cover

Van egy rossz hírem: valószínűleg függő vagy

#HÍREK
2016. 11. 20.

És most nem a zacheri értelemben vett addikcióra gondolok, hanem egy sokkal láthatatlanabb, ártatlannak tűnő kórós szenvedélyre: a technológiára. Legalábbis erre lehet következtetni egy frissen publikált tanulmányból, amiben az amerikaiak szokásait vizsgálták.

Ahogy minden kórós szenvedély, úgy a techfüggőség is sunyi dolog. A legtöbb alkoholista azt hiszi, ő pont annyit iszik, amennyi még belefér. A dohányosok többsége simán meg tudja ideologizálni káros szokását: nagyapám is láncdohányos volt, mégis 120 évig élt. Ugyanez vonatkozik a techfüggőségre is. Kiderült, hogy négy amerikaiból három meg van róla győződve, hogy teljesen egészségesen kezelik a kütyüiket, harmóniában élnek azokkal. Pedig a Crucial.com megbízásából készült kutatás épp az ellenkezőjét tárta fel.

Passed out

Addicted to You

De ne rohanjunk ennyire előre. Nézzük meg tulajdonképpen mit is jelent a függőség. A Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat a következő definíciót adja egy tanulmányában:

Bizonyos kémiai szerek használata, vagy magatartási formák eltérhetnek az adott társadalmi és gyógyászati normáktól. Ilyen esetben beszélünk visszaélésszerű, azaz rendellenes szer- használatról (abúzus), vagy viselkedési addikcióról. Pszichológiai értelemben véve a „kóros szenvedély” azt jelenti, hogy „egy, a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, dominánssá válik

Ami ebből számunkra a legfontosabb, hogy két nagy típusa különíthető el a függőségnek. A kémiai (pl: alkohol, cigaretta, drog), illetve viselkedési addikció. Értelemszerűen számunkra ez utóbbi lesz az érdekesebb. Ide általában olyan magatartási formákat szoktak sorolni, amelyek vagy az egyénre, vagy a környezetére hátrányosan hatnak. Úgyis, mint kóros vásárlás, munkaalkoholizmus, játékszenvedély, szexuális addikció, egyes táplálkozási zavarok stb. A satöbbibe pedig beletartozik az internet- és techfüggőség is.

Internet addiction

Érdemes pár szót ejteni arról, milyen mechanizmusok állnak a kóros szenvedélyek mögött.

Általában véve hajlamosak vagyunk úgy gondolni a függőségekre, mint valamiféle pszichés-szociális zavarra. Ennek meg is van a maga igazsága, ugyanakkor nem véletlen, hogy az Amerikai Addiktológiai Társaság ettől eltérő meghatározást adott, amikor újradefiniálta a fogalmat. Az új meghatározás értelmében az addikció egy krónikus agyi rendellenesség, amelyben egyes agyterületek markánsan megváltoznak. De ez nem jelenti azt, hogy mindenért az agy lenne felelős, mi pedig lelkiismeret-furdalás nélkül nyugodtan hátradőlhetünk a székben a kannásborral, mondván úgysem tehetünk ellene semmit. A dolog ennél lényegesen összetettebb, a genetika minössze csak 40-60%-ban tehető felelőssé:

Van egy genetikai örökségünk, amely hajlamosíthat a függőség kialakulására, de az, hogy az addikció tényelegesen kialakul-e, a környezeti tényezők hatásának, visszahatásának is függvénye. Egészen másképp néz ki például egy heroinista Moszkvában, Londonban vagy Budapesten. Vagy egy olyan ember, aki társasági dohányos, azaz hiányzik nála a dohányzást meghatározó biológiai-pszichés érzékenység, könnyebben le fog szokni a dohányzásról, mint az, akinél erős a genetikai hajlam. Nem lehet, és nem is érdemes egymástól elválasztani a biológiai, a pszichológiai és a szociális tényezőket. – nyilatkozta az Origónak Demetrovics Zsolt addiktológus, pszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének intézetigazgatója

Pavlov esete az iPhone-nal

Gondolom ha halvány is, de mindenkinek rémlik még a középiskolai tanulmányaiból Ivan Petrovics Pavlov, orosz fiziológus kutyákon végzett kísérletsorozata. A tudós azonosította a világon elsőként a klasszikus kondicionálás nevezetű tanulási jelenséget. Úgy adott a vizsgált kutyáknak enni, hogy a táplálék adagolásakor egy csengő is megszólalt. Egy bizonyos idő elteltével a kutyák nemcsak, hogy az étel látványától, de már pusztán a csengőszó hallatától is elkezdték a nyálelválasztást, még akkor is, ha kaja a közelben sem volt.

Pavlov

De hogy jön ez a függőséghez? Úgy, hogy akármennyire is degradáló, de nagyon hasonló elven működünk Pavlov kutyáihoz.

Amikor egy étterem étlapját böngésszük, akkor végigolvassuk az összes ételt, mégis az alapján döntünk, amilyen kép a tudatunkban kialakult az egyes ételekről. Akkor is a legfinomabbnak tűnő ételt választjuk, ha esetleg más ételnevekre több ideig néztünk – olvasható az infomed.hu-n

Tehát pusztán egy vizuális inger képes kiváltani a sóvárgást. Ennek következtében agyunk gyors, tudatos döntések során igyekszik minél előbb lecsapni függőségünk tárgyára.

Azt tapasztaltuk, hogy amikor a résztvevők a függőséget okozó anyagra néztek, egy-két másodperc alatt kialakult a sóvárgás. Ez arra utal, hogy a függőség inkább tudatos, gyors döntések következménye, amiket a látott ingerek váltanak ki – áll a brit kutatás ismertetésében.

Innen már nem nehéz összerakni a képet, miért különösen veszélyes a techfüggőség. Mivel mára már gyakorlatilag mindenki zsebében ott lapul valamilyen készülék, elég csak ránézni a szembenülő okostelefonozó személyre a metrón, hogy bekattanjon sóvárgás. És mivel szó szerint karnyújtásnyira van az addiktív termék, azonnal elő is vesszük. Ez pedig még a drogokra sem igaz, amikért legalább dealerekhez kell járni, és nem is látunk minden utcasarkon kokainozó embereket.

Smart phone atached to hand

Viselhető kütyű = állandó kábszi

Azt, hogy sok esetben mennyivel erősebb lehet ez a nehezen megfogható techfüggőség, jól mutatja a következő eset.

Pár éve bejárta a sajtót egy hír, egy 31 éves tengerészgyalogosról, akit eredetileg alkoholproblémákkal kezeltek a pszichiátrián. De kiderült volt egy rejtett függősége is, amit sokkal nehezebben tudott leküzdeni.

Pszichológusok kezelnek egy férfit, aki valószínűleg a mértéktelen Google Glass-viseléstől vált internetfüggővé. A férfi mindennap 18 órán át viselte a szemüveget, csak mosakodáshoz és alváshoz vette le. Később arra panaszkodott, hogy ingerlékenyebb és kötekedőbb lett, ha nem használta a készüléket. Később már az álmaiban is feltűnt a szemüveg; mintha mindent a Google Glass kijelzőjén át látott volna. (Index)

Jó de nekem nincs Google Glass-om, mint érdekel az egész?

A szomorú igazság az, hogy nem vagyunk sokkal jobb helyzetben, mint a tengerészgyalogos. A fenti esettel kapcsolatban Dr. Andre Doan, az amerikai haditengerészet kutatója hozzátette, hogy a tünetek okozója elsősorban az lehetett, hogy a Glass egész nap ott volt a férfi orrán. És ez furcsamódon jópontot jelent az idegrendszernél, ami mivel az állandóan hozzáférhető, pozitív visszacsatolások sorát társítja az eszközhöz. Innen pedig csak egy lépés a függőség kialakulása.

Okostelefon az esküvőn

És vajon mi az ami a mi életünkben is állandóan hozzáférhető már? Igen, a mobilunk, a laptopunk, a tabletünk, és gyakorlatilag maga az internet is. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért nem függő mindenki? Doan elmondása szerint:

A Google Glass-szel nincsenek alapvető problémák. […] De ha valaki a menekülési lehetőséget keresi, akinek egyébként is lappangó mentális zavarai vannak, vagy hajlamos a függőségre, az a technológiával egy kényelmes kibúvót találhat magának. […] A viselhető technológia egyik veszélye, hogy szinte állandó elszigeteltséget alakíthatnak ki, miközben úgy tűnik, nagyon is jelen vannak. (Index)

Houston, van egy kis probléma.

És itt érkeztünk meg a cikk elején említett Crucial.com kutatáshoz, ami szerint úgy néz ki elég sokan vannak, akikre a fenti hajlamosítótényezők legalább egyike igaz lehet.

hillary

A vizsgálat eredményei alapján ugyanis a legtöbb amerikai képtelen két óránál tovább kibírni, hogy ne nézzen rá valamelyik elektronikus eszközére. Mindezt úgy, ahogy az a cikk elején is olvasható, hogy meg vannak győződve róla, minden rendben a szokásaikkal.

Négyből egy ember pedig egyenesen stresszes lesz, ha 30 percnél tovább nem csekkolhatja az emailjeit, vagy a telefonját, mivel attól fél, hogy elmulaszt valamit. Mitöbb, az alanyok 20%-a inkább menne el egy rettenetesen kellemetlen vacsorára valamelyik exével, semmint hogy le kelljen mondania egy hónapra a technológiáról. De nemekre is lebontották az eredményeket.

A férfiak 84%-a elismeri, hogy meg szokta nézni a mobilját vezetés közben, moziban, temetésen, de még a gyerekkel való játszás, beszélgetés közben is. Egyötödük inkább autónélkül közlekedne, minthogy egy hétig ne használhassa a techcuccait, és 16%-uk inkább nem fürdene az adott időszakban, csak hadd nyomkodhassa a kijelzőt.

father

A férfiakhoz hasonlóan a nőknél sem túl rózsás a helyzet. Egyharmaduknak lelkiismeret-furdalása van, amiért olyan sokat bámulják a kijelzőt. Teszik ezt annak ellenére, hogy 62%-uk meg van róla győződve, hogy a jövőben a technológia végérvényesen szét fogja roncsolni az emberi kommunikációt.

A digitális bennszülötteknek számító 18 és 24 év közötti fiataloknál viszont már kicsit más a helyzet. Ők vannak a legjobban a technológiához kötve. A megkérdezettek közül tízből kilencnek volt saját laptopja, vagy okostelefonja. Szemben a felnőttekkel 25%-os értékével, náluk 33% érezte úgy, hogy baj van a médiafogyasztási szokásaikkal, mivel ezek vitákhoz vezetnek a hozzátartózókkal. Nem véletlen az sem, hgy ebben a korcsoportban mondták azt a legtöbben, hogy szívesen visszamennének az időben egy olyan korba, ahol az emberek nem voltak állandó összeköttetésben.

young

Nem is olyan sötét a jövő?

És itt talán az egész történet legfontosabb pontjához érkeztünk. Anélkül, hogy bármilyen függőséget okozó szert, vagy addiktív viselkedést propagálni szeretnék a dolog nem csak fekete és fehér lehet.

Egyszer volt szerencsém meghallgatni Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökének előadását a kábítószerekről. Az idegrendszer ingerület-átvitelének neves kutatója felhívta a figyelmet arra, hogy minden kultúrkörnek megvan a maga kábítószere, amit úgy, ahogy, de kezelni tud.

Európában ez az alkohol lenne. Emiatt lehet megvásárolni a boltban, és emiatt beszélhetünk olyan fogalmakról, mint a kulturált alkoholfogyasztás. Hangsúlyozom, nem hiba nélküli a dolog, és nem lehet szemet hunyni a milliós számra tehető alkoholista fölött, de nagyvonalakban igaz a példa. Más kultúrkörökben más szerek érvényesek, és az út nem minden esetben átjárható. Az ázsia népek például hírhedten rosszul bírják az italt, elég ránézniük egy pohár borra és máris részeg a fél turistabusz. Viszont mondjuk az amerikai indán sámánok annyi varázsgombát tudtak elfogyasztani fejenként, amitől egy európai ember valószínűleg 20 évig sárkányokat kergetne.

alcohol

Irodalmi példával élve érdemes elolvasni kiváló magyar írónk, Szerb Antal Utas és holdvilágának egy részletét, amiben egy ópiumtermesztő perzsa érvel amellett, miért nem való a kábítószer európaiaknak:

Az igaz, hogy ha egy európai elkezd ópiumot szívni, az ő számára nincs megállás. Mert az európaiak mindenben mértéktelenek, a falánkságban, a házépítésben és a vérontásban egyaránt. De mi meg tudjuk őrizni a helyes mértéket. Vagy úgy találja, hogy árt nekem az ópium? Pedig rendszeresen szívom, sőt eszem.

phubbing

Amire ki akarok lyukadni ezzel, hogy nem biztos, hogy feltétlen sötét, függőségekkel szegélyezett, elidegenedett jövő felé tartunk. A fenti kutatásból is világos látszik, hogy a fiatalok, akikér a legtöbbet szokás aggódni látják a legreálisabban a helyzetüket. Tudják, hogy baj van, és vágynak a változás felé. Mert ők a bennszülöttek, ők az a “kultúrkör”, akik remélhetőleg képesek lesznek helyén kezelni a technológiát, annak minden előnyével és buktatójával együtt. Persze hasonlóan az alkoholhoz, köztük is biztosan sokan lesznek, akik elcsúsznak a talajon, de számottevően kevesebben, mint más generációkban.

Egyszerűen kell egy kis idő az újdonságoknak a beépülésre. Gondoljunk csak a cigarettára. Amíg nem tudták, vagy nem akarták tudni az emberek, hogy egészségtelen mindenki láncban szívta, férfiak és nők tömegei. A kocsmában, a vendéglőkben, a lakásban, és a gyerekszobában egyaránt. Mára részben a szabályozásoknak köszönhetően, részben egyszerű belátásból sokkal óvatosabb mindenki. Emlékszem, amikor tavaly Dániában jártam, egyszerűen senkitől nem tudtam tüzet kérni, mert szó szerint nem találtam egyetlen dohányost sem az utcán.

cigarette

De szemben a cigivel, a technológiának nem csak rossz tulajdonságai vannak, és most nem csak arra gondolok milyen hasznos, mi több, esszenciális része a mindennapjainknak. Hosszútávon rengeteg előnnyel szolgálhat, ha megtanuljuk mi uralni az információt, nem pedig fordítva.

Fred Mast, a Lausanne-i egyetem munkatársa úgy véli, a kognitív képességek fejlődéséhez vezet, ha folyamatosan információkkal bombázzák az embert. A tech-függők így egyszerre többet tudnak belőle feldolgozni, és képességeik javulása az élet más területein is kamatoztatható. – írta az Origo.

Elkeseredésre tehát semmi ok, egyszerűen csak figyeljünk oda magunkra. Addig is én megyek és megnézek pár Black Mirror részt…

Források: AppleWorld Today; Origo 1, 2; infomed.hu; Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat; Index; idézet pedig a OSZK Magyar Elektronikus Könyvtárából származik.