imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Ez a cikk több mint egy éve nem frissült. Kérjük, vedd figyelembe, hogy ennek tükrében a tartalom mára már idejétmúlt lehet.

Az Apple jövője a processzorgyártásban rejlene?


A számítástechnika immár évek óta kéz a kézben jár a mesterséges intelligenciával. Bár egyelőre úgy tűnik, ez még inkább nagyrészt a multik játékszere, mintsem az átlagos felhasználóké. Hol helyezkednek el az Apple mobilchipjei a nagy CPU és GPU gyártó vállalatok termékeihez képest és vajon jelenthetnek-e konkurenciát a legnagyobbak számára? Nézzük, hogyan áll jelenleg a helyzet.

A mesterséges intelligencia mára már megkerülhetetlen témává vált. Egyre többször köszön vissza a hírek közt és egyre több és változatosabb kontextusban kerül elő. Bár veszélyeiről megoszlanak a vélemények, az biztos, hogy egyértelműen meghatározza a jelen és jövő számítástechnikáját, illetve nagyban befolyásolja a világ változásait. Míg a Facebook, IBM, Microsoft, Google és a hozzájuk hasonló nagyvállalatok már régóta kihasználják az ebben rejlő ipari méretű lehetőségeket, addig a konzumer termékekben csak nemrég jelentek meg az első olyan figyelemre méltó fejlesztések, melyek valóban képesek javítani a felhasználás módján és élményén, közelebb hozva ezzel a mesterséges intelligenciát a végfelhasználókhoz is. Nincs ez másképp az Apple háza táján sem, ahol ez a technológia jelenleg két fő területet érint: a képfeldolgozást és a hangvezérlésen alapuló digitális asszisztenst, aka. Siri. Jelen témában az MI két aspektusa bír fontosabb jelentőséggel, a gépi tanulás, valamint a neurális hálózatok. Öntsünk is gyorsan tiszta vizet a pohárba, hogy nagy vonalakban mit is fednek ezek.

A gépi tanulás igen fontos része a mesterséges intelligenciának, mely bár elsőre ijesztően hangzik, mégis konyhanyelvre fordítva logikus eljárás. Ahelyett, hogy az adott rendszert egy specifikus feladatra programoznák be, inkább tanulásra ösztönzik és rengeteg adattal látják el ezen folyamat során, melyet feldolgozva a rendszer képes önmagát fejleszteni. Ez Apple-re vetített gyakorlatban úgy néz ki például, hogy amikor az arcfelismerő szenzorok elkezdik lefuttatni a szükséges folyamatokat a biometrikus azonosításhoz, akkor nem egy mindig ugyanolyan, lépésről lépésre előre meghatározott folyamat fut le, hanem a rendelkezésre álló adatokból a rendszer önmaga válik döntésképessé és akár fejlődhet is tovább, mint ahogy ezt teszi például a Face ID azonosítási folyamata is. A gépi tanuláshoz képest egy kicsit visszafogottabbak a neurális hálózatok, melyek az idegsejtek biológia modelljét követik és az adatok feldolgozásának változatos módjait biztosítják tanulási algoritmusok használatával.

A mágia kivitelezéséhez azonban a nagy számítási kapacitás mellett célhardver is szükségeltetik. Érdekes, hogy jelenleg még az erre specializált hardverek fejlesztése mennyire gyerekcipőben jár, hiszen az ilyesfajta számításokhoz legoptimálisabb chipek egyelőre mobilokban érhetők el. Igaz, a multik adatfeldolgozása és a mobilok mesterséges intelligencia felhasználása közel sincs egy szinten.

A nemrégiben bemutatott három új iPhone modell belsejében mind az A11 Bionic névre keresztelt processzor dübörög, ami bizony olyat tud, melyre a mobiliparban még nagyon kevés a példa. A benne helyet kapó Neural Engine pedig egy olyan jelfeldolgozó rendszer, mely már speciális célokat szolgál. Így képfeldolgozás során, legyen szó akár a hátlapi kamera vagy a Face ID működéséről, a referencia pontok illesztése, analizálása és kalkulálása többé már nem a grafikus gyorsító dolga, hanem egy kifejezetten mátrixok sokszorozására és lebegő-pontos számítások elvégzésére optimalizált logikai komponensé. Ez a dedikált lehetőség pedig óriási előrelépést jelent, mind a kiterjesztett valóság, mind pedig a biometrikus azonosítás esetén.

Az Apple tehát egy olyan SoC – System on a Chip, azaz egylapkás áramkört tervezett, mely a felhasználó számára újabb funkciókat tesz lehetővé, nagyipari felhasználás esetén pedig gyorsítja és optimalizálja a fejlesztéseket és az adatok feldolgozását. Ezen a területen jelenleg az Nvidia számít piacvezetőnek, igaz “hagyományos” grafikus meghajtói még nem alkalmasak a speciális feladatok ellátására, ezért a pálya jelenleg meglehetősen nyitott, és biztosak lehetünk benne, hogy ebből a tortából az Intel, a Google és a Microsoft is szép nagy szeletet szeretne kanyarítani.

Az Apple a processzortervezési tapasztalataiból adódóan akár nagyvállalati szinten is ott lehetne a legjobbak között. De a világ legértékesebb brandjeként, úgy tűnik sokkal jobban megéri a konzumer termékek piacán maradni és a kutatások eredményét olyan fejlesztések során felhasználni, melyek a következő nagy dobást készítik elő. Legyen az akár okostelefonokat felváltó okosszemüveg vagy önrendelkező rendszer, mellyel az autógyártás felé is nyithat a cég. Ezeket figyelembe véve, ha az Apple a saját területén továbbra is a mobilprocesszorok gyártásának élén tud maradni, akkor az szép jövővel kecsegtet a cég számára, akármi is történjen az okostelefonok piacával az elkövetkezendő 5-10 évben.

Forrás: MIT Technology Review

DJI Osmo Pocket

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!