imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Megjöttek az októberi Keynote meghívói

Kövesd velünk az eseményeket!

Hogyan épülnek fel az URL-címek?


Naponta használjuk őket, legtöbbünknek viszont nem többek furcsa karakterek sorozatánál, amelyek segítségével elérhetjük a kívánt weboldalt. De pontosan milyen részekből is áll egy URL-cím, és mik azok a furcsa karakterek?

Kezdjük is a legelején: az URL egy rövidítés, méghozzá a Uniform Resource Locator vagy magyarul egységes erőforrás-hely kifejezésé, de szokták még a webcím megnevezést is használni. Nagyon leegyszerűsítve úgy kell elképzelni, mint egy postai címet: megmutatja, hogy az adott, interneten fellelhető erőforrás hol lakik. Erőforrás lehet az internet valamennyi kis “lakója”: kép, szöveg, bármi.

Ezeket az erőforrásokat alapvetően többféleképpen lehet azonosítani. Az azonosítási módok gyűjtőneve az URI (Uniform Resource Identifier, avagy egységes erőforrás-azonosító). Az URL az URI egy olyan változata, amely meghatározza, hogy az erőforrást hogyan lehet elérni (a másik URI típus az URN, de ez most nem lényeges).

Most, hogy az alapokat nagyjából tisztáztuk, nézzük meg, hogy épülnek fel ezek a bizonyos webcímek. Alapvetően három fő elemből állnak:

  • átviteli protokoll (transfer protocol)
  • tartománynév (host name)
  • elérési út (path name)

Az átviteli protokoll felelős azért, hogy azonosítsa, milyen szabályrendszert kell alkalmazni az adott erőforrás eléréséhez. Megszabja a felek kommunikációjának mikéntjét. Bár ez így még valószínűleg elég sejtelmesen hangzik, de nyugodtan képzeljük el úgy az informatikai protokollt, mint a társadalmi protokollt. Megvannak a szabályok, hogy hogyan illendő beszélni egy nővel, a főnökkel, az angol királynővel vagy a pápával. Ugyanígy, a hálózat eszközei is más-más formát választanak, attól függően, hogy milyen eszköz a partnerük és mi a cél.

A hétköznapokban leggyakrabban a HTTP-vel találkozhatunk, ez a web protokollja. Ezzen a “nyelven” kommunikál egymással a HTTP-kliens (általában a böngésző) és a szerver. Ennek a biztonságos változata a https (vigyázat, a https nem protokoll, hanem URI-séma), amely a szokványos HTTP-s kommunikációs szintek közé még egy titkosító réteget illeszt. Mintha titkosírással leveleznél, hogy senki se tudja elolvasni az üzeneted.

Térjünk át a tartománynévre, ismertebb nevén a domain névre. Célszerű visszatérni a postai címes példánkhoz. A tartománynév segít azonosítani az internet azon szeletét (tartományát), amit keresünk. Minden “háznak” (hálózaton résztvevő eszköznek) van egy egyedi azonosítója, személyi igazolványa, ez az IP-cím. Ezek viszont elég bonyolultak, mintha GPS koordinátákkal vagy helyrajzi számmal akarnánk megadni a lakcímünket. Durva leegyszerűsítéssel élve, a domainnevek ezeket teszik befogadhatóbbá, egyedivé.

Szintén több részből állnak. A legfelső szintű tartomány (TLD) a végződés: .com, .org, .hu és társaik. A második szintű tartomány (SLD) pedig az az egyedi rész, amiért állandóan folyik a verseny az interneten. Például az imagazin.hu domainnévből a .hu a legfelső szintű tartomány, az imagazin pedig a második szintű.

Végül az elérési út. Ez az a része az URL-címnek, amely / jelekkel van elválasztva. A szervereken az erőforrások ugyanúgy mappaszerűen vannak rendszerezve, mint ahogy a gépeden a fájlok. Az elérési út ezen a mapparendszeren belüli navigációt segíti, megmutatja hol vannak a keresett erőforrások. Például az imagazin.hu/tag/homekit oldalra látogatsz, akkor a szerver virtuálisan megnyitja neked az imagazin mappa, tag almappáján belül található homekit mappát. Ebben gyűlik az össze olyan cikk, amit HomeKit taggel láttunk el.

Oké, de mik azok a random karaktersorozatok bizonyos URL-címek végén? Ez az úgynevezett lekérdezési karakterlánc (query string). A lekérdezési karakterlánc ha úgy tetszik már nem kötelező elem egy weblap megtalálásához, hanem a felhasználók egyedi műveleteit “kódolják” és ezekből generálódik. Visszatérve az iMagazinhoz, ha rákeresel az iPhone X kifejezésre a keresővel, akkor a következő URL-t fogod kapni: http://imagazin.hu/?s=iphone+x. Ennek az első felét már a fentiek alapján értjük, a második fele az, ami kvázi miattad jött létre.

Elindítottál ugyanis egy olyan lekérdezést, amelyben az iphone és az x szavakra kerestél rá. A kérdőjelek tulajdonképpen szeparátorokként működnek a karakterláncon belül, az ’s’ jelöli, hogy keresésről van szó, míg az iphone+x pedig az egyes keresendő szavakat. Ezzel az URL-lel voltaképp tehát egy felhasználótól származó művelettel egészül ki.

Nagyon nagy vonalakban, némi egyszerűsítéssel élve tehát így néznek ki tehát az URL-ek. Legközelebb gondolj erre, ha valakitől kapsz egy linket.

Forrás: Techquickie

Akarsz látni egy URL-t működés közben? Kattints az iSTYLE akciós kínálataira vezető linkre és nézd meg, mit írt ki a böngésződ ;)

Kifutó MacBook Pro modellek

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!