imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Kipróbáltuk az iPhone XS Max-ot

Megnéztük hogyan teljesít hosszabb távon!

Az iPadem az irodám – interjú Nóniusz Gábor hangmérnökkel


Nóniusz Gábor megszámlálhatatlan zenei projektben vett már részt pályafutása alatt. Mary PopKids, Lajkó Félix, Firkin, Subscribe – csak, hogy pár ismertebb nevet említsünk, akikkel együtt dolgozott. A megannyi különböző munka során viszont végig volt egy állandó pont: az Apple. Erről, és még rengeteg más érdekes dologról beszélgettünk a hangmérnökkel, producerrel, zenei mindenessel.

Kezdjük a legelején. Mi a feladatod, mint hangmérnök?

Inkább problémamegoldónak mondanám magam, mint pusztán hangmérnöknek. Például több projektben producerként is működöm. Ebben a feladatkörben pedig egy zenekar ideiglenes tagja vagy, aki gatyába rázza a zenei ötleteket, hogy mire azok eljutnak a közönséghez, befogadhatóvá váljanak. Aztán valamennyire rajongónak is kell lenned – persze a szakmai szempontok figyelembe vétele mellett. Arra kell gondolnod, hogy ha te hallgatnád koncerten az adott zenét, akkor az elég nagyot ütne-e.

Fotó: Száraz Bence

És akkor ott vannak még az olyan feladatok, mint hogy be kell tartatni a határidőket, meg kell találni és ki kell bérelni a megfelelő stúdiót, mindezt úgy, hogy a zenekarnak csak a zenéléssel kelljen foglalkozni. Leegyszerűsítve tehát, azt kell biztosítani, hogy mind művészetileg, mind kereskedelmileg sikeres legyen a vállalkozás.

Épp a Firkin próbáján ülünk, mögöttünk szól az ír kocsmazene. Ezek szerint, akkor nem csak az elektronikus zenéhez kell technológiai háttér…

Nem, ma már ugyanannyira szükség van a technológiára az akusztikus zene esetében, mint az elektronikus zenéében. Sőt, már egy kórusfelvétel is rengeteg utómunkát követel. Lassan ott tartunk, hogy amiben nincs egy kis technológiai csavarás az ormótlannak hallatszik, mert az emberek füle megszokta és igényli ezeket a megoldásokat. Általában amiről úgy érzed, hogy “megindult és hú de igazi”, na az az, aminek a fele se igaz… De megvannak azok a szakmai módszerek, amitől ez működik; ezzel együtt a koncerten és a lemezen hallott anyag egyre inkább teljesen különválik, mást vár tőle az ember, és más terület. Én megcsinálom azt a standardot, aminek akkor sem szabad rosszul szólnia ha az apu Videoton hifijén, mély-magasat csutkára tekerve hallgatják.

Munka közben, a Firkin próbáján.

Nincs rossz érzésed ezzel kapcsolatban? Hogy ez már nem is az igazi zene, bezzeg régen…?

Nem lehet így különbséget tenni. Minden igazi. A “mostani igazihoz” ez hozzá tartozik. A technológia folyamatosan visszahat erre a művészi ágra is. Az ipari forradalom idején, a huzalgyártás kezdetekor lecserélték a hegedűn a bélhúrokat fém húrokra. Ettől sokkal agresszívebben, hangosabban szólt a hangszer, és magasabb hangokat is lehetett rajta játszani. Ennyiből elkezdhetnénk azon is filozofálgatni, hogy a mai hegedű igazi hegedű-e… És ez csak egy példa, a 20. században sorra jöttek az elektronikus hangszerek, a Mellotron, a Hammond-orgona, aztán a szintik. Ez már beépült abba, amit ma jelent a zene, és ezt el kell fogadni.

Tehát nem romlás, hanem természetes fejlődés?

Ennél árnyaltabb a kérdés, ugyanis nem gondolom, hogy a fejlődés mindig pozitív. Inkább az történik, hogy áthelyeződnek a hangsúlyok. Minden generáció mást akar megtalálni a zenében. A Beatles-re ötven évvel ezelőtt azt mondták, hogy majomfrizurás őrjöngő állatok, aztán lovaggá ütötte őket az angol királynő. Az innovációk folyamatosan épülnek be a kultúrába, és így a kultúra állandóan az aranykorát éli, hiszen mindig megújul. A “régi, igazi” zenekarok csak annak “régi és igazi” zenekarok, aki azon nőt fel, akkor volt fiatal, ahhoz kötődnek az emlékei. Mi már nem ugyanúgy éljük meg ugyanazt.

Fotó: Száraz Bence

Kicsit elkalandoztunk, de visszatérve: miben tud neked segíteni a technológia a hangmérnöki, problémamegoldó munkádban?

Sokkal gördülékenyebbé tesz mindent – nem kell feltétlen szóban kommunikálnunk, sem az üvegfalon keresztül mutogatnunk. Például leírom a mikrofonkiosztást egy táblázatba. Ezt a feljátszóban látja az asszisztensem, aki így mindent magától be tud kötni a megfelelő helyre. Ha ezzel megvan, tesz a feladat mellé egy pipát, így én már rögtön látom is, hogy tehetem rá a fantomtápot, majd én is nyomok egy pipát, és a többi…

Vagy egy másik példa: amikor a próbákon vagyok, folyamatos jegyzetelek, és próbafelvételeket készítek az iPademmel. Ezekhez a műveletekhez egyébként nagyon egyszerű szoftvereket használok. Furán fog hangzani, de imádom a fizetős alkalmazásokat. Nincs rajtuk reklám, megbízhatóak, és az összes eszközömre letölthetőek, ami jól jön ha csak egy telefon van nálam, vagy ha az egyik eszközömön a tempót figyelem, a másikon meg jegyzetelek.

Hogyan ismerkedtél meg az Apple termékeivel?

A 90-es években dolgoztam tévében, adáslebonyolító vonalon. Itt nagy részben PC-ről ment a feliratozás, viszont a vágórendszer, az Avid media composere már Mac OS 9-en futott. Beszöktem néha a vágóba, nézegettem a gépet, éjszaka bekapcsoltam, megnéztem, van-e rajta böngésző, mit is tud ez, miért nem megy rajta a flash stb. A gépekkel tehát így.

A mobil eszközöket illetően először egy iPhone-nal kezdtem, aztán megtetszett, hogy az iPadnek nagy a kijelzője. Rövidesen az iPadem lett a mozim, az irodám, a kapcsolattartó eszközöm, az adatrögzítőm. Teljesen mobil vagyok vele.

Mi fogott meg?

Egyszer megkérdezték tőlem, hogy milyen álmaim stúdiója. Azt válaszoltam, hogy olyan, hogyha bármit bekapcsolok, az működik. Ezért szeretem az Apple-t: bekapcsolom és használni tudom, nem kell magam programozóvá vagy rendszergazdává képeznem, hogy otthon összeállítsak egy működő rendszert belőle. Bármelyik eszközömről bármire átlökdöshetek dolgokat, nem kell újraindítgatni ha telepítek valamit és még sorolhatnám.

Fotó: Száraz Bence

A vállalat szoftvereivel hogy állsz? Használod például a Logic Prót?

A Logic Pro kimaradt az életemből, de sokan használják körülöttem, és nagyon nagy segítséget jelent kreatív munkafolyamatokban, mint például a zeneszerzésben. Minden azonnal kéznél van benne. Én viszont ezt máshonnan fogom meg, ezért is maradt nekem ki. Személy szerint egyébként az Avid Pro Toolst használom, amire kicsit rá is vagyunk kényszerülve, hiszen ha teljes átjárást akarunk elérni kép és hang között, akkor szinte ez az egyetlen választás maradt.

Milyen negatívumait látod az Apple-eszközöknek?

Otthon alapvetően egy régebbi Mac Prót használok munkára. Lassan lecserélném, viszont ahhoz, hogy a rendszerem megfelelően felálljon elég komoly további beruházásokra lesz szükségem. Ezzel kapcsolatban elmondok egy történetet.

Az egyik barátomnak volt egy nagyon felszerelt projektstúdiója, benne egy Power Mac G5-tel. A gond akkor jött, amikor váltani szeretett volna. Kiderült, hogy OS X új verziója nem támogatja egy csomó, egyébként kifogástalanul működő hardverét. Ha meglépi a váltást, akkor a gép frissítésével egyetemben körülbelül 15 millió forintnyi eszköze vált volna használhatatlanná. Ennek köszönhetően a mai napig a G5-ösön dolgozik, pár tehermentesítő DSP-vel (digitális jelfeldolgozó processzor – a szerk.) kiegészítve.

Velem is hasonló a helyzet. Kénytelen vagyok lemondani a szoftverfrissítések előnyeiről. Az új funkciók elsősorban kényelmi célokat szolgálnak, míg a stúdióeszközeimmel még legalább 15 évig fel fogok tudni venni egy jazzlemezt.

Ha már itt tartunk, mi a véleményed arról, hogy az Apple kivezette a jack-csatlakozót a telefonjaiból?

Ha úgy vesszük a FireWire kinyírásánál is ez volt. Jött helyette a Thunderbolt, a korábbi eszközök meg mehettek a kukába. Más cégek is meglépték már, hogy egyik napról a másikra valami élesen más vezettek be, így kénytelenek voltak megszüntetni egy korábbi megoldás támogatását. Ez van. Az sem jó, ha túl moduláris a rendszer, mert akkor egyrészt több a hibalehetőség, másrészt jóval nehezebb a hibajavítás.

Ehhez kapcsolódik a másik, amit a Macben szeretek. A kötöttség. Nincs annyi verzió, hogy fejtegetni kelljen. Így könnyebben lehet segítséget találni, hiszen könnyen detektálhatóak, ismertek a hibák. Nem kell azon gondolkodnom, hogy vajon a Tescóban vett TV tuner, vagy az utólag beszerelt kínai alkatrészek miatt nem tudom beüzemelni a hangkártyát.

Gondolod, hogy a jack helyett felmutatott Bluetooth lehet olyan jó hangminőségben, mint az analóg megoldás volt?

A kettő igazából csak annyiban különbözik egymástól, hogy Bluetooth technológia esetében a fülhallgatóba van beépítve az a konverter, ami régen a mobilban volt. A hangminőség a konverter minőségétől (is) függ. A kábeles megoldásokban hiszek, egyszerűen még jobbnak tartom őket.

Fotó: Száraz Bence

Mit szólsz a streaming piachoz? Spotify, Apple Music Tidal – próbáltad, használod ezeket?

Spotify előfizető vagyok, már elég régóta. Az Apple Music-nál volt egy három hónapos próbám, meghallgattam egy műsort, de azóta nem volt időm foglalkozni vele. A Spotify rutinszerűen megy, megvannak a saját listáim, az évek során megszoktam ezt a programot. Szeretem, mert folyamatosan jönnek az új megjelenések, lefekvéskor meghallgatom az új anyagokat. Fel vagyok iratkozva kiadókra, így tudom, mi zajlik a bányán kívül. Muszáj lepést tartani, követni a trendeket, hogy képben legyek a dolgokkal. 250 albumot évente minimum meghallgatok, azon kívül amin épp dolgozom.

Válogatásokat is szoktam keresni, érdekelnek az új megoldások, nagyon fontos számomra, hogy ne legyenek ugyanolyanok a zenéim, mindig legyen inspirációm amit be tudok építeni, fel tudok használni. Na meg van két saját listám, az egyiken azok a munkáim találhatóak, amiket teljesen én csináltam; a másikon azok is, amiben csak részben dolgoztam, például kevertem a felvételt.

Mit gondolsz, miért ilyen népszerűek ezek a szolgáltatások?

A 90-es évek közepén, egy éjszakát vártál arra, hogy hozzájuss egy 128-as vagy még szerényebb minőségű MP3-hoz, amit utána floppyn vittél haza, mert csak így juthattál hozzá. Ebben az időszakban, bementél a boltba, kikerested a katalógusból betű szerint az albumot, majd vártál három hetet, míg meghozták a kazettát, mert CD-re nem volt pénzed. Ilyenkor nagyon jól tudott működni, hogy az iskolában letölthetsz zenéket. Megszokta az ember az MP3 formátumot.

Persze ha valamit referenciaként kell használom (mindig kell egy iránytű), akkor az MP3 felejtős. Vagy CD kell, vagy vannak azok az oldalak, ahol 120 dollárért lehet venni egy nagyfelbontású albumot – WAV, 24bit, 192 kilohertz és a többi. Erre egyébként nekem nem nagyon van szükségem.

Fotó: Száraz Bence

Ha egy hangmérnöknek nincs, akkor mégis kinek?

Van egy teljesen külön réteg, akik nagyon drága hifikkel játszanak. Náluk picit arányában megfordul a dolog. Ahogy Alan Parsons (többek közt a Pink Floyd hangmérnöke – a szerk.) mondta: az audiofilek nem arra használják a felszerelésüket, hogy a zenédet hallgassák rajta. Az audiofilek a zenédet használják arra, hogy a felszerelésüket hallgathassák. Teljesen más keverési arányok és szempontok érdeklik őket. Mást szeretnének hallani, ők egy teljesen külön világ.

Ezek szerint akkor nem feltétlen igaz, hogy aki mondjuk hangmérnök, az egyben audiofil is?

Nem. Én inkább dalokat gyártok – ahogy egy barátom mondta magával kapcsolatban. Ezzel én is így vagyok: nem az a lényeg, hogy tökéleteset gyártsunk, hanem hogy érzelmeket váltson ki az emberekből. Van egy bizonyos szintű hatásvadászat ebben.

MBA_2018

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!