imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Kezünkben az iPhone XS és iPhone XS Max!

Nézd meg és olvasd el első benyomásainkat!

50 éves az Intel: itt az idő, hogy új irányba induljanak


A méltán világhírű, mikroprocesszorokban utazó Intel a napokban töltötte be ötvenedik életévét. Eljött az idő, hogy a vállalat átértékelje alapelveit, hogy a következő 50 évet új alapokra helyezve folytathassák. Nem lesz egyszerű…

Bizonyára többen hallottatok már az úgynevezett Moore-törvényről. A tapasztalati megfigyelés a névadó, Gordon E. Moore nevéhez kötődik, és jelenleg valahogy úgy szokás idézni, hogy:

az integrált áramkörökben lévő tranzisztorok száma másfél évente megduplázódik.

Namost a helyzet az, hogy Moore-törvénye egyrészt egyáltalán nem szó szoros értelemben vett törvény, másrészt egyáltalán nem így hangzott eredetileg. Az idézet alapja Moore 1965-ös megnyilatkozása, amit az Electronics Magazine-nak tett, és a Wikipédia szerint így szólt:

A legalacsonyabb árú komponens összetettsége évenként durván a kétszeresére nőtt… Rövidtávon ez az ütem várhatóan nem fog jelentősen változni, esetleg valamelyest növekszik. Hosszú távon a növekedés üteme bizonytalanabb, bár jelenleg nincs okunk feltételezni, hogy az elkövetkező 10 évben ez változni fog. Ez azt jelenti, hogy 1975-ben a legalacsonyabb árú integrált áramkör 65 000 komponenst fog tartalmazni. Úgy hiszem, hogy egy ilyen összetett áramkör megépíthető egy lapkán.

Magyarul Moore eredetileg csak annyit állított, hogy 1965 és 1975 között várhatóan minden évben megduplázódik majd a mikrochipek tranzisztorszáma. 1975-ben aztán Moore valóban módosította előrejelzését, ám nem 18 hónapra, ahogy idézni szokás, hanem két évre. Ebből is látszik, hogy egyáltalán nem törvényről, hanem ideig-óráig érvényesnek látszó előrejelzésről van csak szó. És hogyan kapcsolódik ez az Intelhez? Nos úgy, hogy

Gordon E. Moore volt a vállalat egyik alapítója.

Gordon E. Moore fiatalon és öregkorában.

A Moore-törvény akármennyire nem-törvény, hatalmas nyomást gyakorolt az iparra. A chipgyártók kvázi kötelezően elérendő célként kezdtek rá tekinteni. Ahogy egyre ismertebb lett a törvény a felhasználók körében, úgy vált egyre fontosabbá már csak marketing szempontból is a cél elérése minden résztvevő számára. Sokan emiatt egyfajta önbeteljesítő jóslatként tekintenek Moore előrejelzésére.

Most képzelhetitek, ha a törvény ekkora hatást gyakorolt az iparra úgy általánosságban, akkor mekkora kényszert jelentett annak az Intelnek, aminek alapítója volt a lefektetője.

Az Intel elmúlt 50 évét gyakorlatilag egy folyamatos hajsza határozta meg, hogy sikerüljön eleget tenniük a törvénynek. Ennek értelmében a hangsúly elsősorban a tranzisztorszám növelésén, a skálázhatóságon és a minél kisebb nanométereken volt. Igen ám, de lassan elérkeztünk oda, hogy a Moore előrejelzése nem csak gazdaságilag, hanem fizikailag sem fenntartható tovább.

2015-ben az Intel akkori CEO-ja, Brian Krzanich ismerte el, hogy az a bizonyos két év lassan inkább a két és félhez közelít. Nem sokkal később követezett az ITRS (International Technology Roadmap for Semiconductors) előrejelzése, amely szerint 2021 után egyszerűen már nem lesz fenntartható tovább gazdaságosan a további skálázhatóság. A 20 nm-es node óta ugyanis a a csíkszélesség csökkenése nemhogy olcsóbb, hanem egyenes drágább lapkákat jelent. Egy bizonyos pont után tehát az egy tranzisztorra levetített költségek nem csökkenek tovább, tehát értelmetlen lesz a nanométerek csökkentése.

Arról nem beszélve, hogy mivel a tranzisztorok alapjául szolgáló szilícium atomoknak is van mérete (0,2 nm), így egy adott csíkszélesség után már olyan kvantumfizikai hatásokkal is számolni kell, amelyeket a technológia mai állása szerint nem igazán lehet áthidalni. Vagy ha ez még sikerülne is valahogy, ismét képbe jönnek az anyagi megfontolások: olyan költséges lenne a technológia kifejlesztése, hogy azt a lapkák soha az életben nem tudnák visszahozni.

Vészesen közelít tehát az idő, hogy az Intelnek (és persze az egész iparnak) muszáj lesz levetkőznie végre a Moore-törvény által szabott nyomást. El kell kezdeni új utak után nézni, amelyeknek nem a tranzisztorszám kétségbeesett növelése az alapja. Az Intel egyszer már elmulasztott egy lehetőséget az okostelefonok felvirágzásakor, egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy elszalasszanak egy másikat is.

Nem könnyű idők járnak most a vállalatra. A Spectre és a Meltdown sebezhetőségek árnyéka még egész biztosan egy jó darabig ott lesz az Intel nyomában; közben az okostelefonok hatalomátvételével párhuzamos folyamatos térvesztéssel kell számolniuk a piacon, sőt, az Apple például állítólag erősen fontolgatja, hogy Intel processzorok helyett saját chipeket tervez majd; és az olyan botrányok sem segítik a helyzetet, mint Brian Krzanich vezérigazgató elbocsájtása a vállalat egyik alkalmazottjával folytatott viszonya miatt.

Mindennek ellenére kénytelenek lesznek összeszedni soraikat és kitervelni egy új stratégiát, ha versenyben akarnak maradni a következő 50 évben is. Feltehetően a kulcs a nyerserő növelése helyett az okosabb eljárások alkalmazása lesz. A meglévő technológia továbbfejlesztése, nem a tranzisztorszám növelése. Biztató jelek már vannak. A 2018-as MacBookokba jutó Coffee Lake processzorok megemelt magszáma például láthatóan nagyon kedvezően hatott a multi-core számítási teljesítményre, anélkül, hogy világmegváltó csíkszélességgel tarolt volna.

Az Intel következő 50 évének a kulcsa tehát paradox módon, azon áll vagy bukik, hogy mennyire tudják elengedni az elmúlt 50 évük alapelveit…

Forrás: The Verge

BTS

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!