Zene minden helyzetben – Beoplay A2 Active teszt

2017. 01. 31.
Legutóbb a B&O PLAY egyik újdonságát teszteltük (a Beoplay M5 hangrendszert), most pedig egy régi adósságunkat törlesztjük azzal, hogy kipróbáltuk a Beoplay A2 Active hordozható Bluetooth hangszórót, amit még tavaly novemberben mutattak be.

A Beoplay A2 Active tulajdonképpen a „mezei” A2 utódjának tekinthető, ezt még 2014 végén mutatta be a dán cég. Akkor ez volt a B&O PLAY első igazán kompakt hangszórója, persze azóta megjelent az A1 is, amit imádtunk, így gyakorlatilag most már bármilyen méretben választhatunk magunknak ebben a kategóriában vezeték nélküli hangrendszert.

Mivel én is egy Beoplay A2 boldog és rendkívül elégedett tulajdonosa vagyok majdnem pont két éve (köszi megint mindenkinek!), ezért leginkább ezzel fogom összehasonlítani az Active változatot. Le kell szögeznem előre, hogy imádom a Beoplay A2-met, úgyhogy sajnos nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni a kérdésben, de azért próbálom objektíven összegyűjteni az előnyöket és a hátrányokat.

Külcsín

Szokás szerint kezdjük azzal, hogy mit találunk a dobozban! Vagyis nem, álljunk meg egy pillanatra, és nézzük meg magát a dobozt. A B&O PLAY termékek mindig is nagyon pofás dobozokban érkeztek (szemben a „nagy testvér” Bang & Olufsen egyszerű barna kartondobozaival), de a Beoplay A2 Active esetében ezt új szintre emelték. A doboz leginkább az online és nyomtatott formában megjelenő Beoplay Journalra hasonlít, és szerintem elképesztően jól néz ki. Ez az első ebben a stílusban érkező Beoplay-doboz, de ha lehet hinni a kismadarak csicsergésének, nem az utolsó. Így néz ki elölről:

Beoplay A2

Bontsuk ki és nézzünk bele! A puha belsőben megtaláljuk magát a hangszórót, egy töltőkábelt, egy rövidke leírást és egy plusz pántot a gyárilag felszerelt mellé. A Beoplay A2 Active – egyelőre – két színben érhető el, nálunk a Stone Grey névre keresztelt sötétszürke változat járt, ezen kívül egy Natural nevű világosabb szürke verzió érhető el. A színeken kívül maga a készülék néhány apróságot leszámítva tulajdonképpen egy az egyben megegyezik külsőre az elődjével, a pántokba viszont vittek egy kis csavart: a bőrt ugyan sajnos szövetre cserélték, viszont ebből egyből kettőt kapunk, egy egyszínűt és egy csíkosat. A sötétszürke A2 Active esetében ez egy barna és egy sötétszürke-világosszürke csíkos, a natural változatnál pedig fehér, és fehér-kék csíkos.

Mondhatnám, hogy a pántok roppant egyszerűen cserélhetők, de hazudnék, ugyanis szükségünk lesz egy lapos fejű csavarhúzóra a kis fém pöcök szétszedéséhez – az ötforintos érme pont nem fér bele a vájatba. A formatervet természetesen ugyanúgy Cecilie Manz készítette mint az eredeti A2 esetében (vagy akár az A1-nél). Ez azt jelenti, hogy a dizájn ugyanúgy a tripofóbiások rémálmával, vagyis apró lyukakkal operál, melyek monotóniáját néhány akkurátusan elhelyezett „betömött lyuk” oldja fel. Az elő és hátlap kemény műanyag, ezek a hangszóró alumínium testét fogják közre.

Beoplay A2 Active

A tetején találjuk az összes gombot, ami szám szerint négy darab, egy bekapcsoló, két hangerőszabályzó és egy Bluetooth-párosító. Itt van a visszajelző LED is, ami azt mutatja, hogy be van-e kapcsolva a készülék, illetve milyen módban van. A pánttal átellenes oldalon vannak a csatlakozók, egy jack-bemenet és egy USB–C. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a B&O PLAY-nél is új szelek fújnak, és folytatódik az A1-gyel megkezdett sor, miszerint a töltéshez a legújabb USB-szabványt használják. Ennek az előnye, hogy 2 óra 45 perc alatt 100%-ra tudjuk tölteni az akár 24 óra folyamatos lejátszást (kis hangerőn!) biztosító akkumulátort, ha túloldalon egy 5V/3A leadására képes energiaforrás van. A ha az nagy ha, ugyanis hálózati adaptert nem mellékelnek, csak egy kábelt (aminek a másik fele hagyományos USB–A), oldjuk meg a dolgot ahogy tudjuk.

Hátrány még, hogy ezzel minden jel szerint elvesztettük azt a funkciót, hogy bármilyen készüléket tölteni tudjunk a hagyományos USB-csatlakozón keresztül, külső akkumulátorként használva a Beoplay A2-t. Szégyenszemre nem tudtam kipróbálni, hogy ettől függetlenül működik-e egy USB–C-Lightning kábellel, mert nincs ilyenem, de a gyártó honlapján nem szerepel ez a funkció. A csatlakozó mellett egy kis piros LED jelzi a töltést, ez pulzál, ha csorog az akkumulátorba az energia. Szőrszálhasogatásnak hangozhat, de engem nagyon zavart, hogy pulzálás közben „vibrál” is a fénye, persze nem olyan egyszerű ezt megoldani (lsd. az Apple hosszú szabadalma ezzel kapcsolatban) – mindenesetre nem ezt vártam a B&O PLAY-től.

Beoplay A2 Active

Ettől függetlenül a Beoplay A2 Active kívülről is egy szuper kis hordozható hangszóró – bár az A1 óta a kicsi más értelmet nyert. Igaz, ez sem olyan vészesen nagy: 4,4 x 14,2 x 25,6 cm, vagyis már egy kisebb táskába is belefér, a tömege 1,1 kg, ami elsőre soknak hangzik, de annyira azért nem vészes.

Belbecs

A külső mellett a belső sem sokat változott. Ugyanúgy egy alumíniumtömbbe pakolták az összesen négy hangszórót (két 7,6 cm-es széles tartományú és két 2 cm-es magassugárzót) és két 7,6 cm-es passzív mélysugárzót. A B&O PLAY szerint mindezek meghajtásáért 2 db, egyenként 30 W-os erősítő felel, az összteljesítmény pedig 180 W, ami egyrészt muhaha és nyilván nem a valós teljesítményt mutatja, másrészt a puding próbája úgyis az evés.

Újdonság a korábbi modellhez képest, hogy a Beoplay A2 Active por- és cseppálló lett, vagyis nyugodtabban vihetjük magunkkal keményebb bevetésekre is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy vízálló, tehát vízbe meríteni továbbra is szigorúan tilos, de nem adja be a kulcsot, ha esik az eső, vagy ha a medence mellett tartjuk és ráfröccsen a víz. Hogy pontosan hogy érték ezt el, azt sajnos nem sikerült kiderítenem, mert az előddel ellentétben mintha most nem tudnánk könnyedén lepattintani a külső műanyagborítást, legalábbis én inkább nem kísértettem a sorsot azután, hogy csúnya hangokat adott ki a feszegetésre. Cserébe a szoftverfrissítéshez nem kell szétkapni, ami valljuk be, nem volt túl elegáns. IP-szabványokról meg ilyesmiről ne is álmodjunk, nem mond semmi ilyesmit a gyártó. [UPDATE: nekiestem megint és szétkaptam, első ránézésre tök ugyanolyan belülről, mint a korábbi, persze lehet, hogy valami nano-bevonatot használnak.]

Beoplay A2 Active

Ami a kapcsolatokat illeti, van egy hagyományos jack-bemenetünk, amivel gyakorlatilag bármit ráköthetünk (kivéve az iPhone 7-et átalakító nélkül hehe), illetve természetesen Bluetooth-on keresztül is csatlakozhatunk, ez támogatja a Qalcomm-féle aptX szabványt is. Egyszerre nyolc forrás kapcsolódhat az A2-re, és ők mintegy amatőr DJ-ként vezérelhetik a zenét – vagyis egy idő után garantált a a „15 másodpercre rakunk be egy számot mielőtt elváltjuk”-jelenség ha nem állunk a sarkunkra és csapunk szét az önjelölt zeneszolgáltatók között.

Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy két Beoplay A2 Active is van a közelünkben – vagy a pénztárcánk heves tiltakozása ellenére egyből kettőt is vásároltunk – akkor a Wireless Stereo Pairing funkció segítségével vezeték nélkül összeköthetjük őket az alkalmazásal, ilyenkor sztereóban szólnak, vagyis az egyik a jobb, a másik a bal csatorna lesz. Arra érdemes figyelni, hogy csak két azonos típussal működik ez a megoldás, és sajnos a két azonos típus fogalmát annyira szigorúan veszik, hogy egy eredeti A2 és egy A2 Active párosítása nem játszik.

Beoplay A2 Active

Hangzás

Térjünk rá a lényegre, vagyis arra, hogyan szól a Beoplay A2 Active! Kezdjük azzal, hogy ebben a készülékben is megtalálható a B&O PLAY True360 névre keresztelt megoldása, vagyis a zene 360°-ban szól a hangrendszerünkből. A Beoplay M5-tel ellentétben itt azonban valóban nehéz különbséget tenni attól függetlenül, hogy előtte vagy mögötte állunk, hiszen a két oldalán teljesen szimmetrikusan vannak elhelyezve a hangsugárzók. Oldalról azért egy picit romlik a minőség, de amilyen vékony, elég nehéz pont az oldalához állnunk.

Már az eredeti Beoplay A2 esetében is komolyan meglepődtünk, hogy képesek voltak ilyen hangzást kicsiholni egy ekkora eszközből, és szerencsére most sem csalódtunk. A Beoplay A2 Active a méretéhez képest egészen megdöbbentően jól szól, szép, tiszta hangja van, jól elkülönülnek a mélyek, közepek és magasok, ez utóbbi talán a többi tartománynál is szebben szól. A B&O PLAY ToneTouch megoldásának köszönhetően testre is szabhatjuk a hangzását, így ha valaki a dübörgő basszusokat szereti, pakolhat rá belőle bőven, de annak sem kell kompromisszumot kötnie, aki a kiegyenlítettebb hangzásvilágot kedveli. Szerintem egyébként a ToneTouch a Beoplay-hangrendszerek egyik legnagyobb erőssége.

Beoplay A2 Active

Ha az eredeti A2-höz kéne hasonlítanom, azt mondanám, túl sok különbség nincs. Egymás mellé tettem a kettőt és váltogattam közöttük, ez alapján az A2 Active-nak talán egy icipicit tisztább a hangja, kicsit jobban szól, de egyáltalán nem jelentős a különbség. Hangerőben nincs eltérés, mind a kettő meglepően nagyot szól a méretéhez képest, egy 15-20 négyzetméteres szobában is jól érzik magukat, persze nem az egész társasházat kiakasztó bulira kell gondolni.

Verdikt

Összefoglalva én azt mondom a Beoplay A2 Active-ra, amit már az elődjére is: INSTANT GET. Ebben a méretben sokkal jobbat-szebbet nem igen lehet találni, ha fontos a hordozhatóság, akkor érdemes lecsapni rá. Én is számtalan helyre vittem már a sajátomat, és mindig elismerő szavakat kapott. Igazából egyetlen hátránya az ára lehet, mivel – a B&O PLAY-től megszokott módon – elég vastagan fogott a ceruza, viszont jó hír, hogy az előző modellből maradt még pár darab, amit most jó áron lehet beszerezni.