imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Érkezik az új iPad Pro

Magic Keyboarddal és minden földi jóval!

iPad 5 három év után, avagy meddig jó egy alapgép?


Megvizsgáltam egy kissé mostoha körülmények között tartott 2017-es iPadet, hogy kiderüljön, mennyit fogott az idő vasfoga az akkori legolcsóbb hardveren.

Az iPad ötödik generációját 2017 márciusában dobták piacra, s ugyanúgy a kínálat legjutányosabb árú darabja volt, mint a mai megfelelője. A masina 9,7”-os LCD-kijelzőt és 2 GB memóriát kapott, az erőről pedig az iPhone 6S-t is hajtó kétmagos A9 processzor gondoskodik benne. Ez a konstrukció  132 900 forintért abszolút jó ajánlatnak számított, ezért is döntöttem úgy, hogy apám évek óta nyúzott androidos táblagépét egy ilyenre kell lecserélni.

Így érkezett a családba egy szép új, ezüst iPad 32GB tárhellyel. Aki vezényelt már le eszközcserét idősebb felhasználóknál, az pontosan tudja, hogy 1-1 máshol található gomb, vagy eltérő ikon mekkora drámát tud okozni. Nálunk sem volt ez másként, de szerencsére néhány hét alatt sikerült megszoktatni az iOS-t a nem túl lelkes tulajjal, aki azóta is naponta több órán át nyomkodja az ötödik generációs iPadjét. A gép nem csak a legfontosabb szórakoztató eszköz szerepét tölti be, de két vállalkozás emailezése is ezen keresztül zajlik.

Ez napjainkra közel három év aktív használatot jelent, melynek során a tabletnek bizony alaposan meg kellett dolgoznia az áráért. A kikapcsolás műfajával például csak akkor találkozott, amikor a frissítések településekor újraindult. Emellett ritkán akadt olyan éjszakája, amikor ne lógott volna végig a töltőn, a fólia nélküli kijelző pedig gyakran a fizikai munkától koszos kézzel volt tapogatva. Ami pedig a szoftvert illeti, a gép egyszer sem kapott clean installt, de még egy szimpla hard resetet sem.

Magyarul szinte pontosan úgy üzemelt, ahogy a legtöbb átlag felhasználó nyúzza a készülékeit. Adja hát magát a kérdés, hogy közel három év után mi maradt így az eredeti élményből. A megjelenéskor sem csúcs hardver mellett vajon mennyire lassult be a rendszer? Hogy bírta a kijelző a többezer órányi csupasz nyomkodást? Hogyan alakult az üzemidő annyi töltőn átaludt éjszaka után?

Az első kérdésre válaszolva, az ötödik generációs iPad ma is meglepően gyors. Kisebb reccenéseket ugyan rendszeresen lehet tapasztalni, de ezek tényleg csak egy pillanatig tartanak, például amikor a Youtube app futtatása közben átváltok állóról fekvő nézetre. Ettől eltekintve viszont a rendszer kicsit sem lassú, az alkalmazások gyorsan startolnak, az animációk pedig az esetek 98 százalékában tükörsimán játszódnak le.

Ezen felbátorodva még néhány komolyabb játékot is rászabadítottam a masinára. A Grid Autosport közepes grafika mellett szépen fut. Maximumra állítva azért már van némi akadozás, de meglepetésemre még ez sem olyan vészes, hogy élvezhetetlenné tegye a versenyzést.  A COD Mobile az ajánlott beállításokkal kiválóan játszható, aminek annyira megörültem, hogy nem is próbáltam piszkálni a megjelenést. A Grimvalor látványát viszont feltoltam a legszebb szintre, és egy árva akadást sem szúrtam ki. Hosszabb igénybevételnél a melegedés persze már bezavarhat a képbe, de egy öregedő hardvernél ez nem is csoda.

Az A9-es processzor tehát ma is tisztességgel veszi az akadályokat, hiszen sem az iPadOS 13, sem az általam választott játékok nem hozzák zavarba. Na de mi a helyzet az üzemidővel? Adott egy táblagép, amely még az iOS 10-el jött ki, és egy csaknem hároméves gyári aksi. Az azóta sokkal összetettebbé vált oprendszer és a rengeteg töltés bizony hatással volt a telep teljesítményére, mert apám éppen néhány hete panaszkodott, hogy az iPad mostanság már napközben is igényli a konnektor közelségét. Ez azonban nem jelenti, hogy néhány órát még ne bírna ki a gép, ami a legtöbb ember számára bőven elegendő lehet egy tablettől.

Egy ennyit töltögetett gyári akkumulátortól tehát ez egyáltalán nem rossz, ám a legnagyobb meglepetést számomra a kijelző üvegének közel makulátlan állapota okozza. Rögeszmés fóliázóként arra fogadtam volna, hogy ennyi csupasz nyomkodástól már a négyzetrácsos füzeteket idéző karcháló képződik rajta, ám ez közel sincs így. Helyenként ugyan vannak apró barázdák, de szinte keresni kell őket, aktív képernyő mellett pedig egyenesen észrevehetetlenek. Nincs mese, át kell értékelnem a dogmáimat…

Ha összegezni akarnám a közel három éve nyúzott iPaddel szerzett tapasztalataimat, akkor azt mondanám, hogy ez még ma is egy remek gép, és ennyi. Egyáltalán nem kelt lestrapált, elavult érzetet, hiszen még mindig gördülékenyen használható a mindennapok során. Legalábbis arra kiváló, amire eredetileg is szánták: tartalomfogyasztásra. Maratoni videóvágáshoz és rendereléshez, nagyüzemi multitaskingoláshoz, vagy éppen órákon át tartó játékra persze már nem az ötödik generációs iPad a megfelelő választás, de ezek soha nem is tartoztak az alapmodell prioritásai közé.

S hogy miért érdemelt cikket egy öregedő iPad, amit már csak használtan lehet beszerezni? Egyrészt remek apropó ez megerősíteni, amit egy korábbi anyagunkban is feszegettünk: az iPad nagyon jó társ az idősebb felhasználóknak, hiszen láthatóan remekül bírja a ridegtartást, s ha ilyet ajándékozunk valamelyik hozzátartozónknak, akkor a privát rendszergazdát is ritkán kell majd eljátszanunk. Másrészt az ötödik generációs masina tartóssága megnyugtató lehet azoknak is, akik most törik a fejüket egy alapmodell vásárlásán, de tartanak az abban dolgozó A10-es chiptől.

Az iPad 5-el szerzett tapasztalatok alapján ugyanis kijelenthető, hogy felesleges félni, hiszen még az A9 is remekül viszi a legfrissebb rendszert, míg az A10 már egy erősebb konstrukció. Fontos az is, hogy a hetedik generációs iPad a tesztben szereplő őséhez képest 1GB-al több memóriát kapott, tehát a következő évek során valószínűleg nem lesznek gondok az aktuális alapmodell teljesítményével sem.

Ami necces lehet, az a legolcsóbb kivitel 32GB-os tárhelye, de ha nem akarunk nagy mennyiségben fotós-videós tartalmakat tárolni az eszközön, akkor még ez is működhet. A most vizsgált ötödik generációs iPaden például még mindig van 22,5 GB szabad hely úgy, hogy soha nem volt ilyen-olyan trükkökkel (pl. webhelyadatok rendszeres törlése, iTunes-szinkronizáció) pucolgatva. A címben szereplő kérdést megválaszolva tehát az alap iPaddel évekig tartó nyugalmat vehetünk, méghozzá elfogadható áron.

Neked van valamilyen régebbi iPaded? Ha igen, hogy bírja a strapát?

 

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!