imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Milyen lesz a MacBook Pro 5 év múlva?

Az iMagazin koncepciója a Ti elképzeléseitek alapján!

MacBook Pro 2018 13” – tényleg Pro | TESZT


Végre megérkeztek hozzánk az új MacBook Prók. Rögtön csatasorba is állítottuk őket, hogy megnézzük, tényleg olyan jó gépek lettek-e, mint amit ígért az Apple. Nem csalódtunk!

Az Apple 2016-ban lépett egy merészet és radikális változáson paszírozta keresztül a MacBook Pro vonalat. Ez nem csak a külalakot, hanem olyan részleteket is érintett, mint a billentyűzet (Butterfly mechanika), a portok száma és minősége, vagy éppen a klasszikus funkciósáv lecserélése Touch Barra.

Egyfelől persze nem volt égető szükség erre a változtatásra, hiszen a korábbi MacBook Prók is szép és nagy tudású gépek voltak, ugyanakkor némi megújulásra mindig szükség van. Persze ahogy az lenni szokott, a felhasználók két részre szakadtak: voltak, akik imádták és voltak, akik utálták az Apple új elképzeléseit a Pro gépekről.

A kritikus hangok elsősorban az ár-érték arányt firtatták, de persze a csak USB-C-s csatlakozási lehetőség, a Touch Bar és a billentyűzet sem nyerte el mindenki tetszését. Na, most az árba teljesen felesleges belekötni. Ettől függetlenül a kereslet és kínálat törvényei továbbra is érvényesek: senki nem tart fegyvert a vásárlók fejéhez. Ha megér ennyit, meg fogják venni, ha nem, akkor meg az Apple-nek kell elgondolkodnia az árstratégiáján.

A teljesítményt illető kritikák azonban már jóval megalapozottabbak voltak, noha meggyőződésem, hogy a nem túl szerencsés nevezéktan sokat rontott a helyzeten. A Touch Barral szerelt Prók mégha belépő szinten nem is voltak agyameldobom erőgépek, azért alapvetően elég szép teljesítményt tudtak a felsőbb kategóriákban. Ott volt mellettük viszont a Touch Bar nélküli Pro is, ami tényleg meglehetősen sovány vassal bír az igazi hardcore felhasználáshoz, mégis a Pro címke alatt árulták. Nem véletlen írtuk mi is tesztünkben annak idején, hogy a Pro MacBook kifejezés találóbb lenne.

Az USB-C only életmóddal kapcsolatban is vegyesek az érzéseink. Egyfelől a technológia tényleg fényévekkel fejlettebb, mint bármelyik másik, amit leváltott. Ugyanakkor az is tény, hogy a világ még bőven nem állt át USB-C-re, még 2 év után sem. Ez pedig erős limitációkat okozhat bizonyos professzionális területeken, noha azért összességébe véve azt gondoljuk, pár adapter beszerzése után teljes életet lehet élni így is.

A Butterfly mechanikás billentyűzet szerintem erősen az ízlések és pofonok kérdéskörébe tartozik. Saját tapsztalatom szerint, ha egyszer megszoktad, soha többet nem akarsz visszamenni, de el tudom fogadni, hogy aki 20 éve gyors és gépíró, nehezebben adaptál egy ilyen radikálisabb változtatást. Szó se róla, a gépelés hangerejével (vagy méginkább a hangszínével) még nem egészen kötöttem barátságot én sem, de azért ez is olyan dolog, amivel együtt lehet élni.

Na, de mire fel ez a hosszúra nyúlt bevezető? Mert bő másfél nap intenzív tesztelés után azt tudom mondani, hogy ezzel a 2018-as Pro szériával végre révbe ért az a koncepció, amit az Apple 2016 őszén megálmodott. Sok szempontból egy lényegesen kiforrottabb MacBookot vehettünk most a kezünkbe, amely már nélkülözi a gyermekbetegségeket, ugyanakkor mégsem köt kompromisszumokat azon elvek mentén, amit az Apple két éve leszögezett.

Első benyomásainkat már láthattátok, jöjjön most a részletesebb teszt, elsősorban azokra a pontokra helyezve a hangsúlyt, amelyek miatt a MacBook Pro vonal első igazán beérett darabjaiként gondolunk a mostani gépekre.

Teljesítmény

A mostani, egy általános ráncfelvarráson azért jóval túlmutató frissítés elsősorban nem a külsőben hozott változásokat. Olyannyira nem, hogy azon kívül, hogy a hangszórórács néhány milliméterrel hosszabb, mint a 2017-es MacBook Prón, más különbséget nem is tudnánk mondani. De a belső!

 Az Apple ezekbe a gépekbe már az Intel 8. generációs Coffee Lake becenevű processzorait pakolta, ami a jelenlegi csúcstechnológiát jelenti. Nem mellesleg pedig plusz két processzormagot a kisebbik és a nagyobbik változatban is, ami akkora teljesítménynövekedést eredményezett, amihez foghatót 7 éve nem láthattunk egy évről évre történő frissítés során.

Az Apple 70%-os ugrást ígért a tavalyi modellhez képest, de a korai Geekbench pontok szerint a 13 inches változatnál ez akár 80% fölé is felkúszhat a többmagos teljesítményt illetően. Ez minden elfogultság nélkül nézve is brutális. A hozzám tesztelésre érkező gépben ugyan “csak” egy 2,3 GHz-s i5-ös proci ketyegett, 8 giga LPDDR3 RAM-mal megtoldva, de már ennél is érezhető volt a teljesítménynövekedés a tavalyi, szintén 2,3 GHz-s, de csak kétmagos Prómhoz képest.

Az elméleti maximumot jelentő konfiguráció 13 inchen egy 2,7 GHz-es, négymagos, nyolcadik generációs Intel Core i7 processzort (Turbo Boost gyorsítással akár 3,8 GHz) és 16 GB 2133 MHz-es LPDDR3 memóriát takar, ami nyerserőben egész konkrétan leveri a tavalyi 15”-es Pro alapmodellt is, ami lássuk be, szintén elég durva ugrás. A rend kedvéért álljon is itt egy Benchmark.

Ezen a ponton nem mehetünk el az új “gate” mellett sem, ami az új MacBookok – főleg a 15”-es Intel i9-es procival szerelt változat – melegedésből fakadó teljesítménycsökkenése (úgynevezett thermal throttling) körül alakult ki. Kár tagadni, a jelenség valóban létezik, noha az én használati szoksaim mellett nem jött elő, akárhogy próbálkoztam vele. Ez azonban nem az Apple, hanem a fizika hibája, és más gépeket is érint.

Egyszerűen jelenlegi technológia fejlettségünk mellett ezzel sajnos számolni kell. Igen, más hűtésrendszer alkalmazásával biztosan lehetne valamennyit javítani a helyzeten, de akkor meg arról a gyönyörő dizájnról kellene lemondanunk, ami miatt szeretjük a MacBookot. A jelenség megléte azonban nem változtat azon a tényen, hogy a valaha volt legerősebb MacBook Prókkal van most dolgunk, változatlan dizájn mellett.

Billentyűzet

Szintén nem túl feltünő, ám szóra érdemes újítás a harmadik generációs pillangó (Butterfly) mechanikás billentyűzet beveztése. Noha érzetre pontosan ugyanolyan lesz a használat, mint a korábbi generációké – meglehetősen rövid billentyűút, gombonkénti LED-es háttérvilágítás, stb. – a motorháztető alatt fontos változás történt.

Az Apple a teljes billentyűzet alá egy vékony szilikonréteget rejtett. Ahogy az a kiszivárgott belsős dokumentációból kiderült, ennek elsődleges funkciója, hogy megakadályozza a szennyeződések (morzsa, kávé, cézár-saláta) bejutását a gombok álá, így elkerülhető, hogy az eleve rövid úton haladó gombok megakadjanak. Tekintve, hogy a beragadó billentyűk miatt nemrégiben külön javításiprogramot kellett indítania az Apple-nek, már ez sem elhanyagolható szempont.

Hát még az, hogy mellékesen a leütés hangja is csendesedett. Eleinte nem voltam meggyőzve róla, hogy tényleges halkulásról és nem valamiféle placebo-effektusról van szó, de tartósabb tesztelés után bátrán mondhatom, tényleg tompább lett a leütések hangja, amit személy szerint nagyon tudok értékelni – gondolom a velem egytérben dolgozó kollégák is. Hát még azok, akik véletlen ráborítanak majd valamit a gépre, hiszen a szilikon hártya vélhetően a különböző folyadékokkal való találkozások utáni túlélési esélyeken is javított.

True Tone

Az Apple 2016-ban, a 9,7”-es iPad Próval egyetembe mutatta be új, True Tone fantázianévre keresztelt kijelzőtechnológiáját. A True Tone azóta továbböröklődött a későbbi iPad Prókba is, tiszteletét tette az iPhone 8, iPhone 8 Plus és iPhone X triumvirátusában is és most először a legújabb MacBook Prókban is.

A dolog itt is pontosan ugyanúgy működik, mint a mobileszközökön: a rendszer megpróbálja a környezeti fényekhez hangolni a kijelző színhőmérsékletét, természetesebb hatást kelltve ezzel. Lényegében tehát egy dinamikus Night Shiftről van szó, annak minden pozitív és negatív tulajdonságával együtt. Nem azt mondom, hogy ez lesz a fő selling point, de azért mindenképpen jó dolog, hogy mostmár ilyen is van a MacBookban.

T2 chip, Bluetooth 5.0

Ugyanez igaz a T2-es chipre és a Bluetooth 5.0-ra. Előbbi jótulajdonságairól korábban már részleztesebben is írtunk. A leglátványosabb funkció, amit neki köszönhetűnk egyértelműen a “Hey Siri” hangutasításra is induló Siri lesz, de a fejlett biztonsági funkciók sem elhanyagolhatóak.

A Bluetooth 5.0-nak is van pár izgalmas trükk a tarsolyában, igaz, ezek csak a direkt erre a szabványra tervezett kiegészítőkkel fog működni. Ilyen például, hogy a mostantól minden audióeszköz Bluetooth Low Energy-n keresztül fog kommunikálni, aminek értelemszerűen az üzemidőre vonatkozóan lesznek jótékony hatásai. A Bluetooth 5.0 legfontosabb újítása azonban nem ez, hanem az úgynevezett Dual Audio lesz.

Ennek köszönheően végre lehetővé válik, hogy egy forrás egyszerre akár két eszközre is ugyanazt a hangot tudja sugározni párhuzamosan. Nem hiszem, hogy különsebb magyarázatra szorulna, hogy ez miért jó. Ahogy azt sem, hogy a szabvány természetesen gyorsabb is lett, alacsonyabb válaszidővel operál, nagyobb hatótávon. Vártuk, örülünk, hogy az iPhone 8, a 8 Plus és a X mellett mostantó az új MacBook Prók is tudják majd.

Ami nem változott…

A számos újdonság mellett természetesen van, amihez nem nyújt az Apple. Ilyen például a Touch Bar, amivel én speciel most ismerkedtem össze először alaposabban. Persze próbáltam már korábban is, tartósan azonban még nem volt szerencsénk egymáshoz. Másfél napnyi kapcsolat után kicsit értetlenül állok a kritizáló hangok előtt.

Nem mondom, túl sok felárat nekem sem érne meg a dolog, de alapvetően teljesen rendben van az OLED sáv. Egyfelől sokkal modernebbnek hat tőle a billnetyűzet, másfelől meg számtalan alkalmazásnál tényleg hasznos funkciókat tesz könnyebben elérhetővé. Úgy érzem, hogyha tudatosan ráállnék a használatára, elég rövid idő után rendesen hiányozna. Az egyetlen zavart csak az okozta nálam, hogy rendszeresen lenyomtam pihenő kisujjammal az ESC billentyűt, de gondolom erről is le lehet szokni.

Nem változott még a port helyzet sem, de ez várható is volt. Két év után nincs az a földi erő, ami meggyőzhetné az Apple-t akár a kártyaolvasó, akár a MagSafe vagy a klasszikus USB csatlakozó visszapakolásáról. A sokkon már túlvagyunk egy ideje, szóval nem hiszem, hogy erre érdemesebb lenne több szót fecsérelni. Azt viszont mindenképp érdemes megemlíteni, hogy végre a 13”-es változatnak is mind a négy portja tudja a Thunderbolt 3-at, nem csak kettő közülük.

Összegzés

Összegzésül csak ismételni tudom magam: ezzel a mostani frissítéssel végre beérett a MacBook Pro vonal. A teljesítménynövekedésnek köszönhetően a 13”-es gép teljesítménye is bőven eljutott abba a ligába, hogy lelkiismeret furdalás nélkül is lehessen ajánlani a legkülönfélébb professzionális felhasználásra. A T2 chip, a True Tone, és a Bluetooth 5.0 mind olyan látszólagos apróságok, amelyeknek valójában igenis nagy jelentősége van, mégha ez nem is annyira magától értedődő elsőre.

A harmadik generációs Butterfly billnetyűzet vívmányai meg ékes példája annak, hogy két évvel az új MacBook Pro koncepció (és három évvel az első pillangó mechanikás) bemutatása után megszűntek az olyan gyermekbetegségek, mint a túl hangos leütés vagy a gombok beragadását okozó tervezési malőrök.

Ettől függetlenül az alapkoncepció változatlan maradt. Ugyanúgy nem lett több vagy másabb csatlakozási lehetőség és a Touch Bar is ugyanannyit tud. Cserébe az árakon sem emelt az Apple, ami figyelembe véve, hogy a mostani frissítés azért mégsem teljes egészében csak a szokásos 10%-kal erősebb proci szintű ráncfelvarrás, kifejezetten kellemes meglepetés. Ha van amikor, akkor most simán letolhatott volna egy kis emelést az Apple a felhasználók tokán, de jó, hogy nem tette.

Összeségébe véve tehát maximálisan meg vagyunk elégedve a frissítéssel, nem tudunk egy rossz szót se mondani, hiszen minden csak jobb lett, változatlan áron. Kívánom, hogy minden évről-évre történő kozmetikai frissítés ilyen legyen és akkor a jövőben is nagyon fogjuk szeretni egymást az Apple-lel…

FRISSÍTÉS: Az Apple hivatalosan elismerte a 2018-as MacBook Prókat érintő hibát, ami a teljesítmény bizonyos mértékű visszaeséséhez vezetett. A macOS High Sierra 10.13.6 kijavít egy firmware hibát, ami a processzor órajelének visszaszabályozásához vezetett. Ha már kezedben az új gép, ezt a frissítést mindenképp töltsd le!

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!