imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Milyen lesz a MacBook Pro 5 év múlva?

Az iMagazin koncepciója a Ti elképzeléseitek alapján!

MacBook Pro 2018 15″ – a valaha készült legerősebb Apple notebook | TESZT


3 teljes napig volt alkalmam tesztelni az Apple valaha készült egyik legerősebb notebookját. Ez idő alatt átfogó képet kaptam arról, mire képes 2018-ban egy csúcskategóriás, hordozható számítógép, és hogy mennyire valósak a gép melegedéséről megjelent rémtörténetek. A 2018-as 15 inches MacBook Pro tesztje következik.

Sosem volt high-end laptopom, mindig is az asztali gépekre esküdtem, ha teljesítményről volt szó. 2018-ban már bőven találunk a piacon desktop class notebookokat, de ezek mind kompromisszumosak. Azok, amelyek valóban elérik egy erős asztali számítógép szintjét, mindig nehezek, súlyuk könnyen elérheti a 4-5 kilogramos határt és akkumulátoridőről sem igazán beszélhetünk, hiszen a cellák helyett teljesítményt és egy nagy adag hűtést találunk a gép alatt. Ebből kifolyólag az ilyen típusú gépek csak elméleti szinten mozdíthatóak, valójában nem mindennapos tartozékai a hátizsákoknak.

Erő. Mobilitás. Üzemidő.

Az Apple a MacBook Pro családot a teljesítmény, a hordozhatóság és az üzemidő kényes szentháromságában építette fel. Ennek a vegyes házasságnak legújabb és legerősebb tagja a 15″-os 2018-as MacBook Pro, ami a piacon jelenleg elérhető legerősebb hardverkomponenseket kapta. Nálam az i7-es 2,2 Ghz-es alapmodell járt, ami az előző generáció 4 magjával szemben már 6 processzor maggal és 12 szállal büszkélkedhet. Ebbe az alapcsomagba 16 GB DDR4-es RAM-ot kapunk, illetve a megszokott 256 GB-os (eszméletlenül gyors) SSD-t.

Engedelmetekkel nem időznék sokat a portokra és az újdonságokra vonatkozó részekkel, hiszen Hordon már összeszedte gondolatait a 13″-os modell tesztjében. Annyit azért nekem is muszáj megjegyeznem, hogy minden egyes alkalommal amikor kézbe vettem, tátott szájjal néztem, hogy mennyire gyönyörű műtárgyat alkotott az Apple. Bár a True Tone egy ilyen gépben nem mindig előnyös, a nap végén jótékony hatással van a szemre. Jó látni, hogy ezt is belerakta a gépbe az Apple. De hát mégsem ezért ad majd’ 1 millió forintot az ember. Nem is csigáznék tovább senkit, vágjunk bele a közepébe, jöjjönek a teljesítményre vontakozó tapasztalatok.

Munkáim során a legtöbb vágó, kompozitáló, illetve animáló szoftvert használom, így elég jól átlátom mindegyik gyengeségét és erősségét, ami az erőforrások felhasználását illeti. A kész projektek renderelése során minden program más és más algoritmusok szerint dolgozik, arról már nem is beszélve, hogy a különböző kodekek is befolyásolják a folyamat gyorsaságát. Ezek olyan dolgok, amiket érdemes előbb-utóbb megtanulnia az embernek, ahhoz hogy a saját számítógépével a lehető leggyorsabban tudjon dolgozni.

Éppen egy új, egyelőre titkos iMagazin-projekt munkálataiba csúszott bele tesztalanyunk, így hát fogtam magam, és gyorsan át is ültem az otthoni iMacem elől a MacBook Pro elé és azon folytattam a munkát. Noha alapvetően nem tartom szerencsés összehasonlításnak az iMac versus MacBook Pro összevetést, kíváncsi voltam, hogyan teljesít a gép a legerősebb konfigurációval szerelt 2014-es iMacemhez képest. Gondolom rajtam kívül mások is elgondolkodtak már rajta, milyen lenne végleg lecserélni a mozdíthatatlan asztali gépet egy valóban hordozható darabra.

A szóban forgó, izomerőt bőven igénylő projektünket a DaVinci Resolve editáló szoftverben vágtam össze, majd belekezdtem az exportálásba. A teszt kedvéért ezt a folyamatot többször, többféle képpen is megtettem. Összeségében véve azt kaptam, amire számítottam: hol az új, 15″-es MacBook Pro, hol az iMac végzett gyorsabban, annak függvényében, hogy milyen renderbeállításokat használtam.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, lássunk konkrét teszt eredeményeket is. Egy 24 kockás 1080p-s timeline-on Apple ProRes 442 HQ-t rendereltem először DaVinci Resolve-ban. Az eredmény? Körülbelül 5-10%-kal gyorsabb volt a MacBook Pro. Final Cutban pontosan ugyanilyen kondíciók mellett már szinte másodpercre pontosan ugyanakkor végzett a két gép. A legnagyobb meglepetést az Adobe Premier tartogatta. Ennél a szoftvernél ugyanis taktikát váltottam, és a thermal throttlingra panaszkodó YouTube-os tesztekben is fellelhető h.264-es kodeket kezdtem használni. Hoppá, hoppá, az iMac vagy 4-5x gyorsabban végzett, mint a vadiúj, szupererős MacBook Pro!

Kész, vége, igaza volt a YouTube-os teszteknek, hasznavehetetlen az új gép professzionális munkára! Lassan a testtel, várjunk csak egy percet! Pontosan ugyanazt a timeline-t, amiben az iMac lealázta a MacBook Prót a modernebb h.265-ös kódolással is kiexportáltam. Láss csodát, ugyanazt a projektet ezúttal a 2018-as MacBook Pro exportálta ki gyorsabban, ráadásul nem is akármennyivel, az új gép konkrétan kétszer gyorsabb volt az iMac-nél. Na, pontosan ezért nincs semmi értelme az efféle összehasonlításoknak.

Hogy valóban szemléltetni  tudjam az idei MacBook Prók teljesítménynövekedését, elbattyogtam az Andrássy úti iSTYLE-ba és kértem a srácoktól egy 2016 MacBook Pro alapmodellt, majd egy 8K-s timeline-on folytattam az új gép izzasztását. Noha a benchmark tesztek által ígért 40-50%-os javulás nem mindig jött ki egyértelműen, az új MacBook Pro határozottan gyorsabban végzett minden esetben. A h.265-ös codeceket ebben az esetben is sokkal jobban kezelte, mint két évvel ezelőtti elődje.

Persze ezeket az eredeményeket nagyban befolyásolja a kimeneti tároló gyorsasága is. Ha például egy 512 GB-os modellt hasonlítunk össze egy 256 GB-ossal, akkor biztosak lehetünk benne, hogy fölényes lesz a nagyobb tárolóval rendelkező gép előnye. Ezt is kipróbáltam, még egy 2016-os gép is képes volt csupán az SSD gyorsaságának különbségét kihasználva odaverni a frissebb hardvert.

Tanulság? Persze, ha akarod, akkor ki lehet hozni, hogy az új MacBook Pro lassabb, mint egy 1996-os Tamagotchi, de ha optimális beállításokat használod, akkor az új MacBook Pro igenis piszok gyors, erős gép és simán felveheti a versenyt desktop class gépekkel is.

Melegedés.

Nem maradt más hátra, mint hogy beszéljünk a throttling-gateről is. Én megértem azt, hogy sokan a kattintásból élnek, de teljesen őszintén azt kell mondjam, ismét nagyobb volt a botrány füstje, mint a lángja. Igen, a 2018-as MacBook Prók melegednek, ezáltal pedig visszavesznek körülbelül 20-25%-ot az elméleti maximumból. Pontosan úgy, ahogy a tavalyi és a tavaly előtti modellek is tették.

Persze lehet mérnöki hibáról beszélni, de több, mint valószínű, hogy az Apple tudatosan áldozott fel némi teljesítményt a hordozhatóság oltárán. A 2,2 GHz-es átlagos órajelet simán képes tartani az új gép. A dobozra írt, szépen csengő “akár 4,1 GHz” meg persze ezúttal is azokra az esetekre vontakozik, amikor például elindítunk egy alkalmazást. Ezt az órajelet egyébként sem mindegyik mag tudja, sőt az Intel azt sem árulja el pontosan, hogy hány ilyen magot kapunk a 6-ból.

Verdikt.

Fájó-e ez az áldozat? Ha az asztali erőgépemet szeretném kiváltani egy ilyennel, akkor hosszútávon nem érné meg a váltás. Viszont, ha arra gondolok, hogy ez a gép elfér egy kisebb méretű táskában és bárhova magammal vihetem, különösebb hátfájdalmak nélkül, akkor úgy gondolom, egyáltalán nem. Az Apple meghallgatta a felhasználókat, belerakta a gépeibe a lehető legerősebb hardvert és megalkotta a valaha készült legerősebb hordozható Macet. Mindezt változatlan áron. Mi kell még?

Azt hiszem, akinek teljesítményre és hordozhatóságra együtt van szüksége, annak ez egy tökéletes gép, még ha 900 000 forintjába kerül is. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez az erőgép egy nagyon szűk rétegnek készült, csak annak éri meg a vásárlás, aki ki is tudja használni, akinek pénzt termel.

Egyéb esetben inkább azt ajánlom, hogy menjetek rá a 13″-as modellek valamelyikére, mégha az alapmodellt is választjátok, higgyétek el, lesz alatta vas bőven…

FRISSÍTÉS: Az Apple hivatalosan elismerte a 2018-as MacBook Prókat érintő hibát, ami a teljesítmény bizonyos mértékű visszaeséséhez vezetett. A macOS High Sierra 10.13.6 kijavít egy firmware hibát, ami a processzor órajelének visszaszabályozásához vezetett. Ha már kezedben az új gép, ezt a frissítést mindenképp töltsd le!

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!