imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Megjöttek az októberi Keynote meghívói

Kövesd velünk az eseményeket!

Elon Musknak van egy testvére, aki épp felszámolja a világ élelmezési problémáit


Úgy látszik ez egy ilyen család. Kimbal Musk, Elon öccse óriási konténerekben termeszt zöldségeket, miközben azon dolgozik, hogy kifejlessze a technológiát, amivel olcsón, kis helyen, környezetbarát módon lehetne tápanyagokban dús élelmiszert létrehozni. Ha nem ez az élelmezés jövője, akkor semmi sem az.

Elon Muskot mindenki ismeri. Egyfajta tudományos rocksztár, a realitás Tony Starkja. Ismerjük a projektjeit is a Hyperlooptól kezdve, a Space X-en és a Teslán keresztül egészen az agyimplantátumokig. Még azt is tudjuk, hogyan tanul. Egy valamit azonban valószínűleg csak kevesen tudnak róla: van két testvére. Húga, Tosca Musk nem túl ismert filmrendező, öccse Kimbal Musk szintén vállalkozó. És nem is akármilyen!

Őszintén szólva mostanáig nekem sem volt fogalmam róla, hogy Elon Musknak vannak testvérei. Pedig lehetett volna, hiszen Kimbal hasonlóan benne van a techiparban mint bátyja. Épp csak nem Teslákat lövöldöz az űrbe saját magánűrvállalatával, hanem az egyre égetőbbé váló élelmezési problémákat igyekszik megoldani.

A Föld népessége ugyanis folyamatosan növekszik, és lassan kezdünk eljutni arra a pontra (sőt, igazából már el is jutottunk), hogy egyszerűen nem tudunk annyi élelmiszert előállítani amivel el tudnánk látni a teljes populációt. Ennek több oka is van, de az egyik legfőbb a helyhiány. Több embernek több térre van szüksége. Ezt pedig jobb híján a termőföldek rovására tudjuk megtenni. Azaz paradox módon minél több szájat kell etetni, annál kevesebb tér lesz az ehhez szükséges táplálék termesztésére.

És ez még csak a probléma egyik fele. Az sem mindegy, hogy az a táplálék milyen minőségű. Kiemelten fontos ugyanis, hogy legyen tápértéke is, különben szinte hiábavaló volt az egész termesztés, olyan mintha papírgalacsinokat eszegetnénk: csak állaga van, tartalma nincs. A gond az, hogy a messze földön termett zöldségek és gyümölcsök egy sor olyan eljáráson mennek keresztül, amelyek során folyamatosan veszítenek tápértékükből. Leszedik, mossák, szárítják, fóliázzák, kezelik, több ezer kilométereken keresztül szállítják.

Nem nehéz összerakni a képletet. Már csak a fenti két probléma elegye is súlyos élelmezési problémákhoz vezethet és vezet is. Ahhoz, hogy fent tudjuk tartani az emberiség jelenlegi növekedési arányát, és hogy fel tudjuk számolni az éhezést valamilyen megoldást kell találni. Nem csak kisebb helyen kell több élelmiszert termelni, de lehetőleg minél közelebb kéne ezt tenni a felvevőpiachoz.

Na, pontosan erre a problémára támadt Kimbal Musknak egy ötlete.

Urban farming. Így nevezik azt, amikor valaki a városban él „vidéki“ életet, azaz a betondzsungelben termeszt zöldséget, gyümölcsöt. Ennek a forradalmasítására hozta létre Kimbal a Square Roots nevű kísérleti projektjét. Fogtak 10 leselejtezett óceánjáró hajókon használt rakodókonténert, felturbózták őket, és elkezdtek bennük növényeken termeszteni. New York kellős közepén, egy brooklyn-i parkolóban.

2050-re várhatóan 9,6 milliárd ember fog élni a Földön, 70%-uk városi környezetben. Ez a tény pedig elég sok figyelmet és befektetést irányított az urban farmingra. Az elgondolásunk az volt, hogyha el tudjuk kezdeni New York-ban a projektet, és ki tudunk találni valamilyen megoldást, akkor később ezeket megoszthatjuk majd a világ többi részével is – mondta Tobias Peggs, a Square Roots mindennapi ügyeit menedzselő vezetője és társalapítója.

Természetesen ezeknek a konténereknek a belsejében nem a hagyományos módon zajlik a termesztés. Mindegyiket hipermodern technológiával szerelték, hogy a lehető legoptimálisabban tudjanak működni. Emellett pedig természetesen folyamatosan zajlanak a fejlesztések, hogy még jobb legyen az egész. Pedig már most is bízalomra adnak okot a számok:

egy ilyen 30 négyzetméteres konténer éves termelési képessége körülbelül 8 000 (!) négyzetméter hagyományos termőföldével egyezik meg.

És ezeket ugyebár több emelet magasságig egymásra is lehet pakolni. Egy 10 emeletes, mindössze 90 négyzetméter alapterületű tömb 720 000 négyzetmétert jelentene termőföldben. Több ezerszer helytakarékosabb tehát ez a megoldás, amit ráadásul a város kellős közepén is fent lehet tartani, nem veri el az eső, mindig ideális a klíma és a többi.

Mivel teljesen zárt rendszerről van szó, tetszőleges körülmények állíthatók be attól függően, hogy milyen zöldségeket termelése a cél. A farmerek szabályozhatják a hőmérsékletet, a páratartalmat, a vízmennyiséget, a föld minőségét, mindent. Az öntözéshez használt vízhez egy rakás különböző, a növények számára elengedhetetlen tápanyag adható. A vízfelesleg pedig ilyen formán teljes egészében újrahasznosítható. Egy konténer egy napi vízigénye elképesztően alacsony, mindössze 30 liternyi víz. Ez kevesebb, mint amennyit egy zuhanyzás során elhasználsz.

A konténerek belsejében jellegzetes rózsaszín fény világít. Ez nem a hangulat fokozására szolgál, egyszerűen csak arról van szó, hogy a növényeknek a látható fény spektrumából mindössze a kék és a vörös hullámhossztartományokra van szüksége, a többi gyakorlatilag felesleges. Ennek a kettőnek a keveréke adja az állandó rózsaszín derengést.

Persze még javában kísérleti koncepcióról van szó, így megoldandó nehézségek azért akadnak. Jelenleg a legnagyobb kérdést az elektromos áram felhasználás mértéke jelenti. Egy konténer üzemeltetési költségének 50% megy el a villanyszámlára. Ez az arány pedig egyszerűen túl magas. Ugyanakkor a megújuló energiaforrások növekvő térnyerésével feltehetően ez sem lesz már sokáig probléma. Legfeljebb Kimbal kölcsönkéri Elon egyik napelemfarmját egy időre…

Külön értékelendő a kezdeményezésben, hogy egyben edukációs, figyelemfelhívó célokat is szolgál. A konténereket ugyanis olyan fiatalok üzemeltetik, akik javarésze a biztos irodai állásukat hátrahagyva álltak farmernak. Mint kiderült, rengetegen érdeklődnek az ilyen jellegű munka iránt, hiszen úgy élhetnek kvázi vidéki életet, hogy közben nem kell lemondaniuk a városi életmód előnyeiről sem. A 10 high-tech zöldségtelepre több mint 1 500-an pályáztak, közülök választották ki azokat, akik végül bekerültek az egy éves projektbe.

A program ideje alatt a nulláról tanították meg őket gazdálkodni, hogy a végére minden olyan képességet elsajátíthassanak, ami szükséges egy ilyen urban farming telep fenntartásához. Egy tipikus héten 15-20 órát foglalkoznak magával a farmmal, 10 órán át intézik az üzleti ügyeket, például felvásárló üzletekkel tárgyalnak, kapcsolatokat építenek. A fennmaradó 10 órában pedig a Square Roots szakembereitől sajátítják el a szükséges tudást. Egy év után pedig jöhet a következő turnus.

Amit az első fázisban bizonyítottunk, hogy rá tudtunk venni tapasztalatlan fiatalokat a gazdálkodásra és nagyon-nagyon gyorsan megtanítottuk őket olyan jó minőségű élelmiszerek termesztésre, amelyet az emberek meg akarnak venni. – mondta Peggs, aki egyébként mesterséges intelligencia kutatásból doktorált mielőtt kézbe vette volna a farmerprojektet.

Egyértelmű, hogy a Musk név sokat lendített a projekten, illetve annak megítélésén. Valószínűleg nélküle közel sem lenne ennyire felkapott, vagy sikeres az urban farming koncepciója. Mindenesetre azt gondolom, hogy még mindig ez a legjobb, amit egy anyagi forrásokkal és kíváló PR-ral rendelkező multimilliomos tehet: felhívja a figyelmet valós problémákra, és igyekszik megoldást kínálni rájuk. Szóval részemről jár a pacsi Kimbal Musknak is.

Forrás: USA Today

Kifutó MacBook Pro modellek

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!