Macintosh Portable

Macintosh Portable: az első hordozható Mac

#HÍREK
2014. 08. 31.
Az utóbbi pár napban mindenki az Apple új, szeptember 9-én talán bemutatásra kerülő hord(oz)ható eszközeiről beszél. A várakozások soha nem látott magasságokba emelkedtek. Én azt mondom, érdemes egy kicsit lelassítani, megállni és visszaemlékezni egy kicsit, milyen is volt az Apple első hordozható eszköze, a Macintosh Portable.

Még a héten találtam egy videót, ahol egy eredeti Macintosh Portable-t láthatunk egy 13″-es MacBook Pro mellett. Már a videóban szereplő sima 13″-es Pro sem egy mai csirke, nem is túlságosan vékony mai szemmel nézve, de szinte eltörpül a hatalmas Portable mellett.

A Macintosh Portable-t 1989. szeptember 20-án, vagyis majdnem pont 25 éve mutatta be az Apple. Ez volt a cég első hordozható, akkumulátorról működő számítógépe. A specifikációi mai szemmel nézve persze elég viccesen hangozhatnak, de akkoriban egy egész erős gépnek számított, főleg a hordozható gépek piacán.

Kép forrása: The Register.
Kép forrása: The Register.

Laptopot direkt nem akarok írni, mert az eredeti Portable-t valószínűleg soha senki nem vette az ölébe. Miért? Azért, mert elég nagyra sikeredett: az alapterülete 38,8 x 37,6 cm, a tömege pedig mai szemmel nézve egészen megdöbbentő, 7,2 kg volt. Gyors összehasonlításként: egy 13″-es MacBook Air most 1,35 kilogrammot nyom, egy 21,5″-es iMac pedig 5,68-at. A Macintosh Portable vastagsága 10,2 cm volt, vagyis képzeljünk el nagyjából 5 és fél Retina kijelzős MacBook Prót egymáson. Vagy több mint 13 iPhone 5s-t. Vagy 19 iPod nanót. Vastag volt, na.

A szép nagy házba egy akkor izmos konfiguráció került. 16 MHz-es Motorola 68000-es processzor dolgozott (egészen pontosan ennek az alacsony fogyasztású, 68HC000 változata) alapból 1 MB memória társaságában. A memóriát elvileg 9 MB-ig lehetett bővíteni, de a gyakorlatban az Apple nem kínált hozzá megvásárolható memóriabővítést, meg hát a 8 MB-os modul behelyezésével a gép nem tudta megcímezni a beépített 1 MB-osat. Az alapmodellben nem volt merevlemez, az „erősebbik” változatba egy 40 MB-os vinyó került. Mindkettőben volt viszont 1,44 MB-os floppymeghajtó (a klasszikus „kisfloppy”).

Kép forrása: The Register.
Kép forrása: The Register.

A Macintosh Portable házában ezen kívül egy teljes méretű billentyűzet is helyet kapott, valamint egy trackball, ami az egeret hivatott helyettesíteni. Egy ügyes megoldással a trackball felcserélhető volt a billentyűzettel, vagyis jobb és bal kézzel is kényelmesen lehetett használni. Ha pedig nem volt szükség rá, a helyére lehetett pattintani akár egy numerikus billentyűzetet is. Csatlakozókból volt rajta egy ADB-port (Apple Desktop Bus, például billentyűzethez vagy egérhez), két soros Mini DIN-8 (szintén beviteli eszközökhöz, vagy nyomtatóhoz, modemhez), egy DB-25-ös SCSI, sztereó hangkimenet, és D-Sub videokimenet. A pittyegést monó hangszórón hallgathattuk.

A kijelző akkori mércével nézve egészen egyedülálló volt. A Macintosh Portable-be egy 9,8″-es monokróm aktív-mátrix LCD-kijelző került 640×400 pixeles felbontással. Itt a hangsúly az aktív-mátrixon van, ugyanis ez kristálytiszta képet adott az akkoriban használt LCD-khez képest, cserébe iszonyú drága volt, de erről majd később. Szóval ez egy 25 évvel ezelőtt Retinának számító 1-bites (fekete-fehér) kijelző volt, igaz, apró szépséghibával: nem volt háttérvilágítása. Úgyhogy ha egy sötétebb helyen akartuk használni a gépet, bizony eléggé megtornáztatta a szemünket. Viszont a háttérvilágítás hiánya elég jelentős pozitív hatással volt az akkumulátoridőre.

Kép forrása: My Favorite Apple.
Kép forrása: My Favorite Apple.

Na de mennyit bírt az akkumulátor? Fél órát? Egyet? Hát nem. A Macintosh Portable-nek még ma sem kellene szégyenkeznie ha az akksiidőről van szó: a kivehető, autókban is használtakhoz hasonló ólom-savas akkumulátor – kapaszkodjatok meg – 6-12 órát bírt egy töltéssel! Azért voltak hátrányai. Először is, nagyon kis feszültséggel működött, előfordult, hogy emiatt nem tudott felpörögni az amúgy nagyon drága és speciális, direkt alacsony fogyasztású merevlemez. Másodszor, a gépet nem lehetett használni akkumulátor nélkül. Egyáltalán. A Macintosh Portable hiába volt töltőn, nem működött, ha nem volt valamennyi töltés az akkumulátorban, és nem lehetett bekapcsolni akkor sem, ha tönkrement az akksi. Éppen ezért, ma már elég kevés példány működőképes belőle, legalábbis eredeti akkuval, hiszen ha teljesen lemerült, az ólom-savas telep általában egyből tönkre is ment. A második generációban megjelenő háttérvilágítással rendelkező kijelző aztán szépen meg is felezte a kiemelkedő akkumulátoridőt.

Az aktív-mátrix kijelzőn túl volt még egy nagyon érdekes és drága technológia a Macintosh Portable-be építve: az SRAM memória. Ez amellett, hogy keveset fogyasztott, lehetővé tette, hogy a gép készenléti állapotból azonnal működőképes legyen. Vagyis a Macek híres gyors ébredése az alvásból nem egy mai találmány: már 25 éve is tudta ezt az első hordozható gép. Az 1991 februárjában megjelent második generációban aztán ezt energiaigényesebb, ámde jóval olcsóbb pszeudo-SRAM-ra cserélte az Apple.

Mégis mennyibe került mindez? Sokba. Nagyon. Amikor 1989-ben megjelent, a Macintosh Portable merevlemez nélkül 6500 dollárba került, adók nélkül. Az inflációval számolva ma ez nagyjából 12 500 dollár, vagyis nettó 3 millió forint körüli összeg lenne. A 40 MB-os merevlemez pedig plusz nettó 370 ezer. A Macintosh Portable többek között ezért sem lett igazán sikeres termék. Az árából egyrészt nagyjából 25 000 liter benzint tankolhattunk akkoriban az USA-ban, másrészt a fentiekben vázolt mérete miatt nem volt igazán hordozható, legalábbis nem sokan lóbálták munkába menet a hétkilós gépet, hiába adott mellé hozzá passzoló fekete táskát is az Apple. Harmadrészt, túl sok kompromisszumot kellet kötni a használatához, gondoljunk csak a sötétben nem látható kijelzőre, vagy a kényes akkumulátorra.

Kép forrása: Apple.
Kép forrása: Apple.

A csillagászati ára ellenére azonban egy területen szó szerint az egekbe emelkedett a népszerűsége. A Macintosh Portable volt ugyanis az első kereskedelmi forgalomban kapható hordozható számítógép, ami megjárta a világűrt. Az eseményre 1991-ben került sor az Atlantis űrsikló fedélzetén, majd 1991. augusztus 9-én az STS-43 küldetés keretében Shannon Lucid és James C. Adamson asztronauták a Macintosh Portable-ről küldték el az első e-mailt a világűrből az AppleLink hálózaton keresztül. Az üzenetben ez állt:

Hello Föld ! Üdvözletét küldi az STS-43 legénysége. Ez az első AppleLink az űrből. __NAGYSZERŰEN__ érezzük magunkat, bárcsak ti is itt lehetnétek,…küldjetek cry-t és CS-t! Hasta la vista, baby,…visszatérünk!

Kép forrása: Zero-G News
Kép forrása: Zero-G News.

Az e-mail címzettje Marcia Ivins kommunikációs tiszt volt a Johnson Űrközpontban. Érdekesség, hogy az Apple több csali e-mail címet is létrehozott – olyanokat, mint például a STS43@APPLELINK –, nehogy elárasszák az űrsiklót az üdvözlőlevelek. És a végére jöjjön a cikk elején emlegetett videó:

A Macintosh Portable tehát történelmet írt, annak ellenére, hogy kereskedelmileg nem lett sikeres termék. Szerintem néha érdemes egy kicsit visszatekinteni a múltba, miből is nőtték ki magukat azok a technikai eszközök, amiket ma már teljesen természetesnek veszünk és nap mint nap használunk. Lehet, hogy szeptember 9-én is egy történelmi bejelentést látunk majd? Amire aztán ugyanilyen mosolygósan emlékszünk 25 év múlva, mint most a Macintosh Portable-re?

Források: TUAW, YouTube, Wikipedia (1, 2), EveryMac.com, apple-history.com, Apple Museum, Old-Computers.com, Apple (1, 2). Borítókép: The Register.