imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Nyerj AirPods Prót az iSTYLE-tól

Iratkozz fel a hírlevélre!

36 év után is megmozgatja a művészeket a MacPaint


1984. január 24-én debütált az eredeti Macintosh, tehát ma ünnepeljük a legendás masina 36. születésnapját. A gép egyik legnagyobb attrakciója a MacPaint nevű rajzprogram volt, melyet néhányan még ma is lelkesen használnak.

Lényegében minden az egérrel kezdődött. Az ügyes beviteli eszköz a 80-as évek elején egyre nagyobb figyelmet kapott, s az új lehetőségeket felismerő fejlesztők elméjében viszonylag hamar megszületett a digitális rajzolás ötlete. Az egyik legelső ilyen program a John Bridges és Doug Wolfgram által megalkotott PCPaint volt, mely az IBM PC-re készült 1983-ban (s ’84-ben az Apple II-re is kiadták Apple Paint néven). Erre válaszként jelent meg 1984-ben a PC Paintbrush, melyet később a Microsoft licencelt, s amiből 1985-ben kinőtt a műfaj leghíresebb képviselője, a mai napig viruló Microsoft Paint.

Macintosh-hirdetés Bill Gatesszel, címoldalon pedig a MacPaint virít

Az Apple a Lisa és a Macintosh gépek fejlesztése során már eleve számolt az egérrel, így természetes volt, hogy ők is előálljanak valamilyen rajzolós programmal. A kezdetben LisaSketch, majd MacSketch néven futó projektért Bill Atkinson felelt, s csak a munka előrehaladtával keresztelték át a szoftvert a végleges MacPaintre. A kész programot végül a Macintosh-al együtt, 1984. január 24-én ismerhette meg a nagyérdemű, s egyből az új termék marketingkampányának kiemelt szereplőjévé vált (a Newsweek novemberi különkiadásában például 39 oldalon reklámozták a gépet). A hirdetésekben használt portrét Susan Kare készítette egy fametszet alapján, melyet Steve Jobs otthonában látott.

A 2500 dolláros ős-Mac mellé 195 dollárért kínált szoftver lenyűgözte a felhasználókat és a kritikusokat is. A New York Times például azt írta róla, hogy minden konkurensénél 10-szer jobb volt. Hatalmas szónak számított ez egy olyan időben, amikor még nem a Youtube videósai fújták a passzátszelet a techsajtóban. A MacPaintet az olyan „apróságok” emelték ki a mezőnyből, mint a letisztult és barátságos kezelőfelület, a nagyfelbontású képek támogatása, vagy az „undo” gomb, ami akkor még nagy újdonságnak számított.

A MacPaint kezelőfelülete

Az Apple szoftvere a kellemes fogadtatás ellenére sem bizonyult hosszú életűnek. Az utolsó verziója mindössze négy évvel az első után született meg 1988 januárjában, s ezzel a 2.0-ás kiadással a MacPaint el is búcsúzott a közönségtől. A szépreményű program kinyírására az erősödő konkurencia miatt került sor, mely mellett egy idő után a vezetőség már nem találta nyereségesnek a fejlesztést (ezt időközben kiszervezték az Apple által gründolt leányvállalathoz, a Clarishoz). A szoftver hattyúdala a kísérleti MacPaint 3D lett, amit még a Sculley-érában megálmodott digitális rajztáblához szántak, ám 1997-ben a visszatérő Steve Jobs az egész projektet lelőtte.

Hiába telt el azonban 32 év az utolsó verzió óta, a MacPaint bizony él és virul. Magát a programot számos emulátor segítségével ki lehet próbálni, ide kattintva például a 2.0-s változatot röffentheted be egy virtuális Macintoshon keresztül. A szoftver örökségének egyik leglelkesebb ápolója Joel Cretan, aki a macpaint.org oldalon igyekszik összegyűjteni minden tudnivalót, illetve a régi és az új műalkotásokat is.

Nem csalás, nem ámítás: tényleg akadnak még olyan művészek, akik ma is szívesen nyúlnak az Apple ősrégi programjához a munkájuk során. Az egyik ilyen Pinot Icwandardi, aki nemrég Marques Brownlee új sorozatában, a Retro Tech-ben tűnt fel, megalkotva a YouTuber MacPainttel animált digitális hasonmását (egy korábbi projektjében pedig Apple II-n rajzolta újra az Utolsó Jedik trailerét).

Egy másik remek példa az orosz Uno Moralez, aki számos témát feldolgozott már: az aktuálpolitika mellett egy képregényében például a kelet-európai paneldzsungelek anti-idilljét is megörökítette, amelyhez kiválóan passzol a MacPaint retro látványvilága.

Uno Moralez 2 munkája

Harmadikként pedig kiemelhetjük még a mexikói Jerónimo Jimenezt is, kinek munkái közül 18-at is találni a macpaint.org archívumában, habár az oldal leírása szerint ő nem a pont Macpaintet, hanem egy arra épülő online programot használ.

Jerónimo Jimenez modern alkotása

A nosztalgiázó művészek munkássága mellett persze érdekes lehet azt is látni, hogy mit hoztak ki az emberek a MacPaintből, amikor a szoftver még frissnek és menőnek számított. A cikk végére kiválogattunk néhány érdekesebb példát, ezzel kívánva boldog születésnapot a legendás programnak.

Michael Green, 1986

 

G. Clement, 1985

 

Dave Chambers, 1985

 

Laurence Gartel, 1985

 

Matt Kinnamont, 1984

 

Bert Monroy, 1986

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!