imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Saját csatornánkra költözünk

Like-olj és kövess minket!

Bauhaus, Braun, Rams – Németek az Apple mögött


Dieter Rams, a legendás dizájner tavasszal lesz 87 éves, ennek alkalmából felidézzük, hogy miként is formálták a német hatások az Apple jellegzetes arculatát.

A letisztult, minimalista termékek kétségtelenül az Apple védjegyének számítanak. Az almások műhelyéből kikerülő eszközök megjelenésére ritkán lehet panasz, de azért időről-időre kritikák is érik a cég döntéseit, remek példa erre a Magic Mouse 2 töltőnyílásának szokatlan elhelyezése. Ugyanakkor meg kell hagyni, hogy a cupertinói vállalat még mindig nagy hatással van az iparágra, az általuk népszerűsített megoldások gyakran elterjednek a riválisok körében is.

Az Apple világában jártasabbak már biztosan találkoztak Dieter Rams német tervező nevével, kinek munkássága erőteljesen befolyásolta a cég nagyjait: Steve Jobst és Jony Ive-ot. Boncolgassuk hát egy kicsit a történelmetb és lássuk, hogy miként alakult ki az Apple ma ismert arculata!

A jelen megértéséhez 1919-ig kell visszaugranunk, méghozzá a németországi Weimarba, ahol Walter Gropius megalapította Bauhaus nevű iskoláját, melynek közegében újszerű filózófiát dolgozott ki. Az intézményben olyan területeken zajlott az okítás, mint a fémmunkák, az üvegfestés, vagy az építészet. Még magyar származású tanár is akadt a méltán híres Moholy-Nagy László személyében, aki 1923-tól vezette az alapképzést. Az iskola programja lényegében arról szólt, hogy vissza kell csempészni a kreativitást a tömegtermelt tárgyak és az átlagos funkciókat betöltő épületek tervezésébe is.

Mindezt viszont nem öncélú díszítések, vagy méregdrága anyagok alkalmazásával kívánták elérni, a Bauhaus követelményeinek csakis az egyszerűséget és a funkcionalitást tiszteletben tartó alkotások felelhettek meg. Az irányzat remek példája Breuer Marcell 1925-en tervezett Model B3 széke, mely sallangmentességében is lenyűgöző, s a dizájn oltárán mit sem áldoz fel használati értékéből.

A következő ugrás 1955-be repít minket, amikor is egy bizonyos Dieter Rams állást kapott a fogyasztási cikkeket gyártó frankfurti Braun cégnél. Az ifjú német formatervező végül negyven évig maradt a vállalatnál, s egy sor ikonikus terméket alkotott. A Bauhaus alapelveiből kiindulva magától értetődőnek tekintette, hogy a hétköznapi eszközök is lehetnek művésziek. Az ismert tanokat finomítva megfogalmazta máig híres tízparancsolatát a dizájnról. Nézeteinek lényege, hogy a jó termék használati módjának már első ránézésre nyilvánvalónak kell lennie.

Elvei szerint a minél kevesebb dizájn, a legjobb dizájn. Egy nyilatkozatában a formatervezés legnagyobb bűnének nevezte, ha az figyelmen kívül hagyja az embereket és a valóságot. Elsődleges kérdése mindig az volt, hogy kik és mire használják majd a felvázolandó eszközöket. Ha Rams története mélyebben is érdekel, ajánljuk korábbi cikkünket, de itt és most robogunk tovább a történelem mozdonyán.

Végre elérkeztünk a hatvanas évek Kaliforniájába, ahol egy örökbefogadott gyermek, az ijfú Steve Jobs barkácsoló apja mellett sertepertélve magába szívta a rendezettség és a precizitás iránti rögeszmés igényét. A később legendás cégvezetővé váló fiatalember már fiatalon az egyszerű és elegáns dolgok megszállottjává vált. Rajongott a Braun felszereléseiért és ismerte Rams hitvallását az emberközeli dizájnról, melyet aztán élethosszig tartó vezérelvként tett magáévá. Érdekesség, hogy pályafutása elején még közel sem voltak szilárd elképzelései, az Apple első irodájából kiruccanva például gyakran csodálta meg a szomszédos Sony üzlet éjfekete kínálatát.

A komor japán eszközök iránti vonzalma akkor kezdett tovatűnni, mikor 1981-től látogatni kezdte az éves Nemzetközi Dizájn Konferenciákat Aspenben. Ekkor szeretett bele igazán a Bauhausba és az optimista olasz dizájnba, így véglegesen csak itt kristályosodtak ki benne azok az elvek, amelyek meghatározták az Apple későbbi irányát. Az 1983-mas rendezvényen már beszédet is mondott, melyben kijelentette, hogy cége nem fog a Sonyra hajazó, mérnökszemmel faragott eszközöket készíteni, céljuk ehelyett „múzeumképes” termékek megalkotása lesz. Ezzel már a következő évben bemutatott, valóban formabontó Macintosh debütálásának ágyazott meg.

Az Apple dizájnnyelve azonban nem biztos, hogy eljutott volna a már ismert csúcsokra Jony Ive nélkül. Jony már gyermekkorában megismerkedett a Braun termékeivel. Gyakran emleget egy anekdotát arról, hogy a tervezésben kicsit sem jártas lurkóként is mennyire lenyűgözte egy Dieter Rams-féle gyümölcsfacsaró átgondoltsága. Későbbi tanulmányai során teljesen magáévá tette a német dizájner filozófiáját, s megszállottan törekedett az emberközeli tárgyak létrehozására.

1992-ben került az Apple-höz, de csalódnia kellett, mert Jobs távollétében a cég elsodródott a ramsi alapelvektől. Már felmondását fontolgatta, mikor 1997-ben a hivatalosan is visszatérő alapító előadását hallgatva meggondolta magát. Az akkor még csak ideiglenes vezérigazgatóságot vállaló Jobs felszólalásában kijelölte az utat a felsővezetőknek: a cél nem csak a profit, hanem nagyszerű termékek előállítása is. Innentől kezdve egyre szorosabb kapcsolat alakult ki a dizájnrészleget irányító Ive és a cégvezér közt.

Harmonikus viszonyuk arra épült, hogy ugyanazokat az elveket tisztelték: mindketten rajongtak a Bauhaus és különösen Dieter Rams filozófiájáért. Együttműködésük olyannyira szoros volt, hogy a termékeket is közösen agyalták ki, Jobs egyenesen spirituális társának nevezte a brit tervezőt. Minden ötlet felett fejüket összedugva bábáskodtak, így születettek az olyan ikonikus formák, mint az iMac G1, a Powermac, az iPod, vagy maga az iPhone is. Tán nem túlzás azt mondani, hogy a cégnél a Jobshoz legközelebb álló személy az a Jony Ive volt, aki ma is az Apple hardveres és szoftveres megjelenésének főnöke.

Dieter Rams

A cupertinói dizájnban tehát nem lehet túlbecsülni a német hatás jelentőségét, de a jellegzetes arculat kialakulásához kellett a két nagyágyú egymásra találása is. Jobs egyszer azt mondta, hogy a formaterv nem puszta külcsín, hanem a termék lelkének kifejeződése. Ive filozófiája, hogy a jó dizájn révén megvalósul a gördülékeny használat, s az eszköz behódol birtokosának. Mondataik tökéletesen kiegészítik egymást, s talán ebben állt a siker titka.

Te mit gondolsz, napjainkban is követhetők a múlt századi irányelvek?

iPad

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!