imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Kipróbáltuk az iPhone XS Max-ot

Megnéztük hogyan teljesít hosszabb távon!

Ez a cikk több mint egy éve nem frissült. Kérjük, vedd figyelembe, hogy ennek tükrében a tartalom mára már idejétmúlt lehet.

Hogyan készült: iPhone – V. rész


Június 29-én volt tíz éve, hogy az Apple útjára indította az iPhone-t, a világ egyik legnépszerűbb okostelefonját. Ezen jeles esemény alkalmából jelent meg a The One Device: The Secret History of the iPhone című könyv, melynek történetein keresztül megismerhetjük az iPhone fejlesztésének korai időszakát.

A Hogyan készült: iPhone V. epizódjában új fordulatot vesz az iPhone fejlesztésének története. Steve Jobs idegei nem bírják a tétlenséget és a mobilgyártók, köztük a partner Motorola bénázását, így egyből két csapatot állít a telefon fejlesztésére. Persze, nem maga irányította a munkát. Két zseniális vezető felelt ezekért és természetesen, mint minden titkos küldetésnek, ennek is volt fedőneve, akárcsak egy James Bond filmekben. Ha lemaradtál volna az ezt megelőző 4 epizódról, akkor itt pótolhatod őket:

1. rész
2. rész
3. rész
4. rész

A Rokr-ról

2005-ben a Rokr fejlesztése zavartalanul folytatódott és bár mindenki tudta, hogy közel sem lesz olyan a Motorola iTunes-telefonja, mint amiről Steve Jobs csapata álmodott, mégsem gondolták, hogy ennyire rossz lesz. “Mind azt gondoltuk a Rokr egy vicc.” – mondta Williamson. Állítólag Steve Jobs egészen addig nem is látta a kész telefon, amíg ki nem kellett állnia vele a színpadra, hogy bemutassa a nagyközönségnek. Azt kérdezte: “Mégis mi a fenét tehetnénk, hogyan hozhatnánk rendbe?” Persze ő is tudta, hogy nem fog megfelelni az elvárásaiknak, de arra ő sem számított, hogy ennyire rossz lesz. – emlékszik vissza Fadell. Először ki sem akart menni vele a színpadra, annyira cikinek érezte.

Azonban a készülék mégis csak bemutatásra került. Steve alig várta, hogy végre letehesse. Valószínűleg kevés terméket fogott a kezében ilyen undorral az arcán az ember, de a Rokr ezek között volt, ráadásul nem is működött hibátlanul. Steve-et, amint leért a színpadról, azonnal elfutotta a pulya méreg. A Wired pedig egyből címlapra tette az Apple merényletét: “Ezt hívjátok ti a jövő telefonjának?” címmel. A fogadtatás szeszélyessé tette Jobsot, akiben elszakadt valami. “Nem akkor történt, amikor beégett. Közvetlenül a megjelenés után.” – mondja Fadell. “Teljesen belefáradtam már a viaskodásba.” – jelentette ki Steve Jobs a Keynote után.

Megcsináljuk a saját telefonunkat! – tört ki Steve.

Apple logó

Azonnal összeverbuválta a vezetőket, köztük Jony Ive-ot és Phil Schillert és azt mondta: “Figyeljetek, változtatunk a terven! Telefont fogunk faragni ebből az iPod alapú szerencsétlenségből, ez tényleg egy élteképes ötlet.” Fadell projektje nem tartalmazott érintőkijelzőt, inkább egy iPodra hasonlított. Az érintőkijelzővel sem volt baj, de amíg a mérnökök azon dolgoztak, hogyan valósíthatnák meg, Jobs arra utasította Ordingot, Chaudhrit és a UI csapatot, hogy tervezzenek az iPodhoz hívófelületet, kontakt listát és böngészőt, amit a click-wheel segítségével is lehet használni.

Így párhuzamosan két futó projekt volt, ami a végleges iPhone kívánt lenni. P1-nek és P2-nek becézték őket. A P1 az iPod-telefont takarta, míg a P2 az érintésérzékeny hibrid Macet. Ha valami szakadékot szült a cégen belül, akkor ez biztosan az volt. Míg Fadell csapata az iPod-telefon mellett, az iPodok frissítésén is dolgozott, addig a másik csapat is keményen munkát végzett. A Human Interfacesek pedig mindkét projektben résztvettek. A vezetők közt is nagy volt a megosztottság, egyesek otthagyták a céget, másokat kirúgtak, miközben a dizájnerek, mérnökök és programozók lázasan dolgoztak.

A Lila projekt

Minden titkos projektnek van egy kódneve: az iPhone-é a Lila volt.

Az projekt egyik központja Cupertinóban volt, muszáj volt ennek szentelnünk az épületet. Először csak egy emeletet, ahol Greg Christie Human Interface csapata dolgozott. Lezártuk az egész szintet. Az ajtókat csipogókkal szereltük fel, kártyával lehetett belépni és kamerák is voltak. Lila Hálószobának neveztük el, mert itt töltöttük minden időnket. – emlékszik vissza Scott Forstall.

Kifüggesztettek még egy Harcosok Klubja táblát is, hiszen a Klub első szabálya: senkinek egy szót se a klubról. Akik az iPhone-on dolgoztak, soha nem beszélhettek a Lila projektről és arról, hogy mi folyik a “karantén zónában”. De miért Lila projektnek hívták? Nos, erről sok legenda kering, az egyik szerint egy malacfigura után nevezték el így, amit Scott Herz a Radar kabalájává tett. A Radar egy bug-kereső és számontartó rendszer volt, az Apple mérnökök Mekkája.

Scott Forstall nem átlagos zseni volt, sportolt és zenével is foglalkozott és mint oly sok sikeres mérnök a cégnél, ő is a NeXt korszak hagyatékaként került az Apple-höz 1996-ban. Ekkorra lett ismételten Steve Jobs a cég CEO-ja. Bár kevesen tudják, de ezzel az Apple megszerezte a NexTSTEP-et is, ami a mai ismert macOS és iOS alapját képezte. A Jobs-éra második felvonásában Forstall csakúgy szárnyalt. Hamar a vezetők közt találta magát. Jellemzően azok a mérnökök tartoztak alá, akik szintén a NeXt-től igazoltak át, Forstall pedig minden áron vezetni akarta az iPhone-projektet, ami sikerült is neki: a P2-es csapatot ő vitte a hátán.

A P1 szerepe

A két csapat versengéséből érthető módon végül a két guru versengése lett. Mikor a projekt kezdett alakulgatni, mindenki részt akart venni benne, aki tudott róla. Tony Fadell pedig a teljes élményt, a teljes irányítást magának akarta tudni. Grignon az interface csapat élén két tűz közé szorult, hiszen mindkét csapat munkájába belelátott. Ő mindig is úgy látta, hogy Forstallék az esélytelenebbek, mert ez Tony Fadell projektje, hiszen ő egy már egy rendkívül sikeres termékre alapozza az elképzeléseit.

Szóval Tony Fadell egy iPod-telefont álmodott meg, a UI-s csapat pedig egy egészen elképesztő felületet készített a szerkezetnek. Az elképzelés az volt, hogy a készülék két fő üzemmódból áll: külön zenehallgatás és külön telefonálás. iPod módban az érintésérzékeny click-wheel kéken, míg telefonos módban sárgán világított. Lényegi változás csak a kijelzőn volt, ahol a tárcsás, vezetékes telefonokra hajazó megoldást csináltak. Ezen helyezkedtek el a betűk és a számok.

“Szereltünk egy kommunikációs chipet az iPodba és tettünk bele hangszórót és mikrofont is, ekkor még mindig az érintős tárcsában gondolkodtunk.” – mondta Tupman. A probléma az volt, hogy nehéz volt telefonként használni. “Miután megcsináltuk a szoftver első verzióját, világos volt, hogy sehová sem vezet ez a megoldás.”– mondta Fadell. “A tárcsás interface miatt, senki nem akart volna ilyen telefont használni.” A tervező csapat hol vakargatta, hol pedig törte a fejét.

Volt néhány ötletem a prediktív bevitelt illetően. Az ABC betűi a kijelző alján helyezkedtek volna el, ahonnan csak ki kellett volna választani őket kattingtatással. Kitaláltam, hogy mi lenne, ha az eszköz megtanulná, hogy mit szeretnél leírni és hogy mely szavakat mik követhetik. De ez még mindig túl kényelmetlennek bizonyult. – mondta Ording.

“Nyilvánvaló volt, hogy feleslegesen túlgondoltuk a kattintós kereket. Szövegek és telefonszámok… óriási katyvasz volt az egész.”– emlékszik vissza Grignon. “Mindent megpróbáltunk. De semmi jó nem sült ki belőle. Közben ott volt Steve, aki egyre csak tolta előre a projektet, de a szemében láttam, hogy tudta jól ez így nem fog működni. De csak tovább patkolta a döglött lovat.” – tette hozzá Fadell. “Gyerünk, kell lennie megoldásnak. Egyszerűen csak soha nem akarta feladni. Addig ösztökélt, amíg tényleg nem volt választásunk.”

Steve természetesen minden szörnyű ötletet szabadalmaztatott. Rendszerint olyan gyakran, hogy előre telefonált a hivatalba. Kezdetben pedig nem konkrét eszközökről szóltak a beadványok, hanem elemekből, mint például a legendás szanaszét moddolt tárcsáról, amiről később már csak akkor mondtak le, amikor minden lehetséges megoldást kisajtoltak belőle.

A hardvereseknek ez az egész kavarodás nagyon jó tapasztalatként szolgált. “Rádiófrekvenciás lapkákat kellett készítenünk, Steve arra is utasítást adott, hogy keressük meg a megfelelő beszállítókat és rántsuk össze a projektet.” – mondta David Tupman. Tulajdonképpen hiába nem volt életképes Fadellék elképzelése, a fejlesztés egyes elemei átvándoroltak végül a végleges termékbe. Olyan volt ez, mint egy 0.1-es verzió. “A kommunikációs rendszer például egy az egyben az volt, amit az iPodból vettünk ki, majd később az került az első iPhone-ba is.”

 

Forrás: The Verge

A sorozat korábbi részeit itt: I.II.III., IV. rész, mígy további részeit itt találhatod: VI. rész

iPad Pro 2018

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!