imagazin arrow2-left arrow2-right arrow2-top arrow-up arrow-down arrow-left arrow-right cart close dossiers education fb instagram menu notification oander rss rss-footer search service shuffle speech-bubble star store stores tests twitter youtube

Érkezik az új iPad Pro

Magic Keyboarddal és minden földi jóval!

Mennyi idő kell egy világrengető termék kifejlesztéséhez?


Kevesebb, mint egy év. Az Apple-nek legalábbis ennyi időre volt szüksége 2001-ben, amikor a semmiből megalkották a történelem egyik legsikeresebb termékét, az iPodot.

A napokban érdekes bejegyzés bukkant fel a Twitteren. Patrick Collison egy saját projektje kapcsán kifaggatta Tony Fadellt, az iPod atyját a zenelejátszó fejlesztésének mérföldköveiről, majd az értesüléseit egy szimpla felsorolásként megosztotta követőivel is. A tweet ugyan semmi olyat nem tartalmaz, ami a különféle bibliográfiákból ne derült volna ki korábban, ám a poszt tömör formátuma remekül érzékelteti, hogy valójában milyen gyorsan történt az iPod megalkotása.

A felsorolás Tony Fadell szemszögéből taglalja a történteket, akivel 2001 januárjában lépett kapcsolatba az Apple, hogy felkérjék a “P68 Dulcimer” fedőnevű projekt vezetésére. Ezt követően tavasszal már prezentálták is az ötletet Jobsnak, aki zöld utat adott a fejlesztésnek. Az MP3 lejátszón dolgozó csapatot csak májusban kezdték összerakni, de októberben már be is mutatták a kész terméket.

Mondani sem kell, hogy egy teljesen új produktum esetében ez mennyire kurta intervallum. Az iPod előtt az Apple ugyanis nem gyártott semmit, ami a zenéhez kapcsolódott volna, az utolsó hordozható eszközük pedig a 1998-ig létező Newton volt (ha az iBook laptopokat nem számítjuk). Na de akkor hogyan történt ez az egész, és mitől tudtak ilyen gyorsak lenni?

Az iTunes első verziója 2001-ből

A szédítő fejlesztési sebesség egyik titka az, hogy Steve Jobs valójában már 2000 őszén elkezdett a zenelejátszók piacán tapogatózni. A dolog előzménye, hogy a legendás CEO rögeszméjévé tette a digitális központként használt számítógép ideáját. Jobs az új évezred elején úgy gondolta, hogy a Mac-nek kell annak az eszköznek lennie, amin minden dolgot intézünk: rendszerezzük és szerkesszük a képeinket, ugyanezt tesszük a videóinkkal, s kezeljük a zenéinket is. Erre természetesen a maga módján bármely PC képes volt már akkor is, az Apple termékek különlegességét az adta, hogy a cupertinóiak saját, egyszerűen kezelhető szoftvert is biztosítottak a hardver mellé. A videók vágásához például az iMovie-t, a zenék rendszerezéséhez pedig 2001 januárjától az iTunest.

Az iTunes fejlesztése során vetődött fel az ötlet, hogy ha lesz egy jó MP3 menedzselő programjuk (az azonos nevű zenebutik csak 2003 áprilisában startolt), akkor dukálna mellé egy tisztességes hordozható lejátszó is. 2000 őszén már látszott, hogy az MP3-kütyüké a jövő, s léteztek is ilyen eszközök, például a 32MB memóriával szerelt Rio PMP300. Az Apple-nél azonban nem voltak túl jó véleménnyel ezekről, Jobs konkrétan „nagyon gáznak” nevezte őket, kiemelve a nehéz kezelhetőségüket és a szűkös tárhelyet.

RIO PMP300 – Nem szólt elég nagyot

Így aztán Jon Rubinsteinnel, a hardverrészleg vezetőjével elkezdték latolgatni az opciókat. Rubinstein volt az, aki talált megfelelő LCD kijelzőt, akkumulátort, valamint rábukkant a Toshiba 2001 nyarára ígért fejlesztésére, egy apró, 5GB-os merevlemezre. Az agyalás azonban ekkor még konkrét tervek nélkül zajlott. A dolog csak akkor kezdett komolyabbra fordulni, mikor 2001 januárjában Rubinstein felkérte a háromszoros cégalapító-programozó Tony Fadellt a projekt vezetésére.

A választás azért esett pont rá, mert vállalkozóként addigra már több merész stílusú zenelejátszó ötletével is előállt (melyekre a nagyobb cégek viszont nem voltak vevők). Kifejezetten rajongott a témáért, így Rubinstein hívására lelkesen csatlakozott a csapathoz, ám először csak tanácsadóként. Sokat kellett győzködni, mire áprilisban hajlandó volt feladni a függetlenségét, és teljes állású Apple-alkalmazottnak szegődött.

Fadell érkezésével januártól beindultak a dolgok, de a hivatalos csapat még hónapokig nem alakult meg, a programozó csak az ötletelést irányította. A brainstormingból született koncepciókat márciusban prezentálták Jobsnak. Fadell több lehetőséget is bemutatott, a merevlemezes változatot direkt utoljára hagyva, hogy a kevésbé ambiciózus opciók megfelelően felvezethessék azt. A trükk megtette a hatását, Jobs ráharapott az 5GB-os tárhelyre. Phil Schiller, az Apple marketingguruja szintén ezen a találkozón állt elő az egyszerű kezelést garantáló kerek tárcsa ötletével, mellyel akár több száz dal között is villámgyorsan lehetett válogatni.

Balról Jobbra: Fadell, Rubinstein, Ive, Jobs, Schiller

Jobs imádta a koncepciót, így rögtön zöld utat adott a fejlesztésnek. Ez volt a gyors tempó másik titka: a működőképes ötletet látva megspórolták a további egyeztetési köröket, s azonnal munkához láttak. A fejlesztés vezérelve az egyszerűsítés volt, melyet Jobs naponta számonkért Fadell májusra összeállított csapatán. A bonyolultabb funkciókat, mint például a lejátszási listák készítését az iTunesra bízták, a CEO pedig megszabta, hogy a készüléknek maximum három kattintással bármelyik dalt le kell tudni játszania. Végül még a bekapcsoló gombot is elhagyták, így az iPod mindig készen állhatott, amikor szükség volt rá. Az eszköz technikai alapját a PortalPlayer nevű cég platformja adta, amivel szintén sok időt spóroltak, hiszen nem kellett teljesen nulláról fejleszteni a hardvert.

Az iPod névvel egy reklámszövegíró, Vinnie Chieco állt elő. A 2001: Űrodüsszeia egyik mondatából kölcsönözte a „Pod” szócskát („Open the pod bay doors, HAL”), amihez Jobs maga csapta hozzá az iMac óta használt „i”-t. Ami a dizájnt illeti, Jony Ive egy reggelen, munkába menet ötlötte ki a hófehér előlapot és a hozzá simuló, csillogó acél hátsó részt. A tervezőzseni ötlete volt a fülhallgatók fehér zsinórja is, melyre később a Chiat/Day ügynökség ütős reklámkampányt fűzött fel.

Korabeli iPod-reklám figyelmeztetéssel: Ne lopj zenét!

A kész terméket Jobs 2001. október 23-án prezentálta az Apple Music Event keretében. Pályafutásának egyik legjobban sikerült momentuma volt, mikor előhúzta a zsebéből az apró eszközt közölve, hogy azon ezer dal is elfér. A munka tényleges, áprilisi megkezdése és az őszi bemutató között tehát mindössze hét hónap telt el, november elején pedig már ki is szállították az első példányokat.

Összesen hét hónap alatt az Apple nemcsak, hogy belépett egy teljesen új piacra, de még a konkurenciát is sikerült alaposan lepipálniuk. Az iPod fogadtatása eleinte ugyan szkeptikus volt, hiszen számos kritikus bukást jósolt a 399 dolláros ár miatt pont úgy, ahogy 6 évvel később az iPhone esetében is. A valóság azonban Jobsék szerencséjére egészen máshogy alakult, hiszen az MP3 lejátszó az egekig tornászta a cég bevételeit és a hírnevét is, ami kikövezte az utat a vállalatot gazdasági szuperhatalommá tevő okostelefon bemutatása előtt.

Neked mennyi időbe telt a legjobb ötleted megvalósítása?

Forrás: Walter Isaacson: Steve Jobs

Ezt már olvastad?

A Sirinek ez is az egyik baja, hogy mindenki a célközönség. Valószínűleg hatékonyabb lenne, ha először jól működő modulokat hoznának létre egy-egy funkcióra szabva.

Miért nem ismeri anyanyelvünket az Apple virtuális asszisztense? - Klikk ide!