imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

A Lightning csatlakozó olyan mint a köldököd

Így tisztíthatod meg

Több millió dollárt érő Apple-gyűjteményétől vált meg egy 16 éves srác


Alex Jasonnek egy álma vált valóra, amikor fiatal kora ellenére meglehetősen nagy gyűjteményéből kiállítást tudott nyitni. Ehhez sok áldozatot kellett hoznia, de legféltettebb kincsét nem adta el senkinek.

Mára már egyáltalán nem meglepő az, hogy egyes emberek régi pénzek vagy bélyegek helyett elektronikai cikkeket gyűjtenek, főleg ha az Apple-ről van szó. Egy-egy jó állapotban lévő darab az idők során akár meg is tízszerezheti az értékét, az ár határa pedig a csillagos ég. Hazánkban is egyre inkább kezd elterjedni ez a gyakorlat, itthon is felismerték a fanatikusok, hogy egy hibátlan állapotban lévő (esetleg bontatlan csomagolású) első generációs iPhone milyen eszmei értékkel bír.

Nem is csoda: az iPhone-ok elterjedésével beköszöntött az okostelefonok korszaka, ami nem csupán egy technikai evolúciót hozott, hanem a társadalom átformálódását is jelentette. Tíz évvel ezelőtt hülyének néztek volna a járókelők, ha lehajtott fejjel a telefonodba mélyedve sétálsz végig a metró megállón vagy ha a telefonodnak azt mondod “Hey Siri”; most meg inkább az a fura, ha valaki előveszi az MP3 lejátszóját.

Gyűjtögetni jó dolog, főleg ha a kedvenc céged korszakalkotó termékeit tudhatod magadénak. Régi Apple-cuccokat birtokolni nagyjából olyan érzés lehet, mint a századik Coca-Colás üveget a vitrinbe helyezni. Nem attól értékes ami benne van, hanem attól, amilyen történet fűződik hozzá. Steve Jobs cégének, az álomnak, miszerint megalkotják a világ legjobb személyi számítógépét, elég színes a sztorija.

Alex&Bill_1

A Maine államban élő Alex Jason is igazi megszállottja a cupertinói cégnek. A fűnyírásból keresett pénzéből pedig össze-vissza vásárolta a régebbinél régebbi Apple-számítógépeket. Az eredmény: egy 8 méteres kamion, tele relikviákkal, és a világ egyik legegyedülállóbb gyűjteménye. Alex pedig nemrég úgy döntött, hogy tovább ad nem mindennapi kollekcióján.

Az elsőéves középiskolásnak régi álma volt, hogy az évek alatt összevásárolt temérdek Apple-terméket másoknak is megmutassa, így egy múzeumi kiállítást szeretett volna rendezni. A fiatal srác és apukája már szerzett is megfelelő helyiséget, illetve meg voltak a megfelelő emberek, akik a segítségükre lehettek volna. Ilyen volt például Jerry Manock is, aki 1977 és 1984 között dolgozott az Apple-nél, de Alexéknak nem csak szakikra volt szükségük, hanem tőkére is, hogy elindíthassák a fiú életének legnagyobb projektjét.

A gyűjtemény eladása okos döntésnek tűnt. Alex nyilván nehéz döntést hozott meg, hiszen diákként rengeteg munkája és zsebpénze bánta a fura hóbortot. Azonban úgy tűnt a megfelelő embert találta meg, egy régiséggyűjtőt, aki nem csak képes volt Alex álmát megvalósítani, de jelentősen meg is tudta gyorsítani a folyamatot.

Azonban nem mindenétől vált meg a srác, a kollekció legértékesebb darabja – egy Apple I – a saját tulajdonában maradt, ami szintén kiállításra került. Az apukája Bill Jason az idők során a fia elkötelezett támogatójává vált. Természetesen, pusztán fűnyírásból senkinek nem jön össze pár száz ezer dollár egy ‘76-os Apple I-re.

collection_2

Igyekeztünk, hogy ez megvalósuljon, de egy év után sem történt előrelépés. Ez volt a fiam álma 10 éves kora óta és a mi környékünk nem olyan hely, ahol ezt meg lehet valósítani. El volt keseredve, de hirtelen jött egy új lehetőség.

Nehéz volt megemésztenie Alexnek, hogy többé már nem a saját tulajdonában vannak szeretett számítógépei, ugyanakkor a srác rajongóinak ez még fájóbb tény volt. Miután tavaly a Cult of Mac bemutatta a gyűjtögető életmódot élő fiú történetét, aki a biciklijét egy régi Apple-gépre cserélte, a média meglehetősen felkapta, ezáltal rövid időn belül rengeteg rajongója lett.

Nem is csoda, 15 évesen a világ egyik legnagyobb Apple-gyűjteményével rendelkezni nem mindennapi dolog. A több, mint 250 darabból álló gyűjtemény online is megtekinthető a fiú blogján. Ezek között olyan egyedi kincsek is megtalálhatóak, mint Steve Wozniak Apple II-höz tartozó eredeti kódolási jegyzetei, vagy maga az Apple I, ami valószínűleg egyedüliként a világon az eredeti processzorokkal rendelkezik.

Alex első gépe egy iMac G5 volt, amit egy bicikliért és egy hófúvóért cserébe kapott. Próbált kezdeni valamit a már 2-3 évvel ezelőtt is jócskán öregnek számító Mac-kel, régebbi gépeket keresett, hogy egy kicsit korszerűsítse a G5-öt. Az újonnan vett gépeket szétszedte és az alkatrészeket cserélgette bennük, de hamar rájött, hogy nehéz fába vágta a fejszéjét – nem jutott eredményre.

iMac_G5_3

Csak egy jó számítógépet akartam. De rájöttem, hogy ezek a gépek már nem jók semmire. Így indult az egész. Aztán már egy gyűjteményt akartam, amit megoszthatok online, és egy múzeumot is szerettem volna.

A múzeum ötlete akkor röppent fel, amikor Alex kollekciója már 50 darab gépnél járt. Apa és fia rendszeresen részt vettek különböző retró számítógép kiállításokon, ahol Alex más gyűjtőket is megismert, köztük Lonnie Mimms-t is, aki később segített a fiúnak. Emellett ex-Apple-mérnökökkel is összefutott, olyanokkal, akik hittek abban, hogy a srácnál a legjobb kezekben lesznek a kiszemelt prototípusok, amik valaha működtek – köztük egy Apple I is, amit még mindig Alex birtokol.

Bill Jason hamar otthagyta kórházi állását, hogy támogathassa fia múzeumi ötletét. Egy Fairfieldhez közeli magániskola felajánlott egy régi könyvtárat a fiú számára, amit Alex, Maine Technology Museum-nak nevezett el. Hamarosan ez a hely lett a gyűjtemény otthona és emellett egy interaktív programot is indítottak a helyi gyerekek számára.

Manock, az Apple első tervezőguruja, 2014-ben ismerkedett meg Alex gyűjteményével Cupertinóban, a Macintosh 30 éves évfordulóján. Az eredeti tervezőcsapat egy tagja küldte el neki a fiú weboldalának linkjét, aki le volt nyűgözve attól, amit látott. Ekkor megkereste Alexet és megbeszélték, hogy feltétlen összehoznak egy személyes találkozót. Amikor meghallotta a múzeum ötletét, akkor csatlakozott a csapathoz, és segített bevonni a feltaláló Chuck Colby-t is.

collection_4

A kezdeti lelkesedés hamar alább hagyott, az adományok által mindössze 50 000 dollár jött össze, ami elképesztően kevésnek bizonyult. A projekt beindításához minimum 1,5 millió dollár kellett volna, hogy kialakíthassák a szükséges infrastruktúrát. Önmagában az nem lett volna elég, hogy egymás mellé kirakják a gépeket, nagy figyelmet (és rengeteg pénzt) kellett fordítani a biztonságra és arra, hogy interaktívvá tegyék a tárlatot.

Alex ekkor gondolt arra, hogyha eladná a különösen értékes Apple I-ét, akkor elég pénzt kapna érte, hogy meglegyen a megfelelő anyagi háttér. Ez a gép azért is ilyen különleges, mert 1976-ban mindössze 200 darabot gyártott belőle az Apple, amiből csak 76 darab maradt fenn. Tavaly 815 000 dollárért kelt el egy hasonló darab, amit állítólag maga Steve Jobs rakott össze.

A fiú apja szerint Alex példányának értéke nagyjából 700 000 dollár körül van, éppen ezért az otthonuktól távol egy biztonságos helyen tartják a relikviát. Egy aukció során talán ennél jóval többet is kaphattak volna érte, de a legmenőbb aukciósházakban egy éves az előjegyzés. Ennyi idejük pedig nem maradt, mivel Bill ekkor már 2 éve hagyta ott munkáját, hogy fia álmát megvalósítsák, eközben pedig a családnak nem igazán volt jövedelme, lassacskán felélték az összes tartalékaikat, és hitelekből éltek.

Több figyelemreméltó ajánlatot is kaptak az útjuk során, például a Prágában található Apple-múzeumtól vagy egy magángyűjtőtől egyenesen Dubajból. Kölcsönszerződésekről lett volna szó, ám egyik sem lett volna elég a költségvetésük kiegyenlítéséhez. Alex gyűjteménye tartalmazott néhány nagyon különleges darabot is, pont olyanokat, amik egyes érdeklődők készletéből hiányoztak, de Alex nem akart megválni tőlük. Aztán végül a család úgy döntött, hogy a teljes gyűjteményt el kell adniuk – nem maradt más választásuk.

father&son_5

Ez olyan, mint egy startup, amibe mindent beleraksz. Nem vonzza a nagy befektetőket, alulról kell felépíteni mindent. Ez egy családi vállalkozás, amiben apa és fia az álmukat valósítják meg közösen.

Bill Jason másutt kereste a megoldást, így felvette a kapcsolatot Mimms-szel, aki Alex-szel való találkozása után a fiú mentorává vált. Ő az egyik legnagyobb gyűjtőnek számít a techvilágban, emellett saját kiállításai és egyéb projektjei is vannak. A georgiai számítógépes tárlata csak sejteti, hogy mekkora az ő gyűjteménye valójában. Több, mint negyed millió tech különlegesség van az ő birtokában, legtöbbjük pedig – nem állandó jelleggel – ki van állítva valahol.

Ezek a kiállítások csak különleges alkalmakkor nyílnak meg a látogatók számára, habár Mimms tervei közt van egy állandó tárlat is, amire azonban még várni kell. A legnagyobb gond a helyhiány, bár a hírek szerint végre sikerült találni egy méltó helyet a relikviáknak, ami rendszeres nyitvatartási idővel tudna működni.

Az ő lakhelye elég különlegesnek számít tech-es szempontból, a városban, ahol él, még mindig működik egy régi CompUSA bolt, ami egykor még egy amerikai számítógépes franchise részeként működött. Nem is véletlen, hogy sok arrafelé a Mimms-hez hasonló érdeklődésű ember, éppen ezért van jövője a vintage rendezvényeknek.

museum_6

A gyűjteménye nem csak az Apple-re terjed ki, mindenféle számítástechnikai eszközt gyűjt, de jelenleg is működik egy dedikált Apple-kiállítása. A legértékesebb almás eszközök mellett tulajdonosa például egy Kenbak 1-nek (1971) és egy Altairnak (1975) is. A létező 76 Apple I-ből 4-et Mimms birtokol jelenleg.

Érthető, Bill miért gondolta úgy, hogy ő az egyetlen, aki segíteni tudna. Amellett, hogy remek műgyűjtő, a múzeumok világában is rengeteg tapasztalattal rendelkezik. Mimms ajánlatot tett Alex teljes kollekciójáért, kivéve a legértékesebb darabot, az Apple I-et. Az összeg fedezte a banki kölcsönöket, egy autó árát, és Alex főiskolai tanulmányait is. Emellett a srác gyűjteménye is sértetlen maradt, és bárki számára állandó jelleggel megtekinthető.

Novemberben, egy hét alatt sikerült a pincéből mindent bedobozolni. Mimms bérelt egy kamiont, amivel leszállították az összes dobozt a tárlat helyszínére, Alex és Bill pedig meghívást kaptak a gyűjtő által rendezett robotversenyre, Georgiába.

Miközben az új múzeum felé tartottunk, a számítógépekhez kötődő történetekről beszélgettünk. Keserédes volt az út. Lonnie egy igazi úriember, és Alexnak nagyon sokat jelent, hogy végül hozzá kerülnek a félve őrzött kincsek.

ownmuseumm_7

Ezzel egy új fejezet nyílt Alex életében, a gyűjtemény papíron már nem az ő tulajdona, viszont egy az egyben viszont láthatja akármikor. A Maine Technology Museum azóta egy kicsit nagyobb fokozatra kapcsolt és folyamatosan újabb különleges műtárgyakkal gyarapszik a kínálat. Például a jövőben a jelenlegi robottechnológia is helyet fog kapni benne és egyre interaktívabbá szeretné tenni a vezetőség.

Bill és Alex jelenleg Augusta város vezetésével együttműködve egy tudományos múzeum honlapján dolgoznak, a fiú és a rajongói még mindig gyászolják az elvesztett Apple-kincseket, de Alex nem tud leállni. A közelmúltban 20 új darabot szerzett, és ki tudja, mennyit fog még.

forrás: Cult of Mac

Akár 20% kedvezménnyel
Apple Inc. (AAPL)

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? ... - Klikk ide!