Kezünkben az új MacBook Pro 13″

2016. 11. 10.

Milyen az élet a megszokott csatlakozók nélkül? Mit kapunk a magas árért cserébe? Valóban ez lesz az Air utódja? Pro vagy nem Pro? Tesztünkben szót ejtünk minderről.

Mindenki, aki tervezett MacBookot venni, nagyon várta az októberi frissítést. Olyannyira, hogy ezt a piac is jócskán megérezte. Vártunk mindenfélét: iMac, MacBook, Mac Pro, és Air frissítést is. Aztán 27-én Tim Cookék kiálltak a színpadra, és mindössze három MacBook Prót mutattak be.

Hirtelen nehéz volt eldönteni, hogy sírjunk-e vagy vigadjunk. Egyfelől a Touch Bar elég menőnek tűnt, jelentősen csökkent a súly és a méret, és emellé kaptunk még egy új színt is. Másfelől viszont elvesztettünk pár fontos csatlakozót, ezek közül különösen fájó számomra az SD slot és a MagSafe halála, valamint alaposan felküldték az árakat. Mindezt úgy, hogy nagyon jelentős előrelépés az igazán professzionális vas felé nem történt, inkább csak a szokásos, valamivel erősebb proci és videokártya érkezett.

A másik, kicsit váratlan lépés, hogy az Air széria kezét úgy tűnik elengedte az Apple. Az 11“-es modelleknek teljesen búcsút inthetünk, és a 13“-es sem kapott semmi frissítést: ha tippelnem kéne, nagyon már nem is fog. Valószínűleg a mostani 2016-os verzió lesz az utolsó mohikán. Ezzel önmagában nincs is baj (ha az ártól eltekintünk): ott a Retina MacBook, és az Apple tervei szerint a mostani tesztalanyunk is, a Touch Bar nélküli MacBook Pro.

Tesztünkben éppen ezért nagy hangsúlyt fektetünk majd arra, hogy megvizsgáljuk, mennyiben lehet az Air helyettese az új üdvöske. Tekintve, hogy jómagam egy early 2015-ös Air elégedett tulajdonosa vagyok, van némi összehasonlítási alapom. Vajon ugyanaz a célcsoportja a két modellnek? Tényleg ugyanolyan könnyen hordozható lett a Pro is? Megéri a nem kevés ráfizetést? Elöljáróban annyit mondhatok, hogy hatalmas ugrás a Pro az Airhez képest, de megvannak a hátulütői. Az Apple egyik kezével adott, a másikkal elvett. A kérdés, hogy mennyire fog ez fájni nekünk, felhasználóknak.

mbpuj_4

Madarat tolláról, MacBookot házáról

Mindenek előtt, ahogy szoktuk, kezdjük a csomagolásnál. Senkit nem fog meglepetésként érni a doboz. Ugyanazt a megszokott, igényes fehér csomagolást kapjuk, mint ahogy eddig is. Természetesen ingyen jár hozzá az új Mac illat, szóval a 13 ezer forintos gyertya árát máris levonhatjuk az árból.

Apropó! Handras és Red élőben közvetítette az élményt a kicsomagolásról és az első bekapcsolásról. Ha lemaradtatok róla, most pótolhatjátok. A videó azért is érdekes, mert mindketten először látták, és fogták kézbe az új MacBook Prót, így az első reakciókat láthatjátok az arcukon.

Belül már pár apró változtatás megfigyelhető, amik előrevetítik a csatlakozók nélküli szörnyű valóságot. A szokásos papírok alatt ugyanis csak az utazótöltőfej található, fölötte pedig mindössze egy darab USB-C kábel árválkodik. Tehát a korábban megszokott, vastagabb hosszabítókábel már nem tartozék többé. Ettől függetlenül a töltőnek megmaradt a lepattintható fej része, aminek köszönhetően továbbra is költséghatékonyan lehet használni olyan idegen országokban, ahol a mondjuk a háromlyukú dugalj a sztenderd.

Late 2016 MacBook Pro

További örömteli változás, hogy nem fixált a töltőkábel. Tehát ha megtörik, elöregedik, vagy valamilyen hiba lépne fel, akkor jó eséllyel megúszhatjuk a műveletet egy egyszerű kábelcserével. A mellékelt zsinór egyébként körülbelül két méter hosszú lehet, és aránylag vastag, tehát remélhetőleg bírni fogja a strapát. Igaz, az Apple kábelek jellemzően hajlamosak a banánhéjasodásra, de reméljük ezen is javítottak az új konstrukcióban.

Térjünk is rá a lényegre, azaz magára a gépre. Az első, ami szembeötlő, hogy tényleg sokkal kisebb lett. Képeken kevésbé látszik, de bárkinek akinek megmutattam és kevésbé járatos MacBookok terén, azt hitte, hogy egy 12“-es MacBook van a kezemben. Az Airrel vagy az előző szériás MacBook Próval összehasonlítva jelentős a csökkenés. Az Alábbi képen alul a régi, felül az új MacBook Pro látható.

mbpuj_7

A Retinás MacBookkal való összehasonlítás nem alaptalan egyébként. Az egész készülék igazából olyan, mint az ultraslim laptop szteroidozott változata. Ezt erősíti a csatlakozó helyzet. Hasonlóan az említett modellhez, a jack-csatlakozón kívül (ami jobb oldalt található) csak a Thunderbolt 3-ra is képes USB-C csatlakozó kapott helyett a ház oldalán. Igaz, ebből legalább kettő van.

Könnyebb lett az új modell, mindössze 1,37 kilogrammot nyom, ami már az egy kézzel is kényelmesen megemelhető kategória. Összehasonlításképp az Air 1,34 kilós, tehát a különbség lényegében elhanyagolható. Hozzá kell tennem, hogy az Air az ergonómiailag ügyes kialakításának köszönhetően továbbra is könnyebbnek hat kézben, de ez ugye a táskába téve nem fog érződni.

A ház persze vékonyodott. Valóban, a legvastagabb pontján összemérve soványabb lett, mint az Air. Ezt trükkösen ki is hangsúlyozták a bemutatón, csak azt felejtették el megemlíteni, hogy az Air legvékonyabb pontján alig pár milliméter, amivel természetesen továbbra sem tud versenyezni a Pro. Nem mintha sok múlna ezen, mindkettő egyaránt szép, kecses készülék. Egymás mellé téve egyébként eléggé elavultnak tűnik az Air.

A tesztpéldányunk az újdonságnak számító Space Gray (asztroszürke) színben pompázik. A pompázik szó szerint értendő, rettenetesen jól néz ki ez az árnyalat. Mindig is szerettem volna, hogy a kínálatban elérhető legyen egy sötétebb változat, most végre ez is elérkezett.

mbpuj_4

Sokkal jobban harmonizál a Retina kijelző fekete kávája, mint az ezüst színű példányoknál, arról nem is beszélve, hogy ez a káva jelentősen keskenyebb lett. Ujjlenyomat továbbra sem tapad, és a billentyűk sötétje is nagyobb összhangba került a ház árnyalatával. Egyszóval gyönyörű lett az egész, de én kicsit elfogult vagyok, mindig is imádtam az asztroszürke színt.

Ami még feltűnt, hogy a képernyő és a „talapzat“ illesztés is megváltozott. Jobban elrejtették a fekete gumírozott részt, aminek kifejezetten jótékony hatása van a dizájnra. Egyrészt, belülről nézve egységesebb a megjelenés, másrészt, kívülről nézve semmi nem szakítja meg a ház folytonosságát. Apróság, de pont az ilyenek miatt lehet beleszeretni egy termékbe.

A megszokottól eltér az is, hogy már a 13“-es változatok is kaptak sztereóhangszórót a billentyűzet mellé. Ennek értelmében kis lyukacskák találhatóak az említett helyen: ízlés kérdése, nekem kifejezetten tetszik, nem mellékesen pedig sokkal jobban is szól. A billentyűzet a második generációs Butterfly-mechanizmust tudhatja magáénak. Ez külalak szempontjából pont olyan, mint az első, tehát szélesebbek az egyes billentyűk, kisebbek a köztük lévő szigetek, és az egész jobban belesimul a házba. Jól néz ki, viszont a használat már más kérdés, arról majd később ejtünk szót.

Late 2016 MacBook Pro

Végül, de nem utolsó sorban ami rögtön szembeötlő, az a hatalmas Force Touch-képes trackpad. Így szemre közel kétszer akkora lett, mint a megszokott, de szerencsére a csuklótámaszok is megmaradtak még éppen használható méretűnek. A szimmetria tökéletes, pontosan középen helyezkedik el az érintőpad.
Mindent egybevetve, az egész dizájn egy kompaktabb, tömöttebb hatást kelt, kevésbé szellős, mint például az Air esetében. Az, hogy ez kinek hogy teszik szintén egyéni ízlés kérdése, szerintem modernebb, dinamikusabb lett a megjelenés.

Ja igen, az Apple logó nem világít. Nem egy nagy érvágás, én mondjuk szerettem, de az új tükröződő, fémes logó is szép. Mondjuk úgy gyűjti az ujjlenyomatot, mintha nem lenne holnap, de a Jet Black iPhone-on edzett felhasználók talán együtt tudnak majd élni ezzel.

mbpuj_3

Használat

A használatba vételhez nem kell sokat teketóriázni, amint kinyitjuk a gépet, az egyből be is kapcsol. Nem tudom miért volt szükséges ez az újítás, sok haszna nincs. Ráadásul én külön szeretem először szemügyre venni, megszaglászni, körbetapogatni a gépeket mielőtt bekapcsolnám, de ezt a perverziómat most elvették tőlem. Kösz, Apple! Szerk: szerintem baromi jó funkció – Handras

A bootidővel az alap modellben is 256 gigás SSD-nek köszönhetően nem lesz gond. Lemértem, 15 másodpercen belül már a bejelentkezőfelületen is vagyunk, nem mintha túl sűrűn kéne kikapcsolgatni a MacBookokat.

Kijelző

A kijelző megérdemli, hogy külön tárgyaljuk, főleg az Airrel való összehasonlítás miatt. Ha a legfontosabb különbséget kéne kiemelnem a két készülék között, akkor ez lenne az. Persze láttam már korábban is Retina kijelzőt, de tartósan, mindennapi dolgokhoz, böngészéshez, filmezéshez nem használtam még soha. Ez pedig a retinán belül is az überretina. Dinamikusabbak, szebbek a színek (P3-as színtartomány), és lényegesen magasabb a maximális fényerő mértéke a korábbiakhoz képest (akár 500 nit). Ugyan az a csodálatos képminőség, amit a 9,7-es iPaden, vagy az iPhone 7-eken megszokhattunk. Ennek köszönhetően verőfényes napsütésben is jól látható marad a tartalom. Legalábbis gondolom, mert ebben a novemberi időjárásban nem igen volt alkalmam verőfényben tesztelni.

Late 2016 MacBook Pro

Rá kellett jöjjek arra, hogy sunyi ez a Retina dolog. Először, amikor egymás mellé tettem az Airt és a Prót, nem volt olyan feltűnő a különbség. Meg is nyugtattam magam, hogy szép-szép, de lehet nélküle élni. Pedig a francokat. Nem tudom mi lesz velem a teszt után, de ha most ránézek az Airre, olyan érzés fog el, mintha valami fekete-fehér, pixeles CRT monitort néznék. Csak remélni tudom, hogy valahogy visszaáll a szemem, és újra szépnek látom majd az Air képét. Legyen ez tanulság minden olvasónknak: csak akkor próbálgass Retinás gépet, ha utána meg is veszel egyet.

Vas

A hozzánk érkezett alapmodellben egy kétmagos, 2 GHz-es Intel Core i5 dobog, ami a Turbo Boostnak köszönhetően egészen 3,1 GHz-ig pöröghet fel. Ugyanebből a modellből rendelhető kétmagos, 2,4 Ghz-es Intel Core i7-es változat is, ami szükség esetén Turbo módban 3,4 Ghz-et tud. Memóriát tekintve egy 8 gigás 1866MHz-es LPDDR3 chip teljesít szolgálatot, amely maximum 16 gigáig bővíthető. Arról, hogy miért nincs 32GB-os változat korábban már írtunk. A grafikus teljesítményről minden esetben az Intel Iris Graphics 540 gondoskodik majd. Nem mondom nem rossz ez, de ezért a pénzért lehetne kicsit izmosabb is a konfiguráció.

mbpuj_2

A mindennapi használatban egyébként kiugróan nagy különbséget nem éreztem a két gép között. Persze nem véletlen Airt használok, egyszerűen tényleg nem vagyok Pro felhasználó. Böngészek, dokumentumot szerkesztek, filmet nézek, zenét hallgatok és kicsit Photoshoppolok, ha kell a cikkekhez valamilyen illusztráció. Ezen a szinten nyilvánvalóan nem jönnek elő az erősebb vas előnyei. Mondjuk, amikor elővettem a Jony Ive-os interjú forráscikkét, ami egy laza 130 megabájtos oldal, akkor azért feltűnt, hogy a míg a Pro meg se nyekkent és döccenés nélkül görgetett, addig az Air néha meg-megakadozott.

Late 2016 MacBook Pro

Hogy megnézzük, mit bír a gép, benchmarkoltunk kicsit. Sajnos a Cinebench nem támogatja egyelőre a Sierrát, így maradtunk a Geekbench tesztjeinél. Persze nem túl igazságos egy 2015-ös early gépet összevetni egy late 2016-ossal, de mivel a legfrissebb Airben csak a RAM lett több, így az eredmények nagyjából korrektek.

Az egymagos tesztben még csak-csak tartotta az iramot az Air, de a multi-core vizsgálatnál már jelentősen alul maradt szegény. Mondjuk nem annyira, mint amennyire számítottam. Az új SSD-k viszont köröket vernek a régebbikre. A Blackmagic Disk Speed Test mutatója egyenesen kiakadt az olvasási sebességnél, de az írás is nagyjából háromszor gyorsabb lett. Gondoljunk csak bele, egy DVD lemeznyi adat kicsit több mint 1 másodperc alatt másolható. Elképesztő!

Late 2016 MacBook Pro
Billentyűzet

Az új Prók, és feltehetőleg mostantól minden jövendőbeli Apple-laptop, a 12”-es MacBookban bemutatott Butterfly-mechanzimusú billentyűzettel fog érkezni. Mostani tesztalanyunkba ráadásul rögtön ennek a második generációs kiadása került, ami gyakorlatilag teljesen ugyanolyan, mint az első volt. Legalábbis nekem nem tűnt fel semmilyen változás.

Általában nem szokás szeretni ezt a megoldást, ami részben jogos is: nagyon rövid útja van a billentyűknek, nincs akkora visszarúgásuk, mint ahogy azt megszokhattuk. Emiatt könnyen beleragadhat az ujjunk a klaviatúrába. Viszont azt vettem észre, hogy elég hamar hozzá lehet szokni a dologhoz, onnantól kezdve pedig ugyanolyan hatékony a gépelés, mint korábban. Persze aki évek alatt megszokott már egy billentyűzetfajtát, annak minden váltás nehéz. A Butterfly nem jobb, csak másabb, mint a korábbi megoldás. Azonban, mivel optikailag szebben néz ki, és jóval vékonyabb is, érthető a váltás az Apple részéről.

Egy tulajdonsága felett viszont nehéz szemet hunyni. Jócskán hangosabbnak hatnak a leütések hangjai, ami elég zavaró lehet, főleg egy zárt irodában, ahol mondjuk tízen gépelnek egyszerre. Azért csak azt írtam, hogy hangosabbnak hat, mert meglepő módon valójában nem csap nagyobb zajt, mint a korábbi típus. Letöltöttem egy zajszintmérő alkalmazást a telefonomra, amiből kiderült, hogy decibelben mérve gyakorlatilag semmivel sem nagyobb a hangerő gépelés közben. Ha tippelnem kéne a jelenség oka az, hogy a megváltozott hangszínt az emberi fül hangosabbnak hallja.

mbpuj_1
Csatlakozók

Essünk túl a nehezén. Nem fogok finomkodni: a csatlakozók hiánya baromira megérződik. Járna a tockos annak, aki kihúzta a listából a kártyaolvasót, és egy darab hagyományos USB-t sem volt képes meghagyni. És nem, nem fogom elhinni, hogy enélkül nincs vékonyodás, meg méretcsökkenés. A teszt során rengetegszer futottam bele az “oh b****, ehhez nem tudom csatlakoztatni” érzésbe. Például átmásoltam volna a HD filmgyűjteményem a külső merevlemezemről, hogy teszteljem a kijelzőt. Felejtős. Miután elkészültek a fotók az új gépről, csuklóból tettem volna be az SD-kártyát, hogy fényelhessek. Felejtős. El akartam menni a CopyGuruba pár fényképet kinyomtatni egy szál pendrive-al. Felejtős. Minden esetben úgy bújtam vissza az Airhez, mint kisgyerek az anyjához.

mbpuj_6

Szóval igen. Hiányoznak a csatlakozók. Konkrétan egy darab eszközöm sincs a háztartásban, ami USB-C-t használna. Tehát 0, azaz nulla alkalommal csatlakoztattam bármit a MacBook Próhoz a fülesen kívül, ami meg ugye 3,5 milliméteres jack. Ha ezt is kivették volna, tényleg csak vágódászkának lehetne használni a csodagépet. És ráadásul voltak olyan szemtelenek, hogy mindössze kettő darab USB-C-t álmodtak a professzionálisnak elnevezett gépbe.

De miután visszaállt a vérnyomásom az egészségügyi határértéken belülre, kicsit átgondoltam a dolgot. Félreértés ne essék, nem akarom felmenteni az Apple-t, de én csak úgy beleestem az USB-C világba, nem voltam felkészülve. Ha előzetesen beszereztem volna pár átalakítót, vagy egy hubot, akkor sokkal simábban ment volna a dolog. Mert igazából aránylag ritkán kell rákötni bármit is a gépre, akkor pedig túlélhető a kis macera. Persze ez kicsit a dolgok megideologizálása, egy fél millió fölötti gépnél már ne érjenek macerák, ha kérhetem.

Late 2016 MacBook Pro

Azt viszont mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy az USB-C a jövő. Tényleg egy jobb technológiáról van szó, egyszerűen a világ még nem állt át erre. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez a Pro még évek múlva is nagyon up-to-date gép lesz. Az pedig csak úgy lehet, ha nem lógnak ki az oldalából floppyolvasók, és egyéb ősi szörnyűségek, mint amilyen lassan-lassan a klasszikus USB is lesz. Tehát, aki szeret hosszú évekre vásárolni, annak mindenképpen tudom ajánlani a MacBook Prót. Már ha kibírja agyvérzés nélkül az átállás időszakát.

Egyéb jóságok

Gigászi méretűre hízott az új gépek érintőpadja. Érdekes módon sok gyakorlati hasznát nem láttam, nem lett lényegesen kényelmesebb az eleve baromi jól működő trackpad használata. Nyilván a négy ujjas tárogatásoknak, és az egyéb jógamutatványoknak most több helye lett. Én mondjuk ezeket nem nagyon szoktam használni, csak a basic ujjgyakorlatokat.

Viszont a Taptic Engine, és a Force Touch már sokat dobnak az élményen. Kis megszokási idő után jelentősen hatékonyabb lesz a kattintgatás, amire könnyű is rászokni. Ez szintén olyan funkció, ami nagyon fog hiányozni, amikor visszatérek az Airre.

mbpuj_8

Mint ahogy a hangzás is. A sztereó hangszóróknak minőségi hangja van, legalábbis a laptopos kategóriában mindenképp. Elég jók a mély hangok, és nem rezonál be magasabb hangerőn sem a gép, egyszóval nagyon rendben van az egész. Igényes zenehallgatásra persze továbbra sem alkalmas, de filmezésre, rádió vagy podcastok hallgatására például már tökéletes.

Az akkumulátor papíron 10 órát bír, ezt nem túl akksigyilkos alkalmazások használatával a gyakorlatban is tudja majd hozni a Pro. Persze ebben a versenyszámban az Air továbbra is verhetetlen maradt, a maga 12 órás névleges üzemidejével. Nem gondolom, hogy ezen a két órán túl sok minden múlna, és egy Retina kijelzőt simán megér a veszteség.

Late 2016 MacBook Pro

Az új Air?

Hogy a dolgok közepébe vágjak: nem hiszem. Inkább azt mondanám, a Pro MacBook. Kicsi, könnyen hordozható, retinás, csatlakozóhiányos, Butterfly-billentyűzetes, több színben is kapható. Ezek a tulajdonságok pedig nem az Airre, hanem a 12”-es MacBookra voltak jellemzőek idáig. Ami miatt az Air nagyon népszerű lett, az a relatív alacsony ár, az ultrakönnyű és vékony kialakítás, és a brutál üzemidő volt. Márpedig az új Pro ezek mindegyikében, ha sok helyen csak egy hajszálnyival is, de alulmarad. Az ár meg ugye közel 200 000 forinttal drágább.

Viszont sok más területen jócskán felülmúlja az elődjét. Az erősebb vas, azon túl, hogy jóval időtállóbb, rengeteg minden elvégzésére alkalmassá teszi ezt a gépet. Én bevezetném a félprofi felhasználó fogalmát, mert ez a Pro nekik szól. Ők azok, akik ha nem is 4K-s gigafilmeket vágnak, de kell nekik a Final Cut Pro X. Akik nem óriásplakátokat terveznek, de naponta használják a Photoshoppot. Vagy zenét írnak, Dj-znek, programoznak, és a többi. Ez nem a facebookozgatok, filmet nézek kategória, de nem is a 3D CAD tervezésé.

Late 2016 MacBook Pro

Ennek pedig ennyi az ára. Pont középen: van olcsóbb, és van drágább. Ha úgy tekintünk rá, mint egy csinos böngészőre, ami jól mutat a Starbucksban, akkor persze, hogy kiveri a biztosítékot az összeg, amit le kell érte szurkodni. Csak akkor érdemes megvenni (de akkor tényleg), ha ki is használod a (half) Pro által nyújtott előnyöket.