imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Kezünkben az iPhone XS és iPhone XS Max!

Nézd meg és olvasd el első benyomásainkat!

Bragi – The Dash Pro teszt: majdnem jobb mint az AirPods, de mégsem…


Rengeteg szupernek ígérkező funkció, Apple-ös szemmel kicsit szokatlan, de alapvetően impozáns külső, bizonyított koncepció. Mégis, az összesített felhasználói élmény valahogy mégsem lett tökéletes. Nem rossz, de az iPhone mellé kicsit kevés lesz.

Bár a Bragi név hallatán először valamilyen speciális indiai ételkülönlegességre asszociáltam, hamar kiderült, hogy egy joggal lehetek izgatott a hozzánk érkezű vezeték nélküli fülhallgató miatt. A startupnak indult, müncheni székhelyű cég egyike azon szerencsés projekteknek, melyek hatalmas sikert arattak a Kickstarteren. A kitűzött 260 ezer dollár helyett végül közel 3 és félmilliót kalapoztak össze. Nem csoda, már jóval azelőtt megcsillantották a ténylegesen, minden vezetéktől mentes (okos)fülhallgató koncepcióját, mielőtt az Apple vagy a Google hasonló termékkel jelentkezett volna.

A 2014-ben (!) zárult kampányból végül megszületett a The Dash. Bár a terméket, és főleg az elképzelést szerették a vásárlók és a kritikusok is, érződött, hogy egy még kísérleti stádiumban lévő fülhallgatóról van szó. Az még csak hagyján, hogy akkumulátoridő hagyott kívánni valót maga után, de hogy a Bluetooth kapcsolat állandóan szakadozzon, már erősen kérdésessé tette a mindennapi használatot. A tapasztalatokból okulva viszont a Bragi csiszolt egy alaposabbat a koncepción, majd piacra dobta mai tesztalanyunkat, a The Dash Prót. Lássuk, mennyire sikerült javítani a hibákat.

Kezdjük a külalakkal. A termék egy egész pofás kis csomagolásban érkezik. A nagy dobozon belül három kis aldoboz kapott helyet, ezekben találjuk a töltőkábelt, a gumiharangokat és persze magát a fülest. Ez utóbbi egy elég masszív, körülbelül cigisboboz méretű, lekerekített fémkeretben foglal helyet. Ez a keret egyben a töltésről is gondolkodik, nagyjából pont úgy, mint az AirPods háza, csak két-háromszor nagyobb méretben. Ebből oldalról tudjuk kinyomni a füleseket tartó aljazatot.

Ekkor érte az első meglepetés a minimalista dizájnhoz szokott szememet. A sci-fikben általában két ellentétes módon szokták ábrázolni a jövőbeli miliőt. Az egyik egy végtelenül steril, jól megvilágított, fehér színekben gazdag minimalista világ. Olyasmi, mint amit az Apple is képvisel a termékei megjelenésében. A másik pedig a borongós, neonfényekben úszó, robosztus vízió. Na, ez utóbbira emlékeztet a Dash Pro is. Ha láttátok a Tron című filmet, akkor már mindent tudtok.

Ez nem értékítélet, egyszerűen csak tény. Személy szerint nekem nagyon tetszett az üveghatású külső burkolat, a kéken vagy zölden villogó, furcsa alakú LED csík az oldalakon, és a masszív kialakítás. Ez utóbbitól azért tartottam kicsit, mivel kézbe véve nehezebbnek érződött a füles, mint amennyit képzeletemben a fülem elbírt volna, de végül ezzel nem lett gond. Az viszont biztos, hogy Jony Ive-ot ki lehetne kergetni a formatervvel az Apple Campusról. Más paradigma.

Térjünk át a használatra. Kezdjük azzal, hogy a Dash Pro rengeteg nagyon izgalmas képességgel rendelkezik. Sok közülük olyan, amit az AirPods is elirigyelhetne. Az egyik legjobb, hogy a füles rendelkezik 4 gigabájt belső tárhellyel, ami csak arra vár, hogy feltöltsük zenével. Ennek köszönhetően például nem kell feltétlen magunkkal vinni az okostelefont, vagy okosórát ha futni, edzeni megyünk. Aztán ott van még a pulzusmérés, ami nyilván nem orvosi pontosságú, de tapasztalataim szerint nagyjából megbízható.

Szintén szuper, hogy a vízálló kialakításnak köszönhetően akár úszáshoz is magunkkal vihetjük. Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy a mindkét oldalt érintésérzékeny külsőre kedvünk szerint állíthatunk gesztusvezérlést, vagy hogy bekapcsolhatjuk a külső környezeti zajok beengedését (Audio Transparency), hogy futás közben ne szaladjunk az autók elé. De van még itt 4D menü (pusztán fejmozgással vezérélhetünk egy csomó mindent), szinkrontolmácsolás (próbaidős szolgáltatás, csak bizonyos nyelveken), sőt még Alexa, az Amazon személyi asszisztense is.

A füles pedig, ha egyszer rendesen felhelyeztük, masszívan tartja magát, nem esik ki, nem lötyög. A hangzás teljesen korrekt, nyilván nem ezen fogok h-moll misét hallgatni Bachtól, de futáshoz, utazáshoz megfelelő. A párosítás is rendben van, persze csak ha elfelejtjük, hogy létezik W1 chip. Az üzemidőre sincs panasz: 5 óra folyamatos lejátszás, és ötször teljesen visszatölthetjük a tokból. A letölthető alkalmazás pedig igényes és jól használható. Egyszóval tényleg, minden adott egy nagyon király kis vezeték nélküli fülhallgatóhoz. De sajnos itt jön a de…

Valamilyen érthetetlen oknál fogva továbbra is bele lehet futni egy csomó gyermekbetegségbe, amikre azért nem számítanánk három év tapasztalat után, egy második generációs modell esetében. Most attól tekintsünk el, hogy ha már vezeték nélküli fülhallgató, akkor az ne legyen egy vaskos fémházban, mert nehéz, és kényelmetlen a zsebben. Ahogy attól is, hogy amikor telepíteni akartam a szoftverfrissítést, akkor kihajlított gémkapoccsal (és ezt a telepítő javasolta) kellett turkálnom a ház erre a célra kialakított lyukában, mert valamiért csak így kezdi meg a telepítést a masina.

Az instabil vezeték nélküli kapcsolat viszont már sokkal nehezebben megbocsátható. Állítólag sokat fejlődött e téren a termék az elődjéhez képest, és nem is volt vele túl sokszor bajom, de egy vezeték nélküli fülesnél azt szeretném, ha soha, egyszer sem lenne ezzel bajom. Az, hogy egy 20 perces buszutat úgy utaztam végig, hogy ha kinéztem az ablakon, akkor leállít a lejátszás az egyik oldalon, véleményem szerint nem megengedhető.

Nem akarok arra figyelni, hogy melyik zsebembe tegyem a telefont, hogy az közelebb legyen a fülespár fogadó tagjához. Igaz, csak ködös időben futottam ebbe bele, ami állítólag nem kedvez a vezeték nélküli technológiáknak, de akkor sem kéne ilyeneket produkálnia a fülesnek, ha jóban akar velem lenni.

Az sem volt túl szimpatikus, hogy az Audio Transparency üzemmódban használt külső mikrofon hajlamos a túlvezérlésre. Ha például elővettem a lakáskulcsot, értelmezhetetlen sipítozás kezdődött a fülemben a zenehallgatás helyett. Végül pedig akármilyen tetszetős is a dizájn kívülről, fülbe téve már nem mutat a legjobban. Mondjuk úgy, hogy egy kicsit fülbe gyömöszölt fekete krumpli hatása van, amivel nincs nagyon baj sportolás közben, az utcán hordva viszont már egy fokkal kellemetlenebbül éreztem magam. De lehet csak nekem volt szokatlan az érzés, és beképzeltem, hogy mindenki a fülemen szörnyülködik.

Végül pedig ott van még az ár, mint utolsó visszatartó tényező. A The Dash Pro 115 ezer forintba kerül. Ez pedig elég sok pénz egy fülhallgatóért. Így sajnos kármilyen ígéretes termék is ez a kis füles, sajnos nálam a két szék között a pad alá esett. Ha vezeték nélküli füles, akkor ott van AirPods, csaknem fele ennyiért, tökéletes összhangban az Apple ökoszisztémával. Ha pedig aktivitásmérés a cél, akkor ennyiből már egy alap Apple Watch-ot is vehetünk. És annak biztosan nem lesz gondja a párás idővel.

Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy ez csak az én szubjektív véleményem, a saját elvárásaim alapján. Könnyen el tudom képzelni, hogy valaki pont erre a termékre várt, mert mondjuk nem akar semmit sem magával vinni a futáshoz a fülesen kívül, vagy mert gyakorlatilag ez szinte az egyetlen fülhallgató, amelyikkel úszás közben is zenét lehet hallgatni. Szóval mielőtt teljesen temetnénk a terméket, azt javaslom minden érdeklődőnek, hogyha megtetszett a koncepció, akkor próbáld ki magad, és vesd össze a saját igényeiddel a tudását.

Kifutó MacBook Pro modellek

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!