imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

iPhone 8

Itt találsz mindent az iPhone 8-ról

Ez a cikk több mint egy éve nem frissült. Kérjük, vedd figyelembe, hogy ennek tükrében a tartalom mára már idejétmúlt lehet.

Steve Jobs és a japán kultúra


Japánnak különleges kapcsolata van és volt a technológiával – gondoljunk csak a vonzalmukra a robotok és egyéb furcsa kütyük iránt, de félig viccesen megemlíthetjük akár a hi-tech WC-iket is. A technológia mellett a „minimalista dizájn” is lényeges eleme a japán kultúrának, elég csak megnézni egy tradicionális japán házat, vagy egy zen kertet.

A 20. század elején Japán modernizálni akarta a gazdaságát, hogy versenyképesek maradhassanak a nyugattal. Ennek egyik területe a technológia volt, a ’80-as évekre pedig a japán mamutvállalatok látták el a nyugati világ döntő hányadát elektronikai eszközökkel – Sony, Sharp, Panasonic, Pioneer, Toshiba, NEC, TDK, Canon, Nikon, hogy csak a legismertebb gyártókat említsük. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy a japán kultúra és esztétika jelentős hatással volt az Apple társalapítójára és vezérigazgatójára, Steve Jobsra is.

Az Apple ízig-vérig amerikai technológiai cég, a fő piaca továbbra is az Egyesült Államok, itt rendelkeznek a legtöbb üzlettel, és a cég főhadiszállása is a kaliforniai Cupertinóban található. Steve Jobs azonban rendszeresen és sok alkalommal látogatott el Kiotóba – ez a város a japán buddhizmus és teakultúra otthona. Nagyon szerette a matcha teát, mely a japán teaszertartás központi eleme, fogékony volt a buddhizmusra, és lenyűgözte a japán minimalista esztétika.

A kedvenc étele a szusi volt, ami rendszeres eleme volt az életének, sőt a céges találkozókat sokszor a kedvenc szusiéttermében tartották. Noha szigorúan vegán volt, ha japán ételekről volt szó, kivételt tett – a kedvenc szusijai között volt a tonhalas, lazacos, lepényhalas, sósvízi angolnás, tengeri pisztrángos, tengeri keszeges és makrélás. Rendszeres vendége volt a Jinshō Szilícium-völgybeli étteremnek, valamint a Kaygetsunak – itt a lányával egyszer 10 tányérnyi angolnás szusit faltak be. Ez utóbbiba sokszor nehéz volt asztalt foglalni, mivel az étterem alapvelve volt, hogy senkivel sem kivételeznek. Ilyenkor Steve Jobs elvitelre rendelt tőlük, a kész ételért pedig maga ment el az autójával.

Jobs rendszeresen meditált a zen hagyományok szerint, a zen buddhizmus pedig hagy hatással volt az életfelfogására és az esztétikai érzékenységére. Ez vezette el az otthonához közeli, Los Altosban található zen buddhista központhoz is, itt találkozott a később tanítómestereként tisztelt Otogawa Kōbunnal. Amikor 1985-ben megalapította második cégét, a NeXT-et, meghívta Otogawát, hogy „spirituális tanácsadó” legyen a cégnél, és ő adta össze őket később feleségével, Laurene Powell-lel is.

Esküvőjükön Laurene Powellel 1991. március 18-án.
Esküvőjükön Laurene Powellel 1991. március 18-án.

A japán cégek közül a Sony volt a legnagyobb hatással Jobsra. Közeli bartságba került a cég társalapítójával, Morita Akióval, és rendszeresen meglátogatta a főhadiszállást és a gyárakat a gyakori japán útjai során. Az egyik ilyen alkalommal figyelt fel arra, hogy a munkások mind egyenruhában dolgoznak. Megkérdezte, hogy mi ennek az oka, Morita pedig elmondta neki, hogy a háború után sok embernek nem voltak ruhái, így a cégek adtak a munkásaiknak valamit amit minden nap hordhattak. Innen ered az egyenruha, mely később hagyománnyá vált, mára pedig híres divattervezőket kérnek fel a cégek az egyenruhák megtervezésére – a Sony például a japán Miyake Isseit.

A történet akkora hatással volt Jobsra, hogy hazatérve eltervezte: hasonló egyenruhát vezet be az Apple-nél. Az ötlete azonban nem örvendett túl nagy népszerűségnek – hangosan kifújolták amikor előadta az alkalmazottaknak –, így végül el kellett vetnie azt. Kompromisszumként azonban úgy döntött, saját maga alkalmazni fogja ezt az elvet, ezért barátjától, Miyake Isseitől rendelt 100 darab fekete garbót – innen ered a később ikonikussá váló hagyományos „Steve Jobs-viselet”. Ezeket a garbókat hordta végül élete végéig.

Steve és lánya, Erin, 2010-ben Kiotóban.
Steve és lánya, Erin, 2010-ben Kiotóban.

Japánban nagy hagyománya van a hétköznapi praktikum és a művészet házasításának, jó példa erre a teakultúra. A matcha tea termesztése és feldolgozása is kézműves módszerekkel történik, a fogyasztása pedig egy komplex szertartás, ugyanakkor a hétköznapi élet szerves és teljesen normális része. Amellett hogy művészet tehát, hasznos is: megerősíti az egészséget, és megélhetést biztosít a termesztők számára, valamint fontos szerepe van a gazdaságban.

Amikor a ’90-es évek végén Steve Jobs visszatért az Apple-höz, a cég termékei külalakjukban is kezdtek minél inkább eltávolodni a versenytársak megoldásaitól. Míg a többi gyártó nem nagyon foglalkozott a dizájnnal, ez az Apple életének szerves részévé vált, a fejlesztés egyik legfontosabb szempontjává. A készülékek megjelenése erősen minimalista, és aktív dizájnelemként használják az ürességet. Az iPhone formaterve és egyszerű és letisztult, a hátlapon a minimalista Apple-logón kívül nagy üres teret találunk, az előlap pedig gyakorlatilag egyetlen üres felület egy gombbal. A megjelenése barátságos, az üresség pedig nyitottságot sugall, arra hívogat, hogy mi magunk töltsük meg tartalommal. Az üresség emellett megnyugtat, és nem tereli el a figyelmünket.

Steve Jobs Morita Akióról emlékezik meg egy keynote-on.
Steve Jobs Morita Akióról emlékezik meg egy keynote-on.

Az Apple a szoftverek felhasználóbarátabbá tételében is élen járt, egészen a korai időktől alapelvük volt, hogy a termékeiket bárki tudja használni, és hogy a technológiának helye van a hétköznapi életünkben. A ’80-as években az Apple-számítógépek lehetővé tették, hogy újfajta módokon fejezzük ki a kreativitásunkat, ez pedig a mai napig fontos üzenet a cég marketingtevékenységében – talán az sem véletlen, hogy az egyik erre fókuszáló, a közelmúltban elindított kampányt, mely a „Kezdj bele valami újba” nevet viseli, pont Japánban mutatták be először.

Steve Jobs sosem hanyagolta el a japánban szerzett barátait, Morita Aiko halála után például a színpadon egy termékbemutató során emlékezett meg közeli barátjáról, a Sony társalapítójáról. Élete során többször tett tanúbizonyságot arról, mennyire fontos számára a japán kultúra. Annyira szerette a szobát (japán tésztaféle), hogy elküldte a céges Café Macs menza szakácsát japánba, hogy ott tanulja ki az elkészítésének a fortélyait. Halála előtt nem sokkal megtudta, hogy a Kaygetsu be fog zárni, ezért megkereste az étterem vezetőjét, és felajánlotta neki, hogy dolgozzon a Café Macsben. Sakuma Toshio elfogadta az ajánlatot, és amikor Jobs halála után két nappal bezárt az étterme, az Apple vezérigazgatójának kedvenc fogásait kezdte elkészíteni az étkezdében.

Steve Jobsról emlékeznek meg halála után Japánban egy Apple Store-nál.
Steve Jobsról emlékeznek meg halála után Japánban egy Apple Store-nál.

Források: Matcha-Tea.com, Nippon.com.

 

Apple Watch akció
Apple Inc. (AAPL)

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? ... - Klikk ide!