imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Kedvezményes akkumulátor csere!

Hozdd be készüléked bármely iSTYLE szervizbe

Kedvenc játékom Mac-re: Don’t Starve


Ezúttal nem egy frissen megjelent, vagy valami elképesztően világmegváltó játékot fogok bemutatni nektek. A Don’t Starve már egy ideje elérhető Mac-en is, én mégis csak mostanában fedeztem fel és azonnal a kedvencem lett. Ennyire önfeledt játékélményben régóta nem volt már részem.

Mielőtt Mac-re váltottam volna, minden ismerősöm figyelmeztetett, hogy ha Apple gépet veszek, akkor felejtsem is el, hogy azon fogok játszani. Ebbe bele is törődtem, amúgy sem voltam valami nagy gamer, így nem is kerestem a lehetőségeket. Néha-néha azért kipróbálgattam pár játékot, de miután a legegyszerűbb grafikájú játékoktól is olyan forró lett a MacBook, hogy tojást lehetett volna rajta sütni, illetve az egyébként soha nem hallott ventilátor is olyan hangokat produkált, mint egy ipari turbina, jobbnak láttam, ha maradok a Pages–Safari tengelyen.

Aztán pár hónapja véletlenül belebotlottam a Don’t Starve-ba, ami annyira megtetszett már a képek alapján is, hogy nem bírtam ki, hogy ne próbáljam ki – hátha vinni fogja a gép. És szerencsére vitte! Nem tudom, hogy ez a fejlesztő csapat munkáját dicséri, vagy tényleg egy ennyira egyszerű játékról van szó, hogy a Mac-ek is elviszik gond nélkül – mindenesetre reccenés nélkül fut a játék, és csak kicsit melegszik jobban a gép mint egyébként, illetve a ventilátor sem akar Passzátszeleset játszani.

Na de mitől olyan jó a Don’t Starve, hogy azonnal beleszerettem? Ha egy szóval kéne megválaszolnom a kérdést, azt mondanám, hogy az egyediség. Egyszerűen hihetetlenül atmoszférikus; sötét, de nem lélekölő, komoly, de mégis humoros hangulat árad a játék minden egyes, még a legapróbb kis eleméből is, hogy az erre fogékonyakat azonnal behúzza a világába.

A Don’t Starve keretsztorija egy klasszikus fausti történet: van egy feltaláló, wannabe tudós, Wilson, aki állandóan valami alkémiai kísérleten ügyködik, persze rendszerint eredménytelenül. Aztán egyszer csak hall egy hangot, majd alkut köt egy misztikus árnyéklénnyel, aki hatalmas tudást ad neki. Ezután Wilson megszállottan kezd el építeni egy gépezetet, ami végül felszabadítja a lényt, Wilson pedig egy sötét árnyékvilágba kerül, ahol gyakorlatilag minden meg akarja őt ölni. Itt kapcsolódik be a játékos a történetbe: ebben a zord, mégis gyönyörű világban kell túlélned.

A túlélést a szó legszorosabb értelmében kell értelmezni: éhen halhatsz, megőrülhetsz, felgyulladhatsz, megölhetnek az ellenséges lények, kiszáradhatsz a nyári forróságban, és megfagyhatsz a dermesztő hidegben. Éjszaka pedig ha kialszik minden világosság, akkor az árnyak ölnek meg. A boldoguláshoz pedig folyamatosan gyűjtögetned, építened kell, és a legtöbb esetben mindig napról-napra tudja csak kihúzni az ember, nagyon ritkák azok a pillanatok, amikor nyugodtan hátradőlhetsz. A stressz tehát folyamatos.

A játékmenet sokat kölcsönzött a Minecraftból, viszont az egyedi grafikát nagyon fogják értékelni azok, akik sosem tudtak azonosulni a pixeles kockavilággal. Különböző biomok, azaz élővilágok vannak a közel végtelen méretű világon belül és mindegyikből különböző dolgokat szerezhetsz be. Van, ahol fát vághatsz, amiből aztán tüzet rakhatsz; van, ahonnan köveket gyűjthetsz az eszközeidhez, és a többi. Rengeteg apró részlettel és gyűjthető elemmel rendelkezik a játék, és hasonlóan sok mindent tudsz kraftolni belőlük. Ezek közül nem mindegyik esszenciális, de az igazán menő tárgyak sokat tudnak segíteni a boldogulásban, persze előbb egy sor rendkívül ritka, vagy nehezen beszerezhető elemet kell hozzájuk felkutatnod.

A túlélést nagyban nehezítik az év- és napszakok folyamatos váltakozásai, mivel mindegyik más és más túlélési stratégiát igényel. A tavasz és az ősz még aránylag nyugodtan telik, bár a tavaszi esőzésben könnyen megfázhatsz, a villámlások pedig azonnal leégethetik az egészt bázist, amin napok óta dolgoztál. Télen, ha nem vagy tűz közelében, pillanatok alatt megfagyhatsz, nyáron pedig kiszáradhatsz. És akkor ott vannak még a napszakok váltakozásai is: van reggel, alkony és éjszaka. Nappal gyűjtögetés, alkonyatkor már jobb a bázis közelében lenni, éjjel pedig muszáj tüzet rakni. Mindez pedig – ugyanúgy, mint a valóságban – dinamikusan változik: nyáron hosszabbak a nappalok, télen pedig alig van időd, mielőtt leszállna az éj. És akkor a különböző holdciklusokról még csak nem is beszéltünk…

Állandóan előre kell gondolkodnod, ha meg akarod élni a holnapot. Naponta kell élelemről gondoskodnod, vigyázni kell, hogy ne öljön meg semmilyen ellenséges élőlény, és ha lemegy a mentális állapotod mutatója, akkor már-már pszichohorrorrá alakul körülötted a világ. De a napi gondok csak egy kis szeletét teszik ki a problémáknak, amiket észben kell tartanod. Ha nem csinálsz még ősszel meleg sapkát, akkor télen sokkal előbb megfagysz, mint egyébként. Ha nem készítesz villámhárítót, mire beköszönt a tavaszi esőzés, bukhatod az egész bázisod. Ha nem tankolsz fel élelmiszert télre, igencsak nehéz dolgod lesz, mivel alig terem meg valami ehető. És ha már azt hitted, hogy megvan minden, bármikor rád támadhatnak a vadkutyahordák, amik megölnek.

De nem csak ellenséges állatok vannak. Ha húst adsz egy disznóembernek, akkor pár napig kísérőtársad lesz, aki megvéd, ha megtámadnak. A kutyákat elüldözik a bölények, ha közéjük szaladsz, kivéve ha éppen párzási időszak van, mert akkor az amúgy békés állatok is megölnek. Rengetek fajta élőlény él még veled együtt a világban, és mindegyik másként viszonyul hozzád és a környezetéhez, mindegyik másként hasznos, és mindegyiknek teljesen egyedi a pszichológiája. Szóval tényleg egy komplex és kidolgozott univerzumban játszódik a történet.

A legjobb az egészben pedig a könyörtelenség. Semmilyen segítséget és instrukciót nem kapsz. Nem tudod, hogy mi fog megölni ha megeszed, nem tudod, hogy melyik állat fog rád támadni, ahogy azt sem, hogy milyen dolgokat tudsz kraftolni és hogy azokat hogyan használd. Semmit nem tudsz! (Havas Jon) Ez pedig paradox módon iszonyatosan élvezetessé teszi a játékot. A bizonytalanság ráerősít arra a hangulatra, amit az egész világ sugall: óvatosan és bizalmatlanul bánsz majd mindennel és mindenkivel. Számtalanszor meg kell halnod ahhoz, hogy elkezdj képbe kerülni a dolgokkal, hogy tudd, mi segít a túlélésben és mi nem. És mivel ilyen hatalmas a világ, még a tapasztaltabb játékosokat is érhetik meglepetések, nekik is tud új dolgokat mutatni a játék. Hiába játszom egy hónapja, mindig belefutok valami olyan helyzetbe, amivel még sohasem találkoztam.

A könyörtelenség maximuma pedig a halál kíméletlensége. Nincs semmi cicoma meg végtelen újraéledés, vagy folytasd a mentéstől dolog. Ha meghaltál, vége. De teljesen. Hiába öltél bele 3 valósidejű napot a túlélésbe, kezdheted nulláról az építkezést egy teljesen újragenerált világban. Először persze agyvérzést kapsz, de mindig újra és újra belevágsz, egyre több tapasztalattal, amivel egyre tovább fogod bírni. Persze elvétve lehet pár újraéledési lehetőséget találni, de egyrészt ehhez már elég otthonosan kell mozognod a világban, másrészt az a 2-3 újraéledési lehetőség is rettenetesen kevés lesz. Én például sosem éltem még meg, hogy egy játékmenet alatt mind a négy évszakot túléljem, a rekordom valahol 60 túlélt nap körül van. Csak a viszonyítás végett, egy játékbeli nap 8 percig tart, tehát egy ilyen 60 napos túlélés 8 órányi játékot jelent. Sejthetitek, hogy néztem ki, amikor az egész elszállt, mert megtámadtak a méhek…

De az újrakezdés is örömteli tud lenni. 11 játszható karakter van és mindegyiknek teljesen egyediek a képességei. Wilson például szakállat növeszt, ami segíti melegen tartani télen, de nyáron mindenképp le kell vágni, különben hamarabb megsülsz. Ott van a kislány, aki halott ikertestvére szellemét tudja megidézni, cserébe önmagában elég gyengécske. Vagy lehetünk egy robottal is, aki bármilyen mérgező vagy megrohadt dolgot megehet, de ha esőt kap, meghibásodik. Illetve ott van még a másik kedvencem is, a favágó, aki ha túl sok fát vág ki egyszerre, akkor vérhóddá alakul, amivel kegyetlen pusztításokat tud véghezvinni, viszont a trip után félholtan kell fel másnap. És még sorolhatnám tovább.

Egyes karaktereket tapasztalattal szerezhetsz meg, másokért viszont keményen meg kell küzdeni. Például nemrégiben sikerült megszereznem a pókjátékost, akit nem támadnak meg az amúgy igen veszélyes pókok, szóval igen hasznos. Ehhez viszont addig kellett más karakterekkel pókokat ölnöm, amíg valamelyik ki nem dobott egy koponyát, amit aztán egy kiásott sírba kell eltemetni a megfelelő napszakban, hogy utána egy villámcsapás kíséretében megszerezd az áhított karaktert. Ilyen, és hasonló bonyolultságú feladatokkal bővelkedik a játék: mindig jön valami új, valami ismeretlen és érdekes.

Tényleg nem tudok rosszat írni, semmilyen kivetnivalót nem találtam a Don’t Starve-ban. Az biztos, hogy nem mindenkinek fog bejönni. Viszont akinek igen, annak garantáltan egy intenzív, sokáig tartó játékélményben lesz része. Ebbe még az ár sem fog belerondítani, hiszen mindezt kevesebb mint 5 ezer forintért megkaphatod, kicsivel drágábban pedig minden kiegészítőt és még multiplayer módot is kapsz hozzá, ami megint csak csavar egyet az amúgy is rendkívül színes játékon.

Remélem, aki idáig nem ismerte a Don’t Starve-ot, az most kedvet kapott. Aki viszont játszott már vele, az írja meg kommentekben, hogy hány túlélt nap a rekordja, nagyon kíváncsi vagyok, ti meddig bírtátok.

Jó szórakozást!

JBL Pulse 3

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!