Négy mítosz az Apple-dizájnról

#HÍREK
2014. 05. 24.
Sok pletyka és mítosz kering arról, hogy milyen valójában az Apple-nél dolgozni. A Fast Company Mark Kawano korábbi Apple-dizájnerrel készített egy interjút, melynek fordítását olvashatjátok most. Valószínűleg egyszerre fedeztük fel Józsival a cikket, ő is írt egy összefoglalót róla tegnap. :)
Mark Kawano
Forrás: iMore

Az Apple neve egyet jelent a dizájn csúcsával, de magukról a belső folyamatokról rendkívül keveset tudunk. Még a legtöbb ott dolgozó alkalmazott sem léphet be az Apple legendás dizájnstúdióiba. Így az eziránt érdeklődőknek nem marad más, mint különböző interjúkból összerakosgatni a képet, hogyan is folyhat vajon a munka az Apple-nél.

Mark Kawano hét évig dolgozott az Apple-nél mielőtt megalapította volna saját cégét, a Storehouse-t, mely az azonos nevű alkalmazás kiadója. Az Apple-nél először az Aperture-ön és iPhotón dolgozott, majd később előléptették „Felhasználói Élmény Evangélistává”, mely pozícióban a külső iOS-fejlesztőknek kellett útmutatást adnia abban, hogyan készíthetik el a megfelelő szoftvereket az iOS platformra. Kawano ott volt a cégnél abban a kritikus időszakban, amikor az Apple bemutatta az iPhone-t és ezzel az alkalmazások egy új világát. A Co.Designnak adott interjúban Kawano őszintén beszámolt az Apple-nél eltöltött évekről, és kifejezetten azokról a mítoszokról szeretett volna beszélni, amik a cégről és az ott dolgozó emberekről keringenek.

Első mítosz: az Apple-nél dolgoznak a legjobb dizájnerek

„Szerintem az a legnagyobb tévhit, hogy az Apple-termékek dizájnja azért jobb, azért egyszerűbb és kényelmesebb használni őket, azért szexibbek, vagy ilyesmi, mert nekik vannak a világon a legjobb dizájnereik vagy a legjobb munkafolyamataik” – mondja Kawano. A munkaköréből adódóan azonban rengeteg különböző dizájnercsapattal találkozhatott napi szinten, így lehetősége nyílt jobban a dolgok mélyébe látni.

„Igazából a vállalati struktúra és a szervezeti felépítés az, ami elismeri és támogatja a dizájnt. Az Apple-nél mindenki számára fontos a dizájn és a felhasználói élmény, nem csak a dizájnereknek. És ez az, ami miatt annyival jobbak a termékek. Nem egyetlen tervezőn vagy egy csapaton múlik a dolog.”

Gyakran mondják, hogy a jó dizájnnak fentről kell indulnia, vagyis hogy a CEO-nak ugyanannyira törődnie kell a dizájnnal, mint maguknak a dizájnereknek. Sokan gondolják úgy, hogy ezt a nézőpontot Steve Jobs adta az Apple-nek. Az igazság azonban az, hogy nem azért működik ilyen jól a cég, mert fentről lefelé hangsúlyozzák ezeket a dolgokat, hanem mert mindenki törődik velük.

„Nem az van, hogy szárnyakat vagy valami szuperképességet kapsz, ha belépsz Cupertinóba. Az van, hogy egy olyan szervezetben dolgozhatsz, ahol arra megy el az időd, hogy ténylegesen termékeket tervezel, nem pedig pozíciókért küzdesz, meg azon idegeskedsz, hogy valami műszaki igazgató leszavazza a jobb dizájnt, és inkább bugokat javítgattat. Más cégeknél ilyen dolgokra megy el a dizájnerek munkaidejének nagy része.”

Kawano kiemelte, hogy az Apple-nél mindenki – a mérnököktől a marketingesekig – valamilyen szinten dizájnerként gondolkozik. A HR is ennek a gondolkodásmódnak megfelelően veszi fel az embereket. Amennyire fontos a Google számára, hogy az ott dolgozók „Googlerként” gondolkozzanak, annyira fontos az Apple-nek, hogy az alkalmazottak minden egyes döntésük során számításba vegyék a dizájnt.

„Vannak cégek, amik vadásznak az Apple-dizájnerekre, aztán előjönnek egy szexi kezelőfelülettel vagy valami érdekességgel, de ez nem igazán mozdítja előre a terméket vagy az üzletet. Ez azért van, mert az adott dizájner csak egy kezelőfelület-darabon dolgozott. Ahhoz, hogy egy igazán jól megtervezett terméked legyen – ahogy Steve mondaná – a holisztikus nézőpont a fontos. Nem csak a kezelőfelületről van szó. Az egész üzleti modell »beledizájnolásáról« van szó. A jó marketing, a jó terjesztés »dizájnolásáról« van szó. Ezek mindegyikre kritikus fontosságú.”

Forrás: Wikipedia
Forrás: Wikipedia

Második mítosz: az Apple dizájnercsapata végtelenül nagy

A Facebooknál több száz dizájner dolgozik. A Google-nél talán ezernél is több. Amikor Kawano a cégnél dolgozott, az alapvető termékeket – a hardvereket és a velük érkező szoftvereket – egy viszonylag kis csapat, nagyjából száz ember tervezte.

„Mindenkit ismertem legalább arcról és névről” – mondta Kawano.

Legtöbbször az Apple nem egy területre specializálódott dizájnereket alkalmazott. Minden dizájner tudott ikonokat rajzolni és kezelőfelületet tervezni például. És annak köszönhetően, hogy az Apple dizájncentrikus mérnököket alkalmazott, az dizájncsapat ténylegesen támaszkodhatott a mérnökökre ahelyett, hogy először saját mock-upokat csinálgattak volna.

Persze mostanában megváltozhat ez a hozzáállás.

„Az Apple számára logikusnak tűnt egy kis, koncentrált szervezet építeni amíg ott volt Steve, hiszen rengeteg ötlet közvetlenül tőle származott. Szerintem ahogy az Apple egyre inkább olyan céggé válik, amelyben egyre többen vesznek részt a vezetésben, érdekes irányokban változhat a dizájnercsapat is.”

Például Jony Ive – aki a hardveres tervezés mellett most már a szoftverekért is felel – az iOS 7 ikonjainak tervezésébe a marketingcsapatot is bevonta. Ez, ha belegondolunk, elég merész ötlet, hogy a marketingesek egy csónakban eveznek a mérnökökkel és dizájnerekkel. Ez a szintű együttműködés egyébként példa nélküli az iparágban.

Harmadik mítosz: az Apple szándékosan tervez meg minden részletet

Az Apple termékeket sokszor jellemzik az egészen apró részletekkel, főleg ami az interakciót illeti. Példa: amikor rossz jelszót ütünk be, az ablak picit megrázza magát. Ezek a részletek amellett hogy jól néznek ki, jelentéssel is bírnak. Lehet, hogy nehéz logikusan megmagyarázni őket, de mély értelemmel bírnak.

„Annyi cég próbálja utánozni ezt, azon vannak, hogy ezt és ezt a dolgot minél szellemesebben oldják meg. Dizájnolják, aztán nem tudnak továbblépni addig, amíg nincs egy durva animációjuk, vagy egy látványos módja annak ahogy megjelennek az adatok.” A valóság pedig? „Majdhogynem lehetetlen igazán innovatív dolgokkal előhozakodni úgy, hogy ketyeg a határidő.”

Kawano elmondta, hogy az Apple dizájnerei és mérnökei gyakran hozakodnak elő okos interaktív ötletekkel munkaidőben – például 3D-s kezelőfelületekkel és pattógós, fizikával rendelkező ikonokkal –, aztán akár évekig is pihentetik őket mire valahol alkalmazzák.

„Az emberek folyamatosan kísérletezgetnek ezekkel az apróságokkal, és mivel a csapatok pontosan tudják mások miket alkottak, amikor előkerül egy funkció – például egy jelszóval kapcsolatban akarunk visszacsatolást adni, de nem akarunk ronda párbeszédablakokkal bajlódni –, csak fogják, és előhúzzák a kalapból a megfelelő animációt vagy elképzelést azok közül, amit csak szórakozásból csináltak mások.”

Persze nem szabad egy hatalmas Apple-animácó-adatbázist a dolgok mögé képzelni, amit csak arra vár, hogy valaki felfedezze. A valóság, mint Kawanótól megtudhatjuk, sokkal prózaibb:

„Nem volt egy szabályos könyvtár vagy gyűjtemény, mivel gyakorlatilag semmi nem volt konkrét formába öntve amit ellophattak volna. Igazából egy kis csapat volt, mindenki tudta, hogy a másik  min dolgozott korábban, és benne volt a vállalati kultúrában, hogy ezt megosztották egymással az emberek.”

Steve Jobs
Fotó: AFP/Getty

Negyedik mítosz: Steve Jobstól mindenki félt

Sokak által ismert az az anekdota, miszerint a dizájnerek az Apple székházban mindig a lépcsőn közlekedtek, mert ha összefutottak Steve-vel a liftben, akkor ő megkérdezte tőlük mind dolgoznak éppen, és ebből két dolog következhetett:

1. Nem tetszett neki, és azonnal kirúgta az illetőt.
2. Tetszett neki, egy részlet megragadta a figyelmét, és onnantól lemondhattál minden éjszakádról, hétvégédről és szabadságodról a projekt javára.

Kawano nevet ezen, szerinte ennél azért sokkal árnyaltabb a kép.

„Valójában az Apple-nél azok érezték jól magukat, akik szívesen merítettek abból a vágyból és szenvedélyből, ami abból adódott, hogy Steve-vel dolgozhatsz. Teljes mértékben elszántak voltak a felhasználó és a termék irányában. Szívesen áldozták fel a hétvégéiket és a szabadságukat. Azok pedig akik arra panaszkodtak, hogy ez nem fair… azok nem látták az értéket abban, hogy feladhatnak mindent azért, hogy megpróbálják a tökéletes termékeket előállítani a felhasználók számára, akár azzal, hogy személyesen mindent fel kell áldozniuk a siker érdekében.”

„Sokszor ezért volt rossz híre, pedig csak a legjobbat akarta, és mástól is ezt várta el. Nem igazán értette azokat, akik nem ugyanazt akarták mint ő, nem értette, miért akarnak így neki dolgozni. Szerintem Steve nagyon háklis volt azokkal kapcsolatban, akik érdektelenséget mutattak. Nem értette, hogy kerülnek emberek pozíciókba úgy, hogy nem hajlandóak mindent feláldozni érte.”

Kawano végül arra a kérdésre, hogy kapott-e valaha személyes tanácsot, vagy egy hihetetlen bókot Steve-től, nevetve válaszolta:

„Semmi személyeset. Az egyetlen igazi pozitívum az volt, amikor egyszer a menzán azt mondta, hogy a lazac amit eszem elég jól néz ki, és ő is ezt választja. Egyébként a munkán kívül nagyon hétköznapi volt. Hiába mondogattam neki, hogy nyugodtan álljon be elém a sorba, ilyet ő soha nem tett volna. Nagyon érdekes volt, hogy míg rendkívüli odaadást követelt meg bizonyos téren, más területeken nagyon demokratikus volt, azt akarta, hogy őt is úgy kezeljék, mint bárki mást. És folyamatosan küzdöttek benne ezek a szerepek.”

Eredeti interjú: Suzanne LaBarre, Fast Company. Borítókép: Ken Segall.