A social média jellemző életciklusa tapasztalataim szerint valahogy így néz ki:
- A fiatalok találnak maguknak egy platformot, ahol úgy tudnak fiatalkodni, hogy nem kell a szülők, nagymamák aggódó felügyeletétől aggódni
- A platform népszerűsödése végül eléri azt a szintet, hogy végül csak megjelennek a szülők, nagymamák is
- Egy darabig tart az együttélés, több-kevesebb kínos helyzettel
- Aztán, amikor már nem lehet úgy kitenni egy képet, hogy Icu néni ne írja alá, hogy “Ki ez a jóképű lovag? Jól megnőttél! Sok puszi, a Te Icu nénid ????????♀️” a fiatalok elkezdenek menekülni más platformokra
Értelemszerűen ez a közösségi médiát üzemeltető vállalatoknak baromira nem érdeke, elvégre mégiscsak a fiatalokból élnek, így mindent megtesznek annak érdekében, hogy meg tudják tartani az ifjúságot. Ennek keretén belül pedig idővel szükségszerűen megjelenik a törlés, a rejtett törlés, a lekövetés és námítás funkciók is. A Facebookon ez már évekkel ezelőtt lejátszódott, az Instagram csak most ért az úgynevezett Icu II. fázisba, azaz a némítás bevezetéséhez.
Mostantól tehát nem kötelező nézni is az illendőségből visszajelölt ismerősök posztjait. Juhé.
