imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Itt az új MacBook Pro 16" 2019

Mi pedig leteszteltük

Ha ezt csinálod, talán te is mobilfüggő vagy


A volán mögötti telefonnyomkodás veszélyeiről viszonylag élénk közbeszéd folyik, de a sétáláskor is lefelé bámuló közlekedőkről valamiért jóval kevesebbet hallani. Pedig a szakértők szerint a szokás akár függőségre is utalhat.

Trappolok a városban, cél az autósbolt. Mindjárt zárnak, de még van pár percem, hogy átvegyem a rendelt alkatrészeket. Rezgést érzek a zsebem felől, s naná, hogy menet közben csekkolom le az üzenetet: Anikó írt, hogy elfelejtettem borítóképet csatolni a legutóbbi cikkhez. Természetesen meg sem állok, s lendületből pótolom a mulasztást. Elvileg mindenki jól jár: Anikó halad a tördeléssel, én beérek még zárás előtt, s ti is kaptok valamit a címlapra.

Valójában viszont ez egy nagyon veszélyes üzem, hiszen nem csak vicces lámpaoszlopos és szökőkutas balesetek származhatnak abból, ha menet közben pötyögjük be az üzeneteket. A New York Times nemrégi cikke szakértőket és tanulmányokat vonultatott fel, hogy hangsúlyozza a texting és a walking szavak összevonásával újabban már “twalking”-ként emlegetett szokás kockázatait.

1990 óta tavaly volt a legmagasabb a gyalogosokat érintő baleseti halálozások száma az USA-ban: naponta átlag 17-en vesztek oda. Sokak szerint ebben összefüggés lehet a telefonnyomkodás jelenségével, ezért például Idaho és Honolulu utcáin már tilos így közlekedni. Lefelé meredve az ember ugyanis rosszul méri fel a távolságokat, hibás döntéseket hoz, s egyszerűen nem fogja fel a környezetét. A rohamosan terjedő szokásról Dr. Adam Gazzaley neurológus úgy nyilatkozott, hogy annak hátterében az ember ösztönös információéhsége húzódik, mivel az agyunk jutalmazva érzi magát akkor, mikor valami új adathoz jutunk.

A tudós szerint azért ellenálhatatlanok az okostelefonok, mert direkt arra lettek tervezve, hogy ezt az igényt minél hatékonyabban szolgálják ki. Hasonlatként a természetet hozta fel, ahol egy állatnak mérlegelnie kell, mielőtt a következő fához indul az élelemért: biztosan összegyűjtött-e már itt mindent, milyen hosszú az út, milyen veszélyes stb. Ezzel szemben az információhajhászással az ember semmit sem kockáztat, hiszen azonnal ott a következő fa: az email, az üzenetek, a Facebook. Így aztán beleragadunk ezekbe a körökbe, ám nehéz megmondani, hogy mikortól beszélhetünk a bevezetőben is említett függőségről.

Dr. Steven Sussman, a Dél-Kaliforniai Egyetem megelőző orvoslásra specializálódott professzora szerint nem mindig utal szenvedélybetegségre, ha valaki nem bír elszakadni a képernyőtől. Számos esetben a külső nyomás, például a munkánk kényszerít minket erre, így a gond inkább abból lehet, ha valaki csak azért veszi elő a telefont, hogy javítson a kedvén. A függőség jele még továbbá, hogyha akkor is a kütyüvel vagyunk lefoglalva, amikor kifejezetten mással kellene törődnünk.

Dr. Sussman szemléletes példával illusztrálta a különbséget. Tegyük fel, hogy olyan helyen kirándulunk, ahol nincs térerő. Hogy érint ez minket? Felszabadulunk, hogy végre kizárhatjuk a digitális világ zaját, vagy frusztráltak leszünk, és minél előbb vételhez akarunk jutni? Az utóbbi esetben bizony gondok lehetnek.

A séta közbeni üzengetés viszont még élénk viták tárgya, mivel relatíve friss kutatási területnek számít. New York városa például kiadott egy tanulmányt, amely szerint csekély az összefüggés a „twalking” és a balesetek között, mire a Nemzeti Biztonsági Tanács nevű nonprofit szervezet rákontrázott azzal, hogy a New York-iak nem megfelelő adatokból dolgoztak. Bizonyítékként egy másik vizsgálatot idéztek, amit a Marylandi Egyetem végzett, s melynek eredménye alapján 2001 és 2011 között több száz sürgősségi esetet okozott az utcai telefonozás.

Nem kell azonban tanulmány és tudósok sem ahhoz, hogy belássuk: a teljes odafigyelés biztonságosabb, mint amikor fél szemmel azt lessük, hogy milyen GIF-fel válaszoljunk az iMessage-ben kapott mémre. A rossz szokásoktól viszont nem egyszerű megszabadulni, pláne, ha már függőségről beszélünk.

Dr. Melanie Greenberg klinikai pszichológus szerint néhány egyszerű kérdéssel észhez téríthetjük magunkat, mielőtt a telefonhoz nyúlunk:

  • Tényleg ez most a legfontosabb dolgom?
  • Én irányítom a végzetem, vagy a technológia?
  • Milyen a testtartásom?
  • Ártani fogok ezzel magamnak?

Ha a pszichotrükkök mellett további praktikus intézkedésekkel is küzdhetünk a „twalking” elharapódzása ellen. A már említett Dr. Gazzaley szerint ildomos az eszközhöz való hozzáférés megnehezítése, így a zsebünk helyett mondjuk táskában hordani a telefont. Chris Marcellino, az eredeti iPhone értesítésein dolgozó egykori Apple-mérnök tanácsa pedig az, hogy kapcsoljunk ki minden felesleges jelzést.

Te szoktál séta közben üzenetet írni? Ha igen, miért? Ha nem, miért hazudsz?

Forrás: The New York Times

iPhone XR akár 0 Ft önrésszel és 0% THM-mel

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!