imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Magyarországi tömegközlekedés az Apple Mapsben

Budapest és vonzáskörzetével frissült az applikáció

Ez a cikk több mint egy éve nem frissült. Kérjük, vedd figyelembe, hogy ennek tükrében a tartalom mára már idejétmúlt lehet.

Tim Cook: magányos munka az Apple-t vezetni


2011. augusztus 24-én Steve Jobs romló egészségügyi állapota miatt lemondott az Apple vezérigazgatói pozíciójáról, és utódjának Tim Cookot nevezte meg, akit az igazgatói tanács meg is választott. Cook azóta is töretlenül vezeti a céget, most pedig a közeledő 5 éves évforduló miatt a Washington Post készített vele még július végén egy nagyinterjút, aminek a legfontosabb részeit mi is közöljük.

A cupertinói Campus negyedik emeleti irodájában – ahova az ABC News-nak köszönhetően korábban már benézhettünk – Jena McGregor beszélgetett az Apple CEO-jával, miközben az asztalon ott feküdt egy bontatlan rozéarany iPhone 6s. Ez volt a az egymilliárdodik eladott iPhone, amit később – és ez elég beszédes – egy pekingi Apple Store-ban adtak át újdonsült tulajdonosának. Szinte sorsszerű, hogy ez a nagy pillanat közel esik Tim Cook 5 éves vezetői évfordulójához. Az iPhone – amit még Jobs alatt adtak ki, de valójában Tim Cook alatt futott fel – csak az elmúlt egy évben annyi bevételt hozott a cégnek, mint amennyi a Cisco, a Disney és a Nike összbevétele. Mégis, mintha mostanában kicsit megkopott volna az iPhone fénye, és Cook pont a harmadik pénzügyi negyedév jelentése után ült le beszélgetni az újságíróval, ahol kiderült: tovább csökkentek az iPhone eladások. Az interjút egyébként két részletben készítették, az egyik felét személyesen, a másik felét pedig telefonon, pont mielőtt Cook nyaralni ment volna a Yellowstone és Grand Teton nemzeti parkokba.

tim-cook-washington-post
Kép: Andrew Burton/The Washington Post

Az interjútól ne várjatok csodát, ugyanis az elsősorban – ahogy a nemrég megjelent Cue-Federighi interjú is – az Apple mentalitásáról, szellemiségéről és Tim Cook személyéről szól, tehát nem rántja le a leplet az Apple Carról vagy a várva-várt MacBook Próról, esetleg a jubileumi, 10 éves iPhone-ról. Ellenben beszélt arról, hogy kitől kér tanácsot. Bár az Apple tele van jobbnál-jobb tanácsadókkal és szakértőkkel, Tim Cooknak számít, hogy a fontos döntések meghozatalakor megkérdezzen egy olyan külsős, objektív szemmel vizsgálódó, elfogulatlan szakembert, akinek van gyakorlati tapasztalata azon a téren, ahol neki döntést kell hoznia. Így amikor arról kellett döntenie, hogy hogyan fizessék ki a részvényeseket, felhívta Warren Buffettet. Amikor 2013-ban a kongresszusi meghallgatásra hívták be az Apple adópolitikája miatt, akkor a Goldman Sachs CEO-ját, Lloyd Blankfeint hívta fel, hisz ő is volt már hasonló helyzetben, ill. megkérdezte Bill Clinton egykori amerikai elnököt is, hogy mi ennek a politikai oldala. De van, amikor Steve Jobs özvegyéhez, Laurene-hez fordul, mert régóta ismerik egymást, és ő mélyen megérti azt, hogy miről szól az Apple.

Laurene Powell Jobs és Tim Cook.
Laurene Powell Jobs és Tim Cook.

Első munkanapján, mint CEO, Tim Cook azt a körüzenetet küldte ki, hogy mindenki legyen nyugodt, az Apple nem fog megváltozni. Öt év azonban sok idő, és az Apple változott, Tim Cook szerint így:

A nyilvánvaló változás, hogy sokkal több alkalmazottunk van. A cég négyszer nagyobb lett [2010-es bevételekhez képest]. Kiszélesítettük az iPhone kínálatot. Ez egy kulcsfontosságú döntés volt, és méghozzá szerintem elég jó. Belevágtunk az Apple Watch üzletbe, ami tovább vitt minket a wellness- és egészségipar felé. Meglátjuk, hogy ezek majd hova visznek minket tovább. Nagyon sok alapvető technológián dolgoztunk, változtattunk.

Kiléptünk a társadalmi felelősségvállalás színterére. Sok mindenről beszéltünk, amiről korábban nem, és sokkal átláthatóbbak lettünk azzal kapcsolatban, amit csinálunk – na de nem a termékekről beszélek: azokat igyekszünk továbbra is a legnagyobb titokban tartani, mint mindig, bár egyre nehezebb ezt megvalósítani. Az igazi teszt számunkra az, hogy olyan hullámot hozunk létre, ami másokon is segít. Erre jó példa az, amit mostanában a környezetvédelemmel csinálunk. Az Apple-nél már évtizedek óta foglalkozunk ezzel, de egyszerűen nem beszéltünk róla, nem állítottunk magunk elé olyan célokat, amik felé tudunk törekedni. Ugyanazon filozófia szerint jártunk el, mint a termékeinkkel: csak akkor mutatjuk meg őket, amikor készen vannak. De ennek kapcsán hátraléptünk egyet és újragondoltuk az egészet: ha ezzel addig várunk, amíg teljesül, akkor valójában nem segítünk abban, hogy mások is rálépjenek arra az útra, amin mi is járunk, és elérjék a céljaikat.

Az újságíró meg is jegyzi, hogy óriásit változott az Apple Tim Cook vezetése alatt, jóval szervezettebb, átláthatóbb, a csapatszellemet előtérbe helyező, alázatos cég lett, aminek fontosak a társadalmi kérdések is, mégis, Cook képes rá, hogy megfeleljen ezeknek a belső elvárásoknak és a befektetőknek is. Annak kapcsán, hogy miért nem akart átlagos CEO lenni:

Úgy gondolok a hagyományos CEO szerepre, mint akinek köze nincs a vásárlóhoz. Rengeteg fogyasztási cikket gyártó cég CEO-ja egyszerűen semmiféle kapcsolatban nincs a vásárlóival. A hagyományos CEO az én fejemben az, aki úgy gondolkodik a munkájáról, hogy az a profitról és a nyereségről, a bevételi kimutatásról, a bevételről és kiadásokról és a mérlegről szól. Ezek mind nagyon fontosak, de korántsem ez az összes dolog, ami számít. Óriási felelősségünk van a cég alkalmazottjai felé, azon közösségek és országok felé, ahol a cégünk működik, azok felé az emberek felé, akik összerakják a termékeinket, a fejlesztőink, és az egész céges ökoszisztéma felé. Valószínűleg ebben nem hagyományos nézeteket követek. Sok minden miatt kritizálnak is, amit észlelek. De soha nem akartam az a sztereotpikus CEO lenni. Őszintén, nem hiszem, hogy jó lennék benne. És meg vagyok győződve, hogy hosszú távon az Apple sem lenne tőle egy jó cég. Ha számít neked az, hogy a részvényeid hosszú távon is megtérüljenek, akkor ezeket is mind számításba kell venned.

Cook érdekes módon azt mondta, hogy nem félti a céget, hogy az iPhone adja a bevétel és a nyereség nagy részét, és hogy „fejnehéz” a cég, sőt, szerinte ez nem probléma, hanem privilégium:

A globális PC eladások kb. 275 millió darabnál vannak most évente. Ez a szám csökken. A globális okostelefon piac 1,4 milliárdos. Idővel, és erről meg vagyok győződve, minden embernek okostelefonja lesz a világon. Ez persze el fog tartani egy ideig, és nem mindegyiküknek lesz iPhone-ja. De ettől még jelenleg ez az elektronikai cikkek legnagyszerűbb piaca. Nézd meg azokat az alapvető technológiákat, amik most meghatározzák az okostelefonokat, és nézd meg, hogy mi lesz a jövőben az uralkodó: mint pl. a mesterséges intelligencia. A mesterséges intelligencia, ha lehet, még fontosabbá fogja tenni számodra ezt az eszközt. Még nagyszerűbb asszisztensed lesz, mint ma. És mivel ma sem indulsz el nélküle [az okostelefonod nélkül] otthonról, a jövőben még szorosabb lesz ez a kapcsolat.

A teljesítmény rakétaként fog kilőni. És ezt [az okostelefont] semmi nem fogja helyettesíteni rövid-, de még középtávon sem. Tudom, hogy azok az emberek, akik csak 90 napos időintervallumokban [a negyedéves jelentések közötti időtartam] tudnak gondolkodni, azt mondják, hogy »Ó Istenem, az okostelefon piac csak 1 százalékot nőtt, vagy 6 százalékot esett«. És bár a világgazdaság nem a legjobb most, hosszú távon még mindig ez a legjobb piac a világon.

Az újságíró erre vissza is kérdezett, hogy akkor csak ülnek tovább a 230 milliárd dolláros készpénztartalékon, és nem kezdenek bele valami újba, hisz ott van az okostelefon. Cook annyival módosította szavait, hogy persze, sok mindenen dolgoznak, de nem ugranak fejest valamibe – példaként a Netbook és PDA piacot hozta fel –, csak mert épp szépen csillog. Szerinte hosszú távon kell gondolkodni, és az okostelefon piacban még mindig óriási potenciál van, ezért nem mondaná azt, hogy a legszebb napjaik már mögöttük vannak. Azzal kapcsolatban, hogy az elemzők ezt máshogy látják, Cook így reagált:

Nem érdekel. Mert, őszintén, ugyanezt mondták az Apple-ről 2001-ben. Aztán 2005-ben. Aztán 2007-ben – ez a hülye iPhone, egyáltalán ki találta ezt ki? Aztán 2010-ben és 2011-ben is azt mondták, hogy elértük a csúcsot. 60 milliárd dolláros bevételünk volt, azt mondták, hogy ennél nagyobbat nem lehet nőni. Hát, tavaly ez a szám 230 milliárd volt. És igen, ebben az évben csökkenünk. Nem minden év egy főnyeremény. Ezeket a hangokat már mind hallottam, és egyszerűen nem vagyok hajlandó meghajolni a tradicionális gondolkodás előtt, hogy csak azért nem tudsz nőni, mert már nagy vagy.

Tim Cook szerint folyamatosan keresik a növekedési lehetőséget, és meg is találják azt, a növekvő szolgáltatásokban (iCloud, App Store, Apple Pay stb.), vagy az üzleti szférában, ahol hasít az iPad. És ezzel még egyáltalán nem hozták ki a legtöbbet ezekből a szektorokból. India kapcsán azt mondta, hogy elsősorban a 4G hálózat hiánya tartja őket vissza, de hogy földrajzilag sem ért még véget az Apple terjeszkedése.

Álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel a kérdést: miért jó az Apple? Az Apple az egyetlen cég, amelyik képest a hardvert, a szoftvert és a szolgáltatást egy igazi »aha« élménnyé összegyúrni a fogyasztóknak. És ezt foghatod, és kiterjesztheted azokra a piacokra is, ahol még nem vagyunk jelen. Nincsenek olyan határok, hogy valamit csak az okostelefon, a Mac vagy az okosóra piacon tudnánk megcsinálni.

Az Apple CEO-ja azt is elmondta, hogy minden befektetőnek örülnek, de tudomásul kell venniük, hogy a cég hosszú távon tervez és hozza meg döntéseit, viszont ha kitartasz mellettük, akkor elég jó pénzt kereshetsz rajtuk. Természetesen nem múlthat el interjú Steve Jobs nélkül, ezért megkérdezték, hogy milyen érzés a nyomdokaiban járni:

Számomra Steve senki által nem pótolható. Egy eredeti fajta volt. Soha nem éreztem, hogy nekem is ez lenne a szerepem. Az egy nagyon hűtlen magatartás lett volna, ha ezzel próbálkozom. Amikor először kaptam meg a vezérigazgatói pozíciót, akkor azt hittem, hogy Steve még sokáig velünk lesz. Mivel ő lett az igazgatótanács elnöke, ezért abban bíztam, hogy kevesebbet fog dolgozni, és javul az egészsége. Ezzel a gondolattal vágtam bele a munkába, aztán pár héttel később, hat hét, vagy valami ilyesmi…szóval gyorsan. [Amikor meghalt] Az volt a legrosszabb napom. Egyszerűen elhitettem magammal, hogy – tudom, hogy ez most bizarrul hangzik – talpra áll, ahogy mindig is tette.

Arról, hogy milyen érzés az Apple-t vezetni, és őt személyesen ez hogyan érintette:

Semmihez sem fogható ebben a székben ülni. A vásárlók rögtön emlékeztettek, hogy mennyire mélyen szeretik ezt a céget. Egyszerre csak elkezdett ömleni a lavinányi e-mail. És nem a panaszokra gondolok, hanem normális e-mailek. Pozitívak és negatívak. Különböző nézőpontok, nem pedig olyanok, hogy »hé, ember, ez tönkrement, dühös vagyok«. Elsősorban nem ilyenek jöttek, hanem sokkal mélyebbek. Arról írtak, hogy mennyire jól esett nekik, ahogy a boltjainkban bántak velük. Rengetegen írtak nekem a FaceTime miatt, hogy ennek hála lehettek ott az apjuk vagy az anyjuk halálos ágyánál.

Megtanultam, hogy sokkal nagyobb ellenőrzés van felettünk, mint azt korábban gondoltam. […] Nagyon kevés dolgot tudunk csinálni, amit nem írnak meg azonnal vagy nem beszélik ki. […] Egyszerre istenítenek és kritizálnak, a legszélsőségesebb módokon. És ez minden nap megtörténik. A bőröm szó szerint megvastagodott 2011 augusztusa után. És nem rossz értelemben, hogy érzéketlenné váltam volna, vagy nem törődöm ezekkel a külső hangokkal.  Azt hiszem ma már jobban érzem magam, hogy el tudom ezeket különíteni, és nem veszek mindent olyan személyesen. Mert, hogy őszinte legyek, számomra ez az egész sokkoló volt. Azt hittem, hogy ez a fajta érdeklődés Steve-nek szól, és nem a cégnek. Azt hittem, hogy velem, egy másik CEO-val ez azonnal el fog múlni. Nem múlt el.

Ahogy a lenti videóban elmondja, utólag jött rá, hogy Steve gyakorlatilag ugyanezt csinálta, és innentől ő fog egyfajta „hőpajzsként” funkcionálni, hogy levegye a terhet a többiekről.

A megnövekedett társadalmi felelősségvállalásról:

Azt hiszem erről mindenkinek személyes döntést kell hoznia. Lehet, hogy valakinek meggyőző érvei vannak, amiért csendben van. Azt gondolom, hogy egy olyan céghez, amelyiknek a célja az, hogy olyan termékeket állítson elő, amivel jobbá teszi az emberek életét és ezt a világot, nem passzol az, hogy olyan ökológiai lábnyomot hagy maga után, ami megmérgezi a környezetet. Vagy hogy nem tesz meg mindent, hogy előremozdítsa az emberi jogokat. Úgy vélem, hogy minden generációnak felelőssége van abban, hogy kitágítsa az emberi jogok értelmét. Nézetem szerint az Apple mai CEO-jának részt kell vennie azokban a nemzeti diskurzusukban, ahol ezekről van szó.

Arról, hogy miért vállalta fel nyilvánosan, hogy meleg:

A gyerekekre gondoltam. Azokra, akiktől leveleket kaptam, hogy tudják, vagy feltételezik, hogy meleg vagyok, mert olvastak valamit az interneten. Ezek a srácok zavarodottak voltak. Egy részüket kitagadta a családja. Azt hitték, hogy semmit nem fognak elérni, hogy semmit nem tudnak tenni. Láttak a témával kapcsolatban egy nemzeti retorikát, és elszigetelve és depressziósan érezték magukat. Arra gondoltam, hogy csinálnom kell valamit.

Arra gondoltam, hogy [a melegségem felvállalásával] minimum át tudom adni azt az üzenet, hogy elég jó dolgokat tudsz csinálni ezen a világon, miközben meleg vagy. Hogy ez nem valami korlát, hanem egy teljesen normális állapot. Hogy rendben van az, ha őszintén beszélsz róla. Arra jutottam, hogy ha akár csak egy embernek is segítek vele, akkor megérte.

Elég régóta terveztük már. Ez egyáltalán nem a pillanat műve volt, talán egy évig tartott. Hogy végiggondoljam mit mondjak, hogyan mondjam, hol mondjam, hogy az egész elősegítse azt, amit elterveztem. Azt akartam, hogy egy üzleti lapban jelenjen meg. Ezt ismerem, ez vagyok én. Nagyon sokat dolgoztunk rajta és nagyon sokan segítettek.

Az FBI-jal való harcról:

Tudtuk, hogy nagyon, nagyon nehéz lesz. És hogy a leosztás nem nekünk kedvez. Sok időt töltöttünk a fölött a kérdés felett, hogy »mi ilyenkor a helyes teendő«. A döntéshozatal középpontjában olyan emberek álltak, mint Craig Federighi, mert nagyon mélyen ez egy technikai kérdés is. Először ezt kell megérteni, mielőtt bármi máshoz nyúlsz. És akkor felgyulladt a villanykörte, hogy mit is tehetnénk: létre tudunk hozni egy eszközt, amivel fel lehet nyitni a telefont? Pár nap után arra jutottunk, hogy igen, meg tudjuk csinálni. Ezután következett az etikai kérdés: és meg kéne ezt csinálnunk? Arra gondoltunk, hogy vajon kordában tudjuk-e tartani, vagy sem. Ebben a párbeszédben komoly biztonságpolitikai és egyéb szakértőkkel beszéltünk, akik azt mondták, hogy nincs rá garancia. Úgy éreztük, hogy óriási veszélyt jelentett volna a közbiztonságra, ha ez [az iPhone felnyitására alkalmas eszköz] elszabadul.

Tudtuk, hogy a kívülállók egyáltalán nem a közbiztonságról fognak beszélni, hanem a személyes biztonság vs. adatbiztonság fog előtérbe kerülni, amiből a személyes biztonságnak kéne nyernie. De belementünk a vitába. Világossá vált számunkra, hogy ezzel a tranzakcióval [mármint a telefon felnyitása] százmilliókat szolgáltatunk ki, akiknek valószínűleg nincs semmi a telefonjukon. Ezek után egyértelmű volt, hogy hogyan döntsünk. Borzasztó nehéz, de világos döntés volt. Aztán már egyre inkább arról szólt az egész, hogy ki hogyan magyarázza ezt el. Mert ez nem egy egyszerű kérdés. Hisz csak ezeket hallod folyamatosan: lezárt telefon, terrorista, halott emberek. Miért nem nyitjátok fel a telefont?

A vásárlók joggal várják el azt, hogy ne kelljen számítástechnikai doktorival rendelkezniük, hogy biztonságban tudhassák az adataikat. Emiatt tőlünk függ a helyzetük, és helyettük is meg kell lépnünk bizonyos dolgokat. Ezzel a felelősséggel az is jár, hogy ki kell állnunk értük. Ez ebben az esetben valami elképzelhetetlenül kényelmetlen volt, egyáltalán nem vágytunk vagy akartuk ezt a szerepet. Őszintén? Engem már az megrázott, hogy ezt kérték tőlünk [mármint az FBI]. Egyszerűen csalódást keltő volt ez az egész. Kétszáznál is több ország van a világon, egyikük sem kérte ezt tőlünk.

Az újságíró cseles módon (indirekt) akarta kérdezni Cookot, hogy ha már a készülő termékekről nem beszél, szóljon azokról, amiket feladtak, de azon kívül, hogy ezt csak megerősítette, nem mondott konkrét példát, csak hogy attól függetlenül, hogy mi nem tudunk mindenről, ők azért kísérleteznek. Az Apple Maps-ről ő is ugyanazt mondta, mint nemrég Cue és Federighi, hogy nagy fiaskó volt, de most már büszkék rá.

Az, hogy a vezérigazgatói pozíció egy magányos munka, sok szempontból pontos. De ezt nem azért mondom, hogy szimpátiát váltsak ki. El kell fogadnod, hogy neked is vannak vakfoltjaid. Mindannyiunknak vannak. Ezek a vakfoltok mozognak, és nem elégedhetsz meg azzal, hogy körbeveszed magad tehetséges emberekkel, hanem olyan munkatársakkal kell körülvenned magad, akik a legjobbat hozzák ki belőled. Akik felerősítik azt, amiben te igazán jó vagy. Akik kiegészítenek téged azokon a területeken, ahol soha nem fogsz úgy teljesíteni.

Az Apple jövője kapcsán egyre többször csendül fel a mesterséges intelligencia, kérdés azonban, hogy hogyan tudnak felzárkózni a Facebook, a Google vagy az Amazon mellé? – teszi fel a kérdést a Washington Post újságírója.

A kérdés már önmagában azt implikálja, hogy hátrányban vagyunk. Nézzük csak meg. 2011 óta elérhető Siri, aki mindig veled van. Amiről azt gondolom, hogy az emberek így képzelnek el egy asszisztenst, aki mindig velük van, akár dolgoznak, akár otthon vannak, akár a focipályán. Nem csak akkor gondolsz a to-do-list-edre, amikor a konyhában vagy. Siri sokoldalúsága pedig hihetetlen. […] Ahogy az előre becslési képességei is folyamatosan nőnek. Mi a mesterséges intelligenciánál arra koncentráltunk, hogy mi az, ami segít a fogyasztónak. Júniusban bejelentettük, hogy hamarosan külsős fejlesztők is használhatják, beépíthetik Sirit az alkalmazásaikba. Az Egyesült Államokban ezután majd csupán a hangodat használva hívhatsz magadnak kocsit. A külsős fejlesztők tonnányi ilyen dolgot készítenek most, ami ősszel lesz majd elérhető, és hihetetlen mértékben ki fogja szélesíteni Siri képességeit.

Az Apple Carral kapcsolatos felvetésre annyit mondott nevetve, hogy nem tud olyasvalamiről beszámolni, amit még be sem jelentettek. Amikor a riporter tovább erőltette a kérdést, ennyit mondott:

Mindig úgy láttuk, hogy az emberek szeretik a meglepetéseket. És egyre kevesebb ilyen van az életünkben.

Tim Cook ezeken kívül beszélt még arról, hogy épp mit olvas, mi lesz Kínával, és hogy látja az Apple körüli adózási vitát. A teljes interjút itt találjátok.

Forrás: The Washington Post

iPhone SE akció
Apple Inc. (AAPL)

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? ... - Klikk ide!