál, így talán némi pontatlanság belefér.

A legjobb persze az egészben, hogy mindezt egy fülesbe építették bele, amit legtöbbünk eleve magával vinne a zsírok elleni harcba.

app
Párosítás

Az elmúlt időszak fül- és fejhallgató tesztjei igen kényelmessé tettek ezen a téren. Legtöbbjükben ugyanis az Apple új W1 chipje muzsikált, ami sok egyéb jósága mellett a párosítást maceráját tette gyerekjátékká. Nagy bánatomra ez a chip nem található meg tesztalanyunkban, így maradtak a klasszikus módszerek.

Nevesítve: a telefonon elnavigálsz a Bluetooth beállításaiba, közben a fülesen hosszan nyomva a középső gombot jelzed társkeresési szándékod, majd ha minden klappol, akkor csak rányomsz a párosításra, és már meg is volnánk. Annyira nem vészes, ráadásul innentől kezdve a két készülék kikapcsolt állapotból visszatérve is hamar egymásra talál. De mi van akkor, ha mondjuk a másik készülékhez szeretnénk kapcsolódni? Na ekkor kellett elővennem a használati utasítást…

A dolog nyitja egyébként csak annyi volt, hogy a füles bekapcsolásakor nem 3 másodpercig kell nyomva tartani a középső gombot, hanem 5-ig, így automatikusan elkezd környező források után kutatni. Mindenesetre az eset jól példázza, hogy mennyire nem volt intuitív ez a módszer, és hogy mennyire királyság a W1 chip. Volt is olyan kolléga itt nálunk, aki azt mondta, egyedül emiatt nem veszi meg magának a JBL-t.

Sajnos a hiány az üzemidőre is kihat. Az öt órára működéshez elegendő akkumulátornál láttunk már jóval többre képes megoldásokat is. Nem mondom, hogy ez kevés, sőt, átlagos használat mellett egy-két hétre futja belőle, de létezik ennél jobb. Ráadásul a gyorstöltés is hiányzik, szóval még ez sem menthet meg minket akkor, ha éjszaka elfelejtettünk tölteni, de már teljes menetfelszerelésben várjuk az edzés kezdetét. Cserébe a telefon értesítési sávjának fejhallgató ikonja folyamatosan jelzi, hogyan áll a töltöttség, így az ilyen balesetek kis megszokással könnyen elkerülhetőek lesznek.

IMG_0118

Verdikt

Összességébe véve nekem nagyon tetszett a JBL és az Under Armour közös munkája, bár ultimate-nek azért semmiképpen sem mondanám. Az tény, hogy lényegében minden tulajdonsága megvan, ami egy tökéletes sportfülhallgatóhoz kell, de megvannak a hibái is.

A legzavaróbb ezek közül számomra egyértelműen a saját alkalmazás használatának kényszere volt, ami még ha sokat tud is, túl zavaros volt az örömteli használathoz. Arról nem is beszélve, hogy aki mondjuk 5 éve egy másik appban gyűjtögeti eredményeit, nem hiszem, hogy át szeretne térni egy másikra. Ehhez képest a szöszösödésen még könnyen túl tehetjük magunkat, és ha csak egy készülékkel használjuk majd a fülest, akkor a párosítási macerán is. Az üzemidő lehetne kicsit acélosabb, és a gyorstöltést is értékelnénk.

Ha valaki a fenti negatívumokon könnyen átlendül, annak viszont jó barátja lesz a JBL. Bár közel 70 ezer forintos ára sokaknak riasztó lehet, de ha úgy nézzük, hogy ezzel legalább egy pulzusmérős fitneszkarkötő árát is megspóroljuk magunknak, akkor már nem is annyira vészes.

A kiváló wireless hangzást sajnos ebben az esetben nem tudom javára írni, de azért negatívumnak is erős lenne említeni. Legyen ez ízlés dolga, ha valakinek gyári viszketegsége van a fejleszedős basszustól, akkor nem fog csalódni a JBL kiegyensúlyozott hangzásában.