MacBook Pro 15″ Touch Bar – Teszt

2016. 12. 01.
Mióta laptopot használok, mindig is 15 hüvelykes MacBook Próm volt. Izgatottan vártam a teljesen megújult Touch Baros MacBook Prót, most végre megérkezett és kipróbálhattam. Csalódás, vagy a valaha készült legjobb MacBook Pro? Most kiderül.

Az évek során volt már több MacBook Próm is, kezdve az ősidőkből származó G4-es PowerBook modellel. 13-as MacBook Próm sosem volt, mert túl kicsi a kijelzője, a 17-es gép pedig túl nagy volt hurcibálni, ezért mindig is a15-ös modelleket preferáltam. (Mondjuk ha lenne ilyen vékony házban 17-es laptopja az Apple-nek, azt lehet, hogy meggondolnám, de mivel nincs ilyen, ezért marad a 15-ös.)

Az utóbbi években egy 2013-as 15-ös MacBook Prót használtam, és bár nincs semmi gond vele, sebességileg is teljesen rendben van, mégis kíváncsi voltam nagyon az október végén bemutatott 15 hüvelykes MacBook Próra. Most végre meg is érkezett, és az egyik bolti demógépünket lenyúlva, alkalmam volt pár napig tesztelni. Ezúton is elnézést kérek, akik emiatt nem tudták megnézni a gépet az Árkád iSTYLE-ban, de hát az iMagazin olvasóknak is kell az információ, nem akartam még heteket várni ezzel a teszttel.

Az alapmodellből érkezett elsőként, ezért ezt teszteltem. 2,6 GHz-es, négymagos Intel Core i7 processzor, 16 GB 2133 MHz-es memória, 256 GB-os, PCIe-alapú SSD, Radeon Pro 450 grafikus processzor 2 GB memóriával. Négy Thunderbolt 3 port, Touch Bar és Touch ID. Jobban örültem volna az 512 SSD-s modellnek, hiszen ha vennék ilyen gépet, akkor biztosan a nagyobbikban gondolkoznék, de most jó lesz ez is. Nem is szaporítom a szót, íme a tapasztalataim.

Design

Talán az unibody MacBook Pro megjelenése volt a legfontosabb fejlődése az Apple laptopjainak. Nincsenek illesztések, olyan mintha az egész gépet egyetlen alumíniumtömbből faragták volna ki, és egyébként ez így is van. Az új gép is unibody természetesen, de sikerült még kecsesebbre faragni a házat. Kicsit vékonyabb és kisebb lett a ház, keskenyebb káva a kijelző körül, egy hatalmas (üveg) tapipad a teljesen megújult billentyűzet alatt, és persze a Touch Bar. Mindez most már asztroszürke színben is megvásárolható, és bár a keynote-on egyből rágerjedtem a sötétebb színre, be kell valljam, hogy élőben közel sem tetszik annyira, főleg, hogy az ujjlenyomatok is sokkal jobban meglátszanak rajta, mint az ezüst színű gépen. Tehát ha vennék ilyen gépet, biztosan az ezüstöt választanám.

IMG_0765

 

Az Alma logó nem világít, tehát aki vagizni venne ilyen gépet, messziről mutatva a kávézóban, hogy “némmá nekem bizony Apple laptopom van”, az csalódni fog, viszont számomra a világító logó hiánya semmit nem számít. Kisebb is lett az alma logó, ami véleményem szerint, sokkal szolidabb megjelenést kölcsönöz a kijelzőt hátulról megpillantóknak. Apropó hátulról a kijelző. Ennél a gépnél a zsanérnál megoldották, hogy ne legyen egy műanyag csík, most már a kijelző háza is egyetlen alumíniumból készül, ezzel pedig még letisztultabb lett a külső.

Visszakerült a MacBook Pro felirat is a kijelző alá, és a hangszórók kis lyukaiból is több lett. Ezek igazán apróságok, a felületes szemlélőnek talán fel sem tűnnek, de szerintem ezek az apró módosítások jót tettek a külsőnek.

Touch Bar

Csapjunk bele a lecsóba, hiszen az új MacBook Pro legfontosabb újdonsága a Touch Bar. Az Apple gondolt egy merészet, kidobta a funkciógombokat, a helyükre pedig egy OLED kijelzőt rakott, melyen dinamikusan változnak a virtuális gombok attól függően, hogy épp milyen alkalmazást használunk. Hogy mennyire kellett ez nekünk? Leginkább semennyire. De persze az Apple tipikusan az a cég, aki úgy gondolja, hogy a felhasználónak fingja nincs mire van szüksége, majd ők jobban tudják. Ez általában be is szokott jönni, de most nem érzem az átütő sikert és innovációt. Leginkább a Force Touchhoz tudom hasonlítani a Touch Bart. A Force Touchot is szökőévben egyszer használom, így vagyok a Touch Barral is. Egyszerűen nem áll rá az agyam, illetve az évek során annyira megszoktam a billentyűkombinációk használatát, hogy eszembe sem jut a Touch Bar használata.

IMG_0750

 

Vessen meg az olvasó, de a leghasznosabb felhasználási módja az emojik használata iMessage-ben, vagy például Facebook Messengerben. Persze itt sem mindig, mert ha egy ritkán használt emojit kell megkeresni, már lassabb, mintha az eddig megszokott módon választanám ki, de a gyakran használt hangulatjeleket gyorsabban elő lehet hívni.

Néha a Safariban is használtam a Touch Bart egy-egy könyvjelző megnyitására, illetve szöveg formázásánál is jól jönnek a fontok színeit állító gombok, ezeket ugyanis sokkal gyorsabb elérni innen, mint a menükben turkálva. Ugyebár ha a fontok beállításait előhívjuk például Pages-ben, akkor be is kell zárjuk ezeket az ablakokat, miután elvégeztük a szükséges beállításokat. Ilyenkor jól jön a Touch Bar, feltéve, hogy eszünkbe jut használni.

IMG_0773

 

Ugyancsak jó szolgálatot tesz a Touch Bar a képernyőfotóknál. Sosem tudtam megjegyezni, hogyan lehet vágolapra képernyőt menteni, majd ezt a képernyőfotót bemásolni például egy iMessage ablakba, ezért folyamatosan csak gyűltek az egyszer használatos screenshotok az asztalomon. A Touch Bar segítségével, gond nélkül megoldható ez, ráadásul meg is jegyzi, hogy legutóbb a vágólapra kértük a képernyőfotót, így legközelebb már nem kell ezt külön beállítani.

Ezzel viszont ki is fújt a Touch Bar használata számomra, legalábbis a tesztelés alatti pár napban nem igazán nyúltam hozzá többet, csak a fent említett feladatoknál. Nem kizárt persze, hogy idővel többet használnám, és nyilván a jövőben jöhetnek olyan funkciók például Photoshophoz, vagy már külső alkalmazásokhoz, ami megkönnyíti a munkát, de jelenleg nem igazán érzem, hogy a Touch Bar jelentősen segítené a munkámat.

Arról nem is beszélve, hogy OLED kijelző ide vagy oda, élőben közel sem olyan impresszív a Touch Bar, mint a hivatalos fotókon. Érintésre baromi kellemes, viszont az enyhén matt burkolat miatt, egyáltalán nem olyan szép az ikonok és egyebek megjelenítése, mint mondjuk az Apple Watch OLED kijelzőjén. Kicsit fakónak mondanám.

Volt még egy problémám a Touch Barral, ez pedig a véletlen érintés. A régi gépemen sokszor előfordult, hogy kicsit kényszeresen piszkáltam az Escape billentyű körüli gombokat, vagy csak doboltam rajtuk az ujjammal, miközben gondolkoztam valamin. A Touch Baron rendszeresen belefutottam abba a problémába, hogy a billentyűzet birizgálása közben, hozzáértem a Touch Barhoz és véletlenül nyomtam egy Escape-et, vagy mondjuk egy Automatikus jelszó kitöltést Safariban. Tudom, tudom, szokjam meg, hogy mostantól nem birizgálhatom a billentyűzet tetejét…

IMG_0779

 

Egy szó, mint száz, nem hiszem, hogy a közeljövőben a Touch Bar lesz az, ami jelentősen megkönnyítené a mindennapjainkat a számítógép használata közben. Persze ha valaki most vált Macre, annak lehet, hogy hasznos lesz, a régi Mac felhasználók viszont biztosan nem sokat fogják nyomogatni.

Billentyűzet

Nagyon féltem az új, pillangó billentyűzettől, és nem is alaptalanul, hiszen a MacBook-nál nem annyira jött be, igaz azt nem is használtam huzamosabb ideig. A MacBook Próban már egy második generációs pillangó mechanizmus kapott helyett, emiatt alapból jobb egy kicsit a helyzet és ha pár ezer szót legépeltünk, az ízére is elkezdünk ráérezni. Nem mondom, hogy azonnal megszerettem az új gép billentyűzetét, de érzem benne a potenciált.

IMG_0775

Ezt a cikket is egyébként az új billentyűzetről írom, és igazából azt leszámítva, hogy kicsit hangosabb, mint a régi, nem érzem rosszabbnak. Sőt, ahogy kezdem megszokni, egyre gyorsabban tudok gépelni rajta. Red épp most mondta, hogy egy nap után, már sokkal halkabban is gépelek. Fontos megemlíteni, hogy az új billentyűzet sokkal sokkal szebb, mint a régi, szinte beleolvadnak a billentyűk a házba és a nagyobb gombok is jól mutatnak. Aki tehát félt ettől, az most megnyugodhat, egy kis megszokás után ugyanolyan kényelmesen, vagy akár még kényelmesebben gépelhetünk, mint eddig.

Trackpad

Amikor először láttam meg a Trackpadet, bevallom kicsit megijedtem. Arra gondoltam: jézusom ez hatalmas! Másodszorra pedig arra, hogy: De tényleg! Mekkora ez a trackpad??

IMG_0759

 

Azt hittem, majd véletlenül hozzá fogok érni a tenyeremmel, de nem ez történt. Az új Trackpad egyszerűen tökéletes. A Taptic Feadbacknek hála sokkal halkabb lett ha kattintuk, a hatalmas felületen pedig szinte sosem történik meg, hogy a kurzor mozgatása közben a tapipad egyik felétől eljutunk a széléig, és beleakadunk a házba. Lehet, hogy aránytalannak tűnik egy ekkora trackpad, de aztán hamar rájövünk, hogy teljesen jó ez a méret. A két kezünket sem kell annyira középre tolni, a gép szélén pihentetve a tenyerünket is elérjük, mindkét oldalt. Az Apple laptopok trackpadje mindig is a világ legjobbja volt, most még inkább az lett.

Kijelző

Talán ezzel kellett volna kezdeni, mert számomra legfontosabb a kijelző, hiszen ezt bámulom egész nap. Talán ezen a területen fejlődött legnagyobbat a MacBook Pro. Az új kijelző felbontása nem változott, továbbra is 2880 x 1800 pixel jeleníti meg a képet, viszont sokkal fényesebb lett, és sokkal több színt is kapunk. Az 500 nites fényerő a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eddig megszokott maximum fényerőt akkor kapjuk meg, ha két-három egységgel lejjebb állítjuk. Szabadban, napsütésen nagyon jól jön a plusz fényerő, gond nélkül olvashatunk a kijelzőn, irodában pedig a mostani maximum fényerő helyett lejjebb is vehetjük. A színek is tényleg gyönyörűek, ugyanazt tudja, mint az iPhone 7. Fekete továbbra sincs, de az LCD technológia ennyit tud, az OLED monitorokra pedig még várnunk kell, amíg megoldják, hogy ne égjenek be az oprendszer ablakai. Addig is, amíg megkapjuk a tökéletes kijelzőt biztos vagyok benne, hogy mindenki elégedett lesz az új MacBook Pro kijelzőjével, én magam is nagyon szeretem.

Teljesítmény

Kelletlenül bár, de elvégeztem a szokásos Cinebench sebességteszteket is. Azért írom, hogy kelletlenül, mert igazából nem látom értelmét manapság, hogy gigahertzeket méregessünk. Jó persze, biztos van pár felhasználó, aki 3D rendereket készít, és nekik semmi nem elég, de ahogy azt már sokszor elmondtam, a 2013-as MacBook Próm teljesítménye is mindenre elég. Az elmúlt három évben egyszer sem éreztem, hogy plusz teljesítményre lenne szükségem, még akkor sem ha agyoneffektezett Final Cut X projekttel dolgoztam. Azért megnéztem mennyivel gyorsabb az új gép Final Cut X alatt. Egy két perces videót effekteztem meg a régi és az új gépen, majd megmértem menyi ideig tart a háttérben a renderelés. A régi gép 1 perc 49, az új gép 1 perc 13 másodperc alatt végzett, de ne felejtsük el, hogy az én gépem három éves.

Nagyjából Cinebench alatt is ezt látjuk, rég nem beszélhetünk már évi 100 százalékos sebességnövekedésről, és most sincs ez másként. Íme a Cinebench eredmények. Fontos megjegyezni, hogy a régi gép az akkori drágább modell, az új pedig az alapmodell.

cinebench_touchBar

 

Jól látszik, hogy a 15-ös gépekhez képest nincs nagy előrelépés sem grafikus, sem számítási teljesítményben, de a 13-as MacBook Prókat a földbe döngöli a 15 hüvelykes MacBook Pro. Hiába, a négymagos i7, és a dedikált GPU nem kakival gurigázik.

Most biztosan az asztalra csapnak és azt mondják: na majd a Kaby Lake! Ki kell ábrándítsak mindenkit, jobb ha lélekben felkészülünk, hogy a következő években is maximum 10 százalékos sebességnövekedést kapunk majd, hacsak az Intel ki nem talál valami nagy csodát, de erre elég kicsi az esély.

Egy valami gyorsult jelentősen, ez pedig az SSD. Konkrétan nem is tudok tesztet berakni róla, mert az általunk eddig használt Black Magic HDD tesztelő alkalmazás 2000 MB/másodperces olvasási sebességnél kiakadt. Márpedig az új MacBook Pro alaplapra forrasztott SSD-je ennél jóval többet tud, egész pontosan 3000 MB/sec sebességre képes. Viszonyítási alapként, egy normál HDD 70 MB körül tud, a 2013-as MacBook Próm, 6-700 MB körül. Ez meg 3000 Mb… Konkrétan letépi a fejed, több 10 gigák repkednek másodpercek alatt. Durva cucc.

Üzemidő

Egyáltalán nem végeztem aksi teszteket, mert nem a tesztek érdekelnek, hanem a valós üzemidő. Az Apple 10 órát ígér, de persze csökkentett fényerővel, meg nem Final Cutozással. Mióta írom ezt a cikket, 37 százalékot merültem. nagyjából 4 óra alatt merült ennyit a gép, de közben volt egy fél órás ebédszünet is. Háttérben, mail, facebook chat, iMessage ment, és pár weboldalt megnyitottam, illetve 2 órája fut a Photoshop is. Az üzemidőre jelenleg 3 óra 25 percet ír, tehát durván 6-7 órát tudom használni a gépet nem teljes fényerő, és a második videokártyát is használó alkalmazások mellett. Ez körülbelül egy órával több mint a 2013-as MacBook Próm üzemideje. Az Apple által ígért 10 óra valószínűleg akkor jön ki, ha egész nap texteditben gépelünk, és maximum egy iTunes szól a háttérben.

Touch ID

Mióta az iPhone-ba belekerül a Touch iD, azóta imádkozom az Apple istenekhez, hogy legyen a Macben is ujjlenyomat olvasó. Most végre van, és a kijelző után ez a második legjobb dolog az új MacBook Próban. Elég bonyolult jelszót használok a céges gépemen, nyilván nem örülnék, ha illetéktelenek kezébe kerülnének az adataim. Az Apple Watch lassan oldja csak fel a gépet és nem is mindig sikerül neki, a Touch ID viszont egyszer és mindenkorra megoldja a hosszadalmas belépési procedúrát. Egyszerűen csak működik. Nem is a megspórolt időről van szó, hanem azokról a fájdalmas pillanatokról, amikor az ember begépeli a hosszú jelszót, aztán a bejelentkező ablak egy kis rángással jelzi, hogy bizony megint sikerült elgépelni fiam, kezdheted elölről. Az új gépet felnyitom, egyetlen érintés, és benn vagyok a rendszerben. Köszönöm Apple!

touchid

 

Konfigurálása egyszerű, a rendszerbeállítások közt tehetjük meg. Három ujjat képes kezelni, bőven elég a jobb mutatóujjunkat megtanítani neki, de például ha többen használjuk a Macbook Prót, akkor mondjuk a barátnőnk ujját is megtaníthatjuk a gépnek, hogy ő is ujjlenyomattal léphessen be a saját felhasználói fiókjába.

IMG_0771

 

Sokan kérdezték, ezért leírom, hogy a Touch ID fizikai gomb is egyben. Nem mintha szükség lenne rá, mert a gép automatikusan bekapcsol amint kinyitjuk, de force restartnál esetleg jól jöhet a fizikai gomb.

Portok

A legnagyobb felháborodást a gépen található csatlakozók kapták. Merthogy azok nincsenek. Legalábbis a megszokott kis USB portjaink meg a kártyaolvasó teljesen eltűntek, helyüket négy darab USB-C port vette át. Nekem mindössze a kártyaolvasó fog hiányozni, az USB-C pedig maga a fejlődés, ezért nem fogom savazni az Apple-t. Talán illett volna belerakni a dobozba legalább egy USB-USB-C átalakítót, ahogyan ezt tették az iPhone 7 esetében is. Biztos vagyok benne, hogy ez nem vágná őket földhöz, és cserébe rengeteg savazástól megkímélték volna magukat. Így most kénytelenek leszünk venni legalább egy átalakítót, amin van egy USB és egy HDMI port. Ha van egy ilyenünk akkor már rá tudjuk dugni a gépre a telefonunkat, pendrive-unkat, a kameráról le tudjuk szedni a fotóinkat, és a HDMI is előbb utóbb jól jön majd.

MJ1K2

Ha sokat használunk mondjuk a TV és a gépünk közt pendrive-ot, akkor érdemes beszerezni egy olyat, aminek az egyik fele USB-C a másik pedig normál USB. Magam is így tettem, ezért már az első nap sem okozott gondot, hogy a TV-mre átjuttassam a Grand Tour és a Westworld legújabb epizódját.

Az biztos, hogy még jó ideig kell majd átalakítót hurcolásznunk magunkkal, de azt ne felejtsük el, hogy ez a 4 darab port a jövő. Pár év múlva már azon fogunk röhögni, ha valaki sima USB portot pakol a gépeire. Azt se felejtsük el, hogy végre gond nélkül rádughatunk a laptopunkra akár két darab 5K monitort, vagy bármilyen külső tárhelyet, és elképesztő sebességgel mozgathatjuk az adatainkat ezeken keresztül.

IMG_0768

 

Ja tényleg, ha már portok. RIP Magsafe. Ez sincs már a gépen, amit személy szerint sajnáltam kicsit, aztán el is felejtettem az egészet, amikor rájöttem, hogy a konyhapultomon használva, végre a falhoz közelebbi oldalába is dughatom a töltőt. Korábban a Magsafe kábelt mindig körbe kellett vinnem a gépem mögött ha tölteni akartam, és éppen hogy elért a csatlakozó a gép másik oldalára. Meg is tört a kábel három év alatt… Ennek most vége, jobbra is, balra is dughatjuk a töltőnket, ráadásul az USB-C kábel sokkal tartósabbnak tűnik, mint a Magsafe kábel. Hogy azért ezzel kapcsolatban mondjak rosszat is: a töltő mellé nem kapunk már hosszabbító kábelt. Nem tudom ki találta ki, de biztosan rossz döntés volt, cserébe a 20 cent spórolásért, még ezen is mérgelődhet a vásárló.

Instant Get?

Lelövöm a poént: nem. Nem instant get a 15″-es MacBook Pro. Annak ellenére sem fogom azt mondani, hogy rohanjatok a boltba, ha ebből élek. Most pedig elmondom, hogy miért gondolom így.

Nem a portok hiánya a probléma, nem is az egyelőre inkább parasztvakításnak tűnő Touch Bar a baj, vagy az, hogy az új billentyűzet kicsit hangosabb ha ugyanazzal az erővel ütjük a gombokat, mint a régit. Azért nem instant get, mert egész egyszerűen túl sokba kerül. Az ára. Ez a nagy probléma.

Nagyon egyszerű a képlet. Tudjátok, hogy nálam kevés nagyobb Apple rajongó van. De ezt a gépet most nem tudnám megvenni. Ha nem az iSTYLE-ban dolgoznék és laptopot kéne vegyek, biztosan nem ezt venném, hanem az akciós kifutó i7-es 15 hüvelykes MacBook Prót. Egész egyszerűen azért, mert ár-teljesítmény viszonylatban az a gép éri meg. Oké, hogy jobb a kijelző, meg szebb, kisebb, könnyebb az új gép. Gyors az SSD, nagyon jó a trackpad, van Touch ID. DE! És ez egy nagy de. Ez a gép nem szabadna, hogy többe kerüljön, mint az elődje. 879 000 illetve 1 029 000 forint rengeteg pénz. 729 000 és 890 000 lenne reális, ennyibe kerültek eddig a MacBook Prók. Persze még ez is hatalmas összeg, de így lenne korrekt. Nem akarok 150 000-et kifizetni a Touch Barért, főleg, hogy azt gondolom, hogy a technológia fejlődésével a gépeknek egyre olcsóbbaknak kéne lenniük nem pedig drágábbaknak. A legszomorúbb az egészben, hogy bár csökkenni fognak majd a darabszámok, az Apple mégis több pénzt fog keresni összességében, mint eddig.

Pedig az új MacBook Pro igazán jó kis gép, nagyon sajnálom, hogy vissza kell adjam. A Time Capsule mentésemnek köszönhetően, fél óra alatt belaktam a gépet, és most ránézve a három éves MacBook Próm kijelzőjére, nem lesz nagy öröm visszaülni a régi gépem elé. Bár nem nagyon használtam a Touch Bart, az is hiányozni fog, mert van amikor tényleg segíti a munkát, ha nem is jelentősen, és nem minden alkalmazásban. Mit mondhatnék még? Bárcsak ne számítana a pénz…