imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Megjöttek az októberi Keynote meghívói

Kövesd velünk az eseményeket!

Bang & Olufsen BeoSound 1 és BeoSound 2 teszt


Sokat szerepeltek már az iMagazin virtuális hasábjain a B&O PLAY termékek, melyek a méltán híres Bang & Olufsen dán márka „kistestvéreinek” tekinthetők. Most azonban két „igazi” Bang & Olufsen termék járt nálunk, méghozzá két vezeték nélküli hangszóró: a BeoSound 1 és a BeoSound 2.

Mi a különbség a B&O PLAY és a Bang & Olufsen között? Elsőre mindenki rávágja, hogy hát leginkább az áruk, ami alapvetően igaz is, ez az egyik különbség. De a magasabb árképzést nem csupán a logó indokolja: a nagy testvér termékei elvileg minőségben és kialakításban is verik az amúgy gagyinak egyáltalán nem mondható Beoplay cuccokat. Szóval, nagyon kíváncsi voltam rájuk, mert bár jó néhány Bang & Olufsen terméket próbáltam már a cég üzleteiben, közelebbi kapcsolatba még nem kerültem velük.

Külcsín

Dizájnban mindig is erősek voltak a dánok. Ez az egyik olyan tulajdonság, ami megkülönbözteti őket a többiektől: elképesztően szépek a termékeik. Egy régi B&O hirdetés szólt valahogy így: „Üljön le, és nézze a tévét egy órán át. Majd kapcsolja be”. Nem csak hogy szépek, egyediek is – sokszor első ránézésre meg sem tudjuk mondani, hogy pontosan mi is lehet a funkció a forma mögött. Hasonlóan van ez a BeoSound 1 és BeoSound 2 esetében is. Egy fém csonka kúpot látunk, modelltől függően egy vagy több vízszintes és függőleges bevágással.

Ha kicsit közelebb merészkedünk, akkor talán a felül elhelyezkedő magassugárzó árulhatja el, hogy mivel is van dolgunk. Ilyenkor még az is feltűnhet, hogy noha szálcsiszolt alumíniumnak tűnik a felület, ebben is van egy csavar: igazából az alapra párhuzamosan, egészen apró, milliméternél kisebb „rovátkák” díszítik azt. Emiatt törik meg rajta kicsit máshogy a fény, és lehet, hogy jelentéktelennek tűnik, de az ilyen apróságok azok, amik miatt megfogva, jobban megvizsgálva úgy tűnik, mintha egy messzi bolygóról pottyant volna ide valamilyen földönkívüli technológia.

Természetesen az építési minőség is kiváló – elképesztően jól, masszívan vannak összerakva. Régóta tudjuk, hogy a súly a megbízhatóság jele, ha ez valóban így van, akkor a BeoSoundok esetében nincs okunk aggodalomra: a kicsi 1-es tömege 3,5 kiló, a nagyobbik 2-es pedig 4,1 kiló. A méretük is más kicsit, kb. 33 cm magas a BeoSound 1, és 43 cm a BeoSound 2. Én egyébként azt hittem, hogy nagyobbak lesznek, bár a BeoSound 2 így is tiszteletet parancsolóan néz ki.

Nagyon jól néz ki a fenti hangszóró alatti kúp, aminek a hegye igazából egy apró LED: így oldalról is látjuk, hogy éppen mi a helyzet a hangsugárzónkkal, be van-e kapcsolva, rajta van-e a hálózaton, stb. Mondanom sem kell, hogy nem egy sima LED van odadobva, hanem a borítása szépen illeszkedik a kúp ívére – ismét csak egy apróság, de baromi jól néz ki. Egyébként nem csupán dizájmegfontolásból ilyen: elvileg ez a forma oszlatja el 360°-ban a felülről érkező magas hangokat. Ez a keresztségben egyébként az „Acoustic Lens Technology” nevet kapta. A csonka kúp tetején vannak a kezelőszervek: az egész egy végtelenített tekerentyű (hangerő), a tetején pedig egy érintésérzékeny felület található még egy állapotjelző LED-del.

Ami a dobozt illeti, követi a jól bevált Bang & Olufsen hagyományokat, vagyis egy sima barna kartonpapír megoldást kell elképzelni, tehát nem ettől fogjuk hanyatt vágni magunkat, de nem is ez a cél. Összefoglalva: szerintem elképesztően jól néznek ki, és az összeszerelési minőségre sem lehet panaszunk. Érdemes mindenképp személyesen megnézni ha valakinek van lehetősége rá, elég meggyőzően demonstrálja, mit is jelent az a Bang & Olufsen logó. Jaj, a színeket majdnem elfelejtettem: alapvetően az ezüst és a most nagyon divatos réz a színválaszték, de időről időre mindenféle extra bekerül a kínálatba (lakk fekete, zöld, stb.).

Belbecs

A BeoSound 1 és 2 közös pontjaival kezdeném, azon belül is a vezeték nélküli technológiákkal. Rengeteg különböző szolgáltatást használhatunk, hirtelen nem is jut eszembe olyan, ami hiányozna: a B&O saját Multiroom technológiája mellett van itt Bluetooth, AirPlay, Chromecast, DLNA, Spotify, Deezer, QPlay és TuneIn is, vagyis gyakorlatilag bármivel össze tudjuk lőni, de ha a kábelre esküszünk, akkor a 100 Mbites Ethernetet is választhatjuk – érdekes módon jack-csatlakozó csak a BeoSound 2-re került. A Wi-Fi 2,4 és 5 GHz-en is működik (b/g/n), a Bluetooth verziószáma 4.1. Akkumulátor viszont csak a BeoSound 1-be, szóval ha valaki hordozható megoldást keres, akkor be kell érni a kistesóval. Az aksiidő ebben az esetben egyébként 16 óra ha csak halkan zenélgetünk, 4 óra, ha megküldjük rendesen.

iPhone-tulajdonosként én az iOS-es Bang & Olufsen appal történő beállításról tudok nyilatkozni, de az elég simán ment, néhány koppintás, és már fent is van a Wi-Fi-hálózatunkon. (Utána meg percekig töltögeti a szoftverfrissítést…) Ezzel az appal lőhetünk be amúgy minden hasonló B&O-terméket, illetve a nagyon korai Beoplayeket (pl. A8). Nem ad annyi lehetőséget, mint a B&O PLAY app, például nincs az általam imádott ToneTouch, de a hangszínen így is állíthatunk, csak kicsit egyszerűbben: a magasakat és a mélyeket erősíthetjük-gyengíthetjük, illetve megadhatjuk ,hogy milyen pozícióban helyeztük el a hangrendszerünket (sarok, fal, szabadon álló).

A lényeges különbségek a hangszóróknál kezdődnek. A BeoSound 1-ben a készülék tetején egy ~4 cm-es széles tartományú, az alján pedig egy 10 cm-es mélynyomó van. A BeoSound 2-ben ezzel szemben 13 cm-es a mélynyomó, kapunk két, egymásnak háttal fordított 5 cm-es középsugárzót, és egy 2 cm-es magassugárzót. És ez nagyjából mindent el is dönt, már ami a hangminőséget illeti.

Hangzás

Szépnek mindenképp szépek, de hogyan szólnak? Először a BeoSound 1-gyel kezdtem a próbát, és be kell vallanom, nem dobtam el az agyam. Nem rossz, nem rossz, de nem is olyan áll-leejtős élmény, mint amiben titkon reménykedtem. Kicsit laposnak tűnik (lehet persze játszani a mélyekkel-magasakkal, de akkor meg mű), nem olyan tiszta, és valahogy nem állt össze az egész. Félreértés ne essék, egyáltalán nem szól rosszul, lehet, hogy csak én számítottam sokkal jobbra.

Nagy térben egyébként eléggé elvész a hangja, hiába szór 360°-ban (amit azért hallani is), az egész kertet nem fogja bedübörögni, persze egy átlagos méretű lakásba azért bőven elég lesz. Mindent összevetve, hiába tetszik nagyon, én nem venném meg.

Szerencsére egészen más a helyzet a BeoSound 2 esetében, ami viszont annyira kellemes csalódás volt, amennyire az 1-es kellemetlen. Egyrészt van ereje, nem is kevés, otthon a felénél sokkal feljebb nem is mertem tolni hosszabb távon, mert valószínűleg rövid időn belül kiutált volna a szomszédság. Szép, telt, kerek hangja van, minden tartomány hallhatóan elkülönül, a mély elég durva (talán sok is, de visszavehetjük). Igazából érdekes módon – más B&O-kal ellentétben – inkább az elektronikus zenék a barátai, legalábbis nekem úgy tűnt, azokhoz optimalizálták inkább, mintsem a klasszikus vagy jazz műfajhoz.

Direktben a saját Beoplay A8-ammal hasonlítottam össze, ami sok éve szolgál már rendületlenül, és még mindig ugyanolyan szuperül szól, mint új korában. Vagyis eddig meg voltam győződve, hogy szuper, de egymás után hallgatva a kettőt frankón dobozhangja volt az A8-nak, ami azért eléggé meglepett. (Azóta gyorsan kitöröltem a memóriámból a BeoSound 2 hangját, szóval megint szuper az A8.) Tényleg szuperlatívuszokban tudnék csak beszélni róla, nagyobb hangerőn sem erőlködik, csak még jobban él, olyan – sőt jobb – mint amit reméltem. Kérdés nélkül azonnal elfogadnám, csak hát ugye van egy bökkenő…

Végszó

Hölgyeknél az életkor, Bang & Olufsen termékeknél meg az ár felől nem illik érdeklődni, ennek ellenére ezzel kezdeném az összegzést. Ha valaki nem ismerné, a dán márka termékei drágák. Nem kicsit, nagyon. Simán elkérnek milliókat egy tévéért vagy egy durvább hangfalért (a zászlóshajó Beolab 90 párja bőven 20 millió fölött van), de persze itt most belépő szintről, „pici” vezeték nélküli hangrendszerekről van szó. Persze ez nem jelenti azt, hogy olcsók, sőt: a BeoSound 1 ára 419 900 Ft, a BeoSound 2 pedig 589 900 Ft.

Persze lehet hüledezni, meg bőszen kritizálni őket, ez az árképzés csak annak újdonság, aki nem ismeri a B&O termékeket – nem céljuk, hogy mindenki ilyet vegyen, a célközönség egy nagyon szűk réteg, akiknek fontos a hangminőség és az egészen rendkívüli dizájn. Nekem biztosan nem valók, bár persze egy BeoSound 2-t azonnal kérdés nélkül elfogadnék. Addig meg marad az álmodozás meg nyálcsorgatás.

Egyébként vegyes érzelmeim vannak a BeoSound 1-gyel és 2-vel kapcsolatban: az 1-es kifejezetten csalódás volt, a 2 pedig a magas várakozásaimat is bőven felülmúlta. Nehéz azt mondani, hogy bárkinek is ajánlanám, de ez egyértelműen az ár miatt van: a hangzás nagyon jó, a dizájn kiemelkedő, az összeszerelési minőség kiváló. De aki úgy érzi, hogy tud ennyit szánni egy kompakt vezeték nélküli hangrendszerre, az mindenképp nézze meg. Érdemes. (Igazából megnézni másoknak is!)

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!